A Brexit a „soros”

Lassan szervezhetik a magyarországi tanulmányutat azok a brit politikai aktivisták, akik szerint hazájuk boldogságához az Európai Unióból való kilépésen, a Brexiten keresztül vezet az út. Csodájára járhatnának, miként lehet olyan feketére festeni Soros Györgyöt, hogy az automatikus választási győzelmet biztosítson mindazoknak a gondolatoknak, amelyeket Soros állítólagos nézeteivel szemben fogalmaznak meg. Talán van még a raktáron néhány plakát, ami jól illusztrálhatná a brit látogatóknak a kozmopolita kalmárszellem elleni nemzeti küzdelem távlatait.

Soros György ugyanis bejelentette, hogy napokon belül kampányba kezd, írjanak ki népszavazást a Brexit visszacsinálásáról. Az előző, 2016. június 23-iki referendum vége az lett, hogy megkezdődtek az EU-ból való kilépési tárgyalások, ám sokak szerint óriási károkat okozna, ha ténylegesen megtörténne a kilépés.

Ha a briteket ezért most bárki Soros ellen akarná hangolni, voltaképpen nem is lenne olyan nagyon nehéz dolga, hiszen az üzletember a kilencvenes évek elején hatalmas nyereségre tett szert az angol font gyengülésére és a német márka erősödésére alapozott, spekulatív pénzügyi műveleteinek eredményeként. Magyarország ennél sokkal nehezebb feladatot oldott meg, teljes sikerrel: abból a bőkezű adakozóból sikerült első számú közellenséget varázsolni, aki a ma kormányon levőket is támogatta annak idején, bimbózó, liberális ifjúkoruk hajnalán.

Az viszont felettébb kérdéses, hogy lehet-e brit földön – pontosabban a brit demokrácia közismert módon évszázadok óta locsolt gyepén – „visszavágót” rendezni kilépési referendumból. Összefér-e a demokráciával, hogy addig népszavaztassunk, amíg ki nem jön a kívánt eredmény? Elvben igen, ha időközben alapvetően megváltoztak a körülmények. Csakhogy nem változtak meg.