Donald Trump elfogadottsági indexe jóval elmarad a korábbi amerikai elnökök első esztendejének értékelésétől. Széles körben osztják azt a nézetet, hogy a gazdaság jó állapota nem az ő érdeme, a növekedés már Barack Obama alatt megindult, és már az sem kizárólag a Fehér Ház előző lakója által hozott intézkedéseknek, hanem legalább annyira a világgazdaságban általános értelemben beindult folyamatoknak, a 2008-ban kezdődött válságból való, immár szemmel látható kilábalásnak volt köszönhető.
Trump eddigi első jelentős vívmánya, a kongresszus által decemberben elfogadott nagy arányú adócsökkentés értelemszerűen még nem érezteti hatását. Az intézkedéscsomag egyfelől jelentősen csökkenti a vállalkozások adóterheit, másfelől átmenetileg visszafogja a tehetőségebbek által fizetendő adó mértékét. Az elnök és környezete mindkét elemtől a beruházások ösztönzését, a növekedés további fellendülését reméli.
Gerard Roland, a kaliforniai Berkeley egyetem professzora azonban úgy nyilatkozott a Népszavának, hogy az amerikai vállalatok likviditása már most is nagyon jó, általában is olcsón lehet pénzhez jutni, és a várható újabb adómegtakarítások csak kis mértékben fognak megjelenni újabb beruházások formájában a gazdaságban. Az egyének adóztatása tekintetében ugyanakkor – különböző adóleírási lehetősége korlátozása révén - növekedni fognak a jövedelmi különbségek az eddig is tehetősek javára, a szerényebb jövedelműek kárára.
Ez azonban a jövő zenéje, Trump gazdaságpolitikája még nem érezteti a hatását sem a gazdaságon, sem a közvéleményen. Az utóbbit sokkal inkább foglalkoztatják azok a „látványelemek”, amelyek az elnök működését kísérik.
Megnyilvánulásaival – durva ki- és beszólásaival, Twitter-üzeneteivel – a politikai tájékozatlanság zavarba ejtő mértéke mellett szinte páratlan érzéketlenséget képes felmutatni, és beletaposni bárkibe – legyen szó akár a brit miniszterelnökről, vagy indián származású amerikai törvényhozóról, afroamerikai polgárjogi aktivistákról, elmaradottabb fekete-afrikai és karibi országok képviselőiről, a lehazugozott médiáról, a demokratákról vagy éppen az általa korábban keblére ölelt, de aztán kiebrudalt, megtagadott volt stratégiai tanácsadójáról.
Eközben Trump elnökségét az első naptól fogva beárnyékolják azok a vádak és vizsgálatok, amelyek a 2016-os elnökválasztási kampányba való orosz beavatkozási kísérletekkel, illetve az Trump-kampánycsapat Oroszországgal való feltételezett összejátszásával kapcsolatosak.
Trump elnöksége első esztendejének a legvégén éppen azzal vesződik, hogy elkerülje a szövetségi kormányhivatalok pénzhiány miatti leállását. A kongresszussal december eleje óta mindig csak néhány hetes költségvetés-kiegészítési részmegállapodásokat tudott kötni, így a kormányzati intézmények átmeneti „redőnylehúzásának” a rémképe erre a hétvégére is rávetül.
A több kérdésben a kőkonzervatívoknak udvarló elnök a minap úgy döntött, hogy új hivatalt hoz létre az egészségügyi szolgáltatók vallási jogainak védelmében - hangsúlyosan, sőt elsősorban azon orvosok védelmében, akik vallási meggyőződésükre hivatkozva ellenzik a művi abortuszt, és nem hajlandóak abban közreműködni.
Ez a kérdés jobban foglalkoztatja most az amerikai közvéleményt, mint a külpolitikai kérdések. Az utóbbiak közül a felmérések szerint leginkább az érte el az amerikaiak ingerküszöbét, hogy Észak-Korea immár el tudja érni rakétáival országukat. Amerika jobb híján fohászkodik, hogy a harcias Trumpot visszatartsa a környezete valamilyen meggondolatlan lépéstől.