Jégkorong-vb - Magyarország-Szlovénia 1-4

Publikálás dátuma
2018.04.26 00:00
Fotók: MTI/Kovács Tamás
Fotó: /

Az olaszok elleni hétfői győzelemnek köszönhetően jelentős teher került le a magyar jégkorong-válogatottról, ám sokáig nem örömködhetett a finn Jarmo Tolvanen dirigálta nemzeti csapat, ugyanis szerda este talán legnagyobb mumusa, Szlovénia ellen kellett jégre lépnie legjobbjainknak a budapesti divízió 1-es világbajnokságon. Egy esetleges győzelemmel a körbeveréseknek köszönhetően – a nap másik két mérkőzésén is meglepetés született – lőtávolon belül maradt volna a nagy álom, az A-csoportba jutást jelentő első két hely valamelyike. Csak hát éppenséggel a szlovén az a válogatott az elmúlt két évtized gyakori ellenfelei közül, mely ellen a magyar csapat tétmérkőzésen még sohasem tudott nyerni, de még rendes játékidős döntetlenre sem futotta ellenük – a 30 meccsből ötször diadalmaskodtunk, mind felkészülési összecsapáson, legutóbb az idei vébé előtt.

Ráadásul az A-csoportból tavaly kihulló délnyugati szomszéd borzalmasan, a britek és a lengyelek elleni két vereséggel kezdte a vébét, s három játéknap után az utolsó helyen szégyenkezett, vagyis számukra is létfontosságúvá vált a derbi, s nehéz volt elképzelni, hogy cseh, finn és orosz csapatokban edződő sztárjaik harmadszor is olyan kilátástalanul játszanak, mint vasárnap és hétfőn. Hogy nagy a baj a délszlávoknál, azt a keddi csapat-válságtanácskozás is sejtetni engedte, melyről kevés szivárgott ki a sajtó felé, de az azért kiderült, a szlovénok a szinte vállalhatatlan start ellenére sem tettek le a feljutásról – ami, ugye azt jelentette, hogy a hátralévő három meccsüket rendes játékidőben hozniuk kell.

Ennek érdekében finn kapitányuk, Kari Savolainen belenyúlt a sorokba, s meglehetősen felspannolva küldte jégre tanítványait, akik rengeteg ütközéssel próbálták jelezni dominanciájukat, ráadásul minden szögből lőttek: az első öt percben az egyetlen magyar kísérlettel szemben kilencet jegyzett fel a statisztika, Vay Ádám azonban állta a sarat a hazai ketrec előtt. Egészen a hetedik perc végéig, amikor egy kapu mögött eladott korongot a Fehérvárban játszó Ales Music passzolt vissza a kék vonalhoz, Aleksandar Magovac pedig durván kilőtte a bal felső sarkot. Ahogy az első két mérkőzésén, így szerda este is hátrányba került a magyar válogatott, a kérdés immár az volt, a kazahok vagy az olaszok elleni folytatás következik?

Nagy Krisztián kiállítása előbbit sejtette, de a hátrányban előbb Sofron István ütközte végig a szlovén csapatot a támadóharmadban, majd Vas János vette el a korongot, a bizonytalanul kimozduló Gasper Kroseljtől, ám végül az üres kapu mellé csúsztatott. Mint utóbb kiderült, ez volt a nyitóharmad legnagyobb magyar helyzete, sőt a két hazai előnyből is a szlovénoknak akadt több lehetőségük, s láthatóan nem találtuk a az ellenszert a délszlávok játékára, melyet a 9-24- es lövésszám is jelzett. Emellett az sem tűnt biztatónak, hogy a publikum rendre Vay nevét skandálta…

Ahogy a meccs, úgy a második játékrész első lövése is a mieinké volt, ezután azonban megint a fejét fogta a publikum, hiszen Szirányi Bence sokadik eladott korongjából ismét a vendégek alakítottak ki ziccert – szerencsére Vay korrigálta a bekk hibáját. Az ezt követő előnyben sem sikerült érdemleges helyzetet felmutatni, ám néhány másodperccel a fór lejárta előtt a vébé eddig is legjobb magyar játékosa, Sebők Balázs lépett ki két védő között és lőtte ki a bal alsót – ez már sokkal inkább az olasz, mintsem a kazah meccset idézte.

Sokáig azonban nem örülhetett a közönség az egyenlítésnek, mert az egész tornán feltűnően bizonytalan magyar védők közül a 30. percben ezúttal Garát Zsombor ügyetlenkedett a kapu mögött, Jan Urbas pedig köszönte, s közelről bevágta Bostjan Golicic centerezését, így megint kezdődhetett a küzdelem az egalizálásért. Gól helyett azonban be kellett érni a sorozatban – nagy nehezen – kivédekezett emberhátrányokkal, illetve a reménnyel, hogy Vay ihletett formája megmarad a végéig – 40 perc alatt 38 lövést hárított, ami egy meccsre is sok.

A záró húsz perc elejére sikerült valamelyest megfékezni a szlovén nehéztüzéreket, sőt csatáraink többször is megmozgatták Kroseljt, sőt, emberhátrányból Sofron került ziccerbe, de gyengén a szlovén kapusba lőtt, majd Hári Jánosra jött ki egy üres kapus figura, de érthetetlen módon nem sikerült a gólvonal mögé paskolnia a pakkot. Látva a bajt, a magyar ziccereket, Savolainen időt kért, de nem sikerült megtörnie a mieink lendületét, ami egy újabb hazai előnyben testesült meg. Melyben Sebők hiába készítette le kétszer is tökéletesen a korongot, a társak nem tudták kihasználni a helyzetet, majd, ahogyan ez lenni szokott – egy újabb magyar védő hibáját kihasználva – megugrottak a vendégek, s Golicic biztos kézzel fejezte a négy az egy elleni támadást… Majd bő egy perc múlva Sabahudin Kovacevic is betalált, igaz már az üres magyar kapuba, Tolvanen ugyanis mezőnyjátékosért cserébe lehívta Vayt, ám a próbálkozás hat másodperc alatt kudarcba fulladt, s ezzel végleg el is dőlt a mérkőzés.

Melyen a mutatott játék alapján teljesen megérdemelt szlovén siker született, a magyar válogatott megint csak nem tudta legyőzni tétmeccsen a délnyugati szomszédot, s cseppet sem mellékesen csütörtök este a lengyelek ellen azzal a tudattal kell jégre lépnie, hogy egy esetleges újabb kudarccal nagyon nehéz helyzetbe kerül…

Divízió 1-es világbajnokság, Budapest:

Magyarország-Szlovénia 1-4 (0-1, 1-1, 0-2)

Gól: Sebők (Hári, Wehrs, 26., emberelőny), illetve Magovac (Music, Ograjensek, 7.), Urbas (Golicic, Verlic, 30.), Golicic (Kuralt, 56.), Kovacevic (Kuralt, 57.).

Kiállítások: 12, illetve 14 perc.

További eredmények: Olaszország-Kazahsztán 3-0 (2-0, 1-0, 0-0), Nagy-Britannia- Lengyelország 5-3 (2-1, 0-3, 3-0).

A világbajnokság állása: 1. Kazahsztán 6 (9-4), 2. Olaszország 6 (8-4), 3. Nagy-Britannia 6 (9-10), 3. Szlovénia 3 (7-8), 5. Lengyelország 3 (8-10), 6. Magyarország 3 (4-9).

2018.04.26 00:00

Varga János a Nemzet Sportolója lett

Publikálás dátuma
2018.11.20 16:28

Fotó: Wikipedia/ Róth Tamás
Németh Szilárd, a Magyar Birkózó Szövetség (MBSZ) elnöke hivatalos értesítést kapott róla, így ténnyé vált, hogy az olimpiai, valamint kétszeres világ- és Európa-bajnok birkózó, a 79 éves Varga János a Nemzet Sportolója lett - áll az MBSZ keddi közleményében.
A Nemzet Sportolói exkluzív társaságban Kulcsár Győző négyszeres olimpiai aranyérmes párbajtőrvívó szeptember 19-i halálával üresedett meg egy hely a tizenkettőből. A jogszabályok értelmében hatvan napon belül a tagoknak kellett javaslatot tenniük, és a Nemzet Sportolói október 29-én Varga Jánost jelölték a megtisztelő címre. Az általuk kiválasztott sportember nevét a sportpolitikáért felelős miniszter képviseletében Szabó Tünde államtitkár terjesztette a kormány elé, és a kabinet elfogadta a jelölést - olvasható a közleményben, amely emlékeztet arra, hogy Polyák Imre 2010-es halála óta most került újra birkózó a Nemzet Sportolói közé.
A testület tagja az lehet, aki a 60. életévét betöltötte, sportolóként kimagasló eredményt ért el, és versenyzői pályafutása után is fontos szerepet töltött be a hazai sportéletben.

A Nemzet Sportolói

Jelenleg: Balczó András öttusázó, Hammerl László sportlövő, Bíróné Keleti Ágnes tornász, Kamuti Jenő vívó, Kárpáti György vízilabdázó, Magyar Zoltán tornász, Portisch Lajos sakkozó, Sági Györgyné Rejtő Ildikó vívó, Schmitt Pál vívó, Székely Éva úszó, Varga János birkózó és Weltner Györgyné Ivánkay Mária siketlimpiai bajnok asztaliteniszező.
Halálukig a cím birtokosai voltak: Puskás Ferenc, Zsivótzky Gyula, Polyák Imre, Albert Flórián, Gyarmati Dezső, Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Földi Imre és Kulcsár Győző.

Szerző
2018.11.20 16:28

Fantomgól a pokolban

Publikálás dátuma
2018.11.20 10:30

Fotó: AFP-DPA/
Annyi nagy szégyene van a FIFA-históriának, hogy bőven lehet válogatni, sajnos. A megdöbbentő gyalázatok egyike negyvenöt évvel ezelőtt történt.
Az 1974-es vb-részvételért interkontinentális pótselejtezőt kellett vívnia egymással a Szovjetunió és Chile válogatottjának. A szovjet csapat a franciák fölött aratott 2-0-lal szerezte meg európai kvalifikációs csoportjában az elsőséget, míg a chilei együttes a peruiak elleni, háromtételes párharcban (0-2 és 2-0 után semleges pályán, Montevideóban 2-1) vívta ki a jogot a további szereplésre. Akkor még Salvador Allende volt Chile elnöke.
Ám szeptember 11-én Augusto Pinochet tábornok véres puccsal magához ragadta a hatalmat, majd koncentrációs táborrá alakította a santiagói Nemzeti Stadiont, ahol több tízezer embert tartottak fogva törvénytelenül. Az aréna területén rendszeresek voltak a gyilkosságok és a kínzások, ezért a Szovjet Labdarúgó Szövetség bejelentette: a szbornaja nem áll ki 1973. november 21-én a pótselejtező visszavágójára, amennyiben azt Santiagóban rendezik. Márpedig Pinochet elrendelte, hogy mindenképpen ott tartsák a találkozót. Majd amikor a FIFA szemlebizottsága a szenvedések színterévé aljasított sporttelepen járt, a foglyok többségét az öltözőépületekbe zsúfolták, s csupán keveset hagytak közülük a nézőtéren. Hallatlan cinizmussal néhányat a bejárás során lőttek agyon, nyilván hangtompítós fegyverekkel. A megtévesztés szándéka nem menti a nemzetközi szövetséget, hiszen annak illetékesei a híradásokból két hónapja értesülhettek róla, mi folyik Chilében, ám Helmut Käser FIFA-főtitkár soha nem felejthetően azt nyilatkozta: „Semmilyen sportbéli okot nem látok arra, hogy bárki bojkottálja a Világ Kupát.”
A brit Morning Star ezzel szemben maró gúnnyal azt írta: „Belfast pillanatnyilag nyugodtabb hely Santiagónál.” Az üzenet nyilvánvalóan Sir Stanley Rousnak, a FIFA angol elnökének szólt...
Noha a világszervezet múlhatatlan felelősségét ez sem enyhíti, a szovjet szövetség súlyos hibát követett el azzal, hogy a pótselejtező első mérkőzését (0-0) szeptember 26-án engedte lejátszani Moszkvában. A futballisták már akkor sem akartak pályára lépni, majd Oleg Blohin, az 1975-ös aranylabdás meg a többiek azzal fordultak a vezérkarhoz, hogy félnek elutazni Santiagóba, a szövetség pedig akceptálta ellenérzésüket. (A bojkottról persze nyilván Leonyid Brezsnyev döntött.) 
Ami ezután következett, az – a rémálmon túl – a legálnokabb bohózatok között tartható számon. Pinochet november 9-én kiüríttette a tábort, és visszahelyezte eredeti funkciójába a stadiont, majd a mérkőzés napján a helyszínen megjelent a chilei csapat, felvonták a zászlókat, a zenekar eljátszotta a himnuszokat, miközben az ellenfél – bejelentésének megfelelően – nem volt sehol. A mérkőzést is elkezdték: a chileiek elindították a labdát, és akciójuk végén Francisco Valdez – gondolták volna? – az üres kapuba passzolt. Legalább 18 000 (egyes források szerint 25 000) néző ünnepelte a fantomgólt... A „meccset” a chileiek 1-0-ra nyerték, majd a mindenre képes FIFA 2-0-lal igazolta a találkozót.
Az 1974-es vb-re a bravúros győzelmet arató chileiek utazhattak, de a valaha volt legszomorúbb futballesemény egyikének még nem volt vége. Mivel a chileiek tudták, hogy a szovjet együttes nem megy el Santiagóba, a visszavágó napjára meghívták a Santost, amelynek elöljárói – 30 ezer dollárért – elfogadták az invitálást. Nem mellesleg: a pótselejtezőtől a világbajnokságig mindössze három válogatott mérkőzést tudott játszani a chilei csapat, ezek közül kettőt a diktáror Duvalier-dinasztia rettenetes Haitijában. A harmadikra az ír válogatott utazott el 1964 májusában Santiagóba, de Dublinban heves – ám hiábavaló – tiltakozás előzte meg a vendégszereplést. A Santos viszont erényt kovácsolt a morális mételyből: miután csapata 5-0-ra győzött a chilei válogatott ellen, az eredményt így aposztrofálja a klubkrónika: „Pinochet–Santos 0-5. Finom bosszú volt ez azoktól, akik iszonyodnak az erőszaktól, a brutalitástól. Hasonló történt, mint Jesse Owens diadalai alkalmával az 1936-os olimpián Hitler Berlinjében.”
A politikai párhuzam megáll. Ám a Santosnak – amelyben, ha Pelé nem is, Euzebio (Carlos de Jesus) játszott, sőt két gólt szerzett – csak annyi helyben hagyható magyarázata van Santiagóra, akár a FIFA-nak...
2018.11.20 10:30
Frissítve: 2018.11.20 10:30