Lemondások, bűnbakkeresés és perrel fenyegetés

Publikálás dátuma
2018.04.09 21:11

Fotó: /
Lemondások, bűnbakkeresés és perrel fenyegetés – a választási vereség súlyos következménnyel járt az ellenzéki oldalon.

Több ellenzéki párt vezetései is benyújtotta lemondását a kétharmados Fidesz-győzelemmel zárult vasárnapi választás után. Molnár Gyula, az MSZP elnöke még a voksolás éjszakán jelentette be saját, és a párt teljes elnökségének távozását. Hiller István, a szocialisták választmányának elnöke lapunknak azt mondta, hogy az MSZP alapszabálya szerint legkorábban június második felében írhatják ki a tisztújító kongresszusukat, az „átmeneti” időszakban ő, valamint a hivatalban lévő frakcióvezető, Tóth Bertalan és Tóbiás József pártigazgató irányít.

– Egyhangú szavazással döntöttünk a lemondásról, mindenkinek mérlegelnie kell, hogy újra megméretteti-e magát – mondta a Népszavának egy volt szocialista elnökségi tag. Információnk szerint többen próbálkoznak majd, de beszélgettünk olyan politikussal is, aki egyértelműen jelezte: nem indul újra. A párt mostani hangulatát forrásunk szerint meghatározza, hogy a szocialisták szerint egyértelműen az LMP a fideszes kétharmad okozója. – Az LMP a saját szavazóit is becsapva, az úgynevezett külön-utas bohóckodásával a fővárosnak is becsukta a kaput. Okosabb kooperációval Kocsis Máté körzetén kívül egész Budapestet megnyerhettük volna – mondta a lemondott elnökségi tag, aki szerint ez annak fényében különösen felháborító, hogy Szél Bernadettnek, az LMP társelnök-miniszterelnök-jelöltjének a komplett magyar baloldal lefeküdt a Pest megyei 2-es körzetben.

Gőgös Zoltán, az MSZP elnökhelyettese az ATV-ben jelentette be, hogy lemond listás mandátumáról. Döntését azzal indokolta: így bejut a parlamentbe Harangozó Tamás, és Gőgös szerint most a fiataloknak kell lehetőséget biztosítani. Közölte azt is: visszavonul a politikától, de az MSZP-ből nem lép ki, tanácsokkal szívesen segíti a pártot.

A zöldpártnál Szél Bernadett egyelőre nem mondott le, viszont elnöktársa,Hadházy Ákos igen. Ezután pedig elszabadultak az indulatok: Hadházy a 24.hu-nak arról beszélt, hogy az LMP-s Sallai Róbert Benedek és Schiffer András egykori elnök perrel fenyegették meg azokat a képviselőjelölteket, akik visszalépést fontolgattak más pártok javára. Nem kellett sokat várni az elméletileg visszavonult Schiffer válaszára sem: szerinte ez szemenszedett hazugság. A Magyar Nemzetnek ugyanakkor azt elismerte, hogy valóban kértek jogi szakvéleményt az engedély nélküli visszalépések estleges következményiről egy kollégájától. Sallai, aki Schiffert a "cimborájának" nevezte, a 444 kérdésére indulatosan szögezte le: Schiffer soha senkit nem buzdított peres eljárásra. Azt állította, hogy ő maga sem fenyegetett senkit ilyesmivel, pusztán figyelmeztette az érintetteket a veszélyre. Schiffer jogi lépéseket is fontolgat Hadházyval szemben.

– Állok elébe – reagált lapunknak a volt társelnök. Hadházy szerint általában a Fidesz sem meri beperelni, mert „nagyon jól tudják, hogy amiket állítani szoktam, az a valóság.” – Ha Schiffer szerint ez a megoldás, természetesen most is tudom bizonyítani, amit állítok – hangsúlyozta a politikus. Hadházy egyébként úgy véli, minden ellenzéki, pártvezető kollégájának le kell mondania. Arra a kérdésünkre, hogy ide érti-e Szél Bernadettet is, azt mondta: az LMP miniszterelnök-jelöltjének nincs szégyellnivalója. Minden felelős politikusnál komoly dilemmákat kell felvetnie annak, hogy milyen módon képzeli el a következő éveket. Nyilván Szél Bernadett is mérlegelni fog – mondta Hadházy.

Miközben Szél még csak mérlegel, az Együttben komoly lépésekre szánták el magukat. Még a választás éjszakáján lemondott a párt teljes elnöksége, Juhász Péterrel és Szigetvári Viktorral egyetemben. Ráadásul – mivel az egyszázalékot sem érték el –, vissza kell fizetniük az állami kampánytámogatást. Juhász Péter a párt leköszönő elnöke szerint ez az ötfős elnökségre személyenként leosztva 30 millió forint. Szigetvári Viktor, a párt volt választmányi elnöke pedig azt hangsúlyozta: a tisztújító kongresszusukon javasolni fogja, hogy ne folytassák tovább ebben a formában.

A Momentumnál még nincs hivatalos bejelentés, de Fekete-Győr András pártelnök a választás előtt pár nappal azt mondta: ha nem jutnak be a parlamentbe, biztosan lemond a teljes elnökségük. Ebben az esetben a következő tisztújításig egy ügyvivő testület vezetné a pártot, de ez az ügyvivő testület valószínűleg a jelenlegi elnökség tagjaiból állna.

Egyedül a Gyurcsány Ferenc-féle Demokratikus Koalíciónál nem hullottak fejek, sőt Gréczy Zsolt a párt szóvivője, és újdonsült parlamenti képviselője sikernek nevezte, hogy a DK kilencfős frakciót alakíthat.

2018.04.09 21:11
Frissítve: 2018.04.10 00:11

Milliárdos visszaélést gyanít Hadházy

Publikálás dátuma
2018.08.16 20:12

Fotó: /
Hűtlen kezelés miatt tesz feljelentést a független képviselő, ugyanis egy határozatból kiderült, hogy a BKK olyan szolgáltatásért adott 2,5 milliárdos plusz megrendelést, amit egyszer már kifizetett.
Feljelentést tesz hűtlen kezelés miatt Hadházy Ákos független képviselő, mivel a Közbeszerzési Döntőbizottság (KDB) tavaly év végi határozatából kiderült, hogy a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) olyan szolgáltatásért adott 2,5 milliárd forintnyi plusz megrendelést a T-Systemsnek, amiért egyszer már fizetett a közcég.
A BKK még 2013 őszén kötött szerződést a T-Systemsszel, utóbbi azt vállalta, hogy jegykiadó automaták telepít 5,5 milliárd forintért. 2017 őszén azonban arra hivatkozva, hogy „rongálás” során sorozatosan eltömítődtek az automaták, szerződést módosítottak az automaták gyors megjavítása érdekében: legfeljebb 2,5 milliárddal megemelve a szerződéses keretösszeget. Azonban a döntőbizottság szerint ez jogszerűtlen volt, mivel a T-Systemsnek az eredeti szerződés alapján eleve a lehető leggyorsabban el kellene hárítani az ilyen jellegű "üzemzavarokat". Sajátos körülmény, hogy a BKK éppen néhány héttel azután volt ilyen gáláns a céggel, hogy az súlyos presztízsveszteséget okozott a közcégnek: tavaly nyáron ugyanis súlyos biztonsági problémák miatt bedőlt a T-Systems-nek a BKK számára fejlesztett online jegy-és bérleteladási szolgáltatása. Hadháy éppenséggel azt gyanítja: így kárpótolták a céget a jegyeladások elmaradt hasznáért. Mint emlékezetes, tavaly nyáron az úszó vb nyitányára időzített online jegyrendszer egy hét után lebénult, közben több ezer vásárló privát adatai kerültek ki a hálózatból. A BKK webshopja azóta sem működik. Bár az ügyben a Nemzeti Nyomozóiroda is vizsgálódott, a rendőrök sajátos módon arra jutottak, hogy nem történt bűncselekmény, mivel a BKK csak bérleti díjat fizetett volna a T-Systemsnek az online szolgáltatásért, ám mivel az online jegyeladó rendszer beszakadt, végül nem is utalt át pénzt a cégnek. Azaz: senkit sem ért kár. Hadházy szerint azonban az indoklás sántít, a hatóságok ismét csak a korrupciót mosdatják: a közbeszerzési döntőbizottság ezt a beszerzést is jogsértőnek látta, ezért 80 millió forintra büntette a BKK-t, azaz nagyon is kár érte a közösséget. Az viszont a képviselő szerint megdöbbentő, hogy a rendőröknek nem szúrt szemet a T-Systems-szerződés (döntőbizottság által is jogsértőnek talált) 2,5 milliárdos módosítása sem. Az online jegy-és bérlet rendszer kialakítása és a T-Systemsnek plusz milliárdokat hozó beszerzés is ugyanannak a kontraktusnak a része, azaz: szerintük a rendőröknek látniuk kellett a mutyit.

2,4 milliárdból újítják meg a kisföldalattit

A Főmterv Zrt tervezheti meg az M1-es metró fejlesztését, és a cég faladata a szükséges engedélyek megszerzése is. Minderre, a BKK 2,49 milliárd forintot szán. A teljes, öt kilométeres szakasz fejlesztését három ütemre osztották, így az elsőben felújítanák a meglévő vonalat, illetve meghosszabbítanák a Vigadó térig, a másodikban a Kassai térig (amihez meg kellen nyújtani a 3-as villamos jelenlegi pályáját is) bővítenék a pályát, végül pedig a XV. kerületi Marcheggi hídi csomópontig vinnék ki a kisföldalatti végállomását.

2018.08.16 20:12

Sem temetni, sem dicsérni

Ki olvassa Esterházy Pétert? – teszi fel a kérdést Szakács Árpád a Magyar Időkben, hogy aztán egy oldalon keresztül sorolja fel az inkább vélt, mintsem valós sérelmeit, csak mintegy mellékesen megemlítve, hogy szerinte Esterházyt még azok sem mindig olvasnak, akik a „balliberális” oldalon előszeretettel hivatkoznak rá. 
Ki olvassa Esterházy Pétert? – küldik meghívóikat jószándékú ismerőseim is a legnagyobb közösségi portálon, kérve, hogy egy olyan, megint csak virtuális közösséghez csatlakozzak, amely kiáll az „újabb uszítással” szemben, és megmutatja, hányan olvasnak Esterházyt jobb- és baloldaliak egyaránt. Politikai uborkaszezonban még ez a jobbára döcögős, beljobb- és belbaloldali, félreértéseken és komolyan vehetőségeken egyaránt alapuló „kulturkampf” is bírhat katalizáló potenciállal a baloldali közösségépítésben. Amikor azonban a kvázi állampárt a magyar sajtó további imperializációjára készül, annak, hogy az ember olvas-e Esterházyt, már jelentősen csökken a relevanciája. Merthogy nem is arról van itt szó. Balavány Györgyöt idézve  Esterházyt nem olvasni egyébként „nem ciki, amennyiben téged nem érdekel az anyanyelved, a kultúrád, a hazád.” A magam részéről minden magyar nyelven megjelenő és Magyarországon publikált szövegről ugyanezt gondolom, legyen bár szó egy nagyobb kiadó produktumáról, vagy magánkiadásban megjelent műről, szóljon bár a magyarság sorskérdéseiről vagy parlagfű elleni védelemről, és hívják bár az írót Nyirő Józsefnek, Takaró Mihálynak, Nyáry Krisztiánnak vagy Esterházy Péternek. A kulturkampf feloldása szerintem ilyen borzasztóan egyszerű, de persze tudom, hogy ennél többről és másról van szó. 
A nem ritkán lesajnált Moldova György még Göncz Árpád elhíresült Parlament előtti, el nem mondott beszéde kapcsán írta, hogy a dolgokat hagyni kell megtörténni. Vagyis, ha akkor Göncz a szélsőjobboldali provokátorok füttykoncertje ellenére belekezdett volna a beszédbe, pár hónap múlva talán senki nem emlékezett volna az egész ügyre. Az a beszéd éppen azáltal nyerte el (politika)történeti jelentőségét, hogy nem hangzott el. A kérdés tehát nem az, hogy olvasunk-e Esterházy Pétert. (Persze.) A kérdés úgy hangzik: van-e bátorságunk nem elmondani bizonyos beszédeket? 
Az áprilisi választások előtt az ellenzéki közvéleményt két ügy tartotta lázban. Egyrészt annak a Márki-Zay Péternek a valóban váratlan hódmezővásárhelyi győzelme, aki ugyanakkor nem győzte hangsúlyozni, hogy jobboldali gondolkodású, keresztény értékrendű ember, aki városát is ebben a szellemben szeretné majd irányítani. A győzelem utáni első, mámoros nyilatkozatok a „Fidesz összeomlásáról”, a „hódmezővásárhelyi példa követéséről” szóltak úgy, hogy a győztesből a helyi viszonyokról tudomást sem véve egyből egyfajta ellenzéki vezért kezdtek el kreálni a sokszor bízó, és ezért nyilván sokszor is csalódott szavazók és politikusok egyaránt. Az állítólagos fideszes összeomlásból aztán másfél hónapra rá meg is született az újabb, zsinórban harmadik kétharmados győzelem. Még talán így is lett volna esély arra, hogy a csodavárásba szédült ellenzék újkeletű csongrádi hőse egyfajta katalizátorszerepet töltsön be egy friss ellenzéki mozgalom megszületésében, ez azonban – ahogy Lakner Zoltán legutóbb a 168 órában megírta – a „szervezkedési tudás hiánya, a civil társadalom gyengesége és széttagoltsága” mellett azért sem volt lehetséges, mert a „mozgalmat” annak meghirdetői nem tudták valódi politikai tartalommal megtölteni. Vagyis a sokszínű, de egy közös célért az utcára vonuló tömeg aktivitását nem tudták politikailag keretezni, közös történetbe foglalni – olyan történetbe, amelynek relevanciája és jelentése nemcsak az Oktogontól a Kossuth térig egyértelmű, hanem azon túl is.
A másik ügy Simicska Lajosnak a városi legendárium, a suttogó propaganda szintjén élő „atombombája” volt, annak ellenére, hogy a volt Fidesz-közeli oligarcha maga hangsúlyozta többször is: „nem öngyilkos alkat”. A tanulság ugyanaz, mint fenn. Bár a mindent el- és ledöntő robbanás helyett csupán halk petárdapukkanásokat hallott, a baloldali (kormányváltó) közösség a valós politikai cselekvés helyett mégis metacselekvésekbe (ha rosszindulatúak vagyunk: pótcselekvésekbe) menekült: sajtótájékoztatókba, molinózásokba és a Szent Grálként tisztelt választási matek imádatába. Sok kis, egymástól független (rosszabb esetben egymásnak ellentmondó) történet, ami nem tudott egységes elbeszéléssé összeállni. Mert – képletesen szólva – elmondásra kerületek azok a beszédek, amelyek csak egy nagyobb, az egész országra érvényes beszéd összefüggésében nyerték volna el jelentésüket. És ezen a technikán (mert politikának azért túlzás lenne nevezni) az áprilisi vereség sem változtatott. „Nem értettük meg a vidéket”, kesereg a baloldali közösség, és adja ki az új jelszót: „Le vidékre!” úgy, hogy érvényes története, koncepciója, legalábbis olyan, amit az általa egységesnek képzelt „vidék” is megértene, azóta sincsen.
Ne legyenek illúzióink: a kormánypárt holdudvara által gerjesztett kulturkampf nem arról szól, hogy hányan olvasnak Esterházyt ebben az országban. Azok a szövegek (mivel érvényesek) még ha betiltanák is őket (ilyenről persze nincs szó), terjednének a neten és minden más módon. Inkább arról van szó, hogy amíg mi úgy gondoljuk, hogy megvédjük Esterházyt, addig semmit nem tudunk mondani azoknak, akik nem olvasnak Esterházyt, de ezt még saját (politikai) közösségüknek sem merik bevallani. Arról van szó, hogy 2018 nyarának végén Velkovics Vilmos bele tudja mondani az Echo Tv kamerájába, miszerint a „jobboldali érzelmű művészek” még a harmadik kétharmad után is ki vannak zárva a kulturális támogatások köréből. Teheti mindezt úgy, hogy ennek a mondásnak a jobboldali legendárium keretein túl is lehet relevanciája. Nem igaz, de attól még érvényes, mert egy egységes világképbe illeszkedik.
Amit persze a baloldal tagadhat, de attól, hogy az elhíresült „egy bizonyos szint felett nem süllyedünk egy bizonyos szint alá” Esterházy-idézetet közhellyé üresíti, ez a világkép még több millió szavazónak a valóság marad. 
2018.08.07 09:13