Innen nézve - A Gazdag és a Hatalmas

Azóta a „bizonyos” nap óta a két jó barát már nem együtt issza a borát. Nem csak vége lett a baráti koccintgatásoknak, sokkal több történt: életre-halálra menő párharcba kezdtek. Azt gondolta az egyik, hogy örök hálát érdemel azért, mert segített a politikai tőkéje mellé anyagi erőt is teremtenie a másiknak, a családjának, amiből (nem mellékesen) felépíthetett egy pártbirodalmat is. A másik, talán mert úrrá lett rajta a kevélység bűne, megelégelte, hogy hálás legyen ezért bárkinek. Lekötelezettnek kelljen éreznie magát, ráadásul emlékeztethessék arra, hogy semmiből tették azzá, amivé lett?

Innen nézve a külső szemlélőnek nem volt más dolga, mint arra várni, mit lépnek a barátból ellenséggé lett fiúk. Mert abban szinte mindenki biztos lehetett, hogy a csata nem dőlt el azon a „bizonyos” napon, legfeljebb csak elkezdődött. Az első pofont gyors válasz követte: a Hatalmas erőből sózott oda a Gazdagnak. Elzárta a pénzcsapokat, lehetetlenné tette a vállalkozásait, megpróbálta megszorongatni a torkát, mert csúnyaságot mert róla kiejteni a száján. Sokáig úgy tűnt, valóban levegőt sem kap a másik. Nem húzott elő a fiókjából kompromittáló iratokat, nem kezdte - akár önmagát is befeketítve - lejáratni amazt.

Ma már tudjuk, miközben csendben volt, a mélyben indulatok feszültek. A Gazdag a Hatalmas legérzékenyebb pontját kereste. A hatalomvágyát támadta. Talált egy másik politikai erőt, amely éhezik a trónra, és cserébe hajlandó volt elfogadni a Gazdag eszét, pénzét. Elhitte neki, ahogyan a rendszerváltás után képes volt egy marék senkiből felépíteni egy kormányzó erőt, néhány év alatt képes lehet megtenni ezt újra, velük is. A hatalom reményében semmi nem volt drága: időlegesen (vagy véglegesen?) ezek is megtagadták, "felfalták" korábbi hűséges eszmetársaikat.

Ma úgy néz ki, a Hatalmas megértette, baj lett a kevélységéből. Észre kellett vennie, hogy nincs olyan magasságban, ahová nem érnek el a neki szánt támadások. Kiderült, hogy a közelmúltat sem lehet végkép eltörölni. Nemcsak az ügynökökről őriznek kényelmetlen aktákat, hanem azokról is, akik a hatalom bástyája mögé bújva évek óta tisztességtelenül üzletelnek, a közös vagyont dézsmálják. Az okos, mert kevésbé volt érintett az ügyben, ki tudta húzni a fejét a maga készítette hurokból, ám a nagyra törő, de naiv fiatalember nyaka bent szorult.

A Hatalmasnak mára szembesülnie kell azzal, hogy sorra kerülnek elő régen elfeledettnek hitt akták. Aki a „bizonyos” nap előtt még elsimítani segített butuska emberek botrányos dolgait, számolva a rosszabb napokkal, eltett a fiókjába egy-egy "cédulát". Ezekkel most, évek múltán is, kilőhető a kegyenc miniszter, vagy a „nagy vadász”, akikkel elszaladt a „ló”. Nem lehet biztos egyetlen percre sem abban, hogy nem veszik-e célba még a „nagy nap” előtt valamelyik másik vazallusát is. Vagy éppen őt magát.

Március idusa óta a fél ország azon töri a fejét, ki lesz a gyorsabb. A Hatalmas, aki megküldte a volt barátnak az „erkölcsi és politikai elégtétel” selyemzsinórját, vagy a Gazdag, aki Brutusként készül (fá)jóbb sebet ütni rajta.

Szerző
2018.03.22 07:02

Leégtek

Az ellenzék számára siralmas eredménnyel jártak az utóbbi hetek időközi választásai: Józsefváros, Miskolc, Veszprém csúfos bukás, jellemzően kétharmad-egyharmad arányú vereség, helyben szinte megismétlődnek az áprilisi eredmények. Lám, még Rokker Zsoltti is elcsúszott a jégen, pedig nem panaszkodhat lanyha sajtóérdeklődésére. Humoristaként nevét, arcát is többen ismerik Miskolcon, mint győztes fideszes ellenfeléét, akiről még a saját körzetében sem tudták sokan megmondani, kicsoda.
Mégis. Lett, ami lett.
Politikai elemzők és ellenzéki politikusok azt mondják, nem kell messzemenő következtetést levonni az eredményekből, ez csak egy időközi, jövő ősszel jönnek az igazi önkormányzati választások, most már arra koncentrál mindenki, nem vesztegeti az erőit, nem dob be apait, anyait, inkább kivár. A részvételi arány pedig jellemzően olyan alacsony, hogy ezt akár azzal is magyarázhatnánk: a fegyelmezett fideszes szavazótábor kötelességtudóan elment most is, a többiek meg vagy nyaraltak, vagy meccset néztek, s legfeljebb az egzotikum kedvéért ugrottak be néhányan szavazni, ha egyáltalán.
Itt, most, július közepén nem igazán látszik, mi változna, változhatna meg a bő egy év múlva esedékes „rendes” helyhatósági választásokig. Miskolc az üzeni: a fideszes jelöltnek nincs szüksége arcra, egyéniségre, netán politikai programra, sőt még csak el se kell mennie a választói közé, elég, ha a voksolás előtti napokban kiplakátolják vele a környéket jó narancssárgával: a néhány tíz méter alatt, míg az oszlopoktól beérnek a fülkébe, a szavazásra jogosultak tán nem felejtik el a nevét. Az erő szavaz, nem az eszme.
Jól is jön a nyár, már a miniszterelnök is „kációzik”. Az ellenzéki politikusoknak sem kell „kijönniük” a fényre, nem is nagyon akaródzik nekik, az is titkolózik, aki már eldöntötte, hogy ilyen körülmények között is megméreti magát jövőre. A leégés most látványos, talán az őszi napfény kíméletesebb lesz velük.
Miskolc az üzeni: a fideszes jelöltnek nincs szüksége arcra, egyéniségre, programra. Az erő szavaz, nem az eszme
2018.07.17 09:10
Frissítve: 2018.07.17 09:10

Történelmi kacsintás

Nem volt összejátszás! - jelentette ki többször egymás után Donald Trump, Vlagyimir Putyin egyetértő bólogatásától kísérve. - Nincs rá semmi bizonyíték, csak a tényekből lenne szabad kiindulni – kontrázott az orosz elnök, miközben amerikai partnere elégedetten mosolygott a kamerákba. A helsinki csúcstalálkozót követő közös sajtóértekezlet azonban maga a bizonyíték: ezek ketten összejátszanak. Egyrészt Trump hivatalba juttatásában, másrészt az ott tartásában.
Az Egyesült Államok hivatalban lévő elnöke a konkrét újságírói kérdésre sem volt hajlandó egyetlen rossz szót sem szólni Putyinról – aki legalább nyíltan elismerte, hogy a 2016-os választáson Trump győzelmét kívánta, mert ő a kétoldalú kapcsolatok javítása mellett volt. Trump Putyin bírálata helyett többször és erőteljesen az FBI-t szidalmazta, és nevetségesnek nevezte az összejátszásról folyó vizsgálatot. Utalt rá, hogy Putyinnak van egy ötlete a kérdésben, de aztán erről nem esett több szó. A két államfő szemlátomást egyetértett abban, hogy az oroszok ártatlan bárányok, minden ellenkező felvetés csak az amerikai titkosszolgálatok és főleg a demokratapárti ellenzék aknamunkája. Egyértelmű volt, hogy a két férfiúnak közös ellensége van, mégpedig egy nő. 
Trump ki is mondta Hillary Clinton nevét: hol van a 33 ezer e-mail? (A kampányban jelentős szerepet játszó botrányra utalt, miszerint a volt külügyminiszter nem a hivatalos levelezőszervert használta.) Putyin cserében kimondott egy másik bűvös nevet, Soros Györgyét. - Ahogy Soros sem azonos az amerikai állammal, úgy a Concord nevű, az amerikai választásba való beavatkozással összefüggésbe hozott cég sem azonos az orosszal – érvelt, de arra nem tért ki, hogy a vizsgálat alatt álló vállalkozás tulajdonosa egy hozzá nagyon közel állónak tartott orosz milliárdos, Jevgenyij Prigozsin. Az orosz kézben lévő, Trumpot kompromittáló információkra vonatkozó kérdést Putyin azzal ütötte el, hogy annak idején nem is ismerte Trumpot – akit most egyszer a keresztnevén, Donaldnak nevezett, amikor megköszönte neki az első átfogó tárgyalás lehetőségét.
A sajtóértekezlet első fele amúgy – már ha valaki kimaradt az elmúlt két év történéseiből, és nem tudta, kik állnak a pódiumon – teljesen normális hangvételben zajlott. A két államfő a meglévő nézeteltéréseket elismerve is hitet tett az együttműködés mellett. Putyin azzal kezdte, hogy nincs objektív oka az ellentéteknek, elvégre országaikat nem választja el az ideológia különbözősége. Együttműködést ajánlott a titkosszolgálatok között és a regionális konfliktusok rendezésében, például Szíria ügyében. Az együttműködés lehetőségéről Trump is sokat beszélt, például a szíriai humanitárius katasztrófa kapcsán. Afelől azonban nem hagyott kétséget, hogy gazdasági értelemben vetélytársnak tartja Oroszországot.
Az egész csúcstalálkozó legfurcsább pillanata az volt, amikor Trump, még a tárgyalás előtt, komoly képpel szembenézett a tévékamerákkal, majd fejét oldalt fordítva, amikor azt hitte, hogy már nem látszik, bal szemével rákacsintott Putyinra. Minden világos.
2018.07.17 08:30
Frissítve: 2018.07.17 08:31