Cukor vagy salátalevél? - Védőbeszéd a szénhidrát mellett

A legtöbb diéta tiltja a szénhidrátokat, mert egészségtelennek és hizlalónak tartja, a dietetikus azonban arra figyelmeztet, nem helyes egy kalap alá vonni és rossznak minősíteni a szénhidrátok minden típusát. Annál is inkább, mert, mint megírtuk, az emberi szervezet egészséges működéséhez a napi energiaszükséglet több mint felének szénhidrátokból kell származnia, igaz, nem mindegy melyik típusaiból.

Azonnal hizlal és a zsírégetést is gátolja

A legegyszerűbb szénhidrát a glükóz, ami mindössze egyetlen molekulából áll. Hasonlóan egyszerű a gyümölcs-, a tej- és a malátacukor is; ezeket szintén nagyon könnyen és gyorsan glükózzá alakítja és a véráramba küldi a szervezet, ami gyors vércukor-emelkedést okoz. Az emberi szervezet azonban „okosan” működik, ha megeszünk egy egész dobostortát, és nem vagyunk cukorbetegek, nem fog az egekbe emelkedni vércukorszintünk, a „befogadhatatlan” cukor zsírként elraktározódik, tehát hízunk – mondta Barcza Zsuzsanna a Népszavának. De nemcsak ezért veszélyesek az egyszerű szénhidrátok, hanem azért is, mert ehhez a folyamathoz nincs szükség inzulinra, de az, ahogy a cukor a vérbe kerül, termelődik, azzal a céllal, hogy a cukrot a sejtekhez szállítsa. Mivel ilyenkor „nincs dolga”, a vérben marad, ami megakadályozza a zsírégetést. A reggelire elfogyasztott kakaós csigából tehát egyrészt zsírrá válik a felesleges cukor, másrészt a vérben veszteglő inzulin még azt is megakadályozza, hogy az „éhezési” fázisban zsírt égethessen a szervezet. A „tétlen” inzulin ráadásul újabb cukorért kiált, ezért kívánunk megint olyan ételt, ami gyors vércukor emelkedést okoz.

A szénhidrátok lassan felszívódó típusai ugyanakkor kifejezetten hasznosak és jelentős mennyiségben szükségesek is a szervezet számára. Egy szénhidrát annál értékesebb, minél több rostot tartalmaz, hiszen annál lassabban szívódik fel.

Mi a rost?

A szénhidrátok növényi eredetű fajtája. Segítik a víz megkötését, ezáltal az étel felszívódását, a bélműködést. Van vízben oldódó és nem oldódó típusa.

A rostokat ugyanis nem, vagy nehezen tudjuk megemészteni, azaz lassan alakulnak valódi cukorrá, ezáltal fokozatosan emelik meg a vércukorszintet. A nyers zöldségek, gyümölcsök, a teljes kiőrlésű gabonából készült péktermékek, száraz hüvelyesek ugyan szénhidrátban dúsak, a nehéz felszívódásuk miatt nagyon sokat kell enni belőlük, hogy hizlaljanak. Az, hogy stabilan tartják a vércukorszintet, azt jelenti, elfogyasztásuk után néhány órával sem tör ránk farkaséhség. Ha a szervezetnek újabb energiára van szüksége, képes arra, hogy a korábban elraktározott zsírtartalékokat felszabadítsa és azt használja fel, azaz fogyjunk.

Illusztráció: pexels.com

A szénhidrátok vércukorszint emelő hatását a glikémiás indexszel szokás kifejezni, a GI jelölés már gyakran az élelmiszerek csomagolásán is megtalálható. A glikémiás index a glükózhoz, a legegyszerűbb cukorhoz viszonyítja az élelmiszereket, az érték minél inkább közelít a százhoz, annál gyorsabb az élelmiszer vércukorszintemelő hatása, tehát annál kedvezőtlenebb a szervezet számára. Alacsony a glikémiás index 0-30-ig, a közepes 70-ig tart, az a fölötti, magas GI-indexű ételeket pedig jobb elkerülni.