Kihívások időszaka az Unióban

Az idei év magyar szempontból legizgalmasabb brüsszeli eseményei az Európai Unió következő hosszútávú költségvetése, a magyarországi jogállam rendszerszintű megsértésének veszélyére figyelmeztető európai parlamenti állásfoglalás és a közös bevándorláspolitika körül kibontakozó viták lesznek.

Míg a büdzséről csak jövőre állapodnak meg a tagállamok és a szintén döntéshozó Európai Parlament, addig az EU-szerződés 7. cikkelyének beélesítésére felszólító parlamenti határozat legkésőbb szeptemberben kerülhet a képviselőtestület plenáris ülése elé. Elfogadásához a képviselők kétharmadának az egyetértése szükséges, amit nem lesz könnyű megszereznie a holland zöldpárti Judith Sargentini jelentéstevőnek.

Az EP-vel párhuzamosan az Európai Bizottság is azon dolgozik, hogy javaslatára a tagországok megindítsák a “nukleáris opciónak” nevezett procedúrát, de nem Magyarország, hanem a jogállamiságot szerinte egyedüliként szisztematikusan megsértő Lengyelország ellen. A brüsszeli ellenőrző és végrehajtó testület várhatóan január végén készül el az előterjesztésével, a kormányok pedig februárban tartják az első vitát róla. Az eljárás első szakasza nem szankciókat helyez kilátásba, hanem párbeszédre szólítja fel az érintett országot.

Junckerék az év végére ígérnek egy újabb előterjesztést a demokrácia és a jogállam megerősítését célzó átfogó uniós eszközrendszer létrehozására, miután az elmúlt években kiderült, hogy a közösség nem tud gyorsan és hatékonyan fellépni a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszerének leépítésével szemben.

Az EU értékek tiszteletben tartásának a követelménye téma lesz a közösség költségvetéséről szóló vitákban is. Az Európai Bizottság májusban terjeszti elő a részletes javaslatait, amelyben — információink szerint — külön kiadási tételt szentelne az uniós értékek érvényesülését elősegítő politikáknak és projekteknek. Elsősorban a nettó befizetők — köztük Franciaország és Németország — szorgalmazzák, hogy az uniós alapok folyósítását a jövőben kössék össze a tagállamok demokratikus teljesítményével. Ezt Magyarország és a régió több más országa ellenzi. Az Egyesült Királyság 2019. márciusi távozása nyomán a büdzséből évi 13-15 milliárd euró fog hiányozni, amelynek több mint a felét tagállami befizetésekből és esetleg új adókból kell pótolni, ha a huszonhetek nem akarják jelentősen apasztani a közösségi kasszát. A magyar kormány már bejelentette, hogy kész emelni a hozzájárulásait.

Júniusra remélnek egyezséget a brüsszeli döntéshozók az EU migrációs stratégiájáról, amely szintén megosztja a keleti és a nyugati tagországokat. A menedékkérők állandó, EU-n belüli elosztását célzó jogszabályi javaslatról hosszú ideje tart a kötélhúzás a kormányok között, az ellenzők táborát Magyarország vezeti. A rendelettervezet már az állam- és kormányfők asztalán van, akik a jövő hónapban esedékes brüsszeli találkozójukon újból nekigyürkőznek a kompromisszum megtalálásának. A közép- és kelet-európaiak makacs ellenállását a terheket hordozó tagállamok a szolidaritás elutasításának tekintik, ami szerintük az integráció kettészakadásával fenyeget. Brüsszeli illetékesek szerint, az eurózóna tervezett reformja lehet az eszköz arra, hogy a “lázadókat” jobb belátásra bírják, és megakadályozzák az EU erózióját.

A monetáris unió elmélyítésével kapcsolatos elképzeléseit tavaly decemberben letette az asztalra az Európai Bizottság. Idén várhatóan jogszabályi előterjesztésekbe foglalja a javaslatait, többek között az eurót használó országok pénzügyi stabilitását szolgáló közösségi eszköz, illetve költségvetési tétel létrehozására. A tervek szerint a közös valuta bevezetésére vállalkozó országok is részesülnének a plusz forrásokból. A kezdeményezésekről csak a német kormány megalakulása után kezdődhet alkudozás.

Brüsszelben októberre várnak egyezséget a Brexitről, mert a megállapodás intézményi és tagállami ratifikációjára legalább félévet kell szánni. Előreláthatólag márciusban kezdődnek az intenzív tárgyalások az Európai Unió és az Egyesült Királyság jövőbeni kapcsolatairól.

2018.01.11 06:33

Maduro luxusvacsorája miatt tört ki botrány Venezuelában

Publikálás dátuma
2018.09.20 09:22
Amíg a diktátor evett, egy venezuelai gyerek éhenhalt - állítja otthonukat elhagyó venezuelaiak tüntetésén egy transzparens.
Fotó: CORTESIA / NOTIMEX/
Az átlag venezuelai 11 kg-t fogyott tavaly, az emberek 87 százaléka pedig szegénységben él. Az elnök eközben egy színpadias sztárséf celebek körében felkapott éttermében vacsorázott feleségével.
Ismert és drága steakhouse-ban vacsorázott feleségével a venezuelai elnök, Nicolas Maduro, és ez mélységesen felháborította a venezuelaiakat - írja az Euronews. Az országban ugyanis hosszú évek óta gazdasági válság, ami miatt a harmincmilliós népességből milliók éheznek és milliók menekültek külföldre.
Maduro a sztárok körében felkapott, igen drága "Salt Bae" nevű étteremben evett Kínából hazafelé tartva tett kétórás, isztambuli kitérője során. A török sztárséf, Nusret Gokce maga posztolt videókat és képeket Instagramjára és Twitterére a híres vendéggel és annak feleségével, Ciliával. Gokce egyébként azzal vált a közösségi média-felületeken híressé, hogy az általa készített steak-et a vendégekhez kisétálva, teátrális mozdulattal megsózza.
Az egyik videóban Maduro azt mondja asztaltársainak "Ilyen csak egyszer van az életben" - miközben Gokce drámai módon, csípőjét rázva szeleteli és sózza a húst az asztaluknál. Egy másik videóban Maduro a nevével díszített dobozból szivart vesz ki, majd rágyújt. A vacsora az étterem legolcsóbb ajánlatát nézve minimálisan is 400 dollárba - 110 ezer forintba - kerülhetett.
Az elnök pénteki, a néphez intézett televíziós beszédében megerősítette a látogatás tényét. "Nusret személyesen várt minket. Beszélgettünk, jól éreztük vele magunkat... nagyon szereti Venezuelát, ezt többször is elmondta nekem" - mondta az elnök. Gokce nem válaszolt a neki küldött megkeresésekre.
Egy venezuelai egyetemi kutatás szerint csak tavaly az átlag venezuelai 11 kg-t fogyott, az emberek 87 százaléka pedig szegénységben él. "És miközben a venezuelaiak szenvednek az éhségtől és belehalnak abba, Maduro és Cilia a világ egyik legdrágább éttermében vacsorázgatnak a venezuelaiaktól lopott pénzből" - foglalta össze Jorge Borges ellenzéki vezető a felháborodás okát.
2018.09.20 09:22
Frissítve: 2018.09.20 09:24

Egyre többen pályáznak Juncker székére

Publikálás dátuma
2018.09.20 08:00

Fotó: AFP/ Emmanuel DUNAND
Ringbe szálltak a szocialisták jelöltjei is az Európai Bizottság elnökségéért, a magyarok Maroš Šefčovičot támogatják.
Megvan a második, sőt a harmadik jelölt is az Európai Bizottság jövő ősszel megüresedő elnöki tisztére. Az Európai Néppártot (EPP) követően az Európai Szocialisták Pártja (PES) is korán beszállt a ringbe: Manfred Weber bajor keresztényszocialista EP-képviselő és európai néppárti frakcióvezető után, a szlovák szocialista Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság alelnöke jelentette be, hogy megpályázza az EU legfontosabb tisztségét. Őt követve gyorsan bejelentkezett a szintén szocialista Christian Kern, egykori osztrák kancellár, aki hétfőn tette közzé, hogy elindul a megmérettetésen. Várható, hogy az események mostantól felgyorsulnak, és más európai pártcsaládok is kampánymódba kapcsolnak. Az 52 éves Maroš Šefčovič maga mögött tudhatja a PES kilenc tagszervezetének, köztük a Magyar Szocialista Pártnak a támogatását. Az őt jelölő testvérpártok kivétel nélkül a 2004-ben csatlakozott tagállamokban működnek. Gurmai Zita szocialista országgyűlési képviselő, a PES nőszervezetének elnöke szerint Šefčovič nagyon felkészült politikus, aki jól ismeri az uniós intézmények működését. „A kelet- és közép-európai térség örülhet, hogy elvállalta a jelöltséget a bizottsági elnök posztjára. Ez egyben jelzés, hogy a szocialisták elutasítják a kétsebességes Európát, amelyben a régió országai a perifériára szorulhatnak” – mondta lapunknak Gurmai. Az indulását bejelentő beszédében Šefčovič is azt hangsúlyozta, hogy el kell tüntetni az Európát megosztó kelet-nyugati és észak-déli választóvonalakat. A politikus kilenc éve az Európai Bizottság tagja, nyolc éve az alelnöke. Az előző ciklusban oktatásért, kultúráért, az uniós intézmények közötti kapcsolatokért és adminisztratív ügyekért felelt. A Juncker-bizottságban energiapolitikával foglalkozik. Korábban Szlovákia brüsszeli állandó képviselője volt, és különböző diplomáciai megbízatásokat teljesített. Maroš Šefčovičnak nem csak Christian Kern korábbi osztrák kancellár lehet a párton belüli kihívója, de egyes hírek szerint Frans Timmermans, az Európai Bizottság holland nemzetiségű alelnöke is erősen fontolgatja indulását. Egy ideig a testület gazdasági biztosát, a francia Pierre Moscovicit is a lehetséges jelöltek között emlegették, de úgy tudjuk, hogy mára elfogytak a támogatói. Gurmai Zita szerint itt lenne az ideje, hogy végre egy nő is megmérettesse magát. Az olasz Federica Mogherini, az EU külügyi főképviselője azonban nem vállalta a feladatot, más esélyes pedig egyelőre nincs. Az európai szocialisták egy intenzív kampány végén, december eleji lisszaboni kongresszusukon választják majd ki vezető jelöltjüket, akit a brüsszeli zsargon német kifejezéssel Spitzenkandidatnak hív. Az év utolsó hónapjára előreláthatólag a többi pártszövetség is meg fogja nevezni legfőbb esélyesét. Az európai pártok szeretnék, ha az EP-választások után az a Spitzenkandidat nyerné el a bizottsági elnöki tisztséget, akinek a politikai családja a legjobban szerepelt az európai parlamenti választásokon. Ez így történt 2014-ben, amikor a legtöbb mandátumot szerzett Európai Néppárt vezető jelöltje, Jean-Claude Juncker ülhetett az elnöki székbe. A tagállami vezetők nem akarják megismételni a folyamatot, amit már akkor is bíráltak. Most nagyobb erőbedobással fognak harcolni az őket megillető jelölés jogáért, mint négy éve. Az Emmanuel Macron francia elnök nevével fémjelzett baloldali liberálisok például nem is akarnak saját Spitzenkandidatot állítani. A jelenlegi előrejelzések szerint ismét az Európai Néppárt nyerhet az EP-választásokon, bár mandátumainak száma jelentősen megcsappanhat a populista, nacionalista erők térnyerése miatt. A szocialisták is hasonló, ha nem nagyobb vérveszeszteségre számíthatnak. Mivel az Európai Bizottság elnökét a kormányok jelölik, és az Európai Parlament választja meg, nem pusztán a választási eredmény számít. A győztes párt vezető jelöltjének, vagy az állam- és kormányfők választottjának meg kell nyernie a képviselők többségének a támogatását is ahhoz, hogy az Európai Bizottság elnöke lehessen.
2018.09.20 08:00
Frissítve: 2018.09.20 08:00