Új Egyenlőség-jel - Mindannyiunk harca

Minden jel szerint a 2018-as év sztrájkokkal fog kezdődni, több szektor dolgozói is jelezték, a munkabeszüntetéstől sem riadnak vissza, hogy érvényt szerezzenek követeléseiknek. Január 12-én és 15-én a közszféra dolgozói sztrájkolnak majd, és a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) még decemberben jelentette be, hogy ha ez a kétnapos munkabeszüntetés nem hoz eredményeket, februárban három, márciusban pedig négy napra is felfüggeszthetik a munkát.

Van is okuk a tiltakozásra, rengeteg alkalmazottnak 10 éve nem emelkedett a fizetése, ennek következtében pedig óriási a munkaerőhiány is, amely akár a tavaszi választások lebonyolítását is veszélybe sodorhatja.

A közszféra mellett az egészségügyben is mozgolódnak a dolgozók: az ápolók és kórházi alkalmazottak hasonló problémákkal szembesülnek. És mint nemrégiben kiderült, a decemberben életbe lépett 12 százalékos béremelés is szemfényvesztés volt, az emelés után is ugyanakkora összegek maradtak, mint előtte.

A BKV-nál 1000 munkavállaló helyezte letétbe a felmondását, a szakszervezet pedig épp a sztrájkhajlandóság felmérésén dolgozik.

Nemcsak a választások közelsége idézi elő ezeket a kiállásokat, tavaly is nőtt a megmozdulások száma: sztrájkoltak a közszféra dolgozói, a Tesco alkalmazottai, a fogorvosok, az Audi munkásai, sztrájkfenyegetéssel értek el eredményeket a Metro munkavállalói, tüntettek a mentősök és a kéményseprők. És a felsorolás korántsem teljes körű.

Gyakran hallani olyan véleményeket, amelyek megkérdőjelezik ezeknek az akcióknak a létjogosultságát. A sztrájkoló munkások, legyen szó a Tesco pénztárosáról vagy valamelyik önkormányzat ügyintézőjéről, gyakran azzal szembesülnek, hogy a kliensek őket vádolják a munkabeszüntetés során.

Pedig egy olyan országban, amely az olcsó és kiszolgáltatott munkaerőre épül, és amelyben minden kormányzati politika perverz újraelosztást hajt végre (vagyis erőforrásokat csoportosít át a szegényebbektől a gazdagabbak felé), ott minden szervezett dolgozói kiállás az egész társadalomért való kiállást jelent.

Amikor a közalkalmazottak küzdenek, akkor nem csupán magasabb bérekért és jobb munkakörülményekért állnak ki (persze ez is fontos), de egyúttal jobb minőségű, mindenki számára hozzáférhető közszolgáltatásokat követelnek. Hogyan is várhatjuk el egy havi százezret kereső, második műszakban magánlakásokat takarító ápolótól, hogy minőségi egészségügyi szolgáltatásokat nyújtson? A magánszektor alkalmazottai esetében is érvényesül ez a szempont, ám itt az is elképzelhető, hogy az egyik helyen kivívott béremelés máshol is emelkedést hoz.

A dolgozói megmozdulásokkal való szolidaritás tehát nemcsak kötelesség, de önérdek is. Csak egy erősen szolidáris és aktívan szerveződő, mozgolódó társadalom képes a jelenlegi társadalomellenes rendszert igazságosabb, egyenlőbb és minőségibb irányba elvinni. Szokás manapság a kompromisszum és tárgyalás kívánatosságát hangoztatni és a konfliktust kárhoztatni, de a történelem épp azt tanítja, hogy minden kiegyezést, minden kompromisszumot konfliktus előz meg. Ölbe tett kézzel, konfliktusok, harcok vállalása nélkül a mindenkor összefonódó politikai és gazdasági hatalom sosem vehető rá arra, hogy az átlagembernek kedvező rendszert működtessen.

Ez egyébként a jelen és jövő baloldali pártjainak is fontos tanulságokkal szolgálhat: ha vissza akarják állítani kapcsolatukat a magyar társadalommal, akkor a munka és a dolgozók küzdelmeivel kell megtalálniuk a kapcsolódási pontokat.

Szerző
2018.01.12 07:02

„Nincs értelme beszántani az Indexet”

Publikálás dátuma
2018.09.26 07:30
A Fidesz-frakció a parlamentben
Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Egyelőre a Fideszben is megoszlanak a vélemények a legnagyobb hazai hírportál jövőjével kapcsolatban, miután nemrég tulajdonost váltott a mögötte álló cégcsoport.
„Nincs értelme beszántani az Indexet. Arra ugyanis, amit csinálnak, van egy valós igény, ezt mutatják az olvasottsági adataik is. Ezt el kell fogadni, még ha nekem nem feltétlenül tetszik, amit csinálnak, vagy ahogyan írnak rólunk. De ha megszüntetnénk, akkor úgyis lenne helyette más, az igény nem tűnne el, találna magának valamilyen újabb felületet” - ezt (az elmúlt évek fideszes média-ámokfutása tükrében meglepően józan – véleményt egy befolyásos kormánytagtól hallottuk, aki emiatt nem is számít arra, hogy „történik valami” az egyik legnagyobb magyar közéleti portállal. Igaz, ugyanez a kormánytag azt is teljes természetességgel jelentette ki, hogy „a mi emberünk már ott van”. Oltyán Józsefre, a KDNP Bács-kiskun megyei elnökségi tagjára utalt, aki egy bonyolult cégügylet révén tulajdonosi szerepet kapott az Indexhez kapcsolódó cégekben, így közvetve hatással lehet a portál kiadóját birtokló alapítványra is (a G7 cikke szerint ráadásul Oltyánnak lehet döntő szava, ha nem értenének egyet a másik tulajdonossal, Ziegler Gáborral).  A politikus szerint „bár az Index onnantól kezdve, hogy Simicska Lajos érdekeltségi körébe került, politikai megbízást hajtott végre, ez az állapot a nyáron megszűnt és azóta a hangneme is megváltozott és elfogadhatóbb lett”. Kérdésünkre, hogy ezen mit ért, forrásunk azt mondta, „ma már például nem tolják napokon keresztül az arcunkba Szita Karcsi amúgy mindenki által ismert múltját, mint azt a választási kampányban tették”. (A választás előtt három héttel a Magyar Nemzet közölt cikket Szita Károly ügynöki jellemzéséről, kiemelve, hogy főnökei szerint a kaposvári polgármester lelkesen végezte munkáját, az Index ezt csak átvette, egyetlen alkalommal – a szerk.) Egy másik kormánytag azt mondta, soha nem volt téma az Index helyzete, jövője sem a Fideszben, a kormányban pedig pláne nem. Ennek ugyanakkor ellentmond, hogy egy kormánypárti képviselő fideszes „belső információként” beszélt nekünk arról, hogy „az Index irányvonala nem fog változni, ezt senki nem akarja”. Azt minden megkérdezett fontos fejleménynek tartotta, hogy az Index tulajdonosi háttere megváltozott, legfeljebb a következmények megítélésében voltak ellentmondóak a vélemények. Két forrásból is azt hallottuk, hogy „az Index ezzel a NER legmegbízhatóbb köreibe került be”, nem nevesítve a szereplőket. Ennek viszont szintén ellentmond, hogy a most formálódó új kormánypárti médiabirodalom egyik vezetője határozottan azt állította lapunknak, olyannyira nincs közük az Index tulajdonosváltásához, hogy arról ő maga is csak a 444.hu cikkéből értesült. Ugyanakkor volt olyan forrásunk is, aki azt mondta, „nem fogadna rá nagy összegben, hogy az Index az év végén még ugyanaz lesz, mint most”, mert „a Fideszben komoly a személyes utálat a portállal kapcsolatban”. Egy befolyásos Fidesz képviselő pedig csak annyit mondott lapunk munkatársának, hogy „az Indexszel kapcsolatban jusson eszedbe a Népszabadság”.
2018.09.26 07:30
Frissítve: 2018.09.26 07:30

Havi 1,4 millióval nem számolnak el az EP-képviselők

Publikálás dátuma
2018.09.26 06:00

Fotó: AFP/ FREDERICK FLORIN
Az Európai Unió Törvényszéke elutasította az újságírók által benyújtott keresetet, vagyis egyelőre nem lesz nyilvános, az Európai Parlament tagjai mire költik havi a költségtérítésüket. A titkolózás viszont nem lesz sokáig fenntartható.
Remélem, az Európai Parlament (EP) mihamarabb eleget tesz annak a jogos társadalmi elvárásnak, hogy elszámoltassa a tagjait hivatali költségeikről — így reagált lapunknak Heidi Hautala finn zöldpárti EP-képviselő az Európai Unió Törvényszékének keddi döntésére. Határozatukban a bírák megállapították: a képviselők kiadásainak az ellenőrzése az EP hatáskörébe tartozik. Egyúttal helybenhagyták azt a döntést, amelyben a parlament megtagadta, hogy újságírók – köztük az Átlátszó oknyomozó portál munkatársai –hozzáférhessenek az EP-képviselők napidíjára, utazási és hivatali költségeik megtérítésére vonatkozó dokumentumokhoz. A törvényszék érvelése szerint a kérelmezők nem tudták kellőképpen megindokolni, miért van szükség a képviselők személyes jogainak korlátozására, ami együtt járt volna adataik továbbításával. Az Európai Parlament tagjai – a fizetésük mellett – havonta 4400 eurót (körülbelül 1,4 millió forintot) kapnak hivatali és adminisztratív költségeikre. Ennek elköltéséről nem kell számot adniuk. Az újságírók pereskedése és a civilek petíciói ráébresztették a képviselő-testületet, hogy inkább előbb, mint utóbb meg kell reformálnia a visszaélésekre módot nyújtó költségtérítési rendszert. Az erről szóló belső viták zárt ajtók mögött zajlanak az EP elnökéből és 14 alelnökéből álló grémiumban, a Büróban, amely a nyári szünet előtti utolsó ülésén nem tudott egyetértésre jutni a szükséges lépésekről. A testület valamennyi néppárti és néhány szocialista tagja leszavazta az előterjesztést, amely megszigorította volna a pénzköltés szabályait. A testület szeptember 11-re összehívott tanácskozásán pedig az elnök és az alelnökök többsége nem állt ki amellett, hogy a témát újra napirendre tűzzék. – A törvényszéki ítéletnek az az üzenete, hogy a reformot haladéktalanul végre kell hajtanunk - hangsúlyozta lapunknak Heidi Hautala, aki a reformot előkészítő parlamenti munkacsoport tagja.  – A parlament nem követelhet nyitottságot és átláthatóságot másoktól, miközben önmagát kivonja a követelmények teljesítése alól – mondta Hautala, hozzátéve, hogy a Bürónak ismét foglalkoznia kell a költségtérítés ellenőrzésének a bevezetésével. Ha az EP vezető testülete továbbra is gátolni fogja a reformot, akkor a Zöldek az EP Eljárási Szabályzatának módosításával próbálják majd elérni a változtatást. Ezt a parlament plenáris ülésének kell jóváhagynia.
2018.09.26 06:00
Frissítve: 2018.09.26 06:00