Kalandpark - A szicíliai hentes

Taorminában egyszerű kis szállodában laktunk. Allegro Monte Christo. Tetszett nekem ez a név, azért is választottam. Mari mindig is szeretett volna Szicíliába utazni, primavera siciliana! Szicíliai tavasz: előszezon, de már majdnem nyár. Az ablakunk ugyan nem az Etnára, hanem egy szűk mellékutcára nézett, de ez sem volt tanulságok nélkül.

Szemben velünk volt egy hentesbolt, amit egy idős házaspár vezetett, Vittorio és Emma, ez volt a cégérükön. Az ősz hajú férfi minden reggel lesuvickolta az amúgy is ragyogóan tiszta kirakatüveget, amíg a felesége elrendezte az árut a pultokon. Jókedvűek voltak, ha éppen nem volt vevő, kiültek a bolt elé, nézelődtek, beszélgettek az arra járó ismerősökkel. Mi is gyakran betértünk, sonkát vettünk, mortadellát, volt hozzá ecetes uborkája, belevágta a szeleteket egy friss zsömlébe. Fiatalemberként sok amerikai katonával találkozott, mondta, még Hemingwaynek is csinált szendvicset, tette hozzá büszkén, a felesége pedig csak kedvesen legyintett.

Holnap megyünk Cataniába, újságoltam, de aztán vigyázzanak, emelte fel a mutatóujját Vittorio, ott a külföldi fiatal, szőke nőkre vadásznak a motoros tolvajok, észre sem veszik, és már viszik is a táskájukat. Vigyázunk, bólogattam, sokfelé jártunk már a világban, ismertük mi az ilyen veszélyeket, de hát a híres barokk Piazza del Duomót és a város jelképét, az Elefánt-kutat látni kell, feleltem. Megkaptuk az uzsonnát, és öt perccel később már az autóbuszon ültünk Catania felé.

És minden úgy ment, ahogy terveztük. Vagyis majdnem. Már a forgalmas via Garibaldin jártunk, amikor Mari táskáját egyszer csak elkapta egy mellettünk száguldó motoros utasa. Ám Mari keményen fogta, olyan keményen, hogy a motorost kibillentette az egyensúlyából, aki végül feladta a küzdelmet és elhajtott. A járókelők megtapsolták a győzelmet.

Istenem, gondoltam, mindenünk abban a táskában volt, pénz, útlevelek, minden. Csak éppen Mari nem ijedt meg: két járókelő megölelte, egy középkorú férfi megrázta a kezét. Valahonnan előkerült két rendőr, meggyőződés nélkül azt kérdezték, felismernénk-e a támadókat, aztán elvittek bennünket az autóbusz-pályaudvarra, megdicsérték Marit, amiért ilyen bátor volt.

- Százból egynek, ha sikerül – mondták elismerően. Azért, nem tagadom, a közeli étteremben ittunk valami erőset.

Mire hazaértünk, a hentesbolt éppen zárt, Vittorio a redőnyt húzta le. Megkérdezte, hogyan sikerült a kirándulás - hát elmeséltem.

Erre felhúzta a kirakatvédő rácsot, köpenyt kötött, mondott valamit Emmának, aztán eltűnt, majd hoztak egy kis asztalt, négy székkel. Együtt vacsorázunk, mondta, itt, az utcán. Valahonnan tányérok és poharak is előkerültek, aztán, szinte csoda folytán, pillanatok alatt egy tál tészta, Vittorio pedig elővarázsolt egy üveg bort. Bor nélkül nincs vacsora.

- Na, igyunk a mi hősnőnkre – mondta, és koccintottunk. – Csak azt ne mondják, hogy nem figyelmeztettem előre. De hát ilyenek a külföldiek. Sose hallgatnak a helyiekre.

Erre ittunk.

2018.01.22 07:06

Tovább éheztetik a menedékkérőket a magyar hatóságok

Publikálás dátuma
2018.08.21 19:03
Illusztráció
Fotó: / Németh András Péter
Már a nyolcadik menedékkérőtől tagadják meg a tranzitzónában az élelmet. Már hétszer felszólította a strasbourgi bíróság a magyar hatóságokat, hogy adják meg az ellátást, ám - mint a Magyar Helsinki Bizottság írja - mégis folytatják az embertelen gyakorlatot.
Az a menekült, aki Szerbia felől érkezik, jó eséllyel a tranzitzóna idegenrendészeti részlegén találja magát, a menekültügyi kérelmét ugyanis várhatóan elutasítják arra hivatkozva, hogy biztonságos országból érkezett. Annak ellenére, hogy menekültüggyel foglalkozó szervezetek szerint Szerbia nem minősül biztonságos országnak, a helyi idegenrendészeti rendszer ugyanis erősen hiányos. A menedékkérők hiába fellebbeznek az elutasító döntés ellen, annak nincs halasztó hatálya, így azonnal megindul az idegenrendészeti eljárás. Amíg pedig a jogerős döntésre várnak nem kapnak ellátást. Ha ételt akarnak, csak Szerbia felé mehetnek - és akkor zárul mögöttük a Magyarország felé vezető kapu.
A tranzitzónában már a nyolcadik menedékkérő embertől tagadják meg az élelmet a magyar hatóságok - olvasható a Magyar Helsinki Bizottság közösségi oldalán kedden megjelent közleményében. Az áldozat, egy fiatal afgán nő hosszú menekülése során elképzelhetetlen borzalmakat élt át, írják, hozzátéve:
"Mai határozata alapján a magyar hatóság mégis azt mondta ki, hogy nemhogy védelemre, de még két zsömlére sem érdemes."
A Helsinki Bizottság a korábbi esetekhez hasonlóan, most is a strasbourgi bírósághoz fordul. "A korábbi hét megkínzott, kiéheztetett ügyfelünknél már felszólította a bíróság a magyar államot, hogy adjon enni nekik. Most sem számítunk másra. Tudja ezt a hatóság is, de minden emberi érzést sutba vágva inkább aljas politikai megrendelést szolgál ki" - fogalmaznak.
Múlthéten az Iványi Gábor lelkész által vezetett humanitárius csoportot fordult a hatóságokhoz azzal, hogy élelmet szeretnének eljuttatni a tranzitzónában lévő embereknek. Kérésüket indoklás és jogszabályi hivatkozás nélkül utasította el a Bevándorlási Hivatal.
2018.08.21 19:03
Frissítve: 2018.08.21 19:27

Figyelmeztet a NAV: csak egy csaló ígér pénzt a nevükben

Publikálás dátuma
2018.08.21 17:48
Fotó: Molnár Ádám
Fotó: /
Csalók küldenek a NAV nevében hamis értesítéseket azért, hogy személyes ügyféladatokat szerezzenek meg.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal nevében illetéktelenek küldenek olyan e-mailt, amelyben adó-visszatérítést helyeznek kilátásba, ezzel csalva a címzetteket egy ismeretlen, jelenleg nem működő oldalra - írja honlapján a NAV.
A NAV soha nem kér e-mailen bankszámlára, vagy bankkártyára vonatkozó bizalmas adatot
- hangsúlyozzák. Értesítési gyakorlatuk merőben eltér a csalók módszerétől: a hivatal ügyfélkapun keresztül, illetve postán, adószámla-kivonaton értesíti az adózókat, ha túlfizetésük van.
A leírthoz hasonló gyanús e-mailt kapott a Pénzcentrum.hu szerkesztősége is. Esetükben a feladó a "no.replys2@post.nav.gov.hu" címet használta, ami valóban megtévesztően emlékeztet egy hivatalos e-mail címre.
2018.08.21 17:48