Hegyi Iván;
foci;1962;csehszlovákok;
2018-06-09 09:15:00
Hegyi Iván: Jöttek a csehszlovákok
Hidegebb volt 1962. június 10-én a chilei Rengóban, mint Budapesten. Idehaza napközben 18-22 fokot mértek, odakinn viszont hősugárzókat kellett rendelni a magyar válogatott szálláshelyére, mert a Hotel Cityben, ahogyan meleg víz, úgy fűtés sem volt eleinte, és nemegyszer gond támadt a világítással is. Ehhez képest honfitársaink – akik évtizedeken át részt vettek, sőt általában komoly szerepet játszottak a labdarúgó-világbajnokságokon – emlékezetesen, ragyogó bomba- (Tichy) és szólógóllal (Albert), az angolok fölött aratott 2:1-es diadallal kezdték a tornát. Aztán a bolgárok ellen tizenkét perc alatt 4:0, a végén 6:1 lett, így az argentinokkal szemben – három csatár pihentetésével – már megtette a 0:0 is.
Rancagua, a magyarok csoportmérkőzéseinek és negyeddöntőjének egyaránt otthont adó település alig harminc kilométernyire volt Rengótól, ahol a vb előtti edzőmeccsen hazánk fiai 8:2-re tángálták el a szintén Mundial-résztvevő svájciakat. A legjobb nyolc persze a csehszlovákokkal játszott találkozón következett el, ám – tét ide, tét oda – az egycsatornás magyar televízió csak másnap este sugárzott (huszonöt perces) összefoglalót a meccsről, aznap a Népstadion kettős Közép-európai Kupa-programját, a Honvéd–Bologna (1:2) és az FTC–Juventus mérkőzést (0:1) adta egyenesben, míg a rádió csupán a második félidőt közvetítette Dél-Amerikából.
Az alatt is kihullott a hallgatók haja... Grosics Gyula megint "leventét" kapott, akár 1954-ben Bernben és 1958-ban Stockholmban, de nem ezen múlt a vereség, hanem azon, hogy a támadójátékosok a kihagyhatatlant is kihagyták. Jozef Adamec, aki a rancaguai mérkőzésen tartalék volt, még évtizedekkel később is felfoghatatlannak tartotta, milyen helyzetek sorát rontották el a magyarok. Változatlanul hitetlenkedve idézte fel például, hogy Fenyvesi Máté – nagy igyekezetében – nekifutott az üres kapuval szemben álló Sándor Károlynak, aki így két méterről sem tudta a helyére gurítani a golyót.
Ráadásul még a gól sem volt gól...
Tichy Lajos lövése a felső lécről levágódott, a partbíró azt jelezte, a labda a kapuvonalon belül ért földet, ám Nyikolaj Latisev szovjet játékvezető – a magyarok régi, jó barátja, aki már az 1958-as világbajnokságon is érvénytelenített egy Tichy-gólt – felülbírálta kollégáját.
Az Adolf Scherer tizenharmadik perces, szerencsés-szerencsétlen megmozdulásával 1:0-ra győztes csehszlovákok úgy kerültek az elődöntőbe, hogy négy meccsen mindössze három gólt szereztek, a magyarok viszont 8:3-es gólaránnyal búcsúztak, és Baróti Lajos szövetségi kapitány tűnődhetett, miért hagyta ki a Chilébe az olasz küldöttséggel együtt utazó keretből Machos Ferencet. A csatár az 1961-ben és 1962-ben is bajnok Vasas vezéregyénisége volt, az ősz mester azonban – saját bevallása szerint – emberileg nem kedvelte őt, ezért vitte ki helyette a dorogi Monostori Tivadart. Ám Göröcs János az argentinok ellen megsérült, s bár a csehszlovákok ellen a helyén játszó Rákosi Gyula (magától értetődő becenevén: "Matyi") kitűnő futballista volt, az irányító-képesség és a gólérzék tekintetében nem konkurált Machossal. S ki tudja, vajon az angyalföldi mesterlövész is "néma" maradt volna-e, mint az azon a délutánon valósággal elátkozott többi klasszis?
A kiesés után Kádár János, "a forradalmi munkás-paraszt kormány" elnöke megnyugtatónak szánt táviratot küldött Chilébe: "Természetesen sajnáljuk, hogy a negyeddöntőben bennünket ért kudarc következtében csapatunk kiesett a további küzdelmekből. De mindnyájan büszkék vagyunk arra, hogy válogatottunk ellenfeleink által is elismert sportszerű eszközökkel, önfeláldozóan küzdve, csoportelsőként a világ jelenleg legjobb nyolc labdarúgó-csapata közé jutott."
Harold Macmillan, az Egyesült Királyság miniszterelnöke nem vigasztalta hasonló telegrammal az angol delegációt a címvédő braziloktól ugyanaznap elszenvedett 3:1-es vereség után. Pedig a szigetországiak is nekikeseredtek, mert a találkozó előtt abból indultak ki, hogy az 1958-as vb-n az angol–brazil volt az egyetlen meccs, amelyen az aranyérmes dél-amerikaiak nem nyertek (0:0). Ám négy évvel korábban Göteborgban nem játszott Garrincha, a brazil támadóötös így festett: Joel, Altafini, Vava, Zagallo. Ellenben Vina del Marban a Garrincha, Vava, Amarildo, Zagallo négyes ostromolt, és ugyanúgy Didi irányított, mint ötvennyolcban, de az akciók befejezéséhez már a beszámolók szerint "különlegesen nagy területen mozgó" Zito zárkózott fel.
A vesztesek közül Ray Wilsont, a brit bal-bekket rázta ki leginkább a hideg – akár a magyarokat Rengóban –, hiszen a "Kismadár" mellette röpködött. Az első félidőben szó szerint, mivel az első gólt – szélsőtől szokatlanul – fejelte a kiszámíthatatlan Garrincha, aki később bombagólt lőtt húsz méterről a bal felső sarokba. Johnny Haynes, az angolok csatára a meccs után azt mondta: "Miként lehet felkészülni annak a játékosnak a feltartóztatására, aki egyszerűen megállíthatatlan?"
Az angolok egyikének azért sikerült lefognia, ha mást nem is, egy kutyát. A kis fekete eb hosszasan szaladgált a pályán, Ron Springett brit kapus és Garrincha nem tudta elkapni, Jimmy Greaves azonban magához csalogatta. A szigetországiak nem hitték volna, hogy a middlesbrough-i Alan Peacock gyomorbántalmai miatt bevetett milánói Inter-nacionalista, Gerry Hitchens egyenlítő gólja után ez lesz az egyetlen sikerélményük...
Bár Walter Winterbottom szövetségi kapitány a brazil–csehszlovák döntő (3:1) után viszonylag elégedetten tekintett körbe odahaza. Chilében ugyanis megjósolta: a brazil–angol meccs győztese lesz a világbajnok. Naná, hogy így reflektált, amikor vége lett a csúcstalálkozónak: "Ugye, megmondtam?"