Bándy Sándor: Mi történik velünk? III. (Húsvéti fohász)

"Teljesen kivagyok, alig aludtam, egész éjjel imádkoztam, hogy tudjak szarni mielőtt ide jövök", mondta egy idős néni a rendelőben. Komoly gyomorpanaszai vannak, nem is megy sehova ha nem muszáj.

Katolikus szerzetesek tanítottak évekig és habár azóta történt egy s más, igen meghökkentem, ahogy a bomlástermék és a Mindenható így együtt szerepelt. Aztán rájöttem, hogy ez csak az én tévutam, mert azon nem akadok ki, ha valaki imádkozik egy műtét, egy vizsga sikeréért, vagy egy állás megszerzéséért. Ő konzekvens volt: Isten mindent lát, mindent tud, hozzá kell fordulni bajainkkal. Hogy aztán mi teljesül fohászunk nyomán, az más kérdés.

"Biztos rosszalkodtál," mondta nagymamám mikor bepanaszoltam Istent, mert nem hallgatta meg imámat. "Ne felejtsd meggyónni." És így ment az élet: ha valami jól sikerült, akkor a Jóisten megsegített, de ha nem, akkor valamiért büntetett. A gimnáziumban már bonyolultabb kérdések is felmerültek. Amikor megkérdeztük Breen testvért, hogy miért büntet az Isten valakit aki nem bűnös, a válasz az volt, hogy "próbára teszi". "Aki szereti Istent és hű hozzá, az leküzd minden kísértést", mondta tanárunk. A megpróbáltatásokat "teljes örömnek tartsátok" írta Jakab apostol, mert "a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez" (Jakab apostolnak közönséges levele 1:3).

És mivel a keresztény vallás szerint semmi sem történik véletlenül, gondoljunk embertársainkra akik menekülnek háború és nyomor elől, és így akaratlanul is próbára teszik keresztény hitünket. Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy betartunk rituálékat és időnként elhadarunk egy Miatyánkot, hanem legelsősorban azon múlik, miként viselkedünk embertársainkkal. Kimondottan nem csak a "mi fajtánkkal", hanem idegenekkel is, elvégre mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Ha egy kicsit is belegondolunk, egyáltalában nem könnyű kereszténynek lenni. Sajnos legtöbben leragadnak a szertartásoknál, melyek később lettek kitalálva, de Krisztus tanításának megértése, átérzése sokkal többet igényel.

Erdő Péter bíboros azt állította 2015-ben, hogy "pillanatnyilag az egyházak nem jogosultak arra, hogy befogadjanak menekülteket. Ez tilos: ha így tennének, akkor embercsempészek lennének." Amikor megszólalt Ferenc pápa, hogy mindenki segítsen a menekülteknek lehetőségei szerint, a bíboros megköszönte az útmutatást. Véleményem szerint egy keresztény számára a Biblia elégséges útmutatást nyújt.

Miniszterelnökünk, aki rühelli a "sokszínűséget", naphosszat hangoztatja, hogy meg kell védeni keresztény identitásunkat és észre sem veszi, hogy éppen ő és kormánya áldozza ezt fel minden lépésével, gyűlöletre szító mondatával. Most már nem csak embertársaink, hanem honfitársaink ellen is agitálnak, nem kevés sikerrel. És nem csak a civil szervezetekre gondolok, hanem mindenkire aki nem tartozik az Orbán-szektához. Újabban a Civil Összefogás Fórum keres fel valódi konzervatív egyesületeket, hogy vegyenek részt a "szellemi honvédő harcban".

Bertrand Russell kérdése mai is aktuális: "Miért van az, hogy a gyűlöletkeltő propaganda sokkal sikeresebb, mint amikor baráti érzelmeket keltünk?" Január végén 26 értelmiségi figyelmeztetett, hogy egy újabb pártállam van kialakulóban. Előszelét már egy ideje érezzük: politikai hátterű elbocsájtások, félelmek, titkos adatgyűjtések, megfigyelések, a sajtó elfoglalása, és a régi, "nem telefontéma" típusú reagálás, ha netán szóba kerül a politika.

Megtudtuk, hogy Budai Gyula irigyli a vérbírókat, akiknek nem kellett bíbelődni olyan lényegtelen dolgokkal, mint a bizonyítékok. A bírókat tette felelőssé, mert Gyurcsány Ferenc nincs rács mögött. Az, hogy nem volt kellő bizonyíték az ügyészség birtokában, szerinte nem indok, hogy elengedjenek valakit. "A bíróságon még nem volt rendszerváltás", mondta. Már ellenzéki politikusoktól is lehet hallani, kiket zárnának börtönbe április 8. után. Ezt abba kéne hagyni, de a hisztéria sokakat magával sodor.

A velünk élő múlt ugyan nem egy új gondolat, mégis meglepett mikor Gulyás Gergely sorvezetőt küldött szét, hogy mit is kell hazudni az Eliosról szóló OLAF-jelentés kapcsán. 1990-ben azt hittük, hogy Lakatos Ernő a múlté. A pártközpont (a '90 előtti) brosúrákat küldött a tagságnak, hogy miről mi legyen a véleményük. Ugyanakkor hálásak is lehetünk Gulyásnak mert egyben - akarva-akaratlanul - leleplezte az Orbán-szöveg hazugságát.

Lázár János világosan kifejtette, hogy Hódmezővásárhelyen az időközi választás tétje az, hogy a város nyertes vagy vesztes lesz. Országszerte fideszes politikusok nyíltan zsarolják, fenyegetik a választókat, hogy megkeserülik, ha nem a Fidesz-KDNP jelöltje lesz a nyertes. Döbbenetes gyűlöletkampányt folytatott a Fidesz Márki-Zay Péter ellen. Egyértelmű győzelme lelkesítő hatással kell, hogy legyen minden ellenzéki jelöltre. Önleleplező beszéd volt ez Lázárék részéről, mivel egy demokrata nem mond ilyet.

"Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni" írta Bibó, nem félni más véleményektől, nem félni, ha egy másik vélemény bizonyul népszerűbbnek. A haza mindenkié, habár Orbán nem így látja. Ez már nem is Kádár, hanem Sztálin és Rákosi mentalitása, akik szerint "aki nincs velünk, az ellenünk van." Rákosi óta nem volt ilyen hisztériakeltés.

De minket ne uraljon harag, bármennyire is jogos; közeleg Húsvét ünnepe, emlékezzünk mit mondott Jézus a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”. Tudják, nem tudják, megbocsátunk, vagy sem, nem kell rájuk szavazni. Tegyünk azért, hogy április 8.-án megszabaduljunk a gyűlöletkeltőktől. Menjünk szavazni, mert még ha több körzetben is megosztottak lesznek az ellenzéki voksok, nem lehet majd azt állítani, hogy a többség kormánypárti.

Ha mégsem sikerül új kormányt kapnunk, keressük az okát, és aztán leljünk lelki békét egy gyermek szavaiból: "Szia Mátékám, hogy vagy, minden rendben?", kérdezte unokáját egy kedves barátunk. "Minden nem lehet rendben", válaszolta a tízéves Máté a legnagyobb természetességgel.