Orbán vágyai és a valóság - Sötétséget hoz a kormányzati "koncepció"

Publikálás dátuma
2018.05.15 07:00
HAZAI NAPELEMPARK - A kicsiket napelemadó sújtja, és kizárták őket a kiemelt átvételből is, a nagyokat viszont közpénzből fejle
Fotó: /
Rendkívül ingatag lábakon állnak a miniszterelnök energetikai tervei.

Orbán Viktor két mondatban érintette csütörtöki beiktatási beszédében az energetikát. Egyrészt úgy vélte, az új korszakban a nemzeti vállalkozásokat piaci alapon kiszolgáló kritikus infrastruktúra döntő tényező lesz, ezért „az energiaszektort hazai kézbe vettük". Másrészt „az új napelemparkok, valamint Paks 2 a tiszta és fenntartható energiatermelés élvonalába emelik majd Magyarországot".

Az első állítás fals, a második pedig erősen vitatható.

A hálózat természetesen nem csak a nemzeti, hanem – a hazai ipar jelentős részéhez hozzájáruló – külföldi vállalkozásokat is kiszolgálja. Szakelemzések szerint a központi nagy rendszerek jelentősége az önellátás térhódításával éppenséggel mérséklődik. Habár tény, hogy az elmúlt nyolc év során a magyar állam növelte a nagy eszközök feletti befolyását, még messze – több ezermilliárd forintnyira – járunk attól, hogy ez a teljes hálózatra igaz legyen. De azt is meg kell válaszolni, Orbán Viktor pontosan mit ért „hazai”, illetve „kézbevétel” alatt.

A kérdés megítélését illetően - az energiatársaságok 2016-os eszközértékét alapul véve, tekintettel az azóta bekövetkezett tulajdoni változásokra is - a legfontosabb a Mol megítélése. E több mint 2 ezermilliárdos eszköz ugyanis önmagában többet ér, mint az összes többi együtt. Ehhez képest viszonylag ritkán tárgyalt téma a Mol hazai vagy külföldi besorolása. Kétségtelen: az olajtársaság tulajdonosi szerkezete szórt, így egy nagy részvényesnek sincs döntő befolyása. Az alapvető irányokat tehát voltaképp a – magyar - vezetőség szabja meg. Ez alapján a cég akár „hazainak” is tekinthető. A tavalyi részvénykönyv szerint ugyanakkor a külföldi tulajdonosok aránya 49,8, a magyaroké pedig 40,2 százalék; a fennmaradó tized pedig a Molé. A külföldiek közül mintegy 8 százalék nem tekinthető önállónak, mivel az a Mol saját részvényeinek egy fajta kihelyezése a 10 százalékos felső korlát megkerülésére. Így valójában 18 százalék áll a Mol befolyása alatt. Mivel az önálló részvényesek még így is külföldi túlsúlyt mutatnak, a céget - jobb híján - a külföldi többségűek közé soroltuk, ami így a teljes hazai energetikában külföldi túlsúlyt eredményez. A „kézbevétel” a Mol szempontjából annyiban értelmezhető, hogy a magyar állam 2011-ben félezermilliárd forintért 21 százalékot véve magának hányadát 25 százalékra emelte. Míg tehát az iparág messze legdrágább állami felvásárlása a Molhoz kötődik, a társaság továbbra se tekinthető se állami, se „hazai” többségűnek. De utóbbi változattal se lennénk sokkal beljebb: a Mol ugyanis jellemzően külföldi eszközöket vesz. Legutóbbi nagyobb belföldi akciójuk az olasz ENI Agip-kútjai 2016-os felvásárlása volt; nálunk inkább beruháznak.

HAZAI NAPELEMPARK - A kicsiket napelemadó sújtja, és kizárták őket a kiemeltátvételből is, a nagyokat viszont közpénzből fejlesztik - Fotó: Molnár Ádám

HAZAI NAPELEMPARK - A kicsiket napelemadó sújtja, és kizárták őket a kiemeltátvételből is, a nagyokat viszont közpénzből fejlesztik - Fotó: Molnár Ádám

Habár a tisztán állami MVM Magyar Villamos Művek közel 700 milliárdos eszközt képvisel, ennek jó része – a Mavir nevű áram-alaphálózat és a Paksi Atomerőmű – sose került ki az állami körből. Ehhez 2013-ban közel 300 milliárdért hozzávásárolták a korábban molos, közel kétszázmilliárdos értékű gáztárolókat és a -nagykereskedőt az E.ON-tól.

Különböző kényszerpályák okán az állami energiaszektor kiemelt tulajdonosává vált a Magyar Fejlesztési Bank is. A – mára az MVM-mel felesben birtokolt – Nemzeti Közművek (NKM) szintén az állami hitelintézet táptalaján gyökeresedett meg, illetve a Moltól megvásárolta az MMBF-nek nevezett többi hazai gáztároló többségét is. Míg a közel 40 milliárdot érő Főgáz NKM-hez kerülése csak felesben tekinthető kézbevételnek – a másik fél a Fővárosi Önkormányzattól került hozzájuk -, addig a 114 milliárdot érő Démász és az 56 milliárdos Égáz-Dégáz megvétele tényleg "visszaszerzés", mégpedig a francia EDF-től és Engie-től. Ez hírek szerint mintegy 200 milliárdunkba fájt.

A kormányfő nem véletlenül nem „állami”, hanem „hazai” kézbevételt említett. Szívének bizonnyal kedvesek a felvásárlási lázban égő, hozzá közel álló üzletemberek jegyezte MET, illetve Mészáros Lőrinc nagybevásárlásai is. (Miközben eme felek bőszen tiltakoznak a "kormányközeli" vád ellen, a miniszterelnök által alkalmazott többes szám első személy meglehetős árulkodó.) A MET négy éve megvette az Engie-nél csődközelbe jutott, méretét tekintve a második legnagyobbnak számító Dunamenti Erőművet és azóta legalábbis életben tartja azt. Emellett az ENI-től megvették az ország legnagyobb gázhálózatát, a kelet-magyarországi Tigázt is. Bár a Mol 40 százalékos tulajdonában álló, svájci központú MET fennmaradó részét végső soron magyar magánszemélyek - a kormányfő kötélbarátja, Garancsi István, Nagy György nagyvállalkozó, illetve az exmolos Lakatos Benjamin - jegyzik, a hasznot sűrűn szőtt adómérséklő offshore-szerű háló szűri meg, mielőtt eljut hozzájuk. Az offshore-lovagok ellen időnként ádáz harcot hirdető Orbán Viktor ezen jelen esetben bizonyára felülemelkedik. De bizonyára „hazai” Mészáros Lőrinc is, aki ugyanakkor csehekkel közösen, illetve kevéssé átlátható alap-konstrukciókon keresztül vásárolta fel a második legtöbb áramot termelő Mátrai Erőmű többségét.

A félreérthető - a Fidesz-kommunikáció által szándékosan félre is magyarázott - kommunikáció dacára ugyanakkor változatlanul tisztán külföldi hátterű a dél-magyarországin kívüli áramhálózat, illetve a dunántúli gázrendszer egy része is. Eme, több ezermilliárdra becsült értékű hálózat ismereteink szerint nem is eladó. Míg a fővárost hővel ellátó Budapesti Erőmű három éve az EDF-től Mészáros Lőrinc mátrai társához, a cseh EPH-hoz került, addig a svájci Alpiq - a félreérthető hírek ellenére - nem adta el a csepeli erőművet az MVM-nek. A 6 milliárdot érő bakonyi erőmű pedig épphogy kikerült a „hazai” körből, amennyiben az a néhai Demján Sándortól a francia Veoliához került. Ugyane befektető jegyzi a 90-es évek vége óta külföldi kézben lévő pécsi erőművet is. A hét éves gönyűi egység az E.ON-ról leválasztott német Uniperé. A széntüzelésű Vértesi Erőművet az állam bezárta.

A távhőszolgáltatók mindig is állami-önkormányzati tulajdonban álltak, illetve az állam a néhány külföldi víz- és csatornabefektető többségét is kivásárolta; a hulladékszállítás terén pedig a hasonló ajánlatokat jogszabályi tiltások tették visszautasíthatalanná.

Sötétséget hoz a kormányzati "koncepció"

Számos szakértő vitatja, hogy a kormányfő által említett "tiszta és fenntartható" jelző áll-e a Paks 2-es nukleáris fejlesztésre. Mindazonáltal ennek több ezermilliárdos közköltsége a kormány saját bevallása szerint is csak akkor térül meg 50 év múltán, ha teljesen balesetmentes üzem mellett az áramárak tartósan duplázódnak. Erre viszont a megújulók – például az említett napelemek - árzuhanása csekély esélyt mutat. De továbbra sincs végleges és megnyugtató válasz a kiégett nagy aktivitású fűtőelemek elhelyezési költségeire és módjára. Az Orbán-kormány megújuló energiák iránti érdeklődését mintegy három éve az EU-támogatások keltették fel. Az újkeletű szimpátia - a korábbi heves ellenálláshoz hasonlóan - továbbra is komoly szakmaiatlansággal párosul. A napelem iránti hirtelen rokonszenv lendületében ugyanis a kormány letiltotta a szélerőműtelepítést, miközben szakértők továbbra is az ország kitűnő adottságait hangsúlyozzák. Ráadásul a propagandán túl a napelemek támogatását is gyakorta visszavágják, ami a bizonytalanságot szül a lehetséges beruházókban.

Orbán Viktor - Lázár János tolmácsolta – szándékát, miszerint „az árambehozatal megszüntetése érdekében” a jövő termelésének felét nukleáris, felét pedig napelem-alapra helyeznék, a szakértők, ha halkan is, de pozíciótól függetlenül egyaránt bornírtságnak ítélik. Hallgatásukat a napelemek támogatása feletti örömükkel indokolják. De nem nehéz belátni: ha az ország felét napelemek látják el, külföldről pedig tilos a behozatal, akkor szürkületkor otthonaink fele elsötétül. Független szakértők ezt nyilván a behozatali lehetőségek nyitva tartásával oldanák meg, de a Fidesz köreiben se tagadják: a megújuló-termelés ingadozásainak ellensúlyozására hagyományos alapú (és olcsón termelő) erőműveket kell telepíteni. Ez ügyben leginkább a földgázt említik, amivel Oroszország Európa felé húzott csövek, az Egyesült Államok pedig a hajókon szállított cseppfolyós gáz népszerűsítése révén igyekszik elárasztani a kontinens piacait.

Nehéz elképzelni azt is, hogy az áramot környezetszennyező lignitből előállító Mátrai Erőmű irányítását a kormányfői strómanként emlegetett Mészáros Lőrinc felsőbb füles nélkül vette át tízmilliárdokért. Bár az Orbán-kormány Párizsban teljes szénégetés-mentesítést vállalt, nem zárható ki, hogy – még a megfizethető, teljes szén-dioxid-szűrési eljárások megszületése előtt – engedélyezi az egység bővítését. Ez ugyan megoldaná a megújulók termelésingadozását, ám a szennyezéssel többet veszíthetünk a vámon, mint amennyit nyerünk a réven. A megújulók igazi térnyerését sokan az olcsó áramtárolási eljárásoktól várják, de az áttörés még itt is várat magára.



Szerző
2018.05.15 07:00

Politikai piruett a falvakban: kifizettetik a vidék népével a nagy fejlesztési programot

Publikálás dátuma
2018.12.05 07:30
Ha valóban fel akarják újítani a falusi utakat, akkor évente legalább 400 milliárd forintot kellene költeni
Fotó: MTI/ ROSTA TIBOR
A vidéki polgármesterek még nem hiszik, hogy jól járnak a kormány ajándékával, keveslik a Magyar falu programra tervezett pénzt.
A falusi emberrel fizettetik majd ki az alsóbbrendű utak felújítását, a kormány ugyanis jövőre felemeli a tíznapos autópálya matrica árát, nem is titkoltan épp arra hivatkozva, hogy részben ebből finanszírozzák majd a falvakba vezető utak felújítását - így vélekedtek azok a vidéki vállalkozók, polgármesterek és önkormányzati képviselők, akiket a Magyar falvak program elindulása kapcsán megkerestünk. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter már egy nyári kormányinfón bejelentette, hogy a programra 150 milliárd forintot különítettek el a tartalékalapból, ezen belül 50 milliárdot terveznek a kistelepülési úthálózat felújítására az első évben. Tudják ugyanakkor, hogy ez mennyire kevés a kivitelezéshez, így két további döntést is hoztak: január elsejétől 5,8 százalékos útdíj emelés lesz, amit a fuvarozók fizetnek, a tíz napos autópálya-matrica árát pedig a korábbi 2975 forintról október 1-től 3500 forintra emelték. Ezekből összejöhet további 35-36 milliárd a falusi útalapba. - Ki az, aki tíz napos matricát vesz? A falusi ember, aki távol lakik a nagyvárosoktól, az autópályáktól, s legfeljebb évente néhány alkalommal utazik el hosszabb távolságokra: kórházba vagy épp az unokáit meglátogatni, emiatt pedig nem vesz éves matricát. Vagyis épp ő az, akit a pályadíj emelésével megsarcolnak – ezt mondta lapunknak egy észak-borsodi falu polgármestere. A Magyar Közút 2017-es adatai szerint „egyéb településre” – vagyis nem Budapestre, megyei jogú vagy más városba – közel 21 ezer kilométernyi kiépített út vezetett, miközben a kiépítetlen utak aránya ennek több mint négyszerese, 90 ezer kilométernyi volt, utóbbiak zöme belterületi vagy külterületi földút. - Ha komolyan gondolnák az utak felújítását, akkor az elkövetkező egy évtizedben évente legalább 400 milliárdot fordítanának rá, s akkor talán lenne némi látszatja – mondta a Népszavának egy útépítéssel foglalkozó cég vezetője. Szavai szerint választások előtt – mint amilyen a jövőre esedékes önkormányzati is lesz - mindig találnak egy kicsivel több forrást látványberuházásokra, s főleg a kormányhoz lojális települések „kistafírozására”, de az alapvető problémákat ez nem oldja meg. Egy alsóbbrendű útnál, attól függően, hogy egy réteget kell csak javításként felvinni, vagy az alapoktól kell újjáépíteni, 10 és 80 millió forint között mozog a kilométerenkénti költség. Ha ezt 3255 településre elosztjuk, mindenhol legfeljebb fél kilométernyi utat lehetne rendbe hozni az alapból. A Magyar Közút az állami kezelésben lévő utakért felel, de a településeken belül már az önkormányzatoknak kellene kigazdálkodniuk a felújítások költségeit, ám erre a legtöbb falu képtelen. Szakértőnk szerint a vidéki úthálózat jelentős része elavult, ezeket aprópénzzel már nem lehet modernizálni: ezért sem lehet komolyan venni, hogy a Magyar falu program látványos változást eredményezne a vidéki emberek életében.

Nem elég osztogatni

Akadnak települések, amelyek menthetetlenek, a falvak többségét azonban megfelelő fejlesztésekkel ismét vonzóvá lehet tenni - jelentette ki lapunknak Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke.

A TÖOSZ szerint is a hétvégén bejelentett fejlesztések a legfontosabbak a falvaknak? A kormány tervei között elég sok elem visszaköszön az általunk megfogalmazott, százhatvan szakértő által összeállított javaslatcsomagból.

Csakhogy a szövetség évi 400 milliárdos forrást tartana reálisnak.
A 2019-es büdzsében 150 milliárd jutott erre a célra, ami tényleg nem elég, de bízunk benne, hogy 2020-tól már meglehet a 400 milliárd.

Mi a legfőbb szempont a pénzek elköltésekor?
Alapvetés, hogy térségi szemléletben kell gondolkodni. Minden elemnél meg kell nézni a hatását: harminc kilométeres körzetben kellene hatnia minden fejlesztésnek. Az olyan beruházásoknak ugyanis kevés az értelme, melyeknek már a szomszéd faluban élők sem élvezhetik az előnyeit. Ha viszont értelmes projektek kapnak támogatást, három-négy éven belül megállítható lesz az elvándorlás a falvakból.

Minden település megmenthető?
Szerintem nagyjából száz teljesen reménytelen, a többi azonban érdemi esélyt kaphat. Azok vannak a legjobb helyzetben, amelyek turisztikailag frekventált környéken találhatók, mint a balatoni települések, illetve háttérfalvaik, vagy például Hajdúszoboszló és környéke. De összességében elmondható, nincs menthetetlen térség, minden csak pénz kérdése, mert fejlődést csak komoly anyagi ráfordítás és beruházás hozhat. Azok a falvak lesznek még nehéz helyzetben, amelyek környékén túl jó a föld, ugyanis a nagybirtokos mezőgazdaság nagyon kevés embernek ad munkát. Ahol viszont lesz munkahely, onnan nem vándorolnak el az ott élők, sőt, akár még vissza is térhetnek, akik elmentek. Az embereknek a legfontosabb szempont a jövedelem, amihez megfelelő erejű gazdaság kell, mert az generál bevételeket. Csak infrastruktúra-fejlesztéssel nem lehet eredményt elérni. A jó út mit sem ér, ha a semmibe vezet.

Mivel lehet rávenni a vállalkozásokat, hogy az eddig kevésbé preferált helyekre települjenek?
Sok-sok támogatással, ami nem kifejezett pénzosztást jelent, hanem célzott projekteket. És persze biztosítani kell számukra a megfelelő munkaerőt és munkaerőképzést.

Nehéz elképzelni, hogy vissza lehet csábítani azokat, akik a jobb élet reményében elköltöztek, s egy gazdaságilag szerencsésebb-fejlettebb helyen berendezkedtek.
Ha jobb megélhetést tud nyújtani nekik a korábbi településük, ráadásul az egyéb életfeltételek is megfelelőek, miért ne? Hiszen egyszer már éppen emiatt váltottak, a visszaköltözést ráadásul az érzelmi szálak is erősíthetik. Az elvándorlók jelentős többsége a falvakból a városokba költözött. A visszatérésük azt jelentené, hogy a kistelepülések élhetőbbek lesznek, mint a nagyok, ami nehezen elképzelhető.
Ha valakinek nem a távolság, hanem csak a körülmények számítanak, hogy van-e megfelelő út az otthonáig, ott tud-e szélessávú internetet használni, a gyereke helyben járhat-e bölcsődébe, óvodába, iskolába, akad-e könyvtár, sportudvar, játszótér, akkor szerintem már nem is olyan utópisztikus a gondolat. Nem véletlen, hogy az első évben éppen az előbb felsoroltak fejlesztése, felújítása kap majd prioritást. Ezért is nagy felelősség ez a program, be lehet bizonyítani, hogy a boldogság nem hely- vagy lélekszámfüggő. - Vas András

Minden harmadik választónak kedveskednek

Jövőre önkormányzati választás lesz Magyarországon, csoda lett volna, ha a kormány nem talál ki egy látványos programot a vidék felemelésére, amivel igazolja, milyen fontos a lakosság egyharmadának otthont adó ötezer fő alatti falvaink jövője. A települések között ezek vannak elsöprő többségben, a 3155 magyar településből 2887-nek csak néhány száz, vagy néhány ezer lakosa van. Először a Modern városok mintájára Modern falvak programnak nevezték el a tervet, ám a fő kommunikátorok rájöhettek, hogy ennek nem szerencsés az üzenete, a nagyvárosi beruházások többsége nem éppen lakosságpárti. Így lett a csomag Magyar falvak, vagy egyszerűen Magyar falu program. Vasárnap Gulyás Gergely kancelláriaminiszter egy Áder János szülővárosától, Csornától pár kilométerre fekvő 1400 lelkes faluban, a Győr-Moson-Sopron megyei Vitnyéden jelentette be azt, amit már eddig is tudtunk: 150 milliárd forintot terveztek be a 2019-es költségvetésbe, amiből óvodák, bölcsődék fejlesztésére, háziorvosi szolgálati lakásokra, polgármesteri hivatalok felújítására és ezekhez kapcsolódó eszközbeszerzésekre 75 milliárdot szánnak. A fiatalok lakásgondjait egy erre a körre szabott falusi otthonteremtési kedvezmény (falusi csok) bevezetésével oldanák meg, amelynek 25 milliárd forint lenne az induló kerete, 50 milliárddal pedig a lassan használhatatlanná romló alsórendű utak felújításához is hozzákezdene a kormány. Temetőrendezéstől sövényvágók beszerzéséig, sportparkok építésétől a falu- és tanyagondnoki szolgálatok támogatásáig, buszaik lecseréléséig és az üresen álló parókiák felújításáig olyan sok mindenbe kap bele a program, hogy nehéz lesz látványos, a falvak lakossága számára is érzékelhető változást produkálni az elkövetkező hónapokban. A települési szövetségek szakértőinek segítségével valóban szükséges fejlesztések kerültek be a csomagba, a pályázatok jövőre indulnak, de a Miniszterelnökség többszöri kérésünkre sem árulta el, hogy mikor és milyen kiírások jelennek meg elsőként. Azt viszont a program megvalósításáért felelős kormánybiztos, Gyopáros Alpár a vasárnapi tájékoztatón már hozzátette, hogy 2020-tól gazdaságélénkítő lépésekkel, a közösségi közlekedés fejlesztésével, a bolthálózat bővítésével is gyarapodik a Magyar falu csomag kínálata. Azt nem árulták el, vajon mennyi pénzt szán attól kezdve a kormány az önkormányzati választás eredményének ismeretében a kistelepülések megtartó erejének növelésére. - G.E.

2018.12.05 07:30
Frissítve: 2018.12.05 09:06

Papi zaklatások: véget ér a csönd

Publikálás dátuma
2018.12.04 06:00

Fotó: Shutterstock/
Míg külföldön egymást érik a botrányok, a hazai katolikus egyház eddig leginkább hallgatott a szexuális visszaélésekről. Jövőre azonban nemzetközi konferenciát rendeznek erről Budapesten. Erdő Péter bíboros pedig felkért egy papot, hogy foglalkozzon a témával.
Támogatjuk Ferenc pápa egyházfői szolgálatát, amellyel előmozdítja az egyház megújulását, a visszaélések megszüntetését, a sebek begyógyítását – állt ki a szexuális bűnök feltárása mellett a közelmúltban a SZEMlélek blog felhívása. Ferenc pápa álláspontja teljesen egyértelmű: nulla tolerancia van érvényben, ezeket az ügyeket nem szabad sem elnézni, sem eltussolni – hangsúlyozta az egyik aláíró, Beer Miklós váci megyéspüspök a Népszava kérdésére. Minden ilyesfajta nyomorultsággal szemben határozottan fel kell lépni. Borzasztó belegondolni – tette hozzá –, hogy egy pap, akinek az ifjúság nevelésében is kötelessége részt vállalni, súlyosan visszaél a helyzetével. Nem vigasztalhat bennünket, hogy a társadalom más területein akár még nagyobb mértékben is előfordulnak ugyanilyen visszaélések. Egyetlen eset is felháborító, szégyent hoz az egyházra – állapította meg.
Kérdésünkre, hogy a katolikus püspöki kar ülésein egyáltalán tárgyaltak-e már az egyházon belüli szexuális bántalmazásokról, Beer Miklós elmondta: „Olyan értelemben előkerült a téma, hogy tudomásul vettük a pápa megnyilatkozásait”. A váci püspök a saját egyházmegyéjében két esetről tud, amikor felmerült a gyanú, hogy papok szexuális zaklatást követtek el. – Mindkettőt kivizsgáltuk, és hála Istennek, a gyanú mindkét esetben alaptalannak bizonyult. Persze, ettől még nem nyugodhatunk meg, nyitva kell tartani a szemünket – mondta.
Minden egyházmegyében létezik püspöki bíróság. Azok az áldozatok, akiket valamilyen szexuális erőszak ért, a világi hatóságokon kívül ehhez a fórumhoz fordulhatnak – közölte Beer Miklós. Úgy vélte, a püspöki bíróság ilyen speciális és kényes ügyekben is kellő hatékonysággal képes működni.
A SZEMlélek felhívását a váci püspökön kívül Bíró László tábori püspök, Böjte Csaba ferences szerzetes, Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát, Varga László kaposvári megyéspüspök, Vízi Elemér jezsuita tartományfőnök is aláírta. Valamint Várszegi Asztrik címzetes püspök, volt pannonhalmi főapát, aki lapunknak így indokolta kiállását: „Ferenc pápa általában vett reformtörekvéseit, munkáját támogattam az aláírással”. Gégény István, a SZEMlélek főszerkesztője kérdésünkre megjegyezte: „Sokakat felkértünk, örültünk volna, ha többen csatlakoznak. Elgondolkodtató, hogy nem így történt.”
A papi pedofíliával és szexuális zaklatásokkal kapcsolatos sorozatos botrányok az egész világegyházat megrengették. Minap a spanyol katolikus püspöki kar ismerte el a „különböző természetű” visszaéléséket. Ehhez képest nálunk eddig az egyház részéről feltűnően nagy volt a csend.
Több forrásból származó információnk szerint Erdő Péter bíboros megbízott egy budapesti papot azzal, hogy foglalkozzon az egyházon belüli szexuális bántalmazások ügyével. A kinevezés a jelek szerint nem a nyilvánosságnak szól, és az sem ismert, hogy pontosan milyen feladatot kapott az illető. A szóban forgó papot próbáltuk elérni a plébániáján. Munkatársa visszahívást ígért, amire azonban hiába vártunk.
A Vatikáni Rádió tudósítása szerint a hittani kongregáció 2011-ben – tehát még az előző pápa, XVI. Benedek idején – körlevelet küldött minden püspöki karnak, és arra kérte a világ összes egyházmegyéjét, hogy egy éven belül dolgozzon ki megfelelő irányelveket a szexuális visszaélések kezelésére. Ennek folytatásaként 2012-ben konferenciát tartottak Rómában, ahol Ternyák Csaba egri érsek képviselte a magyar egyházat.
Ternyák érsek kérdéseinket a püspök kar titkárságára továbbította. Onnan azt a választ kaptuk, hogy „a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia rendelkezik a Szentszék által jóváhagyott szabályzattal a gyermek- és ifjúságvédelem témakörben, és folyamatos kapcsolatot tart fenn az ilyen esetek megelőzése érdekében az illetékes vatikáni hivatalokkal”.
A tájékoztatás kitért arra, hogy a püspöki kar fenntartásában működő Katolikus Pedagógiai Intézet jövő májusban nemzetközi gyermek- és ifjúságvédelmi konferenciát szervez. A rendezvénynek neves vendége is lesz. Hans Zollner jezsuita atya, a Kiskorúak Védelmének Pápai Bizottsága tagját, a Pápai Gergely Egyetem Gyermekvédelmi Központjának vezetője elfogadta a felkérést, és előadást tart a „gyermekvédelem fontosságáról vatikáni szemmel” témájában.
Mint azt később megtudtuk, a szervezésben a jezsuita Ignáci Pedagógiai Műhely is együttműködik a püspökkari intézettel.
A konferencia puszta ténye: áttörés. Eddig ugyanis Magyarországon nem rendeztek olyan rangos nemzetközi tanácskozást, ahol katolikus felszólalók tárgyalták volna a gyermekvédelem ügyét a katolikus egyház által fenntartott intézményekben. Bár az esemény csak kezdeti lépés, a szervezők abban bíznak, hogy a konferencia az eddigieknél jobban ráirányítja a figyelmet a kérdés jelentőségére.
(A témát holnapi lapszámunkban folytatjuk.)

Hazai botrányok

- A nyilvánosságra került magyarországi esetek sorába tartozik a két kislányt zaklató tatabányai hittantanár ügye. A hírek alapján ő nem volt pap, de egyházmegyei megbízásból végezte munkáját. Nagykanizsán egy piarista szerzetesről derült ki, hogy „nem megengedhető módon” közeledett két diákjához.
- A Pannonhalmán pár éve lefolytatott vizsgálat arra jutott, hogy a múltban az egyik szerzetes-tanár megsértette tanítványai „testi intimitását”. Korábban a kozármislenyi plébánostól váltak meg fiatal fiúkkal tartott kapcsolatai miatt.
- Volt olyan külföldön szolgálatot teljesítő magyar pap, aki szintén magyar paptársa szexuális visszaéléseiről gyűjtött terhelő adatokat. A kompromittáló iratokat munkatársánál, egy apácánál helyezte biztonságba – idézi fel a tíz éve történteket Wildmann János, Pécsen élő katolikus teológus. A pap, amikor halálát érezte közeledni, magához hívta Wildmannt, és jelenlétében megkérte az apácát, hogy adja át neki a dossziét. Az apáca azt állította, hogy nem találja. Az idős pap hiába erősködött. A dosszié azóta sem jutott el Wildmann Jánoshoz.
- Az sem példátlan, hogy papok válnak áldozatokká. A pécsi teológus 2010-ben nyilatkozott egy egyházmegyei tisztségviselőről, aki papokat is zaklatott. Egyikük ezért hátat fordított a papi hivatásnak. - Még ma is nagy a valószínűsége annak, hogy az áldozatot, a feljelentőt hurcolják meg az eljárás során – mondta lapunknak Wildmann. Cz. G.

Senki nem tud semmit

A sajtóban szórványosan megjelent esetekből nehéz következtetni arra, hogy az egyházon belül hány visszaélés történik Magyarországon. Az áldozatsegítő Fehér Gyűrű Egyesület közel három évtizede létezik. A szervezetnél azt mondták lapunknak, papok által elkövetett zaklatások miatt eddig még senki nem fordult hozzájuk. A rendőrségtől megkérdeztük, hogy hány ügyben, milyen jogcímen folyt nyomozás egyházi személyek ellen. Nem lettünk okosabbak: az általunk kért bűncselekmények „statisztikai adatainak vonatkozásában a rendőrség foglalkozás szerinti adatgyűjtést nem végez”. - Az ügyészség által ismertetett statisztikában 2014 és 2017 között nem szerepelt olyan „vádemeléssel érintett egyházi foglalkozású személy”, aki szexuális bűncselekményt követett volna el. Csakhogy az ügyészség – meglehetősen bonyolult magyarázat kíséretében – azt is kifejtette: a közölt adatok nem teljes körűen mutatják be, hogy a kérdéses bűncselekmények elkövetése miatt pontosan hány személlyel szemben indult eljárás és született eljárásjogi döntés. Cz. G.

Kiszűrik a homoszexuális papokat

VATIKÁN Nincs helyük a homoszexuális papoknak a katolikus egyházban – hangoztatta Ferenc pápa Fernando Prado spanyol misszionáriussal folytatott megbeszélései során, amely tegnap gyűjteménybe szedve tíz nyelven, könyv formában jelent meg. Mint a katolikus egyházfő elmondta, jobban meg kell vizsgálni a papjelölteket, hogy kiszűrjék az azonos neműekhez vonzódókat. „Jobb, ha a papi vagy a szerzetesi szolgálatot feladják annál, mintha kettős életet élnének”– tette hozzá a könyv szerint. A pápa úgy foglalt állást, „társadalmunkban mintha divattá vált volna a homoszexualitást, ez pedig bizonyos tekintetben az egyházat is befolyásolja”. Nagy feltűnést keltett még 2013-ban, megválasztásának évében, amikor az azonos neműekhez vonzódókkal kapcsolatban kijelentette: „Ha valaki meleg és az Urat keresi, ki vagyok én ahhoz, hogy ítéletet mondjak róla? Mindannyian a testvéreink. Az elveszetteknek segíteni kell”. Ami a katolikus egyház álláspontját illeti: az október végén a Vatikánban tartott, a fiatalokról szóló püspöki szinódus során épp e kérdésről zajlott a legnagyobb vita,  a záródokumentumban pedig azt írták, a homoszexuálisokat nem szabad hátrányosan megkülönböztetni, hanem hitükben kell kísérni őket. R. T.

Témák
pedofilia
2018.12.04 06:00
Frissítve: 2018.12.04 15:56