Rendszerváltók

Régi barátok beszélgetnek. Összeköti őket az a több mint harminc év, amely pártjuk alapítása óta eltelt. Igaz, a Fidesz 5-ös számú tagkönyvének tulajdonosa feltehetően nem úgy szokott köszönni, hogy "Szervusz, miniszterelnök úr", de hát itt kamerák vannak, viselkedni kell. Nosztalgiázni azért lehet. A csúcson, magabiztosan.

Az idő persze megszépíti, néha meg átalakítja a rendszerváltás emlékeit. "Mi, konzervatívok, keresztények" - mondja Orbán Viktor. És a Bayer Show házigazdája nem szól közbe, hogy azért nem voltak mindig azok. Egészen máshonnan indultak, akkor még a liberalizmusról hitték, hogy vele túl lehet lépni a régi rendszeren. És a Fidesz padsoraiból kiabálták az Antall-kormány idején azt is, hogy "Térdre, csuhások". De ez ma már nem számít. Nekik.

Az sem, hogy ki segítette őket a kezdeteknél. A miniszterelnök gondja az, hogy a gyenge és ezért lényegtelen ellenzéki pártok - szerinte - nemzetközi összeesküvők elképzeléseit valósítják meg. Ki is mondja: a magyar kormány elleni tevékenységüket legalább kétezer, Soros által fizetett ember segíti. Az ő olvasatában ez persze egészen más, mint amikor a tanulásukhoz és felemelkedésükhöz kaptak anyagi és szellemi támogatást.

A régi barátok értik egymást. Tudják azt is, hogyan lehet a nyájban tartani az ő kedves híveiket. Kis félrevezetéseken, elhallgatásokon, majd nagyobb hazugságokon át vezet az út a kívánt cél felé. És pontosan ez határozza meg a mondandó lényegi részét is. Hiszen a harcostársak nem a nosztalgiázás szándékával beszélgetnek. A történet arról szól, hogy - immár harmadszor is - ők győzzenek a választáson. Ezért mondja Orbán Viktor, hogy 1990-ben volt legutóbb olyan sorsdöntő a voksolás, mint most. Ami abból a szempontból igaz is, hogy akkor is le kellett váltani egy korhadt, idejétmúlt, hazug rendszert.

Mint most.