Cannes - Szerelmek, szenvedélyek

Publikálás dátuma
2018.05.16 07:46
HATOTT A Hidegháború fekete-fehér képsorai lenyűgözték a fesztivál közönségét FOTÓ: MTI/OPUS FILM
Fotó: /
Cannesben a lengyel Pavel Pawlikowski a fekete-fehérben forgatott és lírai képsorokkal záró Hidegháború művével nagy eséllyel aspirál az Aranypálmára. Az aktivizmusáról híres Spike Lee pedig nem finom szavakkal illette Donald Trumpot.

A 71. Cannes-i Filmfesztivál egyik alapvető kérdése volt, hogy vajon a nagy nevek – mint Mike Leigh, Paolo Sorrentino vagy akár Nemes Jeles László – enigmatikus visszautasítása és a vérfrissítés következtében vajon tényleg sokkal erősebb lesz-e a versenyprogram, mint a korábbi években. Nos, válaszunk így félidőnél még nincs, de annyi örömhírrel már szolgálhatunk, hogy jelen pillanatban az Arany Pálmára egyik legnagyobb esélyes kelet-európai alkotó: a lengyel Pavel Pawlikowski, aki a Hidegháború művével lenyűgözte a Croisette-et.

HATOTT A Hidegháború fekete-fehér képsorai lenyűgözték a fesztivál közönségét FOTÓ: MTI/OPUS FILM

HATOTT A Hidegháború fekete-fehér képsorai lenyűgözték a fesztivál közönségét FOTÓ: MTI/OPUS FILM

Nagy kérdés volt, hogy az Idáért Oscar-díja után mihez kezd Pawlikowski. Nagy amerikai blockbuster helyett úgy döntött, hogy egy igazán személyes történet alapján forgat: az alap pedig a szülei kalandos élete volt. Persze, a film fikció, Wiktor a zseniális zeneszerző és koreográfus és Zula a tehetséges énekes- és táncoslány kalandos szerelme, mely mindenféle politikai rendszer és földrajzi határok felett áll. Wiktor vidéken, egy tehetségkutató akció keretében fedezi fel a lányt még az ötvenes évek elején, magával viszi Varsóba, ahol nagyon hamar sztárrá válik. az első berlini turné idején a férfi eldönti: eljött az alkalom a disszidálásra. várja is lányt a határon, de ő nem jön. A szerelem azonban nem alszik ki, a következő években hol Párizsban, hol Jugoszláviában futnak össze, míg Zula egy külföldi névházasság következtében a férfihoz költözik Franciaországba. Az élet azonban másképpen fáj itt: Wiktor elveszti a férfiasságát azzal, hogy „csak” egy emigrációba kényszerült művész, Zulában pedig ez a lelki fájdalom honvágyat ébreszt és visszamegy Lengyelországba. Wiktor követi, noha tudja, hogy ezáltal börtönbe kerül. Egyszóval, ez a két ember nagyon boldog szeretne lenni, de a körülmények miatt ez nem lehetséges a számukra. Pawlikowski a történetet csodálatos – fekete-fehér – képsorokban meséli el olyan lírai lezárással, mely megkoronázza a művet és értelmet ad az örök szerelem frázisának.

Thierry Frémaux azon törekvése, hogy a kritikusok ne izgassák fel az alkotókat, csak részben sikerült, hiszen a gálákra csak bejutnak a kivételezett legnagyobb nemzetközi orgánumok – amiről van véleményünk –, de inkább foglalkozzunk a Cannes-i versenybe huszonhárom év után visszatérő Spike Lee-vel, aki azzal kezdte a versenyműve, a BlacKkKlansman sajtóbeszélgetését, hogy nem érdekli mint gondolnak az újságírók a filmről. Ami, nem mellékesen az utóbbi tíz és legerősebb műve a színes bőrű rendezőnek. A komikus az egészben, hogy a filmről alkotott vélemények pozitívak, viszont többen megkérdőjelezték, hogy mi értelme volt egy a hetvenes években játszódó műnek (melynek a lényege, hogy egy zsidó rendőr közvetlenül és egy fekete kollégája pedig közvetve beépül a Klu Klux Klánba) a végére bevágni Heather Heyer halálát, akit egy szélsőséges férfi gázolt halálra Charlottesville-ben 2017 decemberében, miközben a rasszizmus ellen tüntetett.

Lee elmondta: amikor ez megtörtént, már túl voltak a forgatáson és reménykedett abban, hogy az a fickó, akinek nem mondja ki a nevét és ott van a Fehér házban, ha megszólal, akkor a szeretet és nem a gyűlölet mellett foglal állást. Az aktivizmusáról híres Spike Lee ezután néhány percen belül legalább tízszer „motherfuckernek” nevezte Donald Trumpot. Ez a szó igen vulgáris jelentésétől kezdve egészen az ellenszenves emberig terjedhet, de az biztos, hogy Lee nem a finom verzióra gondolt. Miképpen az is világos beszéd volt, hogy szerinte ma az Egyesült Államok az őslakosok kiirtása és a rabszolgaság kultúrája továbbra is. Hozzátéve: a jobboldali „szarság” az egész világon erősödik és szeretné, hogy a filmje mindenkinek szóljon. Úgy legyen!

Témák
Cannes
2018.05.16 07:46

Magyarország beteg és csodálatos

Publikálás dátuma
2018.08.20 20:36

Fotó: Népszava/ Vajda József
Bár az internetadó bevezetésének terve „nagyobb sikert” aratott, az Erzsébet hídnál egy Tankcsapda-koncert is tömegeket mozgat.
Ha valaki az Erzsébet hídi tüntetések valamelyikén időnként fiesztára gondolt, hát most magára vessen: kósza fantáziáit elcsípte a gondolatrendőrség. Persze inkább valószínű, hogy a helyszín magától értetődő: az államalapítás háromnapos ünnepére színpad épült Szent Gellért szobra alatt. Az idő jó, és nem rossz a hely – épp csak a stadionhangzást nem lehet visszaadni a Duna-partján −, de ingyenes koncerteknek ne hallgasd vájt füllel a hangzását.  „Isten éltessen, Magyarország!” − szólt az idei szlogen. Augusztus 20-a előestéjén nem csak az 1018 éves magyar államiságot lehetett ünnepelni, a Tankcsapda alapító-énekese, Lukács László ötvenéves, a majdnem harmincéves zenekar erre építette fel Fél évszázad címmel futó turnéját. A fővárosban május 4-én volt már egy nagy buli – Budapesten amúgy nem játszik túl gyakran a banda −, most viszont az AWS és a Zanzibár koncertje után olyan tömeg gyűlt össze az ingyenes „ráadásra”, amekkorát talán Magyarország egyik, ha nem a legnépszerűbb rock and roll zenekara sem látott még. Rajongók, ismerkedők, egyszerűen szórakozni vágyók a rakpartról, a Magyar ízek utcájából jövet-menet, ahol minden második portéka megkapta a „kézműves” jelzőt. A szorongók persze gondolhattak Genovára, de még az ég sem szakadt le. Egy majdnem harmincéves zenekar történetéhez hozzátartozik, hogy a régi hívek egy része ragaszkodik a kezdeti hangzásvilághoz, egykori élményeihez. A rajongók egykor karon ülő gyermekei felnőttek, hozták karon ülő gyermekeiket, ám Lukácsék korosztályának morózusabbik része sem állíthatja, hogy tinizenekar vált volna a kedvencükből. Persze így is akadtak ortodox tankerek, akik a bandát számon kérték a közösségi oldalán, miért lépnek fel állami ünnepen, ami felesleges kérdésnek tűnik: egy muzsikus zenélni szeret, augusztus 20-a amúgy sem pártpolitikai rendezvény. A bálványosi nyári egyetem – ahol a Tankcsapda is többször fellépett – sem csupán a miniszterelnökről szól, a legnagyobb erdélyi fesztiválként bejáratott koncerthelyszín. Persze az ottani fellépőknek sem garancia, hogy egyszer ne szülessen róluk nemzetféltő házmesteri feljelentés a „szókimondó szövegeik”, vagy a „züllött, liberális életvitel propagálása” miatt. Mindenki megkapta a magáét – a másfél órás best of koncerten az első, Baj van! című albumtól a legújabb dalokig a Tankcsapda egy becsületes, nem hakni koncertet adott, pirotechnikával megfűszerezve. Meglehet, csak nekem új, de meglepő volt tapasztalni, hogy a tapsgép után feltalálták a pogógépet is: a nyolcvanas években, főként a punkok körében divatosnak számító baráti lökdösődés lámpák parancsára is indult. A Tankcsapda acélosságáért aggódók is megnyugodhattak, Lukácsék előadták a 2012-es, Mi a f… van? című nótájukat is: „Magyarország, mi a f.. van veled, mondd csak! Beteg vagy, vedd észre, felment a lázad. Semmi okom nincs rá, hogy pezsgőt bontsak, mer' amit látok, meg amit hallok: az gyalázat.” Szóval kiállták a „bátorságpróbát” – bár e dal szövege Elvis Costello, Elton John vagy Morrissey Margaret Thatcherhöz címzett dalaihoz képest sehol sincs a politikai karcosságot tekintve. Ilyesfajta „kockázatokkal” nem kellett szembenéznie a Ghymes alapítójának, Szarka Tamásnak, akit arra kértek fel, hogy a budapesti tűzijátékhoz írjon zenét. Az István király dicsérete című mű több dala először 20-a délelőtt hangzott el először a Kossuth téren a tisztavatáshoz és a köztársasági elnök beszédéhez kapcsolódva. Szarka korábban Tokody Ilonával is koncertezett, idén a miskolci operafesztiválon Miklósa Erikával is láthattuk-hallhattuk, így csak a Szarka Tamás munkásságát kevésbé ismerőknek lehetett meglepetés, hogy utóbbi kiváló szoprán a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Honvéd férfikar és Szarka Tamás zenekara kíséretében egyik főszereplője lett a produkciónak. Szarka Tamásról persze azt is tudni kell, hogy klasszikus képzettségű hegedűsként mélyült el a népzene világában, költőként pedig sok dalszövege irodalmi értékű. Az útitárs című szerzemény Miklósa Erika szöveg nélküli, angyali énekével, az erőteljes kórussal és a rézfúvósok karakteres játékával rendkívül hatásos szerzeménynek, jó kezdésnek bizonyult. A szám fő dallamának felvezető része egyébként erősen emlékeztet egy közismert ladinó (spanyol zsidó) dallamra. E dal a XVI. században honosodott meg az európai keresztény kultúrában – még ma is hallható könnyűzenei istentiszteleteken −, Smetana is feldolgozta a Moldvában, de az izraeli himnusz, a hatikvá (a remény) is erre a dallamra íródott. Szarka Tamás persze erősen „megbolondította” kortárs klasszikus motívumokkal. A Szent István intelmeiből a zeneszerzői szándék az irgalmasságot és az alázatot emelte ki. Az Intelem az irgalomról balkáni felhangú, Szarka remek hegedűjátékát megmutató nóta. „Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, légy kegyes a külföldiekhez is” – áll Szent Asztriknak tulajdonított Intelmek utolsó fejezetében, sőt: „Ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni.” Bár az ószövetségi és újszövetségi idézetekben gazdag, Imre hercegnek címzett irodalmi alkotás kifejezetten a királyt inti attól, hogy tartózkodjon a bűnöktől, Szarka Tamás olvasatában egészen másról esett szó: „Bűnösnek folyjanak a könnyei, a reményt mégis csak hagyd meg neki” – éneklik a fülbemászó refrénben. Csörgő Anikó ifjúságnak szánt, honismereti könyvének címe, a Csodaország, Magyarország köszönt vissza az utoljára bemutatott dalban. A Csodaország slágeresnek szánt, kiforratlan dal, élvezeti értékét nemcsak a hosszú napon állás, vagy a hangosítás csorbította. „Magyarország, hát akkor hajolj most hozzánk, mosolyod hegyekből fonták, a gyermekek a neved szépen tudják” – nos, nemcsak e lapos, képzavartól sem mentes sorok miatt hittem úgy, hogy rosszul hallok. Persze, ha este a tűzijáték rakétái épp akkor robbantak, amikor ez újra felhangzott, talán mindegy is.  
2018.08.20 20:36

Megnyílt a Magyar ízek utcája

Publikálás dátuma
2018.08.18 16:16

Fotó: MTI/ Bruzák Noémi
A Szent István-napi ünnepségek részeként a háromnapos gasztronómiai eseményt a Budai alsó rakpart Várkert Bazár előtti részén rendezik. Idén a fűszereké a főszerep, és meg lehet kóstolni Magyarország tortáját, valamint a Szent István-napi kenyérverseny győztes cipóit is.
"Évről évre százezres nagyságrendben látogatják a Magyar ízek utcáját, idén százötven kiállító, élelmiszer-termelő és -előállító, illetve vendéglátós települt ki portékáival a helyszínre, több kilométer mennyiségű kolbász fogy majd el a következő három napban" - mondta Novotny Antal, a rendezvény főszervezője az MTI-nek. A Magyar ízek utcáját kilenc évvel ezelőtt a magyar gasztrokultúra sokszínűségének bemutatására hozták létre. Idén számos fűszerkészítő és termelő mutatkozik be, és a vendéglátósok is készítenek egy-egy erősebben fűszeres ételt. "Ha az ember végigsétál egy fesztiválon, a legintenzívebben az illatok fogják meg, ettől kapunk kedvet ahhoz, hogy valamit megkóstoljunk, az illatokhoz pedig a fűszerek adják a legtöbbet. A magyar konyha különleges fűszerei közül találkozni lehet például a lestyánnal, a csomborral, a rozmaringgal, a tárkonnyal és természetesen a fűszerpaprika termelői közül is többet elhívtunk" - mondta a főszervező. Novotny Antal hangsúlyozta, hogy az érdeklődők a rendezvényen kóstolhatják meg először Magyarország tortáját, a Komáromi kisleányt, valamint cukormentes tortáját, a Három kívánságot. Idén 12. alkalommal hirdették meg a Magyarország tortája versenyt, amelynek célja, hogy az államalapító Szent István előtt a magyar cukrászszakma egy tortával tisztelegjen. A legjobbakat szakmai zsűri választotta ki.
Beleharaphatnak a látogatók a Szent István-napi kenyérverseny három győztes cipójába is. A magyar pékek három kategóriában - innovatív, teljes kiőrlésű és fehér búzakenyér - versenyeztek. A Szent István-napi fehérkenyér a Várhegyi Deres lett, az innovatív kategória legjobbja egy mézalmás rozskenyér, a teljes kiőrlésűek között pedig a Hajsza névre keresztelt kenyér győzött, amely tönkölyből, rozsból és zablisztből készült. A Magyar ízek utcájában bemutatják egy-egy tájegység ételét is határon innen és túlról: a Felvidékről érkező csapat mátyusföldi káposztalevest, Csángóföld képviselői szőlőleveles töltikét, a kárpátaljaiak borscslevest és szilvalekváros fánkot készítenek. Meg lehet kóstolni roma ételkülönlegességet, a cigánykáposztát bodaggal, az alföldiek pedig pásztor ételeket és hagyományos karcagi birkapörköltet főznek. A rendezvényt számos koncert kíséri szombaton és vasárnap a Várkert Bazár előtti színpadon. A fellépők között van Kovácsovics Fruzsina, a Pénzügyőr Zenekar, Dj Izil, a Lóci Játszik, a Mörk, a Jetlag, Antonia Vai, az NB, az Alma zenekar, a Készenléti Rendőrség Zenekara, a Soulwave és az Anna and the Barbies.
Szerző
2018.08.18 16:16