Kőbányai János: Vonzások és (szín)választások a budapesti villamoson

Publikálás dátuma
2018.04.14 09:25
A VILLAMOS A NER-BEN JÓL MŰKÖDIK - De egyre elviselhetetlenebb utazni rajta FOTÓ: DRASKOVICS ÁDÁM
Fotó: /

Hadd folytassam ott, ahol az előző héten ugyanitt: a hely és idő poétikai vízválasztó funkciójának hangsúlyozásával. Azzal, hogy élesen el lehet/kell különíteni azt a nyilvános mondandót, amiről csak az országgyűlési választások előtt lehet/érdemes nyilvánosan írni, attól, amivel csak az urnákból kizsigerelt végeredmény után tanácsos előállni. Hiszen, amit a választások előtt osztunk meg a nyilvánossággal, arról nem kaparható le funkciója: a sorsdöntő eredmény befolyásolása. Ami ugyan legális, de egy írónak, értelmiséginek soha nem lehet ilyen leszűkített célja. A választás felelős lehetősége/kényszere szűk alagútba szuszakolja döntésünket, amin csak át lehet/kell préselni magunkat, s ha túléltük: megajándékoz a legkevésbé rosszat választás fölmentő nyugalmával. Milyen oldalról lépek be mások ügyeibe, érdekeibe, vagy játékába – s a beavatkozás mozzanatával mitől távolítom el magam? Választásával ugyanis minden ember elidegeníti magát valamitől, valamivel szemben teszi magát és megfontolásait azzá, aki ő.

Belátom nehéz ma ezt így értelmezni, de nem hiszem, hanem tudom, hogy a mai magyar társadalmat a legkülönbözőbb hátterű, érdekű, habitusú és elkötelezettségű emberek alkotják. Egyes emberek, akiknek az elbeszélése most oly egyöntetűen, s szinte pettyezetlenül narancsszínűvé homogenizálódott, ahogyan a választási térképek -, annak ellenére, hogy "minden ember: fenség,/ Észak-fok, titok, idegenség". Hogyan keveredhetett a közel tízmillió elemből ilyen színegyöntetűség? S hol található benne az én történetem, amelyet szintén le- és elfed ez a színes színtelenség? A magam idegensége hogyan járult mindehhez hozzá? S vajon a saját történetem ad-e útmutatást e sajátos hely és idő kontextusainak elrendezéséhez?

Csak az adhat! Az önéletrajzi elbeszélés, amely, ha úgy tetszik: fikció. (Minden történetírás fikció, csak van, amelyik bevallja, s van, amelyik objektivitást alakoskodik.) Az elbeszélés, amely valahol elkezdődik, azaz visszanyúl az indulásig. S nem az – mint ez most oly nagyot taknyolva bebizonyosodott –, amely az ún. közvélemény kutatási eredmények mögött megbúvó, történet-nélküli "kartotékadat"-ember algoritmusait igyekszik „tudományos módszerekkel” valóságként eladni.

A kultúra motivál

A rendszerváltást, és az első választás ünnepét 1990-ben már túl a krisztusi koron a Szent Városban zsidó identitásra lelve, majd itthon zsidó folyóiratot alapítva (Múlt és Jövő) értem meg. (Korábbi so called választásokon a beikszelendő cédulát egy barátom tanácsára zsebembe loptam, hogy majd egy új rendszerben igazoljam, az opponáló 1 százalékhoz tartozom.) Mint afféle félellenzéki értelmiségi, az SZDSZ-re szavaztam, de mivel a XI. kerületben indult a Fidesz akkori legnépszerűbb (rockos imázsú) jelöltje, Fodor Gábor, szavazatomat megosztottam a másik liberális párttal. Az MDF uralta négy évet igen rosszul viseltem, mintegy kibontását mindannak, ami már a FIJAK (Fiatal Írók József Attila köre) és a nagyok (Írószövetség) köreiben tapasztalható volt a Kádár-korban is. Az avar alatt izzó népi-urbánus viszályt, különösen annak az antiszemita vetületeit akkor a fideszesek taposták a sárba a legintranzigensebb dühvel. S micsoda mámorító felszabadulás volt utána az MSZP-SZDSZ választási győzelem, korábban pedig a négyigenes, amellyel Pozsgay Imre elnökségét akadályoztuk meg. (Nem guglizok, a most érvényes valóság az, ami az emlékezéshez tapadó szubjektív érzésből szivárog föl. Ez vagyok én, a mai fikció hőse, akinek a minapi színbe-rendeződését mesélem el.)

A magam kis köreiben, a Múlt és Jövő akkor még gyakori estjeivel és meghívottjaival – főképp gimnazista, egyetemista, szamizdat terjesztő barátom Demszky Gábort támogatandó – az SZDSZ győzelmét próbáltam előmozdítani. (Szocialistákra az egész rendszerváltás alatt soha nem szavaztam. De amikor kiközösítésben voltak, MTK-drukkeri meghatározottságom okán, sokszor gondolkodtam, hogy felhívom Vitányi Ivánt, mentoromat a régi rendszerből, hogy nincs-e valami feladat a pártja számára, amivel mint tollforgató szolgálhatok. Sok más ok mellett azért sem szavaztam soha a szocikra, mert az elmúlt három évtized legrosszabb kulturális minisztereit adták, amikor ott volt a soraikban egy ember, akit képességei és előélete - a Népművelési Intézet igazgatója - épp erre a posztra predesztináltak. A zárójeleben maradva: a Fidesznek volt a legjobb kulturális minisztere: Rockenbauer Zoltán, orromat pedig annyira nem tudtam most sem befogni, hogy olyan pártra szavazzak, ahol Hiller István pozíciót kap, hiszen ő tette tönkre a magyar könyvkiadást – a Felsőoktatási Könyvprogram leépítésével és regnálása végén a Márai Könyvprogram elszabotálásával.)

Mint narratívám kibontásából látható, engem a szűkebb érdeklődésem és megélhetési területem, a folyóirat- és könyvkiadás, vagy tágabban a kultúra helyzete motivál „vonzásaimban és választásaimban”. Szerintem mindenki választását az egzisztenciája határozza meg – ez a racionális logika, vagy inkább természetes rend fordult meg az irracionális félelmek és fétisek kampánytémává emelésével.

Legokosabb szavazásom

Az egzisztenciális meghatározottság okán a következő, 1998-as választáson a Szabó Iván vezette, az MDF-ből kivált – nem guglizom ki a nevét – kis pártformációra szavaztam (ahol felfedezőm, a régi Mozgó Világ főszerkesztője, Kulin Feri is jelölt volt), s az eredményt úgy raktározom el, hogy ha akkor nem jön a Fidesz-kormány, akkor vége a Múlt és Jövő-nek – ügyemnek és egzisztenciámnak. Ugyanis a „szoclib” kulturális erőtér számára – akikre nem csak szavaztam, de harcoltam is mellettük - nem kellett a zsidó azonosságot hirdető, a zsidó szót/fogalmat a „régi dicsőségébe” visszahelyező program, s ahol lehetett elgáncsolták – s gáncsolják a mai napig – ezt a törekvést. Az SZDSZ éppen most végkép leáldozó szellemi köreivel ebből a konfliktusból keletkezett a törésem, s ezért mint drukker és szavazó kívül rekedtem a szavazás-ünnep varázsából, már csak helyváltoztatásom okán is, mert visszakatapultáltam identitásom fordulata színterére, Jeruzsálembe, majd két évtizedre. A Múlt és Jövőt hosszú ideig onnan szerkesztettem, haza-haza járva. A 2006-os választásokra a papám ellentmondást nem tűrően visszarendelt, autóval jött ki elém a reptérre, s tuszkolt be a szavazóhelyiségbe, s kötelezett, hogy a szocialistákra adjam le a voksomat. Ekkor végrehajtottam a magam „fülke-” és apai tekintély elleni forradalmát, kétszer is a Fideszre ikszelve. (Remélem hallja a Kozma utcai temetőben, mert itt az ideje a vallomásnak – a húgommal hetekig nem beszélt, mert unszolása ellenére nem szavazott.) Utólag belegondolva: a legokosabb szavazásom volt. Ha akkor a Fidesz nem veszít, létrejön a ciklusonkénti egészséges csere a magyar társadalom oldalai között, s nem alakul ki a kölcsönös kiéheztetéssel megalapozott engesztelhetetlen gyűlölet-inga, amely szétverte a szerves összetartozást, amire egy nemzet léte és kultúrája alapozódik. 2014-ben a már megrendült egészségű apámat támogattam el a szavazófülkébe, de a magam lakhelyére a II. kerületbe nem fáradtam el voksolni. Késő estig néztük vele a választási reality show-t, hazafelé tőle megálltam a Jókai utcai pártszékház előtt, hogy tanúja legyek, a szánalmas Összefogás tagjai hogyan hagyják el kudarcuk színhelyét, de csak Fodor Gábor szőke haja villant meg, amint egy taxiba vágta magát. A Fideszre többet nem szavazhattam, mert nem érdekli a kultúra. (L. Simon László barackmagos ügyeihez nem értek, de tény: ő volt az utolsó a kormányzatban, aki értette, s elkötelezetten támogatta az irodalmat.) Az új alkotmány preambuluma, s a hozzákapcsolódó Gábriel-szobor ezt nem tette lehetővé. Ez egy mélyebb sebgyógyítás ellehetetlenítése, ahogy a zéró antiszemitizmus hirdetése is az. Ugyanakkor.

A bűz köztünk marad

Ugyanakkor, jár, sőt: jól jár a villamos. Egy ifjúkori mesteremtől vettem a metaforát, hogy egy rezsimben azt kell nézni, hogy működik-e, s milyen pontossággal a villamos. Ez mélyebb és összetettebb képet nyújt a rendszer működéséről, mint a jelszavak, jogok, vagy akár a kultúra foka. A villamos a NER-ben feltűnően jól működik, ezt nem érdemes vitatni. Sőt: félő, egy rezsimváltás során nagy zavarok állnának be a villamosok menetrendjében, mert az ellenzékről, enyhén szólva, nem süt a szakértelem.

De – épp a Népszavában fejtettem ki, első, politikainak is tekinthető (én nem tekintem annak) cikkemben ("Totem és trauma") - egyre elviselhetetlenebb a villamoson utaznom. A villamos büdös – a sorosozó és migránsozó plakátok okádta gyűlölet rendre kilendít a komfortzónámból. Jól működő villamos vagy ez a fojtogató légkör állandósulása? Ez volt számomra a 2018-as választások tétje, amit nem bízhattam másra. Melyik párt képvisel engem? Még szerencse, hogy van egy. Amelytől az indulatok felkorbácsolásának tobzódásában félig hajlandó lettem volna elpártolni, s a kidekázott átszavazásokhoz csatlakozni. Az interneten terjesztett számítások Ungár Péter LMP-s jelöltet tanácsolták körzetemben tévesen), amire nehéz volt rávenni magam, a Momentum-táborbeli, lemeztelenítően jellemző viselkedése miatt. Szüleivel jó viszonyban voltam; Andrással még a Huszár Tibor vezette szociológiai tanszékről, Schmidt Máriával pedig nemcsak együtt fogtam a Múlt és Jövőbe, de az ő ötlete volt, hogy ezt a már idős nemzedék körében bejáratott nevet vegyük fel. Azonban egy interjú – amelyben Vona az LMP-vel képzelte el a kormányzást - visszatántorított, hogy besétáljak a csapdába.

Az ideiglenes lakóhelyemről a bejelentett választókörzetembe a Móricz Zsigmond körtérről egyenesen – és kényelmesen, nem átszállva a Moszkva/Széll Kálmán téren – vitt el a villamos. A Feneketlen tónál felszállt egy - gondolom – elvált apa, mert a mamát mentek meglátogatni, 6 és 8 évesnek látszó gyerekeivel. A kisfiúk olvasási stúdiumaik elején járhattak, a megállókban vicsorgó – hol migránsozó, hol sorosozó - plakátokat rendre hangosan felolvasták. „Soros György a nyakunkra akarja hozni a migránsokat”, „Szemét banda, gyűlölnek bennünket, magyarokat” - ugye, Apu? A papa ingatta a fejét és csak azt kérdezte fiaitól, leszálljanak-e a Délinél egy pizzára, vagy folytassák az utat a mamához? (Miért nem kérdeztem ki a papát? Hogy látja mindezt a gyerekei szempontjából? A 100 évre kigyógyíthatatlan károkozást, ami most érte a fiúcskák agyát. Mert a büdös köztünk marad, ha le is szedik a plakátokat.) Húsz percre rá, fülkém forradalmi magányában mohón húztam be a Kétfarkúakat egyéniben és listán. (Legalább a kórházakba belopott szappan és WC-papír árát nem kell visszafizetniük.)

Azonban a színem (előtte is, utána is az orrom alá dörgölte a környezetem, hogy elvesztegettem a voksomat) így belevegyült a narancsszín tengerbe. Nem tudok kiválni a környezetemből. Nem tudok? Lehet, a történetem azt bizonyítja, hogy a szín – itt és most – nem mond el viselőjéről semmit.

Talán ez a tudás a záloga a valahai színváltásnak is.

2018.04.14 09:25

A Törvényszék dönti el, hogy lecsatolható-e a nyomkövető Gyárfásról

Publikálás dátuma
2018.07.19 13:51

Fotó: Népszava/ Vajda József
A médiavállalkozó a Nap TV székházának eladásából kapott összegből fedezheti a rekordösszegű, 100 milliós óvadékot.
A Fővárosi Törvényszék határozatától függ, hogy jogerőssé válik-e a döntés, miszerint Magyarországon példátlanul magas, 100 millió forintos óvadék fejében lekerülhet Gyárfás Tamás médiavállalkozóról a nyomkövető, illetve elhagyhatja lakhelyét. Úgy tudni, a Törvényszék egyelőre nem tűzött ki az ügyben tárgyalást. Mint ismeret korábbi magyar úszószövetségi elnökkel, a vizes sportokat tömörítő nemzetközi szövetség, a FINA végrehajtó bizottságának tagjával, médiavállalkozóval szemben áprilisban rendelt el lakhelyelhagyási tilalmat a Budai Központi Kerületi Bíróság. Hogy Gyárfás valóban otthon marad-e, azt nyomkövető eszközzel ellenőrizték. (A kényszerintézkedés oka: a médiavállalkozót 1998. február 11-én előre kitervelten elkövetett emberölésben való részességgel vádolja az ügyészség. Gyárfás Tamás kezdetektől tagadja, hogy bármi köze lett volna Fenyő János meggyilkolásához.) A jogszabályok módot adnak rá, hogy a kényszerintézkedést enyhítsék. Az óvadékot Gyárfás Tamás ügyvédje, Bánáti János kezdeményezte a bíróságnál, ám úgy tudni: az említett 100 milliónál kisebb összeget ajánlottak fel. Az óvadék nagyságát a hatóság határozza meg, ezt a summát első fokon a Budai Központi Kerületi Bíróság szabta ki. Gyárfás Tamás a 24.-hu-nak azt nyilatkozta: a NapTV székház eladásából jelentős bevételhez jutott, ki tudja fizetni az óvadékot. Mint ismeretes, tavaly adta el Mészáros Lőrincnek a székházat és piaci hírek szerint milliárdos nagyságrendű lehetett a vételár. A Fővárosi Főügyészség a bíróság végzésével szemben fellebbezett. Az ügyészségen elmondták: a kényszerintézkedés korábbi elrendelésekor már figyelembe vett körülmények az azóta eltelt időben sem változtak, így a magatartási szabályok enyhítése még óvadék megállapítása mellett sem indokolt. Mint az ügyészségen elmondták: a fellebbezés halasztó hatályú, azaz Gyárfás Tamás akkor tud élni a lehetőséggel, ha a Fővárosi Törvényszékítéletében helyben hagyja a Budai Központi kerületi bíróság döntését. Gyárfás Tamásnak igen fontos lett volna így is, hogy elhagyhassa a lakhelyét: mint az index.hu-nak elmondta: azért adták be július 6.-án az óvadéki kérelmet, hogy eleget tehessen a tehessen a Nemzetközi (FINA)- és az Európai Úszó Szövetségben (LEN) betöltött tisztségeivel járó kötelezettségeinek. A FINA szabályai szerint, ha egy elnökségi tag két alkalommal nem tud részt venni az ülésen úgy elveszítheti a tagságát. Esetében, a július 17-én Lausanne-ban zajló FINA végreható bizottsági ülés sorozatban a negyedik volt. Ugyanakkor úgy tudni, hog a FINA és a LEN az ártatlanság vélelme alapján, még mindig bizalmat szavaz neki.
2018.07.19 13:51
Frissítve: 2018.07.19 13:51

Rendkívüli parlamenti ülést kezdeményez a devizahitelesek ügyében az MSZP

Publikálás dátuma
2018.07.19 13:22

Fotó: Népszava/ Vajda József
Most a Fidesz dönthet, hogy a családok mellé áll, vagy továbbra is marad a bankok oldalán – mondta Szakács László.
Az MSZP rendkívüli parlamenti ülést kezdeményez a devizahitelesek ügyében – jelentette be sajtótájékoztatón az ellenzéki párt elnökhelyettese. Az MTI tudósítása szerint Szakács László azt mondta, arra kérik a Fideszt, hogy a nemzetközi példák tükrében vizsgálja felül álláspontját: legyen új banki elszámoltatás, minden devizahiteles szerződést számoljanak újra, és a felvételkori árfolyamon forintosítsák azokat. A szerződések újraszámolásának idejére kilakoltatási és végrehajtási moratóriumot kell elrendelnie a kormánynak ezekben az ügyekben – tette hozzá. Felidézte, hogy a közelmúltban Horvátországban olyan bírósági ítélet született, miszerint a horvát devizahiteleseknek visszajár az a pénz, amit az árfolyam-különbözet és a rossz tájékoztatás miatt a bankok tisztességtelenül beszedtek tőlük. Megjegyezte, hogy Szlovéniában és Romániában is született hasonló ítélet. Az ellenzéki politikus közölte: most a Fidesz dönthet, hogy a családok oldalára áll, vagy továbbra is marad a bankok oldalán. Szakács László elmondta, hogy csak tavaly majd 700 milliárd forintot „kaszáltak” a bankok a magyar családokon, és közben folyamatosak voltak a végrehajtások és a kilakoltatások a devizahiteles ügyekben. Hozzátette, hogy a bankok anyaországaikban valószínűleg nem tudtak volna olyan hitelszerződéseket kötni, mint Magyarországon, ezért nyugodtan követelhetik tőlük, hogy itt is ugyanolyan tisztességes feltételekkel kössenek szerződéseket. Szabó József, a Hiteles Mozgalom képviselője azt kifogásolta, hogy nincs Magyarországon olyan ítélet, amely kimondaná, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatban becsapták az állampolgárokat. Ezt a kormány, illetve a bankszövetség megrendelése nyomán született kúriai jogegységi határozatokkal magyarázta. Szükségesnek tartja, hogy az EU vizsgálja meg a devizahiteleseket ért jogállami sérelmeket. Ravasz László, az Adóskamara képviselője is az igazságszolgáltatás működését kifogásolta. A korábbi bíró közölte, hogy hatvan éve nincs független igazságszolgáltatás és független ítélkezés Magyarországon. Ez az – folytatta –, ami meghatározza, hogy nem lehet ma Magyarországon devizahiteles pert megnyerni, a bírák bármikor, bármilyen ítéletet meghozhatnak. A bíróknak a nemzetközi ítéletek után vállalniuk kell a morális, az anyagi és a fegyelmi felelősséget a devizahiteles ügyekben ezt követően hozott ítéleteik miatt – mondta. 
2018.07.19 13:22
Frissítve: 2018.07.19 13:22