Hosszú oldal - Art deco

Ez a klub a legeslegjobb helyek egyike az egész univerzumban: ülünk, teázunk, zenét hallgatunk, és zenéről beszélgetünk. Rajtam kívül mindenki nyugdíjas. Néha meghívnak vendégnek, olyankor eldobok mindent és jövök: jó itt. Fogom a teámat, és tizenöt perccel kezdés előtt elfoglalok egy széket az üres nézőtér első sorában, hogy átnézzem a jegyzeteimet. Ma egy kicsit jobban izgulok a szokásosnál. Az öltözködésemre mindig nagyon figyelek: minden lázadásom ellenére fontosnak érzem megtisztelni az eseményt, a jelenlévőket.

Ma azonban nem tudtam kedvem szerint felöltözni, ami feszélyez, mert ez az utolsó hely a Földön, ahol tiszteletlennek szeretnék tűnni. De a hátam csupa seb: néhány napja tetoválták csak, és csillagokat látok, ha bármi is hozzáér. Így aztán egy elöl zárt, hátul alaposan dekoltált ruhát vettem fel, reménykedve abban, hogy nem tör ki a botrány.

A nézők kezdenek beszállingózni a terembe. Egy idős hölgy néhány székkel mellém, két másik mögém telepedik. Halkan, szinte suttogva beszélgetnek. Elmélyülten lapozgatom a jegyzeteimet, amikor kérdés üti meg a fülem:

Kedveském, ezt a csodálatos art deco mintát meg ki tetoválta a hátára?

A kérdésfeltevő hetven körüli, fehér hajú hölgy, arcán inkább őszinte érdeklődést látok, mintsem szörnyülködést. Gondolom, látszik rajtam a döbbenet, így immár mindhárman felém fordulva várják a választ. Elmondom, hogy eredeti art deco épületdíszekből és motívumokból tervezte a mintát egy grafikusművész barátnőm.

Nagyon szép, művészi munka, rögtön látszik rajta – mondja az egyik mögöttem ülő hölgy. A többiek egyetértőn bólogatnak.

Nem bírom ki, hogy ne mondjam el, mennyire boldog vagyok, hogy beazonosították a vonatkozó stílust, úgyhogy vagy másfél percen át ömlik belőlem a panasz: eddig még senki sem tudta elsőre megmondani, hogy ez egy art deco minta. Hol hatvanas éveket emlegettek (hát élet ez?), hogy törzsi motívumot (te jó ég!). Mélypontként pedig – irgalom atyja! – valaki kiejtette a szitokszót is: nonfiguratív. Mind a négyen egyszerre hördülünk fel, mintha csak Janacekre mondta volna valami ostoba, hogy romantikus.

Szörnyű, hogy manapság milyen műveletlenek az emberek – így a mögöttem ülő.

Szörnyű – helyeselünk mindannyian.

Az art deco csodálatos – mondja a hölgy mellettem.

Illik is magához – jegyzi meg a harmadik. – A frizurája is épp olyan, mint egy némafilm-színésznőé!

Tényleg! – lelkesülnek fel mindannyian, és próbálják eldönteni, kire hasonlítok legjobban. Megállapodunk Louise Brooksban.

Ugye, fekete marad a minta?

Igen, úgy érzem, az art decóhoz ez illik igazán.

Nagyon jól gondolja. Ez így szép, letisztult.

És mondja csak, kedveském: nagyon fáj? Mármint amikor tetoválják. Én sosem mertem kipróbálni.

Őszintén? Rettenetesen – sütöm le a szemem, mire kitör belőlünk a nevetés.

Hát akkor miért csináltat mégis ekkora mintát?

Mert szeretem – tárom szét a karom, mire a mellettem ülő hölgy közelebb hajol, mintha valami bizalmasat akarna közölni velem, és finoman felszegett állal kijelenti:

Én is!

Szerző
2018.02.13 07:05

Hogyan kell megvédeni valamit, amit senki sem akar elvenni? - Fidesz-KDNP-s kommunikációs lecke középhaladóknak

Publikálás dátuma
2019.03.24 15:40
Rétvári Bence
Fotó: Tóth Gergő
A kormány kiáll a nők kedvezményes nyugdíja, a közmunkaprogram és a gyes jelenlegi formája mellett - válaszolta Rétvári Bence államtitkár az MSZP-s Korózs Lajosnak. Kár, hogy nem ez volt a kérdés.
A nők kedvezményes nyugdíjba vonulásának és a közmunkaprogramnak az eltörlése, illetve a gyes időszakának csökkentése sosem lesz ennek a kormánynak a napirendjén - üzente Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára minap Korózs Lajos MSZP-s képviselő írásbeli kérdésére adott válaszul.

A Fidesz-KDNP kommunikációs stratégiáját ismerve talán senkit nem lep meg, de azért rögzítsük: természetesen a szocialista politikus a fenti három intézkedésből egyiket sem követelte (még csak nem is említette azokat), ahogy az a nyilvános dokumentumban ellenőrizhető is. Korózs mindössze azt a "hibát" követte el, hogy a szövegben megemlítette az OECD Magyarországról szóló friss tanulmányát, amely a hazai nyugdíjrendszer problémáit is elemezte.
Ez pedig elég is volt Rétváriéknak, hogy - figyelmen kívül hagyva az eredeti kérdéseket, pl, hogy bevezetik-e az alapnyugdíjat - "belekapaszkodjanak" a szóban forgó jelentés más, könnyen támadható pontjaiba.
"Az Ön által citált OECD-jelentés arra tesz javaslatot, hogy töröljük el a Nők 40 kedvezményprogramot, a közmunka lehetőségét építsük le és szüntessük meg, illetve csökkentsük a gyes időszakát. A kormány ezekkel a javaslatokkal nem ért egyet, sosem fogja ezeket végrehajtani." - írta a fentiek tükrében érdeminek éppen nem nevezhető válaszában az államtitkár. A téma kapcsán egyébként az mfor.hu emlékeztet, a Nők 40 program révén a 40 év munkaidőt elérő hölgyek a nyugdíjkorhatár betöltésétől függetlenül nyugdíjba vonulhatnak. Ezen belül legalább 32 év szolgálati időt kell szerezni, a többibe beszámít a gyermeknevelés.
Nyugdíjszakértők szerint ez a kedvezmény azon túl, hogy sok nőt idő előtt kivesz a munkaerőpiacról, a nyugdíjkassza számára is nagy terhet jelent.
A kormány álláspontja szerint viszont ennyi munkában töltött év után megérdemlik a gyermeket is nevelő nők, hogy a korhatár előtt nyugdíjba vonulhassanak. A közmunka program esetében a kritikák általában annak szólnak, hogy nem oldja meg a visszatérést az elsődleges munkaerőpiacra, ráadásul
a megélhetéshez elégtelen jövedelmet biztosít a programban részt vevőknek.
A kormány ebben az esetben azon a véleményen van, hogy a munka alapú társadalomban nincs helye a segélyeknek, és a leszakadó rétegek szocializációjában is segít a rendszeres napi elfoglaltság előírása a jövedelemért cserében.

A családok harmadánál vészhelyzetet okozna egy váratlan kiadás

Publikálás dátuma
2019.03.23 11:40

Fotó: Shutterstock
És ha sikerül is áthidalni a pénzhiányt, akkor is adósságcsapdába ragadhatnak a famíliák.
Bármikor előfordulhat, hogy elromlik a mosógép vagy tönkremegy a tévé, netán egy betegség miatt kell újratervezni a mindennapokat – sokat elmond a valós jövedelmi helyzetről, hogy képesek-e fedezni a magyar családok az ezekhez hasonló, nagyobb összegű váratlan kiadásokat, írja a 24.hu Közel egy évvel ezelőtt arra jutottak a kutatók, hogy a háztartások szintjén a váratlan kiadások fedezetére nagyságrendileg átlagosan 300 ezer forintra lenne szükség, azaz ekkora összegnek kellene rendelkezésre állnia ahhoz, hogy ne rendítse meg egy ilyen eset a családi költségvetést. És bár a famíliák kétharmada takarékosnak vallja magát - erre jutott a Pulzus - a családok 33 százaléka az említett 300 ezer forintos összegnek egyetlen forintját sem tudná megtakarításaiból fedezni.  (És 30 százalék csak részben tudná ezt a summát előteremteni.) Ráadásul a Pulzus  kérdései nem tekinthetőek teoretikusnak, ugyanis a válaszadók egyharmada szembesült az utóbbi évben 300 ezer forint körüli váratlan kiadással. És emiatt a válaszadók 26 százaléka verte magát tartozásba - meglehetősen nagy összegűbe. Hetven százalékuk jelenleg is 100 ezer forintnál súlyosabb összeggel tartozik egy korábbi váratlan kiadása miatt, 30 százalékuk 300 ezer forintnál is nagyobb adósságba keveredett.