A bérlakásokkal visszatérnek a háziurak

Publikálás dátuma
2018.01.09 06:03
Shutterstock illusztráció
Fotó: /
A nagyvárosokban egyre többen választják az albérletet, ami jó üzlet a befektetőknek is. A főváros belső kerületeiben elszaladtak az árak.
Shutterstock 

Shutterstock 

Bár a magyarok döntő többsége még mindig törekszik a saját tulajdonú ingatlan megszerzésére, a statisztikai adatok alapján az utóbbi években némileg többen választják a munkaerőpiaci mobilitást is megkönnyítő albérletet. A jelentősebb megtakarítással rendelkezők – egyelőre zömmel magánszemélyek - ki is használják a növekvő igényt: több tucat lakást, olykor egész emeleteket vásárolnak, hogy azután egy erre szakosodott cégen keresztül kiadják őket.

A KSH idősoros adatai szerint 2017-ben a háztartások 5,2 százaléka piaci áron bérelte az általa lakott ingatlant, miközben 2011-ben még mindössze 3,6 százalék volt arányuk. A nem piaci bérlők – vagyis a szociális, önkormányzati bérlakásokban élők - aránya ugyanakkor gyakorlatilag nem változott: hat év alatt 3,5 százalékról mindössze 3,8 százalékra nőtt. Ezzel együtt némiképp csökkent – 87,6 százalékról 85,2 százalékra – a saját tulajdonú ingatlanban élő háztartások aránya. Az albérletek népszerűsége főként a fővárosban, illetve méginkább a nagyobb vidéki városokban nőtt: itt a háztartások 8, illetve 8,4 százaléka piaci áron bérli a lakást.

A kiadó lakások iránti egyre élénkebb keresletről számolt be Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője is. A vidéki nagyvárosokba egyre többen költöznek a munka miatt, az elmaradottabb régiókban hátrahagyott saját ingatlan értéke viszont nem fedezi egy nagyvárosi lakás árát, ezért kényszermegoldás is az albérlet. Az díjak ráadásul a keresetek több mint felét elviszik: a nagyvárosokban átlagosan 130 ezer forintot kell fizetni az albérletért, miközben az átlagkereset nettó 200 ezer forint körül mozog.

Ezt kompenzálhatja némiképp a munkáltatók által adómentesen adható lakhatási támogatás, amelynek összege az idén emelkedik. Tavaly az albérletben élő alkalmazottak a minimálbér 40 százalékát kaphatták támogatásként, 2018-tól a minimálbér 60 százalékát. Mivel a minimálbér is emelkedett, a munkáltató januártól akár havi 83 ezer forint támogatást is adhat dolgozóinak.

A lakások felét feketén adják ki
Összesen 321 ezer lakásban éltek bérlők 2016-ban, ezek túlnyomó részét, 260 ezer lakást magánszemélyek adták ki. A G7 gazdasági portál által ismertetett adóhatósági adatok szerint ugyanakkor csak százezer ember vallott be jövedelmet lakáskiadásból, összesen 85 milliárd forint bevételt jelentettek. Bár vannak, akik több lakást is kiadnak, az nem valószínű, hogy egy lakáskiadóra átlagosan 2,6 kiadott lakás jut, valószínű tehát, hogy a lakások legalább felét feketén adják ki. Vagyis, ha a piac csak tíz százalékot tisztulna a lakáskiadás adóterheinek csökkentése miatt, az hárommilliárd forint többletbevételt jelentene a költségvetésnek – véli a Nemzetgazdasági Minisztérium.

Az idén elvileg olcsóbb is lehetne az albérlet, hiszen januártól már nem kell a bérleti díjakból származó bevétel után a 14 százalékos egészségügyi hozzájárulást (eho) fizetni, csak a 15 százalékos személyi jövedelemadót (szja). Ez elsősorban a fővárosi albérleteket érintheti, jellemzően ezeknél lépte át az éves jövedelem az egymillió forintot, ami után az ehot meg kellett fizetni. Mindez Balogh László szerint fehérítheti a piacot: várhatóan többen fogják a tényleges bérleti díj bejelentésével kiadni lakásukat. A bérleti díjak viszont nem csökkennek, hiszen annak, aki eddig nem fizette meg maradéktalanul a lakáskiadás után a közterheket – márpedig a lakáskiadók mintegy fele valószínűleg így tett (lásd keretes írásunkat) -, az adócsökkentés nem hoz megtakarítást.

Ezzel együtt – éppen a fenti változások miatt is - egyre jobban megéri kiadási céllal ingatlant vásárolni. A befektetési célú lakásvásárlások aránya a fővárosban már eléri a 40 százalékot, országosan mintegy 30 százalékra tehető. A piac pedig egyre koncentrálódik: mind több olyan befektető lép be a piacra, aki nem egy-két lakást vesz, hanem nagyobb portfólió kialakítására törekszik. Egyelőre még magánszemélyekről van szó, hiszen ebben a formában jobban megéri a lakáskiadás, mert csak a 15 százalékos szja-t kell megfizetni, míg cégként ÁFÁ-t és társasági adót is kellene fizetni, az osztalékot terhelő közterhekről nem is beszélve.

Ezek a modern háziurak a régebbi társasházakban egész szinteket igyekeznek megvásárolni. Balogh László szerint ez főként a fővárosi belső kerületekben jellemző, ahol a rövidtávú, turistákat célzó kiadás dominál. Ezt egy szintén idei könnyítés is segíti: az ingatlanjukat lakáshotelként hasznosítók már nemcsak egy, hanem három ingatlan után is választhatják a tételes átalányadózást, ami évente 38 400 forint lakásonként. A bulinegyed rövidtávú lakáskiadásának piacán ugyanakkor komoly változásokat hozhat az erzsébetvárosi szórakozóhelyek nyitvatartásáról szóló februári népszavazás. Ha éjfélkor valóban bezárnak majd a szórakozóhelyek, a környék kevésbé lesz népszerű a fiatal turisták körében, emiatt már akadnak is olyan vevők, akik az adásvétel megkötésével inkább kivárják a népszavazást.

Kicserélődhetnek a tulajdonosok a bulinegyedben
Átszabhatja a környék lakáspiacát a februári, erzsébetvárosi népszavazás, ahol a lakók arról döntenek, bezárjanak-e éjfélkor a szórakozóhelyek.
A fővárosi „bulinegyedben” az utóbbi öt évben a fővárosi átlagnál nagyobb mértékben emelkedett a kiadó lakások bérleti díja, illetve az eladásra kínált lakások átlagos négyzetméterára. Az ingatlan.com adatai szerint a VII. kerületben 2013 óta 124 százalékkal, 550 ezer forintra emelkedett az eladásra kínált lakások átlagos négyzetméterára, az egy négyzetméterre vetített bérleti díjak pedig 95 százalékkal, mintegy háromezer forintra nőttek. Az V. és a VI. kerületben több mint 120 százalékkal nőtt az eladó lakások átlagos négyzetméterára, az albérleteknél pedig 82 illetve 93 százalékos drágulás történt. Összehasonlításul: a budapesti átlag-áremelkedés az eladó lakásoknál 82, az albérleteknél pedig 83 százalékos volt az elmúlt öt évben.
Az árakat a külföldi turisták hajtják fel, akik körében igen népszerűnek számít a bulinegyed. Ebbe azonban már némiképp beleszólt az V. és VI. kerületi önkormányzat tavaly év végi rendelete, amelynek értelmében - a VIII. kerülethez hasonlóan - csak akkor üzemeltethetik szálláshelyként a tulajdonosok a lakásukat, ha ahhoz a többi lakó is hozzájárul.
Ha pedig most a népszavazás eredményeként éjféli bezárásra kötelezik a szórakozóhelyeket, kevésbé lesz vonzó a környék a szórakozni vágyó külföldiek számára. Ez az erzsébetvárosi eladó és kiadó lakások árára is hatással lehet. Egyes lakásoknál árcsökkenés is elképzelhető, nagyon jelentős áresésre azonban nem kell számítani, hiszen a lakáshotelként üzemelő ingatlanok jó helyen lévő, kiváló minőségű, felújított lakások, amelyek iránt élénk a kereslet. Így egy eseteleges tiltás esetén várhatóan inkább a tulajdonosok és a bérlők cserélődnek majd ki. Ha viszont nem az éjféli bezárás mellett döntenek az erzsébetvárosiak, akkor VII. kerületi - valamint az V. és VI. kerületi - lakások eladási ára és bérleti díja a jövőben is a fővárosi átlagot meghaladó mértékben emelkedhet.

A bérlakásportfólió kialakításának másik jelentős terepét az újépítésű lakások jelentik. Ezekben a lakóparkokban többtucat lakást is megvesznek a befektetők, majd egy ingatlanbérbeadás-menedzsmenttel foglalkozó cégen keresztül rögtön ki is adják. Ilyen vállalkozásokat sok esetben maguk a beruházók hoznak létre, tevékenységükért pedig – az ingatlanközvetítőkhöz hasonlóan - a bevétel mintegy 10 százalékát kérik el. De nem csupán a bérlő felhajtásával foglalkoznak, hanem az ingatlannal kapcsolatos egyéb feladatokat – karbantartás, bérleti díjak beszedése - is elvégzik. E szolgáltatást is nyújtó beruházók komoly versenyelőnyre tesznek szert, hiszen a befektetési céllal vásárlók válláról komoly terhet vesznek le.

A bérlők pedig hajlandók egy kicsit többet fizetni azért, hogy átláthatóbb körülmények között bérelhessenek lakást. A bérlői kör ugyanis itt kevésbé a kényszerből költözők közül kerül ki, mint inkább a pályájuk elején járó, de már jó fizetéssel rendelkező fiatalok közül, akik még nem döntötték el, hol szeretnének letelepedni. Balogh László megjegyezte: egyre több olyan bérlő is megjelenik ezekben a lakásokban, akik rendelkeznek ugyan saját ingatlannal, de kevésbé jó környéken, így annak kiadásával és némi különbözet megfizetésével gyors minőségi ugrást érhetnek el lakókörnyezetükben.

Másfélmillióan ingáznak naponta
Nem minden munkavállaló tud vagy szeretne munkahelye miatt elköltözni: a dolgozók több mint harmada – mintegy másfél millió munkavállaló – napi szinten ingázik munkahelye és lakhelye települése között. Ez az arány pedig az elmúlt öt évben nem változott érdemben – derül ki a KSH 2016-os mikrocenzusából. Országosan ugyanakkor vannak eltérések: Pest, Heves, Fejér, Komárom-Esztergom, Vas és Győr-Moson-Sopron megyében magasabb az ingázók aránya – itt a dolgozók csaknem fele másik településről jár be dolgozni.
A naponta ingázók több mint fele, 900 ezer munkavállaló lakóhelyének megyéjén belül ingázik, 277 ezren másik megyében, de az adott régión belül járnak be munkahelyükre,182 ezren másik régióban dolgoznak, mint ahol laknak, 72 ezren pedig külföldre járnak át napi szinten dolgozni. Utóbbiak aránya az elmúlt 15 évben fokozatosan emelkedett: a 2001-es népszámlálás a külföldre ingázók arányát még 1 százalék alatt mérte, 2016-ra ez 4,6 százalékra nőtt. A határ túloldalán munkát vállalók a legnagyobb arányban továbbra is a két osztrák határ menti megyében Győr-Moson-Sopronban és Vasban élnek (24, illetve 13 százalék), de jelentős növekedés volt etéren Baranyában is, ahol a naponta ingázó foglalkoztatottak 6 százaléka külföldön dolgozik.
Általánosságban elmondható, hogy minél kisebb településen él valaki, annál valószínűbb, hogy egy másik településen kell munkahelyet keresnie: míg a megyei jogú városokban az ott élők 16 százaléka ingázik, a többi városban lakók 39, a községekben élőknek pedig már a 63 százaléka végzi munkáját másik településen. Ágazatok szerint a bányászat és kőfejtés területén, az építőiparban, a szállítás és raktározás terén, illetve a feldolgozó iparban a legmagasabb – 50 százalék körüli – az ingázók aránya, míg a legtöbb helyben dolgozó az ingatlanügyletek, a közigazgatás és az oktatás területén foglalkoztatottak közül kerül ki.



2018.01.09 06:03

Csak csurran-cseppen az agrártámogatás

Publikálás dátuma
2018.11.19 09:30

Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
Az uniós közvetlen területalapú támogatási előleg alig több mint egyharmadát kapják a gazdák idén. Sokan még ennyit sem, ami gondot jelent az őszi munkáknál.
Kellemetlen csalódás érheti azokat a gazdákat, akik május 15-ig benyújtották az uniós közvetlen földalapú támogatási kérelmüket és most a korábbi években megszokott előlegekre számítottak.  Az ez évtől hatályos közösségi jogszabályok szerint a teljes összeg legföljebb 70 százalékát fizethetik ki a tagállamok előlegként a gazdáknak október 16-november 30 között. Decembertől a jövő év közepéig az úgynevezett résztámogatást, vagyis a teljes összeg még ki nem fizetett részét is megkapják a termelők. Az Európai Központi Bank (EKB) szeptember 28-án hivatalosan megállapított euróárfolyama 324,37 forint volt, ami hektáronként nagyjából 70 ezer forint közvetlen földalapú támogatás (SAPS). A hazai gyakorlat szerint általában az előleg a teljes összeg 50-60 százaléka, vagyis 35-42 ezer forint lenne. Az Agrárminisztérium (AM) Népszavának küldött adatai szerint az 5 millió hektárnyi mezőgazdaságilag művelt területre beadott 170 411 kérelemre, ha az ellenőrzéseken mindet rendben találnak, a Magyar Állam Kincstár (MÁK) alig 23-24 ezer forintot fizet a termelőknek hektáronként. Ennek oka, hogy a támogatás két részből áll, s 2018-ben csak az összeg 70 százalékát kitevő termeléshez kötött támogatás hektáronként 47 862 forint, s ennek 50 százalékával, 23 931 forinttal számolhatnak a gazdák, s a zöldítésért járó 22-23 ezer forint felét idén már nem valószínű, hogy kézhez kapják a termelők. Így a jogosultak valójában a nekik járó összeg alig több mint egyharmadához juthatnak. Ezt az agrártárca azzal magyarázta lapunknak, hogy az uniós szabályok változása miatt idén itthon is módosult a zöldítésre vonatkozó feltételrendszer. Egyebek mellett vizsgálni kell azt is, hogy a gazdák nem használtak-e növényvédőszert a termelésből ideiglenesen kivont, pihentetett területen, amit a szabályozás is tilt. Az új, a korábbi szabályoknál jelentősen nagyobb adminisztratív terhet jelentő előírásokat úgy kell a MÁK-nak végrehajtania, hogy az ne okozzon hátrányt a gazdáknak, és ne kelljen később visszakövetelni a már kifizetett támogatásokat. Emiatt változott a kifizetési rend. A megnövekedett ellenőrzési feladatok végrehajtását követően a zöldítési kifizetések nagy ütemben indulnak majd meg, ígérte az agrártárca. Az egységes területalapú támogatásokat– így az előlegeket is – csak a jogosultsági ellenőrzések lezárultával fizetheti ki a MÁK. November első napjaival bezárólag 144 ezer kifizetési kérelem érkezett meg a Kincstárhoz. Ez a termelők 83 százaléka, azaz majd’ 119 ezer gazdálkodó kapta meg a támogatást. Ez jelentősen meghaladja az elmúlt évek időarányos teljesítését - tájékoztatott a szaktárca. Igaz, tehetjük hozzá, jóval kisebb összeghez jutottak a jogosultak, mint korábban. A MÁK a jogszabályi kereteknek megfelelően értesíti azokat a termelőket, akik rosszul adták be kérelmeiket. Azokat a gazdálkodókat, akik az első értesítés után nem éltek a szankciómentes javítás lehetőségével, októberben újra felszólították, ebben az időszakban a Kincstár 6 802 adategyeztetésre felszólító végzést küldött ki. Ezzel nem is lenne baj, hiszen érthető, ha az uniós adófizetők pénzére vigyáz a kifizető ügynökség. Márpedig előfordul, hogy egy táblán többen gazdálkodnak, s ha akár csak egy hibás kérelem is érkezik a Kincstárhoz, amíg nem tisztázzák a helyzetet, senki sem kaphatja meg a támogatási előleget. Az is hátráltatja az utalást, ha a birtokhatárokat hibásan rajzolják be a nyilvántartásba. A gond az, hogy korábban az első körös adategyeztetésre augusztusban, a második körre pedig decemberben került sor. Ebben az évben azonban közvetlenül az október közepétől esedékes kifizetések előtt, október 13-án kezdődtek meg az adategyeztetések. Az ügyintézési határidő pedig ettől a dátumtól ketyeg. Az adategyeztetéssel érintett területekre a támogatást addig nem fizeti ki a Kincstár, amíg az eljárást le nem zárják – említette a Népszavának Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetéségének (MOSZ) főtitkára.  Már a csökkentett előleg is óriási gondokat okoz a gazdáknak, az esetleges csúszás pedig tetézi ezt, hiszen az őszi munkáknál számítottak ezekre a forrásokra. Fizetni kellene a a dráguló műtrágyát, a mezőgazdasági gépek üzemanyagát, a szinte folyamatosan emelkedő munkabéreket. A gázolaj áfáját ugyan visszaigényelhetik a termelők, de arra csak az őszi munkákat követően számíthatnak. Ráadásul a hazai agrárium jellegzetessége, hogy igen nagy a bérelt földek aránya. A 2019-es bérleti szerződéseket éppen az uniós támogatásokra számítva, többnyire novemberi, decemberi határidőkkel kötik. Most kellene tárgyalni a tulajdonossal, tulajdonosokkal a bérleti díjról, de ha a gazda nem tud fizetni, a szerződést is felbonthatja a tulajdonos. Sok gazda vett fel éven belül lejáró hitelt valamelyik kereskedelmi banktól, ugyancsak arra számítva, hogy ősszel hozzájuthat a támogatási előleghez. A szokásosnál kisebb összeg, illetve akik még ennyit sem kaptak eddig, bajba kerülhetnek, ha nem fizetik vissza időben a hitelt a bankjuknak – figyelmeztetett Vári Attila, vidékfejlesztési szaktanácsadó. A gazdák jelentős része számára nehezen áttekinthető az uniós támogatások kifizetésének rendszere. A Magyar Államkincstárhoz kell ugyan benyújtani a kérelmüket, az a szervezet folyósítja a támogatást, de az elbírálás a megyei kormányhivataloknál működő agrár-vidékfejlesztést támogató főosztályok feladata. Az adategyeztetés idejét jócskán kitolhatja, hogy a megyei szervezetnek nincs döntési joga, tehát meg kell várnia, amíg a Kincstár Budapesten található Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Központja jóvá nem hagyja a kifizetést. Ez a gyakorlat minden egyéb uniós támogatási esetében is. Ha a Soroksári úti központ sem tudja egy kérdésre a választ, akkor a szaktárcához fordul, például jogszabály értelmezésért.  A szakemberek szerint ez a széttagoltság is okozója a támogatások késedelmes  kifizetésének, és úgy vélték, folytatni kellene azt az át-, vagy visszaszervezést, amelynek keretében a vidékfejlesztési államtitkárság a Miniszterelnökségtől újra az agrártárcához került. Jelenleg ugyanis három főhatóság között, szinte lehetetlen megtalálni a felelőst, például a támogatáskifizetések körül kialakult visszásságok miatt. Az uniós agrár- és a vidékfejlesztési támogatások intézést az Agrárminisztériumhoz kellene rendelni, mert a jelenlegi helyzet tarthatatlan – hangsúlyozta Horváth Gábor. 

Zöld jelzést kapott a Kincstár

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) jogutódjának számító Magyar Állam Kincstár státusza sokáig bizonytalan volt. A kifizető ügynökség akkreditációja – az uniós szabályok szerint - tagállami hatáskörbe tartozik. A MÁK teljes körű akkreditációja 2017. október 11-én lezárult. Információink szerint azonban erre még Brüsszelnek is rá kell bólintania. A közvetlen támogatások keretösszegét az Európai Unió közös költségvetését érintő megállapodás alapján uniós jogszabály rögzíti. A keret hat támogatási jogcímen összesen 1343 millió eurót biztosít Magyarországnak. A kormányzati struktúrában bekövetkezett racionalizálás révén valamennyi uniós forrású kifizetés a Magyar Államkincstárhoz került.

Aggódnak a gazdák

A gazdálkodók most különösen nehéz helyzetbe kerültek – állította a Népszavának Vancsura József, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) tiszetelbeli elnöke.  - Milyen gondokkal küszködnek a termelők? - Az aszály okozta nehézségek mellé most még a pénzhiány is sújtja a növénytermesztőket. A csapadékhiány miatt olyan szárazak a földek, hogy szinte lehetetlen szántani. Az eső és a pénzhiány rendkívül rossz hangulatot teremtett a termelők többségénél.  - Mindenkit egyformán sújt a támogatások csökkenése? - Természetesen minden gazdálkodót másként érint. Nehéz tiszta képet alkotni, mert többen vannak akik inkább nem beszélnek ezekről a gondokról, mint azok, akik elmondják a támogatás csökkenés okozta problémákat és ez nagy baj. Az oka talán az, hogy az előleg nem jár, csak adható és még hátra van a részfizetés is ami jövő év közepéig kell megkapniuk a gazdáknak. - Mi okozza a legfőbb gondot a támogatásokkal kapcsolatban? - A termelők hozzászoktak az előleg fizetés rendjéhez és a nagyjából kiszámítható összeghez. Főleg a kisebb gazdaságoknak hitelt kell felvenniük az őszi munkák elvégzéséhez, s ezek az elsősorban idősebb gazdák nem szoktak hozzá a hitelhez, hiszen eddig az előlegből fedezték az őszi munkák költségeinek nagy részét. A bankok adnának pénzt, hitelbőség van, de sokan nem szívesen adósodnak el. - Miért ódzkodnak ennyire a hitelfelvételtől? - Sok gazda úgy érzi, hogy a földjére, a házára, a vagyonára „ráteszi a bank a kezét”. Ez tart vissza sokakat hitel felvételtől.  - Milyen következményei lehetnek a természeti és a támogatási aszálynak? - Szerintem sok termelő eladja, vagy bérbe adja a földjét és felhagy a gazdálkodással. A világ tendenciáknak megfelelően tovább differenciálódik a mezőgazdaság és ez is gyorsítja a birtokkoncentrációt, ami lássuk be, javíthat a magyar mezőgazdaság versenyképességén. A generációváltásnak csak akkor van értelme. ha a gyerekek, az unokák magas szintű szakmai tudással rendelkeznek.         

2018.11.19 09:30
Frissítve: 2018.11.19 09:30

Orbánról jót vagy semmit

Publikálás dátuma
2018.11.13 08:00

Fotó: MINISZTERELNÖKI SAJTÓIRODA/ SZECSŐDI BALÁZS
Az RMDSZ és a Fidesz összeborulásának egyik legtragikusabb eredménye az erdélyi magyar nyilvánosság "kivégzése" lett. Az „ingyenpénznek” komoly ára van.
Egyik napról a másikra szüntette meg a bukaresti rádió magyar adása Magyari Nándor László kolozsvári szociológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatójának szerződését. Magyari évek óta keddenként jelentkezett heti jegyzettel a közrádióban. A szerződésbontás formálisan rendben van, a  történet mégis igen súlyos, mérföldkőnek számít a romániai magyar médiatérben. Hogy miért? Azért, mert az utóbbi években Magyarországról szinte irigykedve figyeltük, hogy Romániában a közmédia (viszonylag) szabad maradt. Miközben a romániai magyar médiát egészében kezdte lenyelni a Fidesz, a román közszolgálati rádiók és televíziók magyar adásai a román és a magyar kormányt, illetve az RMDSZ-t érő bírálatoknak, a velük szemben kritikus véleményformálóknak változatlanul teret adtak. (Az erdélyi magyar médiatermékek többsége Fidesz közeli cégek és magyar állami támogatásból működő alapítványok tulajdonába került. Az RMDSZ alapítványa, a Progress az RMDSZ-Fidesz végső összeborulás eredményeképpen gazdasági okokra hivatkozva megszüntette 2017. januárjától a liberális szemléletű, az Orbán-kormány illiberalizmusával szemben kritikus Erdélyi Riport hetilapot és menesztette a legolvasottabb magyar portál, a maszol.ro véleményrovatának minden „balliberális” publicistáját.) Magyari műsorának kiebrudálására október 30-i, „Egy ámokfutás utolsó lépései” című jegyzete után került sor. A román és magyar kormánnyal szemben egyaránt következetesen kritikus szerző jegyzetében ugyanis azt a kérdést teszi fel (nem először), hogy „vajon a rommagyar formációk (már az egyéni haszonszerzésen túl) nem csupán a Fidesz sugallatára/utasítására maradnak az illiberális irányba haladó hatalmi pártok mellett? Annál is sürgetőbb a kérdés megválaszolása, mert úgy tűnik, hogy szinte tökéletes csapda, amibe belesétáltak, és ha Dragnea bukik ez biza hosszú távra fogja esélyeiket szinte lenullázni.” Az egy nappal korábbi Kelemen Hunor – Orbán Viktor budapesti találkozó kapcsán pedig azt állította, hogy a két magyar vezetőről készült fénykép „jól mutatja az itteni (és az ottani) főnök helyzetét. A kényszeredett mosoly, mely Kelemen Hunor arcán ül, a meglepett tekintet és mimika, a megalázkodó testtartás, a kardotnyelt Orbán Viktor mellett, semmi jót nem ígér. A rommagyar vezér, minden bizonnyal nem kapott engedélyt a Dragnea-tól való elszakadásra, menetelni kell az illiberális úton, egyébként oda a magyarországi pénzek, és kegyvesztetté válik a vezér. Semmi más nem számít”. Ezek után a Liviu Dragnea vezette kormányzó román Szociáldemokrata Párt volt szenátorából lett rádióvezér Magyari nyelvezetére hivatkozva bontotta fel azonnali hatállyal szerződését. Tény, hogy Magyari „nyelvezetével” mindig is voltak gondok, nem egyszer közölt személyeskedésbe átcsapó jegyzetet, de mindeddig azt senki sem kifogásolta a rádió vezetéséből, a román közszolgálati rádióban pedig eddig szabadon lehetett bírálni mind a román politikai elitet, mind az RMDSZ-t, mind az Orbán-kormányt. A Fidesz irányította RMDSZ keze azonban már elért a román közmédiáig, legalábbis annak bukaresti szerkesztőségéig. A múlt héten Bukarestben és Kolozsváron is tárgyaló Szijjártó Péter készségesen meg is ígérte román kollégájának, hogy „Magyarország sem fog semmilyen politikai alapon, elfogult nem kormányzati szervezetek véleménye alapján elindított politikai támadást támogatni Románia ellen”. (A román jogállamiság kérdése épp ma kerül újra terítékre az Európai Parlamentben.) A magyar külügy első embere az RMDSZ-hez sem érkezett üres kézzel, Kolozsváron azt jelentette be, hogy Székelyföldre is kiterjeszti Magyarország azt a gazdaságfejlesztési programot, mely Erdélyben eddig Maros megye mezőségi részén nyújtott támogatásokat gazdálkodóknak és kisvállalatoknak. Egyszerűsítve úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Fidesz lenyelte Erdélyt, befolyása Bukarestben is egyre jelentősebb. Az RMDSZ, amely több mint két évtizeden át a Kárpát-medencei magyarság legerősebb és mindvégig önálló politikai ereje volt, mára kettős kiszolgáltatottságba került, Budapesttől való függősége pedig immár romániai pozícióit fenyegeti. Merthogy, amint Magyari fogalmazott egyik jegyzetében, „ingyenebéd a korrupciós láncolatban sincs”. Az erdélyi magyar média tehetetlen, ugyanis az vagy direkt magyarországi Fidesz- és kormányközeli tulajdonban van, vagy RMDSZ alapítványi tulajdonban, a néhány még létező független médiatermék pedig a román állami támogatásokat kezelő RMDSZ alapítvány, a Communitas, vagy magyar állam támogatása nélkül nem tud létezni. Főképp nem úgy, hogy az Orbán-kormány milliárdokból fejleszti saját erdélyi médiabirodalmát.  

Parászka Boróka: nem kell kompromisszumot kötni

Valóban változik-e a helyzet, érezhető-e politikai nyomás a szerkesztőségen? - kérdeztük Parászka Borókától, a marosvásárhelyi közrádió magyar adásának szerkesztőjétől, az egyik legismertebb erdélyi médiaszereplőtől. Parászka szerint az erdélyi magyar média tere pontosan olyan ritmusban szűkül, mint a magyarországi, és a sajtószabadságot nagyon hasonló módon korlátozza a hatalom, amit eufemisztikusan „tulajdonosi körnek” szoktak nevezni. A román közmédia hosszú időn át nagyon szerencsés helyzetben volt, mert a „tulajdonosi kör” maga a rádió és tévéilletéket fizető állampolgár volt, biztosított volt az anyagi és tartalmi függetlensége. A rádióilletéket néhány éve eltörölték, a közmédia függővé vált a költségvetéstől. „Ezzel együtt a közmédiának abban a részében, ahol én dolgozom, a tartalomgyártás eddig zavartalanul, hatalomgyakorlás nélkül, szabadon működik. Ez pedig a szerkesztőség stratégiai döntésének, a szerkesztőségen belüli szolidaritásnak, a szakmai szervezetek támogatásának köszönhető. Engem háromszor jelentettek fel csak az idén, immár a legmagasabb, média ellenőrző hatóságnál, az Audiovizuális Tanácsnál. A korábbi években is gyakoriak volt a feljelentések, a mobbing, a fenyegetések. Az idei eljárás hasonló volt ahhoz, ami tavaly a Pátria Rádió munkatársát, Gazdag Józsefet érintette. Őt a szlovák frekvenciatanács, névtelen feljelentés alapján lefolytatott eljárás után, figyelmeztetésben részesítette egy műsor miatt, amelyben a CEU körüli vitákról volt szó, illetve elhangzott egy Bődöcs Tibor -féle Orbán paródia is. Az én műsoromat is azért jelentették fel – többek között – mert kritikus az Orbán-kormánnyal, illetve mert ellenzéki meghívottjaim voltak (az egyik kifogásolt meghívott Szalai Erzsébet, a másik Hont András illetve Böröcz József volt). A román audiovizuális tanács bekérette a hanganyagokat, azok fordítását, kielemezték a tartalmakat. Több hónapon át folyt az eljárás, de nem találtak kifogásolni valót.” A marosvásárhelyi újságíró elmondta, az ő műsoraiban is rendszeresen felmerülnek romániai, magyarországi ellenzéki témák, megszólalnak ellenzékiek. És nem csak az általa vezetett Értsünk Szót adásában, de a rádió többi műsorában is folyamatosan figyelemmel kísérik a legvitatottabb kérdéseket (így a CEU-t is, a menekültválság eseményeit, a közép-kelet európai korrupciós ügyeket, az újságírókat és a médiaszabadságot fenyegető atrocitásokat). Igaz, tette hozzá Parászka, hogy a „nyomásgyakorlás, a fenyegetések, a lejárató kampányok nem enyhülnek, sőt fokozódnak. Erre számítok a továbbiakban is, erre készülök”. Értékelése szerint azonban tartósabbnak bizonyul a szakmai elkötelezettség, a minőség. Ma a Marosvásárhelyi Rádió közmédiaként működik, olyan védett térként, ahol máshol el nem hangzó ügyekkel, témákkal szembesül a székelyföldi hallgató, és „ez egy olyan felelősség, amellyel kapcsolatban nem lehet, és nem kell kompromisszumot kötni”. (G.M)

Az erdélyi magyar sajtónak is vége

Az Erdélyi Riport felszámolása és a maszol.ro véleményrovatának megtisztítása kapcsán Tamás Gáspár Miklós 2017. január 3-án a hvg-ben azt a következtetést vonta le, hogy „az erdélyi magyar sajtónak is vége”. Az azóta történtek őt igazolták. TGM akkor úgy vélte, “Az erdélyi magyar értelmiség persze majd a hivatalos médiaszerkezeten kívül is valahogy majd megszervezi önmagát, de az RMDSZ-szel folytatott gyöngéd viszonyának alighanem vége. Így is túl sokáig tartott, és a kölcsönös tolerancia záloga – a hallgatás és a mellébeszélés – már nem áll, mert nem állhat fönn. ”A romániai magyar médiatérből kiszorított értelmiségi réteg azonban máig keresi az önszerveződés lehetőségeit, de a közösségi médián túlmenően egyelőre nem sok sikerrel. És távlatilag sem körvonalazódik semmi, TGM közel két éve megfogalmazott helyzetértékelése máig helytálló: „Egyelőre azonban nincs olyan gazdaságilag és politikailag önálló része a Duna-medencei magyar életnek, amelyben ne Orbán miniszterelnök úr hatalma lenne a döntőbíró. Kikerülni már nem lehet. Szembeszállni vele azonban még mindig lehetséges". 

2018.11.13 08:00
Frissítve: 2018.11.13 08:00