Pillantás a kilencedikről - Pótlevél Angela Merkelnek

Azért írom Önnek ezt a levelet, mert a napokban számos neves akadémikus, író, aktivista Amerikából azzal vádolta meg Önt, hogy bűnrészességet vállal a magyar demokrácia elleni támadásban. Felsorolják a magyar miniszterelnök bűneit, így például, hogy propaganda eszközzé silányította a közszolgálati médiát, akadályozza a civil szervezetek működését, újraírta a választási szabályokat, úgy, hogy azok a Fidesznek kedvezzenek. Azt is írják a levél neves szerzői, hogy a magyar kormány folyamatosan szítja az antiszemitizmus lángját. Az a legfőbb vád Ön ellen, hogy mint német kancellár nem ítélte el sem Orbán antiszemita retorikáját, sem a demokratikus intézmények elleni támadásait. Márpedig a hallgatása bűnrészessé teszi Önt, tétlenségével pedig gyakorlatilag az antidemokrata, antiszemita erők szövetségesévé válik.

Tisztelt Kancellár Asszony!

Nem azért írok Önnek most, hogy ráerősítsek a nálam sokkal közismertebb, fajsúlyosabb emberek szavaira, ellenkezőleg. Bár ez az ellenkezőleg nem azt jelenti, hogy teljes mértékben felmenteném Önt; elfogadom a jeles szerzők bírálatát és osztozom aggodalmukban is. Abban az aggodalomban, amely azt a veszélyt látja az orbáni politikában, hogy elterjed majd Európában és a tengeren túl is. Hiszem, hogy Ön – Európa talán legtekintélyesebb politikusaként, aki nem autoriter módszerekkel harcolta ezt ki, hanem magas szintű politikai kultúrájával, a megegyezést kereső, de mégis határozott karakterével – többet is tehetett volna azért, hogy megálljt lehessen parancsolni Orbánnak. Hiszen volt idő, amikor még tartott Öntől, és félt a szavaitól.

De mégis: nehezen tudok azonosulni az Önt ért kritikával, és nagyobb részt szeretnék vállalni mindabból, ami Magyarországon történt és történik, és ami a többségünk számára elfogadhatatlan.

Tisztel Kancellár Asszony!

Nem tudom, hogy Ön miként reagált a Politicóban közzétett levélre – remélem eljutott kezeihez, és nem dobta félre egy vállrándítással – , de ha elsőként azt fogalmazta meg magának: ez a magyarok dolga, az ő bűnük, akkor szeretném kijelenteni, hogy Önnek igaza van. A bűn elsősorban a miénk, ezé az országé, ezé a népé, amely tűri, elviseli a demokrácia lebontását, ellenállás nélkül elfogadja a közmédia „államosítását”, a nyílt rasszizmust, a burkolt antiszemitizmust. Ön ha így gondolja, nyerhet némi felmentést azáltal, hogy a magyaroknak semmi bajuk ezzel a politikával, és igen: már harmadszor juttatták túlhatalomhoz Orbán Viktort, még ha csaló választási rendszerrel is. Hiszen mi, magyarok jól elvagyunk ezzel a torz szisztémával is, és bár mostanság van egy-két tüntetés, ezeket a tiltakozásokat a kormány lábon kihordja.

Ennek fényében, mélyen tisztelt Kancellár Asszony, az Ön felelőssége eltörpül a miénk mellett. Szólhat, beszélhet, tiltakozhat az ellen, ami Magyarországon van, de megállítani nem tudja. Arra csak mi lennénk képesek. Ezzel együtt nagyon nem bánnám, ha szólna, beszélne, tiltakozna. A méreg ugyanis nem áll meg a határon, és ezt most már Ön is tapasztalhatja.