Apja megtaposta, gondozók nevelik a kis bölényborjút

A lábán megsérült európai bölényborjút (Bison bonasus) vettek gondozásba a Nyíregyházi Állatpark szakemberei. A nemrég született üszőt mesterségesen táplálják és folyamatos orvosi ellenőrzés alatt tartják.

Fotó: MTI/Balázs Attila

Az utódot születése után az apja megtaposta és a gondozóknak kellett kimenteniük a bikából és két tehénből álló csapatból. Az állat lábát az állatorvosok megröntgenezték és begipszelték, a törött csont szépen gyógyul - mondta Révészné Petró Zsuzsa, az állatkert osztályvezetője-szóvivője hétfőn az MTI-nek. Mint mondta, az állatpark ugyan nem híve az állatok mesterséges felnevelésének, néhány ritka faj esetében kivételt tesz, mivel fontos küldetésének tartja a ritka és veszélyeztetett állatok bemutatását és szaporítását. Az európai bölény az egyik legkülönlegesebb állat, a faj már nem létezne, ha nincsenek állatkertek - tette hozzá.

A kis borjút, mivel az anyja nem tudja szoptatni, mesterségesen kell táplálni. A park vezető gondozója és csapata háromóránként eteti a jelenleg háromhetes állatot. Az üsző most már naponta hat liter borjútejpótló tápszert eszik meg.

A középkori krónikákban sűrűn szerepel a bölény, Mátyás király korában még közönséges eseménynek számított hazánkban is a bölényvadászat. A feljegyzések szerint egészen a 18. századig éltek Magyarországon, az utolsó példányt 1790-ben ejtették el. Nem sokkal ezután szinte egész Európából eltűnt, csak a lengyelországi Bialowieza őserdejében maradt párszáz egyed. Ám az egyetlen megmaradt populáció élőhelye a frontvonalban feküdt, emiatt létszámuk folyamatosan csökkent. 1916-ban már csak százötven állatból állt a bölénycsorda, 1919. február 21-én pedig egy vadorzó ölte meg az utolsó bölényt a bialowiezai őserdőben.

Az európai bölény így "kipusztult" Európában, de csak a szabad természetben. Az 1923-ban alapított Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság vette számba az összes állatkertekben fellelhető állatot: végül ötvenhat fogságban élő egyedet találtak és gyűjtöttek össze. A társaság elkezdte újra szaporítani a bölényeket, majd a bialowiezai őserdő egy védett területére fokozatosan visszatelepítették őket.

Jelenleg Lengyelországban, Fehéroroszországban, Litvániában, Oroszországban, Ukrajnában, Romániában és Szlovákiában élnek visszatelepített állományok, valamint betelepítették a korábbi elterjedési területén kívüli Kirgizisztánba is.