Kína csendes dollárháborúja

Publikálás dátuma
2018.03.29 07:31
Hszi Csin-ping és Donald Trump Pekingben. A kínai elnök a visszafogottabb retorika híve. A jelek szerint ez hatékonyabb, mint Tr
Fotó: /
Kína szuperhatalmi szerepre készül, így az ázsiai óriás jelenléte Európában is egyre jelentősebb. Ahonnan Washington kivonul, megjelenik Peking.

Miközben Donald Trump elnök mindent elkövet annak érdekében, hogy az amerikai érdekekre hivatkozva gyakran sértő nyilatkozataival és gazdasági intézkedéseivel maga ellen hangolja szövetségeseit, Hszi Csin-ping kínai államfőként visszafogottabb retorikát és hatásosabb megoldást választott. Peking még mindig igyekszik távol tartani magát a nagy nemzetközi összecsapásoktól. Béketűrő nemzetként próbál közeledni mindenkihez, akivel nincs közvetlen konfliktusa – akivel viszont van, azzal nem bánik kesztyűs kézzel.

A nyugodt álca mögött határozott stratégia húzódik meg. Szuperhatalmi szerepre készül, és ennek érdekében taktikájában a harsogó politika elé helyezi a gazdasági nyomásgyakorlást. Ami, természetesen, nem azt jelenti, hogy bármit is feladna politikai céljaiból. Teszi ezt olyannyira eredményesen, hogy az emberi jogok érvényesítésére oly fogékony nyugati országok, Kína esetében olykor zokszó nélkül lenyelik azt, amit mondjuk Oroszország részéről nem tűrnek el.

Kína európai jelenléte immár kézzelfogható tényekből mérhető le. A nagyközönség számára talán nem ismert, hogy az európai kikötők 10 százaléka már kínai tulajdonban van. Legutóbb Belgium második legnagyobb kikötője került kínai kézre. Olyan stratégiailag fontos szektorokban terjeszkedik a kínai tőke, mint az információ-technológia, a telekommunikáció és a közlekedés. Peking átveszi a hangadó szerepét, ahonnan az Egyesült Államok kivonul és hitelt ajánl azoknak, akiktől Washington azt megtagadja. Eközben mindig szem előtt tartja, hogy ne veszítsen az üzleten, és valamilyen formában megtérüljenek a befektetései. Ahol ennek nem látja reális esélyét, ott inkább csak ígér, és kivár.

Az Expert Online orosz hírportál terjedelmes cikkéből megtudhatjuk, hogy Kína Ázsia, Afrika és Európa 68 országában csillagászati összegekkel vesz részt beruházások megvalósításában. A GGD amerikai kutatóintézet elemzése szerint a 68 ország közül a legsebezhetőbb Kína dél-kelet-ázsiai hídfőállása, Laosz, Észak-Afrikában a Vörös tenger partján fekvő Dzsibuti, az Indiai-óceán térségében Pakisztán és a Maldív-szigetek, Közép-Ázsiában a fontos közlekedési és kereskedelmi utak kereszteződésében fekvő Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Mongólia, Európában pedig Montenegró, ahol kínai pénzen hét modern autóút épül. Tádzsikisztánban és Kirgizisztánban Peking autóutak építésén kívül vasútvonalak, gázvezetékek lefektetését és villamoserőművek építését finanszírozza. Mongólia sem lenne képes kínai milliárdok nélkül felépíteni villamos erőműveit vagy a fővárost a repülőtérrel összekötő utat.

Az amerikai elemzők szerint a nagylelkű támogatás és hitel azzal jár, hogy a megsegített országok államadóssága rendkívüli mértékben növekszik, s azon belül különösen a kínai részesedés. Ez azt jelenti, hogy ha a hitel elér egy bizonyos kritikus pontot, Kína már diktálni tud. Nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is. Ebbe az irányba tart Kambodzsa és Afganisztán is, miután közel áll ahhoz, hogy államadósságának a fele kínai legyen.

Peking páratlan lehetőségeire jó példa Srí Lanka, amely tavaly nem volt képes visszafizetni több mint egymilliárd dolláros adósságát, és ennek fejében 99 évre bérbe adta Kínának az egyik fontos fontos állami kikötőjét, Hambantotát. A pakisztáni Gvadar kikötőváros bevételének 91 százalékát szintén a kínaiak fölözik le: kínai munkások ezrei dolgoznak és még az építőanyagot is Kínából szállítják ide.

Donald Trump harciassága kevés ahhoz, hogy képes legyen eltekinteni attól az egyszerű ténytől: Kína kezében van az amerikai államadósság 18 százaléka. Kína amerikai állampapír-portfólióját 1185 milliárd dollárra becsülik. Ennek ismeretében Peking játszótere még Washingtonból nézve sem lebecsülhető. Csendes háború ez a javából.

Peking Washingtont bírálta
Aligha tett jót az Egyesült Államok és Kína kapcsolatának, hogy Donald Trump elnök 25 százalékos adót vetett ki az acél-, és 10 százalékot az alumíniumimportra. Az intézkedés ugyanis különösen kellemetlenül érinti Pekinget. Csiang Csen-csang, a Kereskedelmi Világszervezet kínai képviselője élesen bírálta Washington lépését. Mint mondta, elfogadhatatlan, hogy az Egyesült Államok ilyen egyoldalú döntést hozzon. Kifejtette, az amerikaiak ezzel szembemennek a WTO szabályaival, mert a gazdaságilag fejlett országok elvben nem fenyegethetnének másokat súlyos gazdasági intézkedésekkel. Az Egyesült Államok visszautasította a vádakat, s Kína szabadalmi gyakorlatait bírálta.
Ezt megelőzően, múlt szombaton telefonbeszélgetést folytatott egymással Liu He kínai kormányfőhelyettes Stephen Mnuchin amerikai pénzügyminiszterrel, s próbáltak közös nevezőre jutni a kérdésben, nem nagy sikerrel. A vámot egy 30 napos tárgyalási időszak után vetik ki.

2018.03.29 07:31

Nők a politika csúcsain

Publikálás dátuma
2018.09.23 23:17

Fotó: AFP/ Martin Oulellet-Diotte
Társadalmaink politikai, gazdasági, szociális kihívásainak megoldásában alapvető láncszemek a nők, mondta Chrystia Freeland kanadai külügyminiszter annak a kétnapos, péntek-szombaton rendezett találkozónak a megnyitóján, amelyen a világ női külügyminiszterei vettek részt. Pillanatnyilag az ENSZ 193 tagállama közül 30-ban áll nő a diplomácia élén, a montreáli találkozón 18 ország és az Európai Unió képviseltette magát. Első alkalommal 2006. szeptember 23-án, az ENSZ Közgyűlés keretében, akkor hivatalban lévő Madeline Albright amerikai külügyminiszter kezdeményezésére ültek le egyeztetni a női külügyminiszterek. Tavaly december 4-én, Brüsszelben, az EU-Kanada miniszteri szintű vegyes bizottság első ülése arról is döntött, hogy az „EU és Kanada eltökélten együttműködik a nemek közötti egyenlőség és a nők és a lányok társadalmi szerepvállalásának növelése ügyében”. A bizottság megállapodott abban, hogy az EU és Kanada közösen fogja betölteni a 2018-as női külügyminiszteri találkozó elnöki tisztét, Federica Mogherini, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője illetve Chrystia Freeland kanadai külügyminiszter vezetésével. Idén májusban a G7-ek torontói külügyminiszteri találkozóján már azt jelezték, a nemek egyenjogúságának kérdése a G7 prioritásai közé tartozik. A hétvégi montreáli találkozón program szerint négy témakör szerepelt: a nők részvétele és női vezetők a politikában, a demokrácia megerősítése, a béke és biztonság, valamint a nemi alapú erőszak. Mogherini és Freeland  mellett jelen volt Dél-Afrika, Andorra, Bulgária, Costa Rica, Horvátország, Dominika, Ghána, Guatemala, Honduras, Indonézia, Kenya, Namíbia, Norvégia, Panama, Ruanda, Santa Lucia, Svédország. Amint a jelenlévők jegyzéke is mutatja, Európa nem éllovas a női vezető diplomaták tekintetében. De általában a nők politikai szerepvállalás terén sem az öreg kontinens áll a legjobban. Az Interparlamentárius Unió (IPU) összesítése szerint a 193 ENSZ tagállam közül a női parlamenti képviselet terén Ruanda az első 61,3 százalékkal. Második Kuba 53,2, harmadik Bolívia 53,1, negyedik Mexikó 48,2 százalékkal, az első tízbe egyetlen európai állam, Svédország került be a 9. helyen 43,5 százalékkal. Az első húszban még öt európait találunk - Finnország 11., 42 százalékkal, Norvégia 13., 41,4, Franciaország 14., 39,6 százalékkal, 16. Spanyolország 39,1 és 20. Macedónia 38,3 százalékkal. Az európai országok közül az utolsók Málta és Magyarország. Málta 150. helyen áll 11,9 12 százalékkal. Az áprilisi választásokon a budapesti parlament 199 mandátuma közül 23 került nőhöz, ami 11,53 százalék és a  158. helyet jelenti. Egy férfi képviselő visszalépésével előreugrottunk a 149. helyre 

Magyarország

Magyarország 20 év alatt a 42 helyről zuhant európai utolsóvá. Hazánkban egyetlen női külügyminiszter volt, Göncz Kinga 2006-2009 között Közvetlen szomszédaink mind megelőznek. Az IPU rangsorban Ukrajna a 148., 12,3 százalékkal, az uniós szomszédok közül legrosszabb Szlovákia helyezése, a 100. Olyan muszlim országok is megelőznek, mint Szaúd-Arábia (101.), Afganisztán (55.) vagy Albánia (54.). Jelenleg egy női miniszter van Magyarországon, az elmúlt ciklusban egy sem volt. Romániában, Szerbiában női miniszterelnök van, Horvátországban az államfő és a külügyminiszter is nő. Dél-Koreában például a védelmi miniszter és a külügyminiszter is nő. Magyarország a gender esélyegyenlőségi rangsorban a 103.   

2018.09.23 23:17

Irán a Nyugatra mutogat a véres támadás után

Publikálás dátuma
2018.09.23 22:26

Fotó: AFP/ MORTEZA JABERIAN
A perzsa állam vezetői szokás szerint az Egyesült Államokat és szövetségeseit tették felelőssé a 25 életet követelő terrortámadásért.
Még nem lehet pontosan tudni, hogy ki felelős az iráni ahvázi katonai parádén végrehajtott, legalább 25 életet követelő szombati terrortámadástért. A négy elkövető halott: hármat a helyszínen lőttek agyon, egy később halt bele sérüléseibe, így ők már biztosan nem vallanak, több információ legfeljebb azonosításuk után remélhető. A merényletet az Iszlám Állam és az Ahváz Nemzeti Ellenállás nevű arab, kormányellenes szervezet is magára vállalta, ám bizonyítékokkal egyikük sem szolgált. Az Iszlám Állam már tavaly júniusban is lecsapott, akkor a parlamentnél és a Khamenei-mauzóleumnál 18-an haltak meg. Teherán mégis inkább azt tartja valószínűnek, hogy ezúttal arab szeparatisták állnak a támadás mögött. Az említett csoport az olajban gazdag Huzisztán tartomány elszakadásáért és az arab kisebbség jogaiért küzd, és már korábban is hajtottak végre támadásokat a térségben, az utóbbi időben azonban főként olajipari létesítmények ellen. Iránban egyébként az arab kisebbség elenyésző, a lakosság alig 2 százaléka, mintegy 1,6 millió ember, ráadásul többségük ugyancsak az iszlám síita ágához tartozik. Az iráni vezetés haragja elsősorban nem is rájuk zúdult. Ali Hamenei ajatollah szokás szerint az Egyesült Államokat, és annak térségbeli „bábjait”, a Washington által támogatott Öböl-menti országokat tette felelőssé. Bár konkrétumokat nem mondott, elsősorban nyilvánvalóan a nagy riválisra, Szaúd-Arábiára és Izraelre gondolt. Dzsavad Zaríf külügyminiszter és Hasszan Róhani elnök ugyancsak „külföldi rezsimeket”, elsősorban az Egyesült Államokat vádolták azzal, hogy bizonytalanságot akarnak szítani az országban. Ugyanakkor Hollandia, Dánia nagyköveteit valamint egy magas rangú brit diplomatát is behívattak a teheráni külügyminisztériumba, amiért az országaik szakadár mozgalmak vezetőinek adnak otthont. Elfogadhatatlannak nevezték, hogy az Európai Unió nem terrorszervezetként tartja számon ezeket a csoportokat, csak mert Európában még nem követtek el terrorcselekményt. De nem kímélték a nyugati fősodrú médiát sem: az iráni sajtó a szemükre vetette például, hogy csak egyszerű támadásként számoltak be az eseményekről, nem pedig terrortámadásként. A merényletet egyébként az Egyesült Államok is elítélte. A perzsa államtól nem szokatlan az effajta vádaskodás: a tavalyi teheráni terrortámadás, vagy az idei év eleji utcai tüntetések után is rendre külföldi beavatkozást emlegettek.    Nem meglepő a hangnem sem, hiszen az utóbbi időben ismét élesedik a szembenállás Irán és az Egyesült Államok, Izrael, és a térségbeli szunnita államok között. Utóbbiak érdekeit sérti, hogy úgy tűnik, a perzsa állam sikerrel alakítja ki a „síita félholdat”: Szíriában segítségükkel Bassár al-Aszad maradt hatalmon, Libanonban a Hezbollah működik meghosszabbított kezükként, és Irakban is erős befolyást szereztek. Ráadásul a húszi lázadók támogatásával Jemenben is komoly fejfájást okoznak Szaúd-Arábiának. Ugyanakkor Teheránnak aggodalomra adhat okot, hogy Donald Trump felmondta a 2015-ben tető alá hozott úgynevezett atomalkut, mely az iráni nukleáris program korlátozásáért cserébe szankciókat oldott fel. Különösen, miután az amerikai elnök az egész világtól újratárgyalást és nagyobb szigort követel, miközben a megegyezés eddig nem hozta meg a kívánt gazdasági eredményeket, amely miatt egyre nagyobb a társadalmi feszültség Iránban.      

A viszály oka

Szombaton a Szaddám Huszein iraki diktátor által indított iraki-iráni háború végének 30. évfordulóját ünneplő teheráni katonai parádén fegyveresek a tömegbe lőttek. A támadásban legalább 25-en meghaltak, és 70-en megsebesültek. Az áldozatok többsége a közvetlenül a legfelsőbb vezető irányítása alá tartozó elit alakulat, a Forradalmi Gárda katonái közül került ki, de több civil is megsérült, legalább egy nő és gyermek életét vesztette.

2018.09.23 22:26