Hosszú oldal - Mása

Mása olyan, akár egy karikatúra. Egy nagyon szomorú karikatúra. Nézem, ahogyan fekszik a házában és lakonikus képpel bámulja, amint a többi kutya farokcsóválva rohangál körülötte, hogy minél nagyobb feltűnést keltsen maga körül, hátha valakinek megakad a szeme rajta.

Mása nem akar feltűnést kelteni. Nem tudja, mi az a feltűnés. A testalkatából ítélve az életről is vajmi kevés fogalma lehet: lábai kacskák, teste megroggyant a ketrecben álldogálástól. A gerincén hullámvasutazni lehetne, a járása pedig valami furcsa állatéra emlékeztet: mintha valami láthatatlan súlyt húzna maga után, amire bizonyos időközönként rá-rálép valaki. Kevés szomorúbb látvány van a szaporítók által megnyomorított buldogoknál. Ha valaki azt kérné, mutassam meg neki, miféle gonoszságokra képes az ember, elvinném egy állatmenhelyre.

Másfél éve nem simogattam angol buldogot. Amióta Winston meghalt, olykor még az utcán sétáló kutyáktól is elfordultam. Talán itt az ideje, gondolom. Mása szomorú szemei csodálkozva bámulnak rám, amikor odalépek a kerítéshez. Mit akarhat ez, valami ilyesmi tükröződik bennük, de azért lassan, óvatosan közelít. Két ujjamat nyújtom felé, megszagol, engedi, hogy hozzáérjek a bundájához. Néhány másodperccel később arrébbdöcög, mintha úgy gondolná, egyszerre ennyi a penzum. Kétujjnyi simogatás.

Egy héttel később megismer, amikor köszönök neki, odakacsázik a kerítéshez. Tudja, hogy nem hozzá jöttem, hanem egy nála is sokkal rosszabb állapotban lévő kutyához, érzi rajtam a szagát, de azért felrakja két girbegurba mellső lábát a kerítés betonjára, és nekinyomja magát a drótnak. Benyúlok hozzá, a kerítésmintájú buldoghoz, és mosolyognom kell: Mása nyelve oldalt lóg ki a szájából, mintha csak félrecsapta volna. Rámnéz, kissé félredönti a fejét, mintha próbálná felmérni, az, amit hall, jó-e vagy rossz. A nevetés, tudniillik. Hogy azt mikor szokták.

Megérintem a pofáját, és egy pillanatra megrohannak az emlékek: a bunda tapintása, a mulatságos forma, a puha fül… És ekkor Mása a tenyerembe engedi a fejét. Érzem a reszelős nyelvet a csuklóm tövében, a fehér-barna plüsst, és érzem a sóhajából, hogy most valamit mondanom kell, úgyhogy úrrá leszek a gombócon a torkomban, és elmondom Másának, hogy gyönyörű. Hogy nekem elhiheti, mert nagyon sok buldogot ismerek. Plüss feje még mindig a tenyeremben, a nagy, szomorú szemek csodálkozva nézek. Így maradunk egy darabig, aztán kapok egy hálás nyalintást a kézfejemre, ő pedig tovabotorkál. Emelkedik a penzum.

A harmadik héten Mása szaladgál. Csóválja a farkát, amitől olyan koordinálatlanok a mozdulatai, hogy tulajdonképpen az egész kutya nem más, mint egy nagy, ringatózó farokcsóválás. Gyönyörű vagy, Másenka, hallom az egyik gondozót, aki nevetve mutatja a pórázt, Mása pedig szinte repül felé, a nyelve úgy lobog utána, akár egy furcsán megkötött sál. Nézem őket, ahogy döcögnek az erdő felé, és az jut eszembe: ha valaki azt kérné, mutassak valamit, hogy ne ábránduljon ki teljesen az emberekből, elvinném egy állatmenhelyre.

Szerző
2018.04.17 08:02

Szerintem

Cafeteria extra  Nem látok csodálkoznivalót a Gundel étteremnek az Orbán-menzán alkalmazott, erősen mérsékelt árain. Ez ugyanaz a vállalkozói magatartás, mint amelyik a TAO pénzekből messze jelentőségén felül juttat milliárdokat a Kedves Vezető felcsúti csapatának. Mindkét esetben a vállalkozó valamilyen előnyre számít a szolgálataiért, a Gundelnél pedig tudjuk is, milyen területen: ez a tendereztetett csomagban szereplő állami fogadások, események cateringje. A Miniszterelnöki Hivatal persze ezt másképp is intézhette volna, például - ha nem tették volna tönkre a cafeteria rendszerét - adhatna étkezési támogatást a dolgozóinak, amivel ők a valós menzaárakat mérsékelhetnék. Akkor persze azon lehetne lamentálni, miért is kell egy miniszterelnöki hivatali dolgozónak, vagy épp egy parlamenti képviselőnek – hiszen az Országház menzáján is hasonló árak vannak - jelentős étkezési hozzájárulást adni. De ez morálisan is egy másik történet, a vállalkozó legalább kimarad belőle. Echter István A remény halála? Az illúziók nélküliség, a Fidesz autokrata stílusa és intézkedései már régen elérték az EU ingerküszöbét. A Sargentini-jelentés a bizonyítéka: a ketrecharcos Orbán érezhetően megroggyant. Akkor mégis, miért ez a beletörődő társadalmi hangulat körülöttünk? Igaz, ennek a farizeus politikának és a Brüsszel-ellenes fellépésnek nem a kormány, hanem a magyar nép láthatja kárát, hiszen az EU-nak vannak elvárásai a pénz felhasználását illetően. Ez azonban mégsem a sötétbe vezető alagút, mert minél rosszabb a nyomás alá helyezett hatalomnak, annál szélesebb út nyílik az ellenzéknek. Én nem forradalmat vizionálok egy kormányváltás érdekében, csak érzem: előbb-utóbb csordultig lesz ama bizonyos pohár. A Vár ura és oligarchái százas szeget vernek a demokratikus jogállam koporsójába, és nem akarnak bikaként elvérezni a torreádorok ellenében. Egy olyan országban, ahol a miniszterelnök semmitmondó sajtótájékoztatójára is csak meghívásos alapon jutnak be médiumok, a kommunikáció legalábbis dadog. Olyan hangosan kell kiáltani, hogy ők is megértsék! Dr. Nagy Zoltán Egy szavazat Sok szó esik mostanában a közelgő EP választásokról, de nagyon hungarocentrikusan. Mint laikus, szeretnék tisztán látni. Az Európai Parlament képviselőit az Európai Unió polgárai választják meg, demokratikusan, one man, one vote alapon – gondolom én, de lehet, hogy tévedek. Elképzelhető, hogy a kettős állampolgárságú „külhoni magyarok” két országban is választhatnak EP képviselőt? Különösen furcsának találnám, ha a titkos (pl. szlovákiai) kettős állampolgárok fontosabbak lennének, mint a jogkövető uniós állampolgárok. Tisztában vannak ezzel Brüsszelben? Wiegandt Richárd
2019.01.19 16:00
Frissítve: 2019.01.19 16:00

Soros Tízparancsolata

Az a tény, hogy az Európai Parlament majdnem kétharmados többséggel szavazta meg a jelentést, amely szerint jogállamisághoz kötnék a 2021-2027-es uniós költségvetési időszakban a támogatások kifizetését, arra mutat rá: hiába veri vissza keményen a külgazdasági és külügyminiszter, a kormányszóvivő, vagy a kormány bármely tagja a magyar kabinetet ért „sorosista támadásokat”, az EU nagy részének elege van ebből a stílusból. A pökhendi, cinikus, lekezelő, bicskanyitogató megnyilatkozások helyett nem ártana ezen elgondolkodni. 
Eddig az uniós pénzek – finoman fogalmazva – sajátos felhasználásával kisbirodalmak épültek. Itthon ezt minden további nélkül meg lehetett tenni, de más országokban szemet szúr, hogy a NER a németek, a franciák és más demokráciák befizetéseiből hozta létre a saját urizáló elitjét. Az EP által elfogadott javaslatból persze nem lesz egyik napról a másikra minden országra érvényes törvény, de az igenek magas aránya után elég valószínű, hogy az Európai Tanácson is átmegy majd. A magyar-lengyel vétó ezúttal kevés lesz. 
Nyilván egyetlen fideszes képviselőtől sem várhatjuk, hogy a nyilvánosság előtt beismerje a lopást. Az azonban sajátos, hogy a csütörtöki döntést még olyan kormánypárti politikusok is Soros ármánykodásának nevezték, akik épp az EP-től veszik fel nem is csekély fizetésüket. Mintha nem volnának tisztában azzal, hogy épül fel az Unió parlamentje, vagy hogy azt pártok tucatjai alkotják, amelyeknek a lehető legcsekélyebb kapcsolatuk sincs az amerikai magyar milliárdossal. 
Két lehetőség van. Vagy hirtelen elbutulás miatt írják a jelentés elfogadását Soros számlájára, vagy simán hazudnak. S mivel kormányunk a kereszténység bástyája, mélyen hívő politikusai pedig az Evangélium szellemisége szerint élnek, marad az első variáció. Az ostobaság persze nem feltétlenül egy államférfi legszerencsésebb tulajdonsága, de ez itthon talán nem is feltétlenül igaz. S hogy a Tízparancsolatban „Ne lopj” is szerepel? Nyilvánvalóan ez is a Soros-terv része.
2019.01.19 09:10
Frissítve: 2019.01.19 09:13