választás;Olaszország;

2018-03-06 07:12:00

Patthelyzet

Olaszországban Sergio Mattarella elnök a legfontosabb politikai szereplővé lépett elő. Azután, hogy patthelyzet alakult ki a választáson – sem a jobboldali szövetség, sem a populista Öt Csillag Mozgalom nem tud a kormányzó többséget felmutatni –, az államfő határozhatja meg, merre induljon az ország: hiszen ő dönti el, kinek ad kormányalakítási megbízást. Hasonló helyzet alakult ki, mint tavaly Németországban, miután kudarcot vallottak a Jamaica-koalícióról szóló tárgyalások. Akkor Frank-Walter Steinmeier államfő intette a szociáldemokratákat arra, folytassák a nagykoalíciót a kereszténydemokratákkal, mivel az előrehozott választással nemcsak Németország, hanem Európa is sokat veszítene.

Olaszországban most Mattarella válhat ilyen integráló erővé, és megpróbálhat egy Európa-párti koalíciót életre hívni. Ebben elvileg bárki szóhoz juthat, aki elkötelezi magát az uniós, illetve az euróövezeti tagság mellett. Ám sokkal nehezebb helyzetben van a német elnöknél, az olasz választáson ugyanis drámai módon az euroszkeptikusok több voksot kaptak az uniópárti erőknél. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az olaszok kiábrándultak az EU-ból, inkább saját politikusaikról állítottak ki nem éppen hízelgő bizonyítványt.

A még kormányzó Demokrata Pártot vezetője, Matteo Renzi volt kormányfő megannyi rossz döntéséért büntették. Hiába szerezte meg a legtöbb mandátumot a jobboldali szövetség, Berlusconi Forza Italiája a várakozások alatt szerepelt. Sokan még nem felejtették el a volt kormányfőnek azt a káoszt, amely miniszterelnökségét jellemezte. Az M5S pedig annak köszönhette jó eredményét, hogy még nem tartják (annyira) korruptnak. Igaz, az egyes önkormányzatokban nem bizonyította, hogy alkalmas lenne a kormányzásra.

Ha az M5S elkötelezné magát Európa mellett, akkor nem kizárt, hogy e párt a balközéppel és a szintén uniópárti Szabadok és Egyenlőek nevű kis párttal lép koalícióra. Más kérdés, mennyire lesznek képesek négy éven át együttműködni egymással. Még jó, hogy az olaszok hozzá vannak szokva a belpolitikai káoszhoz.