London nem enged - Összeül a nemzetbiztonsági tanács

A jövő hét elején összeül a brit nemzetbiztonsági tanács, hogy megfontolja, milyen további lépéseket tegyen a Szkripal-ügyben az Egyesült Királyság - közölte szombaton a brit külügyminisztérium, miután Oroszország 23 brit diplomatát utasított ki.

"Most az az elsődleges, hogy gondoskodjunk Oroszországban lévő munkatársainkról, és segítsünk azoknak, akik haza fognak térni" - nyomatékosította a brit külügyi tárca.

A brit diplomácia aláhúzta: úgy gondolják, hogy továbbra is Oroszországnak kell tisztáznia, hogy milyen szerepet játszott a Szergej Szkripal és lánya elleni gyilkossági kísérletben, illetve Moszkvának eleget kell tennie nemzetközi kötelezettségeinek - írja az atv.hu.

Szerző

Oroszország kiutasított 23 brit diplomatát

Oroszország összesen 23 brit diplomatát utasított ki az államból, egyúttal bezárták az oroszországi brit kulturális intézetet. 

A moszkvai kormányzat néhány napon belül másodszorra is berendelte Laurie Bristow brit nagykövetet. A Kremltől várható volt ez a lépés, miután néhány nappal korábban Theresa May brit miniszterelnök szintén 23 orosz diplomata Nagy-Britanniából való kiutasításáról rendelkezett. A brit kormányfő a Guardiannak elmondta, olyan személyekről van szó, akik London vélekedése szerint az orosz titkosszolgálatnak dolgoztak. A hidegháború óta ezek voltak a legjelentősebb kölcsönös kiutasítások. A két ország között jelentősen rosszabbodott a viszony Szergej Szkripal kettős ügynök brit területen, ideggázzal történt megmérgezése után. A brit miniszterelnök múlt héten nagyon valószínűnek nevezte, hogy az akció mögött a Kreml állt. Boris Johnson brit külügyminiszter pedig egyenesen Vlagyimir Putyin orosz elnököt vádolta az akcióval. Moszkva ezzel szemben tegnap azt állította, hogy a méreg alapanyagát Nagy-Britanniában állították elő.

Szerző
Frissítve: 2018.03.18. 19:47

Pillantás a kilencedikről - Magyarország rács mögött

Jószerével nem volt olyan rendezvény – majdnem azt írtam: ünnep – március 15-én, ahol ne hangzottak volna el a Nemzeti dal emblematikus sorai: „rabok legyünk, vagy szabadok, ez a kérdés, válasszatok”. Mindegy volt, hogy a színpadon ellenzéki vagy kormánypárti politikus állt-e; mintha csak egy hatalmas börtön lenne ez az ország, ahol mindenki szabadulni akarna. És ez összességében jól tükrözi a pillanatnyi (?) hangulatot. Valamilyen módon mindenki rabságban érzi magát; az ellenzékiek azért, mert a kormánypárt szinte minden jogosultságuktól megfosztotta őket az elmúlt nyolc évben, a kormánypárt meg azért, mert egyáltalán létezik ellenzék. Szóval egy hatalmas cella ablakából leskelődünk kifelé mindannyian – ez Magyarország 2018-ban, huszonnyolc évvel a politikai rendszerváltás után.

De akkor mire váltottunk, ha 1990 előtt is börtönnek éreztük ezt az országot, és bizonyos értelemben az is volt? Mire váltottunk, ha a miniszterelnök – volt, akit Grósz Károly pártfőtitkáréira emlékeztették szavai – egy eredetileg ünnepnek szánt napon képes volt arról beszélni, hogy ha megnyeri a választásokat, még inkább börtönné fogja alakítani Magyarországot? Természetesen azok számára, akik nem az ő kottájából játszanak, akik beszélni mernek arról, hogy az az illiberális építmény, amit felhúzott nekünk uralkodása alatt, távol áll a demokratikus rendszerektől.

A magyar miniszterelnök, érezvén annak a paradoxonát, ha minden rosszat az ellenzék nyakába varr – hiszen egy csenevész ellenzék ugyan mire lehetne képes –, komplett nemzetközi összefogást rajzolt fel hallgatósága elé, amelyben minden egyes szereplő Soros György irányítása alatt áll, s akiknek nincs is más dolguk, mint betelepíteni ide migránsokat, tízezrével, illetve lebontani azt a kerítést, amely pedig megvédi egész Európát. (És amiért nem elég hálás a kontinens, hisz látjuk, nem hajlandó megtéríteni a költségeit.)

Persze nyugodtan ott is hagyhatnánk a kormányfőt a maga vízióival együtt, legyinthetnénk: majd csak megküzd valahogy a démonaival, de könyörgöm, hogyan is tehetnénk, ha egyszer ő az ország első számú döntéshozója? Hogyan tehetnénk, ha az eddigi uralkodása nem épp azt bizonyítaná: nem beszél a levegőbe? Ha tehát azt harsogja odahurcolt, vagy önként érkező hívei előtt, hogy itt jogi leszámolás lesz, akkor ezeket a szavakat nem tehetjük az üres fecsegés kosarába. Nem bizony, Orbán komolyan gondolja, hogy börtönnel kell büntetni, a jogászok meg majd kitalálják, hogy miért. Vannak már többen is – Császy, Tátrai, Czeglédy és a többiek -, akik erről tudnának mesélni. Már ha nem volnának éppen rács mögött.

A miniszterelnök – elvileg minden magyarok kormányfője – március 15-én nagyon megemelte a tétet. Nyilvánosan hirdette meg a maga politikai bosszúját, folytatva ezzel az időutazást, nemcsak a nyolcvanas évek végéig, de vissza egészen az ötvenes évekig. A tét tehát nem más: hosszabb távon válik börtönünkké az ország, vagy kijutunk a szabad levegőre. És ebben a mondatban már egyetlen szó sem jelképes.

Szerző
Németh Péter