Oroszország;elnökválasztás;Vlagyimir Putyin;

2018-03-20 06:31:00

Győzelem kis szépséghibákkal

Valós választási lehetőség hiányában szavazott Oroszország. Putyin legfőbb vágya, a 70 százalék fölötti részvétel azonban nem jött össze, de a kétharmados támogatottság igen.

Kilencvenkilenc százalékos feldolgozottság mellett Vlagyimir Putyin hivatalban lévő elnök a voksok 76,69 százalékát gyűjtötte be a vasárnapi elnökválasztás során, így a továbbiakban is ő marad a Kreml lakója. Nem mintha bárki is kételkedett volna Putyin győzelmében, csupán az volt a kérdés, hogy a nagy orosz elnökválasztási valóságshowban meddig megy el az apparátus a kitűzött célok teljesítése érdekében. A Putyin stáb mindenekelőtt a 70 százalékos választási részvételt célozta meg, aminek teljesítéséhez nagymértékben hozzájárult az államapparátus kötelező erejű mozgósítása is. A Kreml azonban kissé túllőtt a célon a 67 százalékos részvétellel, (úgyhogy urnazárás előtti percekben még csak 60 százalékot jelzett a választási iroda), ugyanis azzal, hogy a voksolásra kötelezhető rétegekben, a hadseregben, karhatalmi erőknél, börtönökben stb. tulajdonképpen mindenkit köteleztek a voksolásra, nem Putyin győzelmének legitimációját, épp annak ellenkezőjét segítették elő. A 2012-es választási csalásokhoz hasonlítható visszaélésekről nincsenek jelentések, de ezerszámra jeleztek apróbb szabálytalanságokat.

Tulajdonképpen nem is volt szükség nagyobb csalásra. Az 1999. december 31-től Oroszország élén álló Vlagyimir Putyin az elmúlt 18 évben jogilag biztosította be magának, hogy az elnökválasztások lehetőleg minél kevesebb stresszel járjanak. Rezsimje átírta a választási törvényt, de mindenekelőtt azzal tette szabaddá az utat, hogy monopolizálta a médiát, az ellenzéknek így lehetősége sincs arra, hogy országos ismertségű ellenfelet tudjon kiállítani a hivatalban lévő elnökkel szemben. A legismertebb ellenzéki politikus Alekszej Navalnij is csak szerény támogatottságot tud felmutatni, még Moszkvában is 20 százalék alatt marad. De ez elsősorban nem politikája elutasítottságának köszönhető, hanem annak, hogy nem ismerik. Ennek ellenére a rezsim gondoskodott arról, hogy ne indulhasson az elnökválasztáson és egy állítólagos gazdasági bűncselekményére hivatkozva, amiért felfüggesztett börtönbüntetést is kapott, nem fogadták el jelölését.

Miért olyan népszerű Putyin? Kezdetben jelentős gazdasági eredményeket ért el, az első két négyéves ciklusa alatt évente 10 százalékkal nőttek a lakossági jövedelmek, ám 2010 óta vagy stagnálnak vagy csökkennek. Tavaly, annak ellenére, hogy a drasztikus olajárcsökkenés is megállt, a kormányzat pedig 0,2 százalékos növekedést ígért, mégis 1,7 százalékkal csökkentek az orosz jövedelmek. Noha Putyin és a kormányzat is minden adandó alkalommal hangoztatja, az orosz gazdaságot nem vágták földhöz a Krím annektálása miatti nemzetközi szankciók, ez nem igaz. Csökkent az életszínvonal, csökkentek a jövedelmek, megszaporodtak azok az esetek, amikor a közalkalmazottak bére késik, a szegénységi küszöb alá csúszott a lakosság 20 százaléka. Ennek ellenére Putyin gond nélkül tudott 70 százalék fölötti eredményt elérni az elnökválasztáson, és nemcsak annak köszönhetően, hogy „neki volt kikövezve az út”, pillanatnyilag nincs olyan orosz politikus, aki akár tiszta, nyílt versenyben el tudta volna tőle orozni a Kreml-beli bársonyszéket.

Az elmúlt több mint 18 év, amióta Putyin elnökként vagy (formálisan) miniszterelnökként az ország élén áll nemcsak a jelcini káoszban fogant demokráciát és a jogállamot tette fokozatosan kirakattá, hanem elég sikeresen azt is sikerült elfogadtatnia, hogy „Oroszország mindenekelőtt”. Vannak ugyan sztrájkok is Oroszországban, korrupcióellenes tüntetések, vagy inkább csak hatósági szigorral elfojtott ilyen irányú kezdeményezések, de olyanra nem volt példa, hogy tiltakozók vonuljanak utcára a mérhetetlen összegeket felemésztő szíriai katonai fellépés vagy akár kelet-ukrajnai szerepvállalás, a hadipari költségek növelése miatt. Putyin külpolitikájában mindeddig sikeres volt, kétségtelen, hogy Oroszországot megkerülhetetlen geopolitikai tényezővé tette, mégha az utóbbi időben „a negatív reklám is reklám” elve mentén. És úgy tűnik, ez akár egy újabb mandátumot is hozhatna neki, amennyiben az alkotmány és nyilvános kampánybeli ígérete, miszerint nem próbálja megváltoztatni azt, nem tenné lehetetlenné az ötödik, egyben harmadik egymás követő mandátumát.

Medvegyev, Szobjanyin vagy Gyumin örökölheti a trónt. Vagy egy nevető negyedik?

Putyin negyedik elnöki mandátumának talán legizgalmasabb, és a jövőt illetően legmeghatározóbb kérdése az utódlás. Két évtizedes vezetői pályafutása nem hagy kétséget afelől, hogy a Kreml következő lakója, az lesz, akire majd a jelenlegi rábólint. Korábban úgy tűnt, hogy Dmitrij Medvegyev miniszterelnök utódlásához nem fér kétség, ám mára ez már sokat változott. A kormányfő népszerűsége több okból is megcsappant, s azt a kevéske nyugati bizalmat is elveszítette, amelyet a Putyinnal való helycserés elnöksége idején megszerzett. A kormányfő arrogáns nyilatkozatok sorával hergelte maga ellen a lakosságot, főképp a pedagógustársadalmat, majd a Navalnij által bemutatott, illegális vagyonszerzéséről szóló, az utóbbi évek legnagyobb orosz tömegtüntetését előidéző dokumentumfilm húzta ki alóla a már megszerzettnek hitt elnöki bársonyszéket. Putyin egyelőre kiáll miniszterelnöke mellett, elemzők is állítják, hogy Medvegyev lakossági támogatottsága kezd helyreállni, így egyelőre ő marad a legesélyesebb utódjelölt. Ám ez távolról sem biztos, mint ahogy az sem, hogy legkésőbb hatéves mandátuma felénél Putyin vagy megnevezi utódját vagy bejelentés nélkül is egyértelműsíti.

Most befejezett harmadik mandátuma során az elnök személyzeti döntései minden kétséget kizáróan igazolták, hogy fiatalítani kíván és lehetőleg úgy, hogy a különböző kulcspozícióba kerülő új tisztségviselők politikán kívülről érkezzenek és a technokrata kormányzás imidzsét erősítsék. Putyin az utóbbi időben sorra állította félre idősebb régi szövetségeseit, az új kormányzók, a Kreml apparátusának kulcsfigurái pedig mind a hozzá hűséges, tőle függő fiatal technokraták köréből kerültek ki.

Egy tavaly augusztusi sorrend szerint, amit a szentpétervári Polityika Alapítvány tett közzé, Medvegyev az első számú esélyes, őt Szergej Szobjanyin moszkvai polgármester és Alekszej Gyumin tulai kormányzó követi. Mindhárom az „elnök embere”, de egyelőre nem zárható ki a nevető negyedik színrelépése sem. Egyelőre csak annyi biztos, hogy amennyiben nem történik váratlan „politikai földrengés” Oroszországban, a következő elnököt Putyin és nem a nép választja ki.