Civil beszéd - Hallgassunk minisztert!

Minisztereket, pontosabban miniszterjelölteket hallgatni élmény. Ne tévessze meg Önöket, hogy a miniszterek bizottsági meghallgatásán a képviselők arcán ez kevésbé tükröződik. Andalító dallamokat hallgatni sem rossz, mesét vagy vicceket sem, de a miniszteri bemutatkozás mindezeknek a kombinációja. Idősebbek emlékeznek a régi rádiókabaré szignáljára: „Hallgassunk kabarét, a kabaré az nagyszerű dolog…” Modern átiratban ez már így hangzana: „Hallgassunk minisztert, a miniszter az nagyszerű dolog./ Jobb, mint a miniszter, nincs is talán, amíg a föld forog.”

Minisztereket nem azért jó hallgatni, mintha sokat tudnánk meg a konkrét terveikről. Ezek nem is különösebben számítanak, eddig is inkább a kormányfő döntött, most meg pláne. Egy törvénymódosítás nyomán a miniszterek a munkatársaikat sem választhatják ki maguk: a Miniszterelnökségen egy politikai komisszárként működö államtitkár a főnöke nevében megvétózhatja bármely munkatársukat, osztályvezetői szinttől fölfelé. Ha valaki önállóskodik, előbb-utóbb az országgyűlés leghátsó sorában találja magát, mint Lázár. Van ott még egy-két hely, csak tessék vigyázni.

A jelöltek vigyáznak is, fegyelmezetten szóba hozzák a kötelezőket: migrációt, népszaporulatot, nemzeti és keresztény elhivatottságot. Néha ez némi leleményt igényel, pl. az egyéb aggasztó tüneteket normális helyzetben nem mutató agrárminiszternél. Most viszont a nemzet vaddisznói ellen orvtámadást intéző szendvicses migráns démoni figuráját festette fel a magyar mitológia árnyalakjai közé. Fogadni mernék, nem átall majd azzal védekezni (mármint a migráns, nem a mérgezett vaddisznó vagy a tárcavezető), hogy csak Zrínyi Miklóst akarta megbosszulni, de ez sorosista szédítés. Ezzel az új miniszter azonnal aranyérmes lett a legszórakoztatóbb kormánytag címéért folyó versenyben, váratlanul leelőzve az addig rivális nélküli Németh Szilárdot és a szintén remekül rajtoló Káslert. Lesz itt móka, kacagás. Két poén között elmondta azt is: 50 ezer közmunkást akar átvezényelni a versenyszférába, értsd az új földesurakhoz, akik így a minimálbérnél is kevesebbért használhatják az ország legolcsóbb munkaerőit. Ha az Unió tényleg csökkenti az agrártámogatásokat, sebaj: behozzák a kieső pénzt azokon, akik a legkiszolgáltatottabbak.

Nem kopott meg az emberminiszter varázsa sem. Szólt a sport révén elsajátítható önfegyelemről (a családban úgy tapasztalom, ez pl. a magyar focihoz valóban minden meccsnéző számára nélkülözhetetlen volna, különben 90 percig dühödten átkozódik és ordibál, mint az enyimek). Az oktatásban közkívánatra méltó helyet kap „a magyarság történelmének spirituális és szakrális ismerete” (bármi legyen ez, az unokák nálunk is szinte naponta hiányolták). Marad a mindennapi testnevelés óra, ez nem annyira spirituálisan, mint inkább virtuálisan, amikor nincs tornaterem. Ha jól értem, bónuszként ígéretet kaptunk egy kis végbéltükrözésre is, legalábbis arra, hogy most már tényleg egy-két hónapon belül indul uniós pénzből a valóban fontos össznépi vastagbélszűrés, amiről már több ízben állították, hogy kiválóan folyik. Arra következtetek, megint belekergetnének minket egy olimpia-rendezésbe is. Miniszter úr melegen érvelt amellett, hogy „minél több nemzetközi sporteseményt szervezzünk”. Tessék, Ajkán meg veteményeskertet csináltak egy futballpályából, mit gondolnak ezek, karfiolt mutogassunk a NOB-nak?!

Az agrárminiszter és az egészségügy területén (a többiben persze nem) Kásler professzor úr legalább szakember, ha hagyják őket a migráns- és szendvicsüldözés, a spirituális izé oktatása és egyebek helyett azzal foglalkozni, amihez értenek, abból még jó is kisülhetne. Aggódom viszont a külpolitikáért és az igazságügyért. A legharciasabbnak t. i. nem is a honvédelmi miniszter mutatkozott. (Az ő meghallgatásán csak az okozott kisebb meglepetést, hogy a parlamentben 2010 óta meg sem szólaló Bíró Márk képviselő váratlanul a hangját hallatta: arrébb tessékelte a kameraállványt, mert nem fért el tőle). Ez a cím a régi-új külügyminisztert illeti meg, aki az „amilyen lesz az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten” csatakiáltással fenyegette meg ellenségeinket, akik ugyebár számosak. Az igazságügyminiszter sem nyuszi: a kétharmad birtokában juszt is létrehozza a káderekkel feltöltendő közigazgatási különbíróságokat. Nem tűrheti tovább, hogy mindenféle megbízhatatlan bírók ítéljenek választási csalásokról, közbeszerzésekről, kötelezzék az államot kellemetlen adatok kiadására, felülbírálják magát a Nemzeti Bankot és a Médiahatóságot. Igaz, azzal nyugtatott, hogy „a bírói függetlenség a demokrácia állócsillaga”, de - mint tudjuk - ez a kormány lehozná nekünk a csillagot is az égről.

Megtudtuk még, hogy lesz felturbózótt lex Soros, alaptörvénymódosítás, nemzeti konzultáció, első kapavágás Pakson, nem lesz viszont áfa-csökkentés és egyhamar euró, az Európai Ügyészségnek pedig túró a fülibe. Annál is inkább, mert Palkovics váratlan kinyilatkoztatása szerint „a korrupció nemzeti kategória”. Ami nemzeti, ott meg Brüsszelnek kuss. Magyar ember magyar füle magyar minisztert hallgasson!

2018.05.19 08:06

Allah Viktorral van

Ahogyan napról-napra kapjuk a török valuta, a líra válságáról szóló híreket, annál ismerősebb a környezet, a török elnök reakcióiban saját magyar vezérünkre és az őt körülvevő bizalmasokra ismerünk. Az elhibázott török gazdaságpolitika nyomán a valaha robusztus törökországi gazdasági növekedés megtört, a megtakarítók mentik ki Törökországból a pénzüket, a vállalatok képtelenek a külföldi devizában felvett adósságaik kamatait – a deviza eltűnése miatt – időben törleszteni. A török líra egyetlen hét leforgása alatt elvesztette valahai vásárlóértékének a felét. 
Ebben a helyzetben minden a modern gazdaságtörténet eseményeit kicsit is ismerő befektető, elemző arra számít, hogy a török központi bank drasztikus kamatemelésbe fog, amivel az országot elhagyni készülő pénzeket visszafordítja, megállítja és jelentős áldozatok árán stabilizálja a helyzetet. A török vezér azonban ahelyett, hogy a megszokott ortodox megoldást választaná, a magyar vezér szövegkönyvéből tart felolvasást: mondván, világméretű spekulációs összeesküvés szövődött Törökország ellen, amit a törökök fel fognak számolni, mert a török gazdaság alapjai erősek és Allah a törökkel van.
A magyar vezér – részben a szerencsének, részben a példátlanul kemény és elsősorban az alacsony jövedelműeket, szegényeket, az oktatást és az egészségügyet sújtó költségvetési politikának köszönhetően – a korábbi húzd meg-ereszd meg időszakot maga mögött tudva, pénzügyi stabilitást élvezhet. Sőt ennek a pénzügyi stabilitásnak az alapjain az ország jogosulttá vált az Európai Uniótól érkező támogatásra, amit a vezér saját híveinek a gazdagodása érdekében használhat fel, és az uniós szappannal felfújhatja a gyors magyar gazdasági növekedés buborékát is. Az állami- köztük az uniós - pénzek felhasználásának és a családi gazdagodásnak a csatornarendszerét legjobb kollégiumi barátja, pártja valahai pénztárosa építette meg, aminek következtében minden uniótól származó pénzt háromszor költenek el. Egyszer szóban (a parasztvakítás érdekében), másodszor a későbbi uniós ellenőrzés megtévesztéséhez minimálisan szükséges fejlesztések vékony pénzen való megvalósítására, harmadszor a család gazdagodásához szükséges, vastagon fogott plajbásszal és az előre kijelölt pályázati győztesekre. 
Ennek a csatornarendszernek a megalkotója, nevezzük nevén: Simicska Lajos azt a sajátos nagyvezíri szerepet töltötte be szultánja, Orbán Viktor mellett, mint (a Szulejmán sorozatból közelebbről megismert) Ibrahim nagyvezír a nagy Szulejmán mellett. Tudjuk, hogy Szulejmán összes nagy hódítását és győzelmét Ibrahim nagyvezír készítette elő, vezette le és szilárdította meg. Amikor Szulejmán selyemzsinórja végzett Ibrahimmal – aki az európai civilizáció kedvelője, az európai hatalmak (így Velence) szövetségese is volt –, Szulejmán már nem jutott egyről a kettőre, fényességes uralkodása megrekedt. 
Nem így a magyar szultán, Orbán Viktor szekere. Amióta felszámolta nagyvezíre: Simicska hatalmát, azóta megszűnt a társuralkodói, a hatalom-megosztói rendszer, hívei csupán időleges szpáhi-birtokokat kapnak, és könyörtelenül elcsapja őket a birtokról, ha nem teljes lelkükkel szolgálják urukat. Kizárólagos és felvilágosulatlan abszolutista hatalma megszilárdításával átveszi az Európát hódoltató nagy Szulejmán szerepét, legalábbis a pénteki rádiószózatokban erről regél új magyar regéket. 
Hazánk polgárai Viktor szultán és vazallusai politikájának megfelelően nagyjából ugyanakkora bruttó hazai terméket termelnek – euróban –, mint amikor átvette az uralkodást. Igaz, a hazai valuta 2010 óta bekövetkezett nagyjából 20 százalékos leértékelődése miatt vagyonuknak és jövedelmük vásárlóértékének csak a 80 százalékát költhetik el, tudhatják magukénak, amikor összehasonlítják magukat (euróban) visegrádi versenytársaikkal. A leértékelődés ellen a külföldre vitt befektetések útján védekezett az, aki ezt megtehette, a szegény magyar nincsteleneknek meg be kellett érniük a migráncsok elleni hergelődéssel. A minap is, aki meghallgatta Viktor szultán rádióregéjét a 2030-ra elérhető magyar versenyképességről, meg a Nyugat, a liberális demokrácia alkonyáról, annak A tanú című filmből ismert gátőr szavait volt érdemes ismételgetnie: „nem szeretnék a liberális Nyugat bőrében lenni!”
A nagy ideál, Erdogan, a török diktátor gazdaságának nehézségei, a szegény törökök irtózatos veszteségei, a török vállalatok vergődése a nyitott magyar gazdaság számára is folyamatos nehézségeket, komoly kockázatot jelent. Törökország nem erős bástya, hanem a gyenge láncszem az autokratikus rezsimek láncolatában. Minthogy a magyar jegybank is hisz – ortodox intézkedések megtétele helyett – a magyar gazdaság fundamentális alapjainak erejében, miközben a magyar valuta gyengülésén csak az állam urai keresnek, abban reménykedhetünk, hogy a török elnök hozzánk is elküldi Allahot, hogy velünk legyen. Ez ebben a keresztény, illiberális katyvaszban, ahol ahány gyerek, annyiféle keresztelő, már nem okozna túlságosan nagy kavarodást.
Netanjahutól a Jehovát, Erdogantól Allahot, Putyintól a Megváltót helyezheti a magyar vezér az oltárára, hogy ezekkel megerősödve induljon Európa meghódítására.
2018.08.17 08:36

Boldogság

Örülhetnek a magyar adófizetők: egy egész wellness-szállodakomplexumuk lehet Szlovéniában. Egy olyan cég tett ugyanis ajánlatot a Terme Lendava megvételére, amely a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő tulajdonában áll. Így nyer értelmet Orbán Viktor nem is olyan régen elhangzott mondata: „Mi, magyarok abban vagyunk érdekeltek, hogy a szlovéneknek jól menjen a soruk, legyenek gazdag és boldog nép”. Közös érdek tehát az együttműködés. 
Persze minden nem megy simán, de a nehézségek leküzdése csak erősíthet magyarokat és szlovénokat egyaránt. A miniszterelnök ugyanis a jobboldali Szlovén Demokrata Párt májusi kampánygyűlésén beszélt, hogy támogassa régi barátját, a bevándorló-ellenességben (is) kitűnt Janez Jansát. Fájdalom, pártja választási győzelme ellenére mégsem ő alakít kormányt, hanem a baloldal, pedig Orbán arra is figyelmeztetett akkor, hogy az ország sorsát nem szabad "semmiből jött pártocskákra bízni", és olyanokra sem, akikről tudható, hogy "Marx és Lenin köpönyegéből ugrottak elő".
A wellness-szállodakomplexumot ez csak annyiban érinti, hogy sok ellensége van ott is a "magyarok bejövetelének", tehát egyáltalán nem biztos, hogy megvalósul az üzlet. De ha mégis, akkor óriási lehetőségek nyílnak. Már csak azért is, mert ez a komplexum - amely a 120 szobás, öt medencés szállón kívül kempinget, apartmanfalut és egy fejlesztési telket is magába foglal - egész közel van a lendvai fociakadémiához. Amit viszont - minő véletlen - a magyar állam 1,3 milliárd forinttal támogat. A helyi futballcsapat pedig - nem mellesleg - a Zalaegerszeg (ZTE) tulajdonosáé. Így aztán politika és gazdaság, valamint érdekek, pénzek és lehetőségek szépen összeérnek. 
Amint tanult kollégám megjegyezte, a világ egy nagy, terített asztal, és ami Orbánnak megtetszik, azt lecsipegetik az adófizetők. Nem kétséges: mindenki boldogságára.
2018.08.17 08:35