Néppárti patt

Kérdés, Toroczkai Lászlónak egyáltalán sikerül-e összegyűjtenie annyi ajánlást, hogy elindulhasson – latolgatta az elnökválasztási esélyeket pár héttel a tisztújító kongresszus előtt egy jobbikos parlamenti képviselő.

A papírforma Sneider Tamás mellett szólt, akit az elnökség – és mindenekelőtt a leköszönő pártelnök, Vona Gábor – favorizált. Sneider táborából többektől is azt hallottuk, hogy Toroczkainak nincs számottevő bázisa. Támogatóinak döntő része már elhagyta a pártot, vagy éppen soha nem is volt jobbikos.

Ahhoz, hogy valakiből a Jobbik elnökjelöltje válhasson, a helyi szervezetek 20 százalékának ajánlását kell megszerezni. Toroczkai nemhogy már ennél a pontnál elvérzett volna, az ajánlások 34 százalékát begyűjtötte. A zárt ajtók mögött rendezett kongresszuson tovább erősített. Az elnökválasztáson – Sneider Tamással szemben – a küldöttek 46 százaléka szavazott rá. „Végül csak egy hajszálon múlt, pedig hatalmas volt az ellenszél” – értékelte az eredményt Toroczkai.

Eredetileg Vona Gábor volt az, aki Toroczkai Lászlót, Ásotthalom polgármesterét rávette arra, hogy vállaljon alelnöki tisztséget a Jobbikban. Aztán akadtak konfliktusaik. Vonának nem tetszett, hogy Toroczkai a Jobbik új imázsába belerondító muszlimellenes és homofób rendeletet fogadtatott el Ásotthalmon. A parlamenti választás után Toroczkai – kevéssé elegáns húzással – rögtön támadásba lendült: „Vona Gábor megbukott, de a Jobbik él”.

Szavakban mindenki néppártosodásról beszél. Sneider esetében sem könnyű, Toroczkainál végképp nehéz értelmezni, hogy praktikusan ez mit is jelent. Külső olvasatban az elnökválasztás leginkább arról szólt, hogy a küldöttek mennyire elégedettek Vona Gábor politikai teljesítményével.

A döntetlenhez közeli eredmény patthelyzetet sejtet. A Jobbik politikusai több-kevesebb határozottsággal elutasítják a pártszakadás lehetőségét. A két, nagyjából egyforma tábor léte azonban a belső küzdelem folytatását vetíti előre – ami a Jobbik számára szintén nem túl vonzó forgatókönyv.