Világsztárok a Müpában

Publikálás dátuma
2018.03.08 06:48

Fotó: /

Sir John Eliot Gardiner, Sir Simon Rattle, Gyenyisz Macujev, Midori, Olga Peretyatko, Baráth Emőke és Philippe Jaroussky, Várdai István, Michael Volle és az Akademie für Alte Musik Berlin – csupán néhány név a Müpa 2018/2019-es évadának hazai és külföldi sztárfellépőinek listájáról. A következő évadban 14 különböző bérlettel, nagy sikerű sorozatok folytatásával, izgalmas újdonságokkal és egy különleges VR (virtuális valóság) házbemutató túrával várja a közönséget a Müpa. A Régizene Fesztivál kiváló nyitóprodukciójával indul a tavasz a Müpában: Michael Volle és az Akademie für Alte Musik Berlin koncertjén Bach kantátáit hallhatja a közönség. A tíznapos eseménysorozat vendége lesz a Václav Luks vezette Collegium 1704, míg Montéclair Jephté című operája Vashegyi György vezényletével az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus előadásában csendül majd fel. Folytatódik a szoros együttműködés a Budapesti Fesztiválzenekarral: az Európai Hidak 2018 fókuszpontjában a Baltikum és Lengyelország áll majd, a sokak által várt egész napos zenei maraton pedig ez alkalommal Debussy és Ravel életművét járja körül. 2019 júniusában két alkalommal ismét látható lesz a teljes Ring, azaz Wagner A nibelung gyűrűje tetralógiája Fischer Ádám vezényletével a Budapesti Wagner-napokon.

Szerző
2018.03.08 06:48

Ékszer, performansz, orgazmus

Publikálás dátuma
2018.09.18 14:00

Fotó: / Csortos Szabolcs
Írók alkotásai ihlették a különleges bizsukat, amelyeket Pécsett csodálhatunk meg.
Provokatív és bosszantó a pécsi Ezüstlánc Ékszergaléria egyik vitrinjének szinte valamennyi portékája. Pofátlan, szamárfület mutató, lükét játszó, kifürkészhetetlen. Politikai beállítottságtól függően persze mondhatjuk ezeket az ékszereket gyökértelennek vagy éppen böszmének is. Praktikus kuncsaftként meg funkcionálisan használhatatlannak. Mert - ugye - az ékszert mindig publikumnak szánjuk, de ki tenne társaságban a szájára olyan szájszélformájú … izét (hívjuk szájékszernek), ami nem engedi őt szájnyitni (fecsegni), vagy olyan gyűrűt, ami gyűszűszerű, vagy olyat, amiben egy csavarszög folyamatosan böki az ujjunkat, esetleg olyat, amit fogni kell, mert különben leesik, elgurul, elvész… Amúgy a vitrin tenyérben elférő, néma mutatványosai ahhoz képest, hogy ékszernek mondják magukat, végül is nem drágák, viszont ahhoz képest, hogy nincs bennük se arany, se drágakő, hát… ne tudd meg! Aki szokványos, hordható, megfizethető ékszert akar venni a boltban, az átsétál a szemközi vitrinhez, s ott választhat kedvére valót. A közönség mégis gyakran ennél a vitrinnél időz. Hiába, ilyen az ember: kíváncsi, ábrándozó, bolondos.
Vonzó az is, hogy ezeknek az ékszereknek előélete van. Jelesül az, hogy a bolt gazdája és egyetlen eladója, Bauer Gábor felkért négy írni tudót, Lackfi Jánost, Karafiáth Orsolyát, Darvasi Lászlót és Grecsó Krisztiánt, szüljenek valamit, bármit, akármit, s a szövegeket odaadta 16 menő ékszertervezőnek, hogy az írásoktól ihletetten készítsenek valamit, bármit, akármit, ami ékszer vagy annak hívható. Bauer – aki nem látszik ékszerhajhásznak: mindössze egy négyzetalakú, ébenfa berakásos ezüstgyűrű díszíti bal kezét – nem is várta, hogy köznapi viselésre alkalmas ékszereket küldjenek a felkért művészek.  - Ezek performanszok, polcra tehető kisplasztikák, mindegyiknek üzenete van – mondja ő, de azért meg akar arról győzni, hogy némelyik gyűrű vagy kitűző igenis hordható. Nem vitatkozom vele, hisz például a desszertet meg a muttercsavart formázó gyűrűk – beléjük feccolt üzenet ide vagy oda – gond nélkül ujjra húzhatók.
Egyébként az apró, belvárosi bolt nem először rendez performansz-gondolkodású sztárékszerészeknek eladással egybekötött minitárlatot. Aki nem venni jön ide, az az élményért néz be. Az egyedi dizájnú művekért, a tervezők béklyó nélküliségéért, humoráért, játékosságáért. És az itt összeverődő közösségért. A szemközti kávézóban az ékszerek kapcsán hamarosan újra míting lesz, felolvassák az ékszerkészítőknek ihletet adó írók és költők műveit. Várhatóan elhangzik majd a Szív Ernő álnéven publikáló Darvasi László egyik rövid ékszersztorija: „Egyszer egy amszterdami ékszerüzletbe betipegett egy lány – én -, és kérdezte az öreg, nagyítós kereskedőt – én -, az orgazmus ékszer-e. Igen, lányom, az orgazmus is ékszer.”

Infó:

Ezüstlánc Ékszergaléria Pécs A kiállítás nyitva: október 8-ig 

Arany-ezüst éj

Szeptember 21-én rendezik a kortárs ékszereket bemutató Ékszerek Éjszakáját 110 alkotó 42 helyszín részvételével. Az eseményhez kapcsolódó térképpel délután 4-től éjfélig lehet barangolni, személyesen is megismerkedni az alkotókkal. A sok-sok budapesti helyszín mellett a pécsi Ezüstlánc Ékszergaléria is részt vesz a programban.  

2018.09.18 14:00
Frissítve: 2018.09.18 14:00

Arcok vonzásában

Publikálás dátuma
2018.09.18 11:32

Fotó: Cirko Film/
Az iráni nagymester, Jafar Panahi életműve két részre tagolható: mielőtt eltiltották volna a filmezéstől a hazájában 2008-ban, illetve az utána következőre, amikor kényszerűségből titokban készíti a filmjeit. Mivel a „határozat” húsz évre szól, nyilván nem bírta ki, és több nagyjátékfilmet készített azóta (a Taxi Teherán még fődíjat is kapott a Berlinálén), a Három nő a legújabb. A korszaknak megfelelően ő maga is főszereplő, így az élete, a státusza is szóba kerül ebben a társadalmi drámában. Sőt, meghatározó része. Igazi abszurd élethelyzet: Panahi büntetésben és a titokban, a stáb megnevezése nélkül készült alkotásai csak hozzák a dicsőséget az iráni filmművészetnek, így magának annak az országnak is, amelyik őt el akarja hallgattatni.    A Három nő felütése igencsak figyelemfelkeltő: egy fiatal lányt látunk, aki lefilmezte azt, hogy felakasztja magát. Ezt a sajátos etűdöt a híres színésznő, Behnaz Jafari (aki Panahihoz hasonlóan önmagát alakítja) kapja meg a mobilján, így elindulnak a lány szülőfalujába, hogy kiderítsék, mi történt. Hamar kiderül: a lány – Marziyeh – életben van, ellenben a videót segítségkérésnek szánta, amit eleinte nem értünk. Majd lassan összeáll a kép: Marziyeh álma, hogy Teheránban sztár legyen, nem túl népszerű a férfiak által megalkotott szabályok szerint élő teli faluban. Mindeközben a filmben végig enigmatikusan, háttérben maradó idősebb nő karakteréről megtudjuk, hogy szintén a szórakoztatóiparban dolgozott és végül kirekesztették. Ez a film is igazi Panahi tematika, hiszen a teljes életműben végigvonul a nőt hátrányos helyzete az iráni társadalomban. Többek között ezért is tiltották el a rendezőt, de milyen érdekes, hogy Asghar Farhadi állami támogatásból készíthet szintén társadalomkritikus műveket, olyanokat, mint Az ügyfél. Az egyedüli dolog, amivel nem vagyok teljesen kibékülve, a film magyar címe, mert ez már önmagában is értelmezés. Az eredeti, Három arc, megengedi a következtetést, hogy az egyik hős maga Panahi és nem az igazából szemből sosem látott enigmatikus harmadik nőre irányul a fókusz. Infó: Három nő Forgalmazza a Cirkó Film
2018.09.18 11:32