Sziget-sziget

Az idei Sziget "Love Revolution"-programjából idézzük: "mindannyian mások vagyunk”, „más a vallásunk, a bőrünk színe”, de „a különbözőség ereje nagy dolgokra képes”; „közösen képesek vagyunk elérni, hogy senkit nem rekeszthetnek ki, nem sérthetnek meg a bőrszíne, vallása vagy nemi identitása miatt”, hogy „származástól függetlenül mindenkit megilletnek az emberi jogok”.

Talán nem csak nekem okoz némi tudatzavart a 26 éves Sziget friss kiáltványa. A mai Magyarországon, ahol a választók kétharmada a dübörgő Fidesz-propaganda Soros-plakátjai árnyékában épp most szavazott a tomboló menekültellenességre. A szigetesek szóban még rá is tesznek egy lapáttal, mondván: a világ most sajnos nem elképzeléseik irányába halad. Ám ha a választásokról vagy a Fideszről kérdezünk, hárítanak: nem aktuálpolitizálnak, csak saját véleményüket ismétlik, immár negyedszázada. Ráadásul külföldi vendégeik számára ezek természetes hívószavak.

Bár a Sziget-kiállás igenis bátor, nyolc év totális Fidesz-uralom után naivitás lenne azt gondolni, hogy ehhez nem kellett legalább hallgatólagos pártengedély. Kérdés, az orbáni pangás jelen mindennapjaiban miként születnek meg az ilyen jóváhagyások. Tudjuk, a narancsos fiúk üzletemberek is – naná -, és ha valami pénzt hoz, nem feltétlenül kötik át nemzetiszín szalaggal. Emellett Orbán a szelepek politikáját is átvette Kádártól. Kifejezetten saját hatalma stabilizálása végett hagy néhány gőzelvezető rést. Amiket mellesleg „Brüsszelben” is mutogathat: milyen diktatúra az, kérem, ahol még ez is mehet? A rendszer, akárcsak 40 éve, a legjobbak közül válogat, a többit eltiporja. A munka tehát ma a túlélés előfeltétele, ha nem is biztosítéka.

Mindezek nyomán könnyen előfordulhat, hogy az idei Sziget-VIP-ben akár Habony Árpádot is lencsevégre kaphatjuk egy „against racism” felirat alatt. (Ha megkérik, talán oda is áll.)