Cannes - Vakmerő leiskolázás

Publikálás dátuma
2018.05.17 07:45

Lars von Trier nem volt rest, elborzasztó és lenyűgöző filmmel válaszolt hét évvel ezelőtt elhangzott saját, szerencsétlen mondatára.

Lars von Trier az élő válasz arra az egyetemes kérdésre, hogy tudunk-e különbséget tenni művész és műalkotás között: NEM. A világsajtót ugyanis körbejárta a hír: Trier legújabb filmje, A ház, amit Jack épített óriási felháborodást keltett a gálavetítésen, több mint százan elhagyták a vetítőtermet és twitter üzenetekben minősítették gusztustalannak a művet,a melyhez hasonlót még sosem láttak a fesztiválon. A tudósító kollégák nyilván a nizzai butiktulajdonosok véleményét kürtölték szét, hiszen valójában a korábbi években sokkal durvább és erőszakosabb filmek szerepeltek Cannes-ban, mondjuk pont Trier Antikrisztusa vagy a Vincent Gallo rendezte The Brown Bunny (A barna nyúl), amelyben a főszerepet is magára osztó rendező frontálisan ábrázolta, ahogyan Chloë Sevigny színésznő orálisan kielégíti. Igaz, utóbbit a kritikusok is egyöntetűen elmarasztalták, ellenben A ház, amit Jack épített erősen megosztó: sokak szerint egyszerűen bűn megnézni, míg mások szerint Trier leiskolázta a teljes Cannes-i fesztivált. Fenntartásokkal ugyan, de én az utóbbi csoportba sorolnám magamat.

Fotó: AFP/Dave Bedrosian/DPA

Fotó: AFP/Dave Bedrosian/DPA

Egy fesztiváltudósítás keretei közé nem fér be A ház, amit Jack épített mély elemzése, mivel tényleg többszörösen kódolt műről van szó, amelynek középpontjában a tökéletességet kutató sorozatgyilkos áll. Azonban itt nem áll meg a sztori, amihez Trier korábbi műveihez hasonlóan művészettörténeti és történelmi háttér kapcsolódik, és közös nevezőre hozza a gyilkos karakterének az archetípusát a múlt nagy mészárosaival: leginkább Hitlerrel és Sztálinnal; a birodalmi esztétikával és az artisztikus hitvallással. Lehet, hogy ezek túl nagy szavaknak tűnnek, de ez esetben indokolt a használatuk. Lars von Trier műalkotással válaszolt arra, amivel a világ őt vádolja 2011-óta, amikor Cannes-ban a sajtótájékoztatón azt mondta egy szerencsétlen szövegkörnyezetben, hogy megérti Hitlert. Legutóbbi filmjével egyértelművé tette: műalkotóként ő a jelenkor legfontosabb rendezője. A világról, jelenségekről beszél, és nem történetet akar elmesélni. Óriási a különbség.

Cannesban most elmagyarázta, hogyan is gondolta ezt a kijelentést, azt kell, hogy mondjuk: jelen pillanatban nincs nála vakmerőbb filmes. Belemegy a szörnyűség frontális ábrázolásába: igen, megmutatja, hogy a Jack (Matt Dillon) hidegvérrel kivégez két gyereket és anyjukat, vagy, hogy hogyan tanulja meg egy asszonyon, hogyan és meddig kell fojtogatni egy embert. Jack, a sorozatgyilkos kényszerbeteg, és nem is akarna belefolyni az ölésbe, de a világ – a filmben egy roppant idegesítő nő, akit Uma Thurman alakít – kényszeríti a cselekvésre. Az a bizonyos ház, amit épít, pedig az abszurditás csúcsa: emberi testekből áll össze, ami utat mutat Jacknek a pokolba – a mű megtekintése előtt nem árt egy alapos Dante kurzus. Az alvilág vizuális bemutatása meghökkentő, a film utolsó fél órája elképesztő utazás, amelynek során még az Elíziumi mezőkre is bekukkanthatunk. A kegyetlenség ábrázolása egybefolyik a tökéletességgel és Trier eszmefuttatásaival a mindennapi élet fájdalmáról. Elborzaszt és lenyűgöz.

Elhangzik egy érdekes mondat, amikor Jacket Vergilius metaforikus alterego-figurája, bizonyos Verge (Bruno Ganz) faggatja: a gyilkos azt mondja, hogy sajnálja, hogy férfinak született, mert így örök áldozat. Noha Lars von Trier nem tartott sajtótájékoztatót, de lapunknak adott interjújában kifejtette: ezek a mondatok azért is szimbolikusak a számára, mert az édesanyja igen autoriter személyiség volt és amióta tudatánál van, úgy éli meg az életet, hogy minden nap azzal az érzéssel kel fel, hogy valamiért bűnös. Csak épp nem tudja miért. Megrendítő őszinteség. Csakúgy, mint a filmje. Az biztosan kijelenthető: másképp látja a világot, mint a többség. Sőt, egyedi vizionáriusról van szó.

A „Hitler-eset” egyébként izgalmas hatással volt a Trier életműre. A dühből készített reakció, a két részre bontott Nimfomániás után logikus lépés volt a „Jack”. Olyan, mintha egy életmű lezárása lenne. Erre a felvetésre persze, a szemmel láthatóan is minimum paranoiás Trier mosolyogva reagált: csak azért forgatott újra filmet, mert szóltak neki, hogy a cége különben csődbe megy. Hát, fogta magát és írt gyorsan egy forgatókönyvet. Bár hét éve kijelentette, hogy soha többet nem ad interjút, és ezt komolyan is gondolta, üzleti érdekből most újra kötélnek állt. Azaz, gondolhatjuk azt is, hogy ez csak egy ráadás.

A Jack kapcsán még muszáj beszélni egy emberről: a Jacket alakító Matt Dillonról. Ő egy generáció hőse volt Francis Ford Coppola rendezte Rablóhalban és karrierje eddig arról szólt, hogy vajon képes lesz-e újabb filmtörténeti jelentőségű alakításra. A válasz: Jack-alakítása egyértelműen az, és nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzem meg tőle: mit tett vele Trier, amit előtte senki? A válasz meglepő volt: totálisan lebontotta a színészi játékot, azaz nem engedte őt próbálni. Vagy felvette próba közben? Maga sem tudja pontosan megfogalmazni.

Nem megérti. Alakította.
A Verge-et alakító Bruno Ganz igen frappáns választ adott lapunknak arra a kérdésre, hogy mit gondol arról, hogy 2011-ben Lars von Trier azt mondta, megérti Hitlert. „Semmit, én eljátszottam őt” – válaszolta a színész, aki A bukásban alakította a Führert.

A befogadást hirdeti az idei Sziget

Publikálás dátuma
2019.04.25 19:34

Fotó: Draskovics Ádám
Vállalható fellépősor mellett az eddiginél is hangsúlyosabb emberi jogi programokat ígér tíz százalék alatt emelt jegyárakért cserébe az idei Sziget Fesztivál.
Az eddigieknél is hangsúlyosabb emberi jogi témákkal készül az augusztus 7-13-ig tartó 27. Sziget fesztivál – derült ki Kádár Tamás főszervező, a Sziget Zrt. cégvezetője csütörtöki tájékoztatóján. De a fő fellépők – az úgynevezett headlinerek – tekintetében sincs okuk szégyenkezésre. Mindjárt az első, szerdai napra sikerült elcsábítani a világ legnépszerűbb könnyűzenei előadóinak listáin második-harmadik helyen álló Ed Sheerant. Az első napi jegyek így már el is fogytak. Igaz, többnapos bérletek vásárlásával még megcsíphető a brit előadó. Legalább két napra is két headliner került: így szombatra – 10-ére – az amerikai The National és Macklemore, illetve keddre – 13-ára – a szintén az USA-ból (két és fél órás műsorral) érkező Foo Fighters, illetve Twenty One Pilots. Bár az emberi jogi témák marketingje a tavalyinál egy árnyalattal halkabb, a központi üzenet maradt a „love revolution”, és a zenein túli, részben politikus programkínálatban is odatették magukat. Ezek közül a fő üzenet idén kétség kívül a környezetvédelem. Így a Nagyszínpadon felszólal a csimpánzairól ismert környezetvédő és ENSZ-békenagykövet, Jane Goodall, Emi Mahmoud költő-aktivista-jószolgálati UNHCR-nagykövet, videóüzenetet küld Al Gore volt amerikai alelnök is. A tolerancia változatlanul hangsúlyos: Kardos József programigazgató elmondása szerint a párizsi bevándorlástörténeti múzeum kezdeményezte „sátor határok nélkül” mozgalom keretében beszélgetéseket rendeznek, migrációról, befogadásról, sőt lesz nálunk élő menekülteket szerepeltető színielőadás is. Az LMBTQ-közösség érdekeit képviselő, hagyományos Magic Mirror sátor mellett a témák között hangsúlyos szerepet szánnak például a családon belüli, illetve az iskolai, internetes erőszaknak és zaklatás megvitatásának is. (Arra a kérdésünkre, hogy miként viszonyulnak a látszólag ezzel szögesen ellentétben álló kormánypolitikához - miközben a Fidesz-holdudvar előszeretettel látogatja a rendezvényt -, Kádár Tamás úgy fogalmazott: ezek általános, általuk kezdetektől képviselt értékek, aminek nincs viszonya a jelenlegi kormánypolitikához.)
Idén a környezetvédelem és a fenntarthatóság is a szokásosnál nagyobb hangsúlyt kap. A korábbi években megszokott megoldásokon túl például a vendéglátósok már egyáltalán nem használhatnak műanyagokat, illetve a zuhanyzókat is ösztökélik a víztakarékosságra. Megmarad a többi fő látványosság, így lesz komolyzene, cirkusz, utcaszínház civil sziget – összesen hatszáz programmal készülnek.   A rendezvényen – 27 éve először – egyáltalán nem jelent meg a szervezésből fokozatosan kivonuló ügyvezető, az alapítótársaival a cég kisebbségét birtokló Gerendai Károly.

Százezer felett a hetijegy

A Sziget.hu tanúsága szerint a – még kapható - jegyek a 2.-6. napra 23500, az utolsó napra 26900 forintba kerülnek. A bérlet egész hétre 104900, 5 napra 89900, 3 napra 65900 forint. Az árak május 9-e után némiképp magasabbak lesznek. Kádár Tamás a Népszavának elmondta: a jegyek tavaly óta tíz százaléknál alacsonyabb mértékben drágultak, a diákok a Meex segítségével 65 ezerért juthatnak heti bérlethez, illetve várhatóan megmarad a 11 óra utáni 50 százalékos kedvezmény. A Sziget fesztivál idei költségvetése már meghaladja a tízmilliárdot, a Sziget Zrt. pedig tavaly mintegy másfélmilliárdos adózott eredményt ért el. Kérdésünkre hozzáfűzte: további programjaik – a Volt Fesztivál, a BalatonSound, valamint a Gourmet és az ingyenes Generali Gyerek Sziget – révén tavalyi bevételeik megközelítették a 20 milliárdot. A nyereséget a részvények többségét két éve Gerendai Károlytól és alapítótársaitól megvásárló amerikai Providence minden valószínűség szerint oszalékként felveszi. A fellépti díjak ugyanakkor évi 20-30 százalékkal nőnek – így a headlinerekre idén is félmilliárd forinttal többet költenek -, vagyis változatlanul komoly üzleti kockázatot futnak. Mindazonáltal a cél a tavalyi, 565 ezres látogatócsúcs megismétlése. Habár tavaly ennek nyomán több nap is ki kellett tenniük a megtelt-táblát, egyelőre sem bel-, sem külföldön nem terjeszkednének.

Frissítve: 2019.04.25 20:28

Vendég lesz a stadionavatón

Publikálás dátuma
2019.04.25 12:00

A története legjobb eredményére hajtó DAC-ban futballozó Vida Máté szép időszakot töltött el a Vasasban, ám nem valószínű, hogy a nyáron újra az angyalföldi csapathoz igazol.
A háromszoros magyar válogatott középpályás 2018 júliusában az NB I-ből kieső Vasasból igazolt a szlovák ligában pillanatnyilag második helyen álló dunaszerdahelyi csapathoz, amelyre rangadó vár, hiszen szombaton a Slovant fogadja.
Alig egy éve igazolt a DAC-hoz. Hozzászokott a dunaszerdahelyi hétköznapokhoz? Igen, bár ez azért érdekes kérdés, mert csak az edzéseken vagyok Szerdahelyen, a tréningek után egyből visszamegyünk Győrbe, ott élek Kalmár Zsoltival (Kalmár Zsolt a csapat egyik magyar labdarúgója, a trió Vida Kristopherrel teljes – a szerk.). De egyébként köszönöm, hozzászoktam, szeretek Dunaszerdahelyen készülni. Az emberek barátságosak, gyakran odalépnek hozzám is egy-egy közös fotóra, ez jó érzés.
Egy sérülés miatt korábban kihagyott néhány meccset, eddig 30 alkalommal lépett pályára a DAC mezében. Milyennek látja a szlovák futball színvonalát a magyar élvonal után? Ha a technikai tudást vagy a meccsek színvonalát nézem, nem mondhatom, hogy a szlovák futball sokkal jobb, mint a magyar sőt, lehet, hogy technikásabb a magyar foci. Fizikálisan, tempóban, gyorsaságban viszont a szlovák labdarúgás előrébb jár, és itt még csak a kisebb csapatok elleni tapasztalataimat mondom. A Slovan vagy a Zsolna elleni meccseken komolyabb minőségű játékosokkal találkozunk, talán nem véletlen, hogy ezekből a csapatokból évről évre elvisznek futballistákat topligákba. Azért mondok egy saját példát is: tőlünk például a skót Celtic igazolta át a fiatal csatárt, Vakoun Bayót januárban.
Az edzések intenzitásán is múlik, hogy a határ túloldalán gyorsabb a játék? Ez biztosan szakemberfüggő is. A mi edzőnk, Peter Hyballa – jó értelemben – őrült munkamániás, bármit csinálunk, azt maximális tempóban kéri tőlünk. Rengeteg videózásunk van, de mindenre kitér a konditermi tréningektől az egyéni edzésekig. Eddig sem voltak rossz edzőim, de Peter Hyballa mind közül kiemelkedik.
Érte már atrocitás azért, mert egy magyar identitású csapatban magyarként futballozik? A Slovan régi stadionjában az ősszel kapjuk az ívet rendesen, amikor vonultunk be, székeket dobáltak felénk. Ez jó érzés volt, gondoltam ha már felismernek, valamit csak letettünk az asztalra. De ez nyilván csak vicc. Persze, a legtöbb stadionban fütyül a közönség, amikor a mi szurkolóink a magyar Himnuszt éneklik, nem veszik jó néven a magyar szót és a zászlókat sem, de ezzel már megtanultunk együtt élni. Egyébként hozzátenném, Szlovákiában közel sem árad olyan szintű gyűlölet a magyarok iránt, mint azt sokan gondolják.
Érdekes tapasztalat volt, de a Nagyszombatban rendezett szlovák–magyar Európa-bajnoki selejtezőn a helyiek között járva magam sem éreztem ellenséges hangulatot. Jó, volt már olyanra példa – éppen a nagyszombati stadionban – egy Trnava–DAC mérkőzésen, hogy az egyik csapattársam szülei magyar rendszámú autóval jöttek és hát, hogy is mondjam, azt egy kicsit megpiszkálták akkor. Gondoltam rá, hogy kimegyek a selejtezőre, de úgy voltam vele, hogy hasonlóra nincs szükségem. Ezzel együtt továbbra is úgy gondolom, hogy nem olyan komoly ez az ellentét, mint ahogy azt sokan gondolják.
Szombaton a már bajnok Slovant fogadják, a pozsonyi csapat drukkerei hírhedten magyarellenesek. Milyen miliő övez egy DAC–Slovan összecsapást? Noha Magyarországon nem játszottam az Újpestben és a Fradiban sem, szinte minden meccset nézek a tévében, ez alapján pedig egy derbihez tudnám hasonlítani a DAC–Slovant. Ez a párosítás körülbelül egy magyar–szlovák párharcnak felel meg. Szinte mindig telt házas mérkőzés, legutóbb Pozsonyban is 15 ezer ember szurkolt a helyszínen. Egy ilyen rangadónak mindig nagyobb a tétje, mint a három pont, ezt mi is átérezzük, de ezt az egészet kicsit nehéz elmagyarázni, érezni kell.
A bajnoki címről már biztosan lemaradtak, de a rangadó tétje részben az is, hogy megszilárdítsák második helyüket a tabellán. Ilyen előkelő pozícióban még sosem zárt a DAC. Az őszi szezonunk extra volt, a tavaszit viszont rosszul kezdtük, rengeteg sérülés és formaingadozás hátráltatta a csapatot. Az utóbbi három meccsünket ugyanakkor viszonylag simán hoztuk, szerintem remek formában vagyunk – remélem, ez a lendület Slovan ellen is kitart majd. Történelmi eredmény volna a második hely megőrzése, de az idény előtt ez volt a cél is. Persze, titkon bíztunk benne, hogy már az idén bajnokok lehetünk, de a Slovan ebben az idényben még veretlen, így nem könnyű tartani vele a lépést.
Követi előző csapatát, a magyar másodosztályban egyre ígéretesebb pozícióban álló Vasast? Ha tehetem, nézem a mérkőzéseket és szurkolok a Vasasnak, örülök, hogy a nehezebb szezonkezdet után még reális esélye van a feljutásra.
Érdekes egybeesés, de volt klubja éppen egy DAC elleni mérkőzéssel avatja júliusban az új Illovszky-stadiont. Nagyon várom már. Amikor tavaly nyáron eligazoltam, nem gondoltam volna, hogy én is ott lehetek majd az új Vasas-stadion megnyitóján. Bevallom, annak is örültem volna, ha erre nézőként van csak lehetőségem. Biztosan különleges mérkőzés lesz.
Mivel a Vasas úgy engedte el tavaly nyáron, hogy a szerződésben visszavásárlási jogot kötött ki magának, adódik a kérdés: melyik csapatban fog futballozni a stadionavatón? Szinte minden nap megkapom ezt a kérdést a Vasas-drukkerektől, én viszont nem szeretnék áltatni senkit, a nyártól biztosan nem leszek a Vasas labdarúgója. A kivásárlási záradék egy olyan összeg, amely egy magyar csapatnak túl drága, de nem is ez a legfőbb oka. Később, egyszer még el tudom képzelni, hogy a Vasasban futballozzak, most viszont más céljaim vannak – jelenleg jó helyen vagyok Dunaszerdahelyen.
Frissítve: 2019.04.25 14:18