A tartós béke létezik

Amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete létrejött, az alapítói egy másfajta világot képzeltek el.

Egy olyan világot, amelyben a nézeteltéréseket konferenciatermekben oldják meg, nem a csatatéren. Egy olyan világot, amelyben a háborúkat megállítják, mielőtt kirobbannának. Egy olyan világot, amely nem várja meg, hogy sokak élete odavesszen, mielőtt cselekedne.

Ma a világ számos részén terjedőben vannak az erőszakos konfliktusok. És ezek a konfliktusok egyre inkább elhúzódnak, összetettebbek és egyre több halálos áldozattal járnak. A civil lakosság ma már nem a konfliktusok véletlen áldozata, hanem kifejezett célpontja a közvetlen támadásoknak. Az emberek soha nem látott számban hagyják el otthonukat a félelem és a kilátástalanság miatt.

Az ENSZ-nek ezért új megközelítést kell alkalmaznia a béke eléréséhez.

Április 24-25-ére a béke megőrzésével foglalkozó magas szintű ülést hívok össze New York-ba. A találkozón a világ vezetői fognak összegyűlni, hogy megosszák ötleteiket a konfliktusok megelőzéséről, a mediációról, a párbeszédről és a diplomáciáról. A rendezvény része lesz annak a szélesebb körű kezdeményezésnek az ENSZ-ben, amelynek célja, hogy a világszervezet sikeresebb legyen a béke elérése terén.

Amikor békéről beszélek, olyan békére gondolok, amely tartós és biztosra vehető. Olyan békéről, amely nem tűnik el a következő választási ciklusban. Olyan békéről, amely nem évekig vagy hónapokig tart ki, hanem generációkon keresztül.

Ezt hívjuk a béke „fenntartásának”. Ez az, amiért dolgoznunk kell – ahelyett, hogy megoldások után kapkodunk, miután már kitört egy konfliktus.

Vannak akik szerint az igazi, tartós béke elképzelhetetlen a világ egyes részein. Személyesen tapasztaltam meg, hogy ez nem igaz. Amikor Montenegró függetlenné vált Szerbiától, a béke nem volt magától értetődő. Sőt egyesek súlyos konfliktust jósoltak. De az intenzív diplomáciai erőfeszítéseknek és a politikai akaratnak köszönhetően a béke végül felülkerekedett. És tartósnak bizonyult. A mai napig semmi jele annak, hogy meginogna a jövőben.

Az elmúlt hónapban Kolumbia nyugati részébe utaztam, ahol inspiráló volt látni, hogy a helyi őshonos közösségek az ENSZ-szel közösen építik a békét a társadalmi kötelékek megerősítésével. Inspiráló volt az is, hogy a falusi lakosság – ahol egyesek több mint 50 éve konfliktusban éltek – várakozással tekint a jövő felé. Egy nő megosztotta velem a kolumbiai nép eltökéltségét amellett, hogy a társadalom ne essen vissza a konfliktusba.

Ez csak két konkrét példa a béke fenntartásáról, ami napjainkban is a világ minden részén megfigyelhető. A legtöbb diplomáciái tárgyalás New Yorkban zajlik. De a párbeszédünknek a konkrét helyi tapasztalatokra kell támaszkodnia. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy min dolgoznak az igazi békefenntartók: a Libériában nők által működtetett békeházaktól kezdve, a mediációt oktató tanfolyamokig Kirgizisztánban. Az áprilisi magas szintű rendezvényen ezért különböző országokat, társadalmakat és szektorokat képviselő szereplők fognak összegyűlni, hogy megosszák egymással a tapasztalataikat.

A béke fenntartásához természetesen nem elég az elvi támogatás, konkrét forrásokra is szükség van a megvalósításhoz. Több befektetésre van szükség a megelőzés terén. Amikor egy konfliktus miatt egy társadalom összedől, a társadalom szövete bomlik meg. Épületeket rombolnak le, amiket senki nem épít újjá. A fizetéseket nem utalják. A víz nem folyik a csapokból.

Ilyenkor pénzt költünk az újjáépítésre. És sokkal többet, mint amennyibe a megelőzés kerülne. Nem beszélve a szenvedésről, amit megelőzhetnénk. Ez az egész pénzügyi szempontból is értelmetlen. Ha csak néhány országban több pénzt fordítanánk a béke fenntartására, a nemzetközi közösség több milliárd dollárt tudna megspórolni.

A nap végén nem szabad elfelejtenünk, hogy az ENSZ a béke megőrzésének céljával jött létre. Ezt szimbolizálja a zászlaja is. A konfliktusok sikeres megelőzése legyen a szabály, ne a kivétel.

Az ENSZ feladata, hogy a béke „brókere” legyen világszerte.

Szerző
2018.04.23 08:04

Megint csavart egyet a jól bevált recepten Orbán Viktor

Publikálás dátuma
2018.07.27 18:04

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Az ENSZ a „népvándorlás szabályozására” készül és a liberális „egyetemeken, médián, bíróságokon” keresztül gyakorolna nyomást az egyes országokra - jelentette ki a Kossuth Rádiónak adott interjújában Orbán Viktor kormányfő, aki új dimenziókban folytatja menekültellenes politikáját.
Sokan nem gondolták volna, de tény: a 2015-ös Charlie Hebdo merénylet óta a Fidesz politikájának középpontjába állított menekült-, és bevándorlóellenesség több mint három évvel később is működik. Igaz, ehhez az is kellett, hogy a kormánypárt állandóan új dimenziót adjon a témának: ilyen volt a menekültek szándékos „állomásoztatása” a Keleti Pályaudvarnál, a kerítésépítés, majd a „migránsbarát civil szervezetek” elleni kampány. A jelek szerint most ismét sikerült a Fidesz kommunikátorainak egy új dimenziót találni, amivel akkor is napirenden lehet tartani a kérdést, ha praktikusan a magyar választó már nem sokat érzékel – az egyébként kétségtelenül még meg nem oldott – válságból. 
Ez lett az ENSZ-ben zajló tárgyalássorozat a migrációval kapcsolatban. Bár ennek a lényege mindössze annyi, hogy minden tagállam vállalja, megadja azokat a jogokat a menekülteknek, amiket a különböző nemzetközi egyezmények egyébként is garantálnának, Orbán Viktor a Kossuth Rádióban elhangzott szokásos reggeli rádióinterjújában már azt állította: az esetleges ENSZ-döntés a „népvándorlás szabályozásának zsinórmértékéről” szól majd, ezért nem akarunk benne részt venni. Figyelemre méltó volt, hogy a miniszterelnök egyből egy újabb szintre is helyezte a témát: azt elismerte ugyan, hogy a Világszervezet határozatai semmiben nem kötik az egyes tagállamokat (erre oldalakon át sorolhatnánk a példákat), de szerinte a „puha hatalom alapvetően liberális eszközein, így a médián, az egyetemeken és a bíróságokon” keresztül megpróbálhatja kikényszeríteni a bevándorlóbarát-politika érvényesülését.
Vagyis a miniszterelnök retorikai fordulata révén úgy lehet majd napirenden tartani a menekültügyet a határkerítést „ostromló” menekültek nélkül, hogy egyben a kormány célpontjába a még megmaradt független szervezeteket is beemeljék. Arról már lapunk is írt, hogy a harmadik kétharmadot követően nem csak az dőlt el, hogy továbbra sem lesz semmiféle konszolidáció, de az is, hogy a fő politikai cél a kormánykritikus média, a kormánynak gyakran „nem tetsző” ítéleteket hozó bíróságok, valamint a kormánykörökben egyszerűen csak „liberális, genderista” egyetemi szféra nyomás alá helyezése. A médiakörnyezet átalakítása már régóta folyik, de célkeresztbe kerülhetnek olyan szereplők, mint például az Index, amit az utóbbi hónapokban fideszes politikusok már tendenciózusan „nem online újságnak” neveznek. A bíróságok politika alá terelésére is megtörténtek már az első kísérletek, nem csak egyes ítéletek nyilvános kritizálásával, hanem például olyan kormánypárti interpellációval a parlamentben, ami azt kéri számon az Igazságügyi Minisztériumon, „hogyan engedheti”, hogy „Soros-barát szervezet” tartson továbbképzést magyar bíráknak, „külföldi befolyásolási kísérletnek” minősítve azt. (Senkinek nem kell aggódnia, Völner Pál igazságügyi államtitkár megígérte, hogy ilyen függelemsértés többé nem fordulhat elő, amíg ez a kormány van.) Azt egyelőre nem tudni, hogy az eddig valóban viszonylag szabadon működő egyetemekkel mik a kormányfő szándékai, de a rádióinterjú alapján nem sok jóra számíthatnak. Ugyanennek a gondolatmenetnek volt a folytatása a „Soros-pénzből működő álcivil szervezetekkel” kapcsolatos miniszterelnöki megjegyzés, miszerint bár „betiltani nem lehet őket”, „az átláthatóságot meg lehet tőlük követelni” - már sokszor leírtuk, így csak megemlítjük ismét, hogy ezekről a szervezetekről éppen azért tudhatja meg bárki egy-két kattintás után az interneten, hogy „Soros-pénzből működnek”, mert ezt teljesen transzparens módon feltüntetik a honlapjukon, szemben egy sor kormánybarát „civil” szervezettel, melyek finanszírozásáról csak sejtéseink lehetnek.
A rádióinterjú egyik leghangsúlyosabb része az Európai Bizottság ekézése volt, a miniszterelnök gyakorlatilag kétségbe vonta a testület legitimitását azzal érvelve, hogy mivel jövő májusban lejár a mandátuma, „a napjai meg vannak számlálva”. Most tekintsünk el attól, hogy mennyire vall demokratikus gondolkodásra tíz hónappal a Bizottság mandátumának lejárta előtt megkérdőjelezni annak legitimitását (2014-ben természetesen a Fidesz és Orbán is megszavazták Junckeréket, igaz, Orbán előtte nyilvánosan is kifogásait hangoztatta vele szemben), de Orbán Viktor legalább most világossá tette, amiről háttérben a Fidesz képviselői már hónapok óta beszélnek: a legfőbb politikai céljuk a „bevándorlóbarát” Juncker-bizottság munkájának akadályozása, abban bízva, hogy a jövő évi EP-választások után komolyan átalakul az európai politikai térkép, előretörnek a bevándorlás-ellenes erők, ami az új Bizottság összetételére is hatással lesz majd. Abban ugyanakkor valószínűleg igaza van a miniszterelnöknek, hogy a Bizottság legújabb javaslata menekültügyben (minden befogadott menedékkérő után 6 ezer eurót kapna az adott állam) már soha nem válik valósággá – egy ilyen horderejű politikai kérdés rendezésére az EU működését ismerve valóban nem marad már idő. Azt nehéz másnak nevezni, mint cinizmusnak, hogy a miniszterelnök az interjúban közös nevezőre hozza az amerikai elnökválasztásokba történt orosz beavatkozási kísérleteket azzal, hogy „a térdét csapkodva nevet”, amikor az ezzel kapcsolatos vitáról hall Washingtonban, miközben Amerika „napról napra szerte a világban” beavatkozik választásokba. A miniszterelnök minden bizonnyal tisztában van a kettő közti különbséggel, kettős retorikájára jól jellemző, hogy a Bildnek adott interjújában (ahol egyébként azt is elmondta, büszke a sorosozós kampányra és ha Soros György „sváb lenne”, akkor is folytatnák az ellene irányuló kampányt, mert egy bevándorlást támogató kaszinókapitalista) elismerte, hogy Vlagyimir Putyin valós fenyegetést jelent több uniós tagállamra.
2018.07.27 18:04

A magyar kormány ordító egérként kirohant az ENSZ-menekültügyi egyeztetéséből

Publikálás dátuma
2018.07.18 13:27

Fotó: MTI/ KKM
A magyar kormány elfogadta a külügyminiszter javaslatát. Így elhagyja az ENSZ globális migrációs csomagjáról folyó tárgyalásokat, mert elfogadhatatlannak tartja a kialakított szövegtervezetet. A magyar kormány képtelen kiszabadulni saját politikai logikájának fogságából, s mind mélyebbre süllyed a menekültkérdés általa esőztetett mocsarában. Mert egy dolog szembemenni egy átfogó uniós tervezettel, makacsul ragaszkodni az üres szlogenekhez, „a magyarok megvédéséhez”, hogy „Magyarország magyar ország maradjon”, hogy a nemzetállamok joga eldönteni, kivel akarnak élni és kivel nem, hogy kiket, miért, mikor engednek be a határaikon belülre, hogy ne akarjanak „párhuzamos kultúrákat” a saját országukban. De azért az Egyesült Nemzetek Szervezete kicsit mégis csak más.  Józan embereknek Európában és a világban eladhatatlan, amit a magyar kormány – és Orbán Viktor miniszterelnök, a végvári vitéz jelmezében – egyetemes szintre emelt. Hogy rövidke kerítésével, tízmillió lakosával a keresztény Európa négyszázmillió lakosát védi a muszlim áradattal szemben. A menekültkérdés pörgetésével lehet háborúzni Brüsszel ellen, meg lehetett vele nyerni a parlamenti választásokat, az abszurditásig fel lehet hergelni a lakosságot, félelmét is lehetett kelteni, de az ENSZ mégis kicsit más. Szijjártó Péter külügyminiszter hónapok óta sulykolja a közvéleménybe: Magyarország – mint az ordító egér, aki követi az Egyesült Államok elefántját – ott kell hagyja az ENSZ globális migrációs csomagjáról (Global Compact for safe orderly and regular Migration) szóló tárgyalásokat, mert a múlt héten ott elfogadott szövegtervezet "teljesen ellentétes a józan ésszel, Magyarország érdekével és az európai biztonság helyreállításának szándékával". (Hogy mi a józan ész, mit kell helyreállítani az európai biztonságon, nem tudni, amint ennek alapján Magyarország biztonságát is csak azzal lehet azonosítani, amit Szijjártó mond. A szövegnek nincs hivatalos magyar fordítása, így arról csak a külügyminiszter dehonesztáló minősítéseiből lehet következtetni). A globális migrációs csomag – ami nem azonos a vele párhuzamosan készülő menekültcsomaggal - szövegezése véget ért, az ENSZ-közgyűlés elnöke elfogadásra javasolja a decemberben a marokkói Marrákesben esedékes állam- és kormányfői csúcstalálkozón . Szijjártó Péter pedig a kormányülésen azt javasolta, hogy a kabinet mondja ki: Magyarország elhagyja a tárgyalásokat. Ennek lehetősége korábban is felmerült, de Budapest végül maradt, hogy még beterjessze saját 12 pontját, amellyel aztán kudarcot vallott. A többségben lévő afrikai és latin-amerikai országok nem fogadták el a magyar javaslat egyetlen pontját sem. "Magyarország akkor tud rendelkezésre állni, ha arról folyik egyeztetés, hogy az illegális bevándorlókat milyen módon tartsuk kívül az Európai Unión, vagy milyen módon küldjük őket vissza" – jelentette ki Szijjártó, ami több mint diplomáciai füllentés, hiszen az ENSZ csomagja globális, nem pedig uniós „termék”. Szijjártó e csomagból kiemeli az „Európát érintő illegális migrációt”, amit továbbra sem támogat senki, viszont amit önmagában még európai szinten is nehéz kezelni. A füllentés részeként Szijjártó megjegyzi: az ENSZ-csomag esetében ugyanaz figyelhető meg, mint amit korábban "a kvótákkal játszottak le az Európai Unióban", először mindenképpen azt a látszatot keltették, hogy a kvóták csak önkéntesek lesznek, majd a végén kötelezőek lettek”. Amiről persze szó sincs.  A magyarok 12 pontjában – a 3. kivételével („A migrációhoz való jog nem tartozik az alapvető emberi jogok közé”, amihez, mint a jobbágyok költözési jogának megtiltásához, a kormány az emberi jogok – a liberális értékek – gyűlöletéből kiindulva makacsul ragaszkodik) - sok kivetnivalót nem találni. Legfeljebb a lehellete büdös, mert a csomag „csak” arról szól: mi volna az a minimum, amit az aláíró országoknak vállalniuk kellene, hogy enyhítsék a globális migráció negatív hatásait és kiaknázzák, amit előnyükre tudnak belőle fordítani, Amit a magyar 12 pont tiltana, azt senki nem akarja, vagy – miután a csomag nem kötelező érvényű – nem tudja ráerőltetni az elfogadó országokra.  A magyar kormány logikai lakatja már oly erősen zár, hogy kinyithatatlan. A kabinet „hagyományaihoz” híven - építve arra, hogy az emberek a biztonságukat mindennél fontosabbnak gondolják - most is tudatosan összekeveri a migrációt (külföldi eredetű munkavállalás) és a menekültkérdést (a válságövezetekből menekülni kényszerülő emberek és ügyeik). A lényeg: az ENSZ-csomag kiegyensúlyozatlan és veszélyes, mert tovább inspirálja a migrációs folyamatokat, amelyek az elmúlt időszakban már sok veszélyt jelentettek Európára, ellentétesek a biztonsági érdekeivel. A migránsoknak a csomag jobb szolgáltatásokat kínálna, azaz a tranzit- és fogadóországoknak jobb ellátást kellene nyújtaniuk, a határsértéseket nem lehetne kriminalizálni (ami a magyar kormány menekültpolitikájának alapja). Szijjártó szerint viszont azt is szorgalmazza, hogy a nemzetközi közösség adjon pénzt a migrációs folyamatok finanszírozására, a leendő migránsok képzésére, a befogadó társadalmaknak pedig arra, hogy minél több migránst fogadjanak be. A miniszter ugyanakkor kifogásolja, hogy "egyáltalán nem törődik azon emberek létező alapvető emberi jogával, akik a saját hazájukban biztonságos és nyugodt körülmények között kívánnak élni". Mert a szöveg szerint a középpontban az ember áll, szerinte azonban "kizárólag a migránsok érdekeit veszi figyelembe". A csomag előírná ugyanis az államoknak, hogy minden szolgáltatást adjanak meg minden migránsnak, útvonaluk minden pontján, mégpedig egyenlően azokkal, amelyeket a saját állampolgáraiknak biztosítanak. A tárcavezető attól is fél, hogy a csomag a nemzetközi jogrendszer részévé válhat, hivatkozási pont lesz a nemzeti és nemzetközi jogalkalmazásban, emellett a határvédelmet emberi jogi és nem biztonsági kérdésként kezelné.  Magyarország tehát  világossá tette, hogy nem tartja önmagára nézve irányadónak a csomag egyetlen intézkedését vagy iránymutatását sem. Hogy miért nem, arra Barthel-Rúzsa Zsolt, a Századvég Alapítvány elnöke a napokban válaszolt: sem az EU, sem a nagy nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ nem értik a világot, amelyben élünk. Ám e rövid indoklás - és a világ lehülyézése - helyett jobban tesszük, ha próbáljuk megérteni, mi történik. Hátha sikerül. A migráció és a menekültkérdés – nem beszélve a terrorista veszélyről – különálló, bár összefüggő, globális problémája a XXI. századnak, de korántsem új jelensége a történelemnek. Globális jelenségekről van szó, amelyekre érvényes, megnyugtató, hosszú távú válasz csak globálisan adható. A terrorizmussal ellentétben – amely elsősorban rendvédelmi, biztonsági kérdés - az első kettő megakadályozhatatlannak látszik. Egyszerűbben feloldhatóak talán a menekültek problémái, akik politikai okok – üldöztetés - miatt kénytelenek elhagyni szülőföldjüket. A Nyugatnak fel kell ismernie, hogy a XX. század geopolitikájának egyszerű folytatásával nem jut előbbre. Arra kellene törekednie, hogy az egyéni és kisebbségi emberi és politikai jogokat elismertesse a világ valamennyi országával, hogy a politikai üldöztetés elől menekülők az otthon szabadságában élhessék meg „ellenzékiségüket”, ami már csak azért sem egyszerű, mert a „demokrácia exportjának” múlt századi módszerei csődöt mondtak, miközben a Nyugat értékeit erősen kikezdte a helyi diktatúrák támogatása a „migrációs békéért” cserébe Még ennél is bonyolultabb a gazdasági migráció kezelése, hiszen a globalizmus nem csak gazdasági folyamat, hanem kulturális, életmódbeli totalizmus is, annak vágyát, akaratát, hogy bárki jobban szeretne élni, mint a szülőföldjén megteheti, senki nem vitathatja el senkitől. Miután globális folyamatokról van szó, ellenük semmilyen kerítés, vagy bezárkózó jogrendszer nem védheti meg a nyugati nemzetállamok „lakosságát”, csak a globális erőfeszítés, amely keretek közé tudja terelni és így kezelni tudja a gazdasági migrációt. Nem csupán az emberi jogokról van szó. A Nyugatnak azon is el kell gondolkodnia, hogyan tud XXI. századi módszerekkel segíteni a világ szegényebb részén, amelynek orra előtt a felvilágosodás óta húzogatja a jólét és a nyugati életminőség mézesmadzagját, noha a madzagon mind kevesebb a méz. Ám a méz fogyatkozó illatát semmilyen kerítés nem állíthatja meg. Ehhez képest a magyar kormány politikája kicsinyes és rövidlátó, makacssága csak arra jó, hogy az ország presztizsét már nem csak Európában rongálja.  

Kormány az erdőben

- Kóvályog-e Orbán Viktor a világpolitika erdejében? - kérdeztük ai kormánydöntés után Kovács László szocialista politikust, volt külügyminisztert és uniós biztost. - Láthatóan igen. Magyarország még a rendszerváltás előtt, 1989 tavaszán csatlakozott az ENSZ menekültügyi egyezményéhez, a genfi konvencióhoz. E szerint nemzetközi oltalom jár azoknak akik kénytelenek hazájukat elhagyni, mert ott életüket, biztonságukat vagy emberi méltóságukat veszély fenyegeti. Orbán Viktor 2015 januárja óta a menekültkérdést kizárólag belpolitikai célokra használja fel. Szándékosan összekeveri a nemzetközi oltalomra szoruló menekülteket, a jobb életkörülményeket kereső gazdasági bevándorlókkal, akiknek a befogadását semmilyen nemzetközi egyezmény nem írja elő, és a terroristákkal, akiknek a beengedését épeszű ember nem követelheti. A kormányfő a harmincas évek Németországában használt módszert alkalmazza, miszerint ki kell jelölni egy ellenséget, azt gyűlöletesnek és félelmetesnek kell bemutatni, akitől csak a „vezér" tudja megvédeni az embereket. Orbán a menekültügyet személyes hatalma megerősítésére és az uniós integráció gyengítésére igyekszik felhasználni. - Most az ENSZ is ellenség lett... - A kormány döntése továbblépés egy veszélyes úton, hiszen immár nem csak az Unióval, hanem a több mint 200 tagállamot számláló ENSZ-szel is szembe kerül. Ez tovább rombolja Magyarország amúgy is egyre kedvezőtlenebb nemzetközi megítélését. - Mi volna a teendő? - A menekültkérdést és a bevándorlás ügyét nem lehet országonként külön-külön megoldani. Az Unióban közös megoldást kell találni, s mivel világjelenségről van szó, végső soron a globális megoldás az egyetlen lehetőség. Éppen erre való az ENSZ. 

2018.07.18 13:27
Frissítve: 2018.07.18 14:11