Mancspreferencia - Nem mindegy, melyiket használja a cica

Publikálás dátuma
2018.01.23. 14:35
Illusztrációk: Shutterstock
A nőstény macskák inkább jobb mancsukat használják, míg a hímek a balt részesítik előnyben - tudatja a belfasti Queen's Egyetem kutatóinak felfedezését az MTI.

A macskák mancshasználata a nemüktől függ

Az állatok mancshasználatát eddig leginkább a velük végzett kísérletek feladatainak teljesítése alapján vizsgálták. A Queen's Egyetem kutatói 44 ivartalanított: 24 hím és 20 nőstény macskát saját otthonukban gazdáik általi megfigyelés alapján tanulmányoztak. Feljegyezték, hogy a macskák a mindennapos tevékenységeikben - amikor lépcsőznek vagy átlépnek tárgyakat, táplálkoznak - melyik mancsukat részesítik előnyben, jobb vagy bal oldalukon alszanak-e. Volt egy kötelezően elvégzendő feladat is, amikor a macskáknak egy háromrészes etetőből kellett kiemelniük ennivalójukat. 

Az Animal Behaviour folyóiratban ismertetett tanulmányukban azt írták, a macskák többségénél (73 százalék) az étkezéskor nyilvánult meg a jobb vagy bal mancs preferenciája, 70 százalékuknál amikor lementek a lépcsőn és 66 százaléknál amikor átléptek valamilyen tárgyon. Valamennyi esetben a hímek jelentős mértékben a bal mancsukat részesítették előnyben, míg a nőstények a jobbat. Az alvásnál azonban nem látszott bal- vagy jobboldali preferencia.


A kutatók szerint további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy megállapítsák, miért nem szerint oszlik meg a mancshasználat preferenciája, de úgy vélik, valószínűleg a hormonok játszanak szerepet benne. A szakemberek szerint az eredmények abban is segíthetik a gazdikat, hogy megértsék, kedvencük miként kezeli a stresszt, mivel a mancspreferencia egyes kutatások szerint hasznos jelzés lehet erre. Az egyetem egyik kutatója a Science Daily tudományos-ismeretterjesztő hírportált idézve beszámolt arról, hogy nemrég felfedezték, hogy a balmancsos kutyák jóval pesszimistábbak, mint amelyek jobbmancsukat használják. Ha a gazdi tudja, a kedvence bal- vagy jobbdomináns, az segíthet felmérni, mennyire sebezhető a stressz által.

Szerző
Témák
kutatás macska

Síró elefántok, barátjuk emlékét őrző bárányok

Publikálás dátuma
2018.01.23. 06:18
Fotó: Shutterstock
Léteznek állati érzelmek - erre az eredményre jutott három tudós 2500 tudományos cikk áttanulmányozása után.

Sokáig csak élelemforrásnak, korlátlanul felhasználható eszköznek tekintettük az állatokat, amiket áthatolhatatlan fal választ el tőlünk, emberektől. Úgy véltük, ösztönösen cselekednek, nem nagyon gondolkodnak, egy-két fejlettebb faj kivételével nem éreznek fájdalmat, és érzelmeik sem igazán lehetnek, legföljebb örömöt, félelmet képesek mutatni. Ám mára kiderült, az egyszerűbb érzések mellett, mint boldogság, szomorúság, olyanokra is képesek, mint együttérzés, féltékenység és gyász, derül ki a Conversation cikkéből.

Tanulmányok kimutatták, hogy a bárányok két év múlván is emlékeznek barátaik képére. Az elefántok erős családi kötelékben élnek, kiterjedt emlékezettel, és képesek sírni, ha érzelmi, vagy fizikai fájdalom éri őket. Csuklyás majmok felfogják, ha nem kapnak egyenlő fizetséget, azaz különbséget tesznek uborka és gyümölcs jutalomfalatok között. A csimpánzok a békesség érdekében hajlandóak újraosztania banánt, ha valamelyikük panaszkodik, hogy nem jutott neki elég. A patkányok képesek lemondani falatkájukról, hogy megmentsék egy fulladozó társukat, és még nevetgélnek is, ha csiklandozzák őket. A halak szerszámokat használnak, és az egyébként rendkívüli erejű nagy polipok is előnyben részesítik a könnyebben feltörhető héjú kagylókat.

Az, hogy az állatoknak is vannak érzelmeik, agyi struktúráik megfigyelésével is igazolható. Érzelmeink az agy limbikus rendszeréből eredeztethetők: a miénk viszonylag nagy és valóban, nagyon érzelemteli. Ebből következik, ha kisebb limbikus rendszerrel találkozunk egy állatfajnál, primitívebb érzéseket tulajdonítunk nekik. De mi történik, ha nagyobbal szembesülünk? Néhány tengeri emlős limbikus rendszere négyszer nagyobb, mint a miénk. Ráadásul orsósejtjeik is vannak, amelyekről eredetileg úgy gondolták, csak embereknél találhatók; ezek teszik lehetővé, hogy gyors döntést hozzunk nehéz társas helyzetekben. Elképzelhető-e, hogy az orsósejteket a ceteknél nem ugyanerre, vagy legalábbis nem nagyon hasonló célra fejlesztette ki az az evolúció?

Olyan világban élünk, ahol házi kedvencünket elvisszük az állatorvoshoz, ha szenvedni látjuk, de habozás nélkül megesszük utána a hamburgert a sarki bódéban. Itt az ideje újragondolni, hogyan bánunk a minket szolgáló élőlényekkel.

Szerző

Mexikóból "jöttek" a házi pulykák

Publikálás dátuma
2018.01.23. 06:17
Fotó: Shutterstock

Egy nemzetközi kutatócsoport szerint a házi pulykák az ősi Mexikóból származnak, az aztékok és a maják nemcsak étkezési céllal, hanem kulturális jelentőségük miatt tarthatták az állatokat, amelyeket különböző szertartásoknál, áldozatok bemutatásánál is használtak.

A kutatók 55 pulyka maradványait tanulmányozták a Kr.e. 300 és Kr.u. 1500 közötti korból. A leletek a mai Mexikó középső részétől Costa Rica északi területéig húzódó térségben kerültek elő, ahol maják és aztékok éltek.

A madarak ősi maradék DNS-ét vizsgálva megállapították, hogy az európai pulykák ezektől a mexikói elődöktől származnak. A kutatócsoport mérte a pulykacsontok szénizotóp arányát is, ebből próbálták megállapítani a szárnyasok étrendjét. Azt találták, hogy az állatok már akkor is emberek által termesztett növényeket - például kukoricát - fogyasztottak. "Pulykacsontokat ritkán találni a térségben egykoron élő népek szemétgödreiben, az általunk tanulmányozott pulykákat nem ették meg, néhányat templomokban, emberi tetemek sírjaiban találtunk, valószínűleg társnak szánták a túlvilági életben. Ez beleillik a kor ismert ikonográfiájába, amelyben a pulykát istenként festették meg és szimbólumként jelent meg a naptárban" - magyarázta Aurélie Manin, a Yorki Egyetem kutatója.

A régészeti bizonyítékok azt sugallják, hogy a szarvas- és a nyúlhús volt a legnépszerűbb étel a prekolumbiánus népek körében, a pulykákat csak szimbolikus, kulturális szerepük miatt tartották - tette hozzá a kutató. Ily módon a pulykák voltak az egyik első háziállatok.

Bár az emberek a világ ezen a részén körülbelül már tízezer éve folytatnak mezőgazdálkodást, mégis a kutyán kívül a pulyka volt az első olyan állat, amelyet irányításuk alá vontak a közép-amerikai térségben - idézte Camilla Spellert, a tanulmány egyik szerzőjét a Science Daily tudományos-ismeretterjesztő hírportál.

Szerző
Témák
Mexikó pulyka