Pillantás a kilencedikről - Lázár

Tűnődöm: vajon hiányozni fog-e Lázár János nekem a magyar politikai életből. És azon is, tényleg ő volt az utolsó olyan politikus az elmúlt időszakban, aki megpróbált saját karaktert kialakítani Orbán Viktor mellett.

Ahhoz persze, hogy megpróbáljak válaszolni saját kérdéseimre, először azt kell megvizsgálni, egyáltalán igazak-e a felvetéseim. Hiszen Lázár változatlanul ott fog ülni a magyar parlamentben, egyéni képviselőként – mint hangsúlyozta – igyekszik térsége érdekeit képviselni, ebből a szerepkörből pedig egyáltalán nem következik, hogy a volt kancellária miniszter eltűnne a politikai életből. Ő maga ilyet nem fogalmazott meg, azt azonban – a 444.hu-nak adott interjújában – igen, hogy a jövőben távol tartja magát az országos ügyektől.

És akkor most jön az első mondatban feltett kérdés: vajon hiányozni fog-e az, amit ő képviselt a kormányban? Illetve: tudom-e egyáltalán, hogy mit képviselt? Hiszen jobbára csak a kirakatot láttuk, azt, hogy hetente egyszer kiállt az újságírók elé, és vállalta, amit egyetlen más kormánytag – kiemelve Orbán Viktort – sem vállalt. Igaz, hogy a lázári stílus időnként bicskanyitogató volt, de az nem vitatható el tőle, hogy egyetlen kérdés elől sem menekült el; az őszinteségről persze már lehet vitatkozni. Hogy ez hiányozni fog-e? Aligha. És mégis: volt ebben a vállalásban valami tiszteletre méltó, még akkor is, ha olykor a szakma szégyenének tartottam, hogy az újságírók kitartottak a heti szeánsz mellett.

Ha már az őszinteség: elhihetjük, hogy Lázár előre eltervezte a visszavonulását. Elhihetjük, hogy csak hagyománytiszteletből ült a parlament utolsó sorába. Elhihetjük, hogy kiegyensúlyozott, jó kapcsolata volt a miniszterelnökkel, és hihetjük azt is, hogy Rogán Antallal sem voltak személyes ütközései. Még azt is elfogadhatjuk, hogy a csoportképről pusztán azért maradt le, mert elaludt. Azt azonban már nehéz egy fejbólintással tudomásul venni, hogy olyan mértékben válik a helyi ügyek rabjává, hogy nem akar többé – legalábbis ebben a ciklusban – országos ügyekben megszólalni. Az ugyanis már nehezen elképzelhető, hogy úgy hagyja hátra az általa képviselt ügyeket, hogy azok ezentúl ne érdekeljék. Hogy ne érdekelje például, mi lesz a Sorsok Házával, azaz – stílszerűen – sorsára hagyja ebben az ügyben a Mazsihiszt. Ha így lenne, az sokat elvenne abból a karakterből, amelyet megismertünk, vagy akinek mutatta magát.

És akkor már itt is vagyunk a másik kérdésnél: tényleg önálló arcéle volt-e Lázárnak a kormányban? Képes volt-e valamelyest kibújni Orbán köpönyege mögül? A válasz itt sem egyértelmű, de mégis azt kell hinnünk: volt némi önállósága, saját egyénisége Lázárnak; nem tudta őt teljesen összetörni, maga alá gyűrni a miniszterelnök. Nyerni természetesen nem nyerhetett, azt sem gondolom, hogy elment volna a falig, de annyit állítok: tett néhány tétova lépést a fal felé.

Az új kormányban nem látok ilyen jellemet, sőt azt is megkockáztatom, Orbán még közelebb húzta magához a falat. A vaddisznók mozgása legalábbis ezt mutatja. Ha értik, mire gondolok.

2018.05.19 08:02

Minden sejtben ott lapul egy rákgyilkos kód

Publikálás dátuma
2018.11.15 12:45
Fotó: Thinkstock
Fotó: /
A chicagói Northwestern Egyetem Rákkutató Központjának kutatásai szerint a daganatokat maguk a sejtek képesek likvidálni.
Minden sejtben kódolva van egy önpusztító program, amelynek feladata megölni magát a sejtet, ha rákossá válik. Amikor a sejt belső testőrei jelzik, rákos mutálódás történt, bekapcsolják a gyilkoló kódot is, hogy likvidálják a sejtet. A kód a ribonukleinsavban és kis ribonukleinsavban - mikro-RNS - helyezkedik el, ezek bonyolult egyszálú fehérjelánc molekulák. A mikro-RNS azért is hatásos, mert a rák nem tud adaptálódni, vagy rezisztenssé válni ellene, és így leküzdhetetlen ellenfél lehet, ha a kezeléshez sikerül a kódot szintetikusan előállítani. „Most, hogy megismertük a gyilkos kódot, kemoterápia nélkül be tudjuk kapcsolni, és nem kell belenyúlnunk a genomba, az az a szervezet génkészletébe. A mikro-RNS-eket közvetlenül bejuttathatjuk a sejtekbe, hogy elfordítsák a pusztítás kapcsolóját” - mondta Marcus Peter, a felfedezésről szóló tanulmány vezető szerzője. A mikro-RNS molekulákat – amelyek 800 millió éve alakultak ki a rákos sejtek eltüntetése érdekében - kemoterápiával már eddig is működésre késztették, de mint ismert, a kezelésnek számos, súlyos mellékhatása van, másodlagos rákot is tud okozni, mert megtámadja és megváltoztatja a genomot. Egy 2017-ben közzétett tanulmányban Peter bemutatta, hogy a rákos sejtek elhalnak, ha bizonyos mikro-RNS mulekulákat juttat beléjük. Azt is felfedezte, a sejtek sohasem válnak rezisztensé az RNS molekulákkal szemben, mert azok azokat a géneket is eltüntetik, amelyekre a túlélésükhöz lenne szükségük. „Olyan, mint ha egy öngyilkos mérget venne be, szíven szúrná magát és leugrana a tizedikről” - jellemezte a helyeztet a tudós, aki nem új mesterséges mérget akart alkotni, hanem a természet által kifejlesztett mechanizmust hasznosítani. Tanulmányozták a mikro-RNS-ek molekuláris felépítését, és most már tudnak olyanokat is tervezni, amelyek sokkal hatékonyabbak, mint azok, amelyeket maga a természet állított elő. A következő lépés, hogy a megszerzett tudásukat egy újfajta terápiává fejlesszék, de ez még évekig tarthat. 

Támadásban az immunsejtek

Az idei Nobel-díjasok is molekuláris szinten közelítettek a rákos sejtek elpusztításához. A két díjazott arra koncentrált, hogy egyes fékek feloldásával az immunrendszer sejtjei képesek megtámadni a rákos sejteket. Egyikük, James Allison a CTLA-4 nevű fehérjemolekulát tanulmányozta és megfigyelte, hogy az fékezi az immunsejteket azért, hogy ne támadják meg a szervezet egészséges sejtjeit. Megalkotott egy antitestet, amely képes volt gátolni a CTLA-4 működését. Kollégáival látványos eredményeket értek el: egereknél gyógyítani tudták a rákot az antitest segítségével. 2010-ben egy klinikai kísérletben embereknél is jó eredményeket értek el előrehaladott melanomás - bőrrákos – betegeknél, több résztvevőnél is eltűntek a rák tünetei. Hondzso Taszuku, a Kiotói Egyetem kutatója 1992-ben fedezte fel a PD-1 nevű fehérjemolekulát, amely szintén az immunsejteken (T-sejteken) fejeződik ki. Rájött, hogy a PD-1 is fékként működik, mechanizmusa azonban eltérő. Klinikai kísérleteket követően 2012-ben egy tanulmány igazolta a japán tudós által kifejlesztett terápia hatékonyságát a rák különböző fajtáiban szenvedőknél, olyanoknál is, akiknek betegségét korábban gyógyíthatatlannak tartották.   

Szerző
2018.11.15 12:45
Frissítve: 2018.11.15 12:46

Trauma

 A fiatalember megvakult. Nem tudta, fog-e újra látni valaha. Nem ígértek gyógyulást az orvosok, sok figyelmük nem is jutott a sebesült katonára, egyre a rengeteg közül. 
Várnia kellett, tehetetlenül és kiszolgáltatottan. A poroszországi Pasewalk hadi kórházában ápolták, az első világháború végnapjaiban. 1918 október közepén sebesült meg a flandriai fronton, Ypres-nél, brit gáztámadásban. A mustárgáz általában égési sérüléseket és tüdőödémát okozott, de előfordult, hogy a kötőhártyát roncsolta az áldozat szemében. Ez történt az őrvezetővel is.
Nyomorultul, magányosan teltek napjai. Otthon, család nem várta. A szülei meghaltak, testvéreivel megszakadt a kapcsolata, nem volt felesége, barátnője, gyereke. Senkije a világon, akit érdekelt volna, él-e még egyáltalán. Mi járhatott a fejében, amíg bekötött szemmel feküdt? Mindjárt harminc éves, egész addigi élete totális kudarc. Szerencsétlen, meg nem értett művész, hajléktalanszállón tengődött, a hazájában katonának se kellett, úgy került önkéntesként a németekhez. A fegyverletétel híre a betegágyon érte november 11-én, és a végletekig lesújtotta. Állapota megint rosszabbra fordult.
Ez később táplálta a gyanút, hogy a vaksága valójában nem a mustárgáz, hanem a harctéri sokk következménye volt. Tehát pszichés eredetű, hisztérikus zavar, ami szintén nem ritkaság a lövészárkok poklában. Így vagy úgy, a sérülés traumája hatással volt Adolf Hitler életének alakulására.
Ő maga állította: a kórházban határozta el, hogy politikus lesz. „Éjszakákon át forrt bennem a gyűlölet, a gyűlölet azok iránt, akiket mindezért felelősség terhelt”, írta a Mein Kampfban a kapituláció utáni napokról évek múltán, és a zsidókat nevezte meg Németország árulóiként. Talán tényleg akkor, a kilátástalannak tűnő pillanatokban hatalmasodott el rajta végzetes küldetéstudata, talán csak utólag magasztosította fel kórtermi kínjait megvilágosodás-élménnyé új karrierje érdekében. Találgat az utókor arról is, hogy hipnózissal kezelték Pasewalkban, hátha az idézett elő drámai változásokat a személyiségében.
Száz év telt el azóta. Bárcsak megértenénk végre, mi és miért történt a balsorsú katonával, attól kezdve, hogy visszanyerte a látását, és 1918 november végén elhagyhatta a kórházat, egészen öngyilkosságáig, 1945-ig. Hiányzik a megnyugtató magyarázat a közbenső 26 és fél évre. Miből született a leendő Führer, miért szegődtek nyomába a tömegek, mitől vetkőzött ki önmagából az emberiség? Honnan indult az út, amelyik a hullahegyekig és az üszkös romokig vezetett?
2018.11.15 09:57
Frissítve: 2018.11.15 10:00