Kivándorlás - Romániát hagyták ott legtöbben

Publikálás dátuma
2018.02.26 12:46
Illusztráció: Zhu wenbiao / Imaginechina
Fotó: /
Az ENSZ becslései szerint a román uniós csatlakozás óta 3,4 millióan hagyták el az országot - a lakosság 17 százaléka -, ezzel pedig övék a legnagyobb lakosságvesztés az EU-ban. Ugyanakkor, cáfolta a hírt Horváth István szociológus, a romániai Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója: szerinte összekevertek két adatot, a 3,4 milliós szám 50 év elvándorlásának eredménye.

Az Európai Unió országai közül Romániának volt a legnagyobb arányú lakosságvesztése az utóbbi évtizedben, írja az MTI. Állampolgárainak 17 százaléka távozott külföldre, az elvándorlási arány dinamikája tekintetében pedig világszinten a második helyen áll, Szíria után - mutatott rá Luciana Lazarescu, a romániai bevándorlók beilleszkedését vizsgáló szervezet (CDCDI) kutatója egy konferencián.

Az ENSZ becslései szerint a román uniós csatlakozás (2007) óta 3,4 millió román állampolgár költözött el az országból. Az országos statisztikai intézet február közepén közölte: tavaly csaknem 70 ezerrel csökkent Románia lakossága, és ez a szám 25 százalékos növekedést jelent az előző évi népességfogyáshoz képest.

"Kizárt, hogy 3,4 millióan vándoroltak ki Romániából a csatlakozás óta"
A helyzet talán nem ilyen drámai: két adatot összekevert valaki Horváth Mihály szociológus szerint, számol be a Maszol.ro. A 3,4 milliós szám valóban arra vonatkozik, hogy hány olyan személy tartózkodik hosszú ideje, életvitelszerűen egy másik országban, aki Romániában született - de a II. világháborútól számolva.
A másik, EU-n belüli mozgást mutató szám azokról szól, akik legalább egy éves tartózkodási engedélyt kérnek egy másik országban. Egy személy akár többször is kérhetett tartózkodási, letelepedési engedélyt, illetve egyes személyek, akik kértek ilyen típusú engedélyt, hazatértek. Ez az adat azt mutatja, 2008 és 2016 között körülbelül 1,9 millió román állampolgár vándorolt az EU-ban.

A bevándorlás távolról sem "kompenzálja" a munkaerő-veszteséget: tavaly év végén 117 ezer külföldit tartottak nyilván Romániában, és az országba érkező bevándorlók alig 9 százaléka jön munkaszerződéssel. Az Európai Unión belül Romániában az egyik legalacsonyabb a nem uniós rezidensek aránya - a lakosság 0,3 százaléka - ennél csak Szlovéniában és Szlovákiában alacsonyabb az arány. Ennek oka a nyelvi akadályok mellett az alacsony bérezés és a beilleszkedést segítő intézmények hiánya - mutatott rá a szakember.

A természetes népszaporulat 25 éve, 1992-ben került negatív tartományba Romániában, azóta egyre súlyosbodik a népességfogyás. Az ENSZ egyik előrejelzése 2050-re 14,5 milliós lakosságot jósolt a most 19,7 milliós országnak, amennyiben nem változik a népességet befolyásoló főbb mutatók alakulása.

Tavaly 40 ezerrel csökkent Magyarország népessége
A 2011. évi népszámlálás alapján a népesség becsült száma - a nemzetközi vándorlás figyelembevételével - 9 millió 771 ezer fő volt 2017 végén, írja az MTI-nek eljuttatott közleményében a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).
Tavaly 91 600 gyermek született, ami 1463-mal kevesebb, mint 2016-ban. Tavaly 131 700-an haltak meg, 4647-tel többen mint egy évvel korábban. A halálozások számának emelkedése, valamint a születések számának csökkenése következtében a természetes fogyás 18 százalékkal nőtt: a 2016. évi 33 990-nel szemben 40 100 fő volt.
A 2017-ben megkötött 50 600 házasság 1205-tel kevesebb volt az egy évvel korábbinál.

Szerző
2018.02.26 12:46
Frissítve: 2018.02.26 16:24

„Mi nem menekülteknek hívjuk őket”

Publikálás dátuma
2018.09.22 11:00

Fotó: / Molnár Ádám
Aszad al-Samlan szaúdi professzor szerint már a múlté az az elképzelés, hogy „tiszta” társadalomban, kizárólag a saját kultúránkban élhetünk.
– A menekültválság kirobbanása után mindenki azt kérdezte Magyarországon, miért nem inkább a gazdag muszlim Öböl-menti államok fogadják be a menekülteket. Nos, miért nem?  – Az érv, hogy nem vesszük ki a részünket a segítségből, egész egyszerűen téves tényeken alapul. Az igazság az, hogy Szaúd-Arábia több mint ötszázezer szírnek ad otthont, csak éppen mi nem menekülteknek hívjuk őket. Tartózkodási joguk van, és ugyanúgy megilleti őket az oktatás, az egészségügyi ellátások, stb., mint a szaúdi állampolgárokat. Másrészt a migráció valóban az egyik terület, ahol a jövőben szorosabb együttműködésre van szükség Európával. Szaúd-Arábiának rendkívüli tapasztalata van például a segélyezésben.  – Csakhogy közben az európai társadalmakban erősödik az idegenellenesség. Talán hallott az esetről, hogy nemrégiben egy magyar kisvárosban rendőrt hívtak a lakosok az ide látogató szaúdi rendőrökre, mert migránsoknak nézték őket. Hogyan látják ezt Szaúd-Arábiából?  –  Ezt az incidenst nem ismerem, de jól illeszkedik egy nagyobb képbe, amit kezelnünk kell. Tudniillik paradox világban élünk. A nemzetközi gazdaság, a telekommunikáció, a közlekedés, egy szóval a technológia fejlődése miatt a világunk egyre kisebb. Ugyanakkor az emberekben mégis erősödik a különállás érzése. Egyre közelebb kellene kerülnünk egymáshoz, mégis inkább távolodunk. Másrészt a világ minden része kapcsolatban van egymással: ha egy térségben probléma merül fel, az a többit is érinteni fogja. Márpedig Magyarország még messze sincs a Közel-Kelettől. Az iszlamofóbia erősödése Európában persze aggasztó jelenség. Az az elképzelés már a múlté, hogy „tiszta” társadalomban élhetünk, kizárólag a saját kultúránkban. És ebből nincs visszaút. A multikulturális társadalom megteremtése Európában egyébként is „rutin”, intellektuális hagyomány. Semmivel nem nehezebb, mint megtisztítani a kultúránkat az „idegenektől”.   
– Lát konfliktust az iszlám és a kereszténység vagy nyugati kultúra között?    – Személy szerint nem, és Szaúd-Arábia sem. Ami azt illeti, Szaúd-Arábia egyik fontos feladatának tekinti a vallások közötti párbeszéd megteremtését. Még Abdullah király ezért is hívott életre az ENSZ támogatásával, Ausztria és Spanyolország részvételével egy bécsi központú intézményt (KAICIID), melynek célja a vallások és kultúrák közötti párbeszéd kialakítása.  – Nyugaton Szaúd-Arábiának még sincs túl jó híre. Általában a szigorú vallási előírások, az emberi jogok megsértése, a terrorizmus támogatása miatt emlegetik.      –  Igaza van, de ez a legtöbbször egyszerűen a tudatlanságból fakad. Beszéljünk például az emberi jogokról! Kevesen emlékeznek rá, hogy Szaúd-Arábia azon kevés harmadik világbeli országok egyike volt, amely 1948-ban aláírta az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. Az országunknak alapvetően tehát semmi kivetnivalója nincs az emberi jogokban, éppen ellenkezőleg. Konkrét kérdésekben persze lehetnek nézeteltérések, de ezzel a világon minden állam így van. Ott van például a halálbüntetés, amit nem csak nálunk, de például az Egyesült Államok számos államában is alkalmaznak. A gond az, hogy a mai újságírásban minél hatékonyabban és egyszerűbben kell közvetíteni az üzenetet, és Szaúd-Arábia ennek az áldozata lett. Ha arról kell beszélni, hogy milyenek a nők jogai az iszlám világban, azonnal minket citálnak elő, nem pedig mondjuk Malajziát vagy Tunéziát. Ez sajnálatos, és a kormányunk mindent meg is tesz, hogy harcoljon ellene. Ugyanakkor ehhez szükség van a felelős újságírókra, hogy ne egyszerűsítsék le a dolgokat, és persze az olvasókra is.  – Nem csak a rossz hírek ellen kell harcolniuk, de valós háborút vívnak Jemenben is, és egy diplomáciait Katarral. Hogyan lehetne lezárni ezeket a megnyerhetetlen háborúkat?  – A beavatkozásunk Jemenben a törvényes kormány visszaállítása érdekében nem csupán Szaúd-Arábia döntése, de a nemzetközi jog is támogatja. Egyszerűen azt tesszük, ami helyes. Nem tehetjük meg, hogy magukra hagyjuk a jemeni embereket, csak mert néhányan, akik azt sem tudják, miről beszélnek, azt akarják, hogy a koalíció hátráljon meg. Bármit is kér viszont a törvényes jemeni kormány, azt elfogadjuk. Ami Katart illeti, ez a probléma is régre nyúlik vissza, de amint hajlandóak együttműködni, a helyzet megoldódik.

Névjegy

Prof. Aszad al-Samlan a rijádi központú Szaúd al-Fejszál Herceg Diplomáciai Tanulmányok Intézetének politikatudományi kutatója. Specializációja többek között az Öböl-menti államok biztonsági helyzete és a szaúdi-amerikai kapcsolatok. A professzor több kollégájával együtt a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) által szervezett konferenciára érkezett Budapestre, melynek témái Szaúd-Arábia átalakulása, és a Visegrádi Négyekkel tartott kapcsolatok javításának lehetőségei voltak.

2018.09.22 11:00
Frissítve: 2018.09.22 11:00

Nincs többé SMS-válás Indiában

Publikálás dátuma
2018.09.22 10:30

Fotó: NurPhoto/ Debajyoti Chakraborty
A világ második legnépesebb országában növekszik a feszültség a muszlim kisebbség és nacionalista hindu többség között.
„Talaq, talaq, talaq.” Eddig elég volt ennyit – talaq arabul: válás – kimondania Indiában egy muszlim férfinak, hogy mindenféle indok és kötelezettség nélkül elválhasson feleségétől. Mi több, még hitvese elé sem kellett feltétlenül állnia, beszámoltak olyan esetekről is, mikor levélben, SMS-ben, sőt interneten zajlott a házasság felbontása. Megelégelve a minden szempontból aggályos eljárást, 2017-ben az indiai legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek a minősítette „három talaq” válást, ám a törvényhozás malmai Új-Delhiben is lassan őrölnek, így törvény mindeddig nem született. Szerdán aztán a nacionalista hindu kormánypárt, a Bháratíja Dzsanata Párt (BJP) az asztalra csapott, és az ellenzéket megkerülve kormányrendeletben tiltotta be a muszlim szokást, három év börtönnel fenyegetve az elkövetőket. Az igazságügy-miniszter tájékoztatása szerint cselekedniük kellett, ugyanis a bírósági döntés óta is legalább 201 ilyen válás történt, és ez az adat valószínűleg csak a jéghegy csúcsa.

Persze túlzás lenne kijelenteni, hogy ez az eljárás bevett a muszlimok között. Az 1,3 milliárd lakosú Indiában napjainkban nagyjából 180 millió muszlim él, arányaiban tehát a „három talaq” használata elenyésző. De miután az ellenzék egy része azzal vádolja Narendra Modi kormányát, démonizálják a muszlimokat, hogy politikai tőkét kovácsoljanak az iszlámellenességből a 2019-es választások előtt, a kérdés reflektorfénybe került. Tagadhatatlan, hogy a muszlim-kérdés az utóbbi időben forró téma Indiában. A Pew Resarch Center előrejelzései szerint 2050-re az indiai muszlimok száma el fogja érni a 311 milliót, és így a világ legnagyobb muszlim közösség lesz. Mivel eközben a hindu népesség is szaporodik, továbbra is kisebbségben maradnak, és arányuk sem változik jelentősen, jelenlétük viszont egyre feltűnőbb.  Ez pedig – a politikai retorikával megfűszerezve – óhatatlanul konfliktusokhoz vezet. Az utóbbi években több összetűzés alakult ki például az úgynevezett „szerelem dzsihád” miatt. A vallások közötti párkapcsolatokat Indiában eddig sem nézték éppen jó szemmel, de néhány éve elterjedt az a legenda, amely szerint muszlim férfiak szándékosan hindu nőket csábítanak el, hogy aztán „agyukat átmosva” áttérítsék őket, hogy még több muzulmánt hozzanak világra. Idén márciusban egy nőnek a legfelsőbb bíróság előtt kellett bizonyítania, hogy saját akaratából ment hozzá muszlim férjéhez, és tért át az iszlámra. És bár a bíróság végül a javára döntött, a legtöbb hétköznapi kapcsolat el sem jut eddig a pontig, a családi és társadalmi nyomás már előbb szétszakítja a párokat.  Számos erőszakos eset is történt, ahol felmerült a vallási indíték gyanúja. Tavaly egy muszlim férfit azért lincselt meg a tömeg, mert vett egy tehenet a tejéért, nem sokkal korábban másik kettőt pedig azért, mert azzal vádolták őket, hogy tehenet loptak (a tehén szent állat a hindu vallásban). Ezek persze egyedi esetek, de mindenképpen figyelmeztetőek. Nem véletlen, hogy az USA világ vallásainak helyzetét vizsgáló Nemzetközi Vallásszabadság Bizottsága is arra jutott 2017-es jelentésében, hogy Indiában egyre szaporodnak a muszlimok és dalitok (a hindu kasztrendszerből kirekesztett „érinthetetlenek”) elleni támadások.   
2018.09.22 10:30
Frissítve: 2018.09.22 10:30