Elkaszálva

A Brexittel, vagyis Nagy-Britannia kiválásával az Unióból 12 százalékkal csökken az európai közös kasszába befizetett összeg. Az apadó források nyomán százmilliárdokkal kevesebb agrártámogatást adna az Európai Bizottság a következő uniós pénzügyi ciklusban a magyar gazdáknak is. Az illetékes kormányzati ember azonban ígéretet tett arra, hogy nem engedünk a '48-ból. Ragaszkodni fognak a támogatási összegek változatlanságához.

Érthető a harcos kiállás, hiszen Brüsszel elkaszálná egy jól kidolgozott elképzelés megvalósítását. Éppen amikor termőre fordult a legzsírosabb állami termőföldek kiárusítása a Fidesz-közelinek tartott oligarcháknak, közöttük Mészáros Lőrincnek és családjának, sokak szerint valójában Orbán Viktornak és hozzátartozóinak, alaposan megvágnák a közvetlen földalapú támogatásokat Ráadásul a birtok nagyságának arányában korlátoznák a hektáronként kifizethető összeget is. Több tízmillió forintot húzna ki Brüsszel a narancsos új földesurak zsebéből.

Igaz, a 2004 óta Magyarországra zúduló hatezer milliárd forintos agrártámogatás nagy része nem fejlesztésre, korszerűsítésre, a gazdaság szerkezetváltására, a versenyképesség javítására ment el, hanem luxuskiadásokra. A rendkívül jó adottságú magyar mezőgazdaság ma már nem csak a nyugat-európai, hanem a régiós országokhoz képest is lemaradt. Ezen a visszafogottabb uniós agrártámogatás már nem sokat ronthat.

Ami javíthatna, ahhoz Brüsszelnek nem sok köze van. Például felül kellene vizsgálni az állami földek rengeteg botrányt kavaró haszonbérleti szerződéseit, amelyek jelentős uniós támogatáshoz juttattak mára kultikussá vált műkörmöstől, építési vállalkozóig, nyelvtanárig sok mindenkit, aki közel volt a tűzhöz. Miközben a gazdák támogatására hivatott programból többnyire a gazdák maradtak ki. Fel kellene hagyni a magyar agrártermelés több mint felét adó mezőgazdasági nagyüzemek ellehetetlenítésével, de a biogazdaságok szó szerinti beszántásával is.

Mert különben a saját lábunkat kaszálja el az Orbán-kormány.