Fűben, fában, orvosságban - A bükki füvesember

Publikálás dátuma
2018.06.08 07:10
FOTÓK: KÁLLAI MÁRTON
Fotó: /
Szabó Gyuri bácsi azt meséli, nagymamájától, a javasasszonytól vette át a családjukban öröklődő ősi tudást. Bükkszentkereszt, ahol él ma is, zarándokhely. Sokan fordulnak a természet patikájához.

A kilencvenéves bükki füvesember rangos állami kitüntetést kapott születésnapjára, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. Amikor arról faggatom Szabó Gyuri bácsit zöldellő gyógynövénykertjében, szed-e gyógyszereket, csodálkozva néz rám. „Nekem nem írnak fel gyógyszert, nincs rá szükségem. Egészséges vagyok.” Mértékletes életet él, naponta nyolc csésze gyógyteával tudatosan védi, támogatja szerveit, a fürtős menta jóvoltából a megfázás sem éri utol. Kórházban egyszer feküdt, amikor a műtét elodázhatatlan volt. A gyógynövények betegségmegelőző és gyógyító erejében hisz, de az orvost nem kerüli el, évente egyszer eljár ellenőrzésre… „Az egészségemet a génállományomnak is köszönhetem, de részük van benne a gyógyteáknak, és annak is, hogy itt élek, a jó levegőn. Néha kedvtelésből kapálok, kaszálok még, és figyelek magamra, ügyelek a belső békémre” – magyarázza. Közben végigsimítja tekintetével a húszesztendős levendulatöveket, amelyeket maga telepített. Mutatja az ágyásokban a bársonyos levelű orvosi zsályát, a kakukkfüvet és az illatos szurokfüvet, azaz vadmajorannát – és mindjárt mondja, melyik milyen panaszra jó. Tekintetével követi a fecskék röptét, kiszúrja a szilvalevelet rágó kőrisbogarat, büszkélkedik a bokorra nevelt diófával, figyeli a fatörzsek csavarodását. Magyarázza, melyik a védett palástfű, melyik a cickafark, a női bajok enyhítője. A természetben érzi igazán otthon magát.

„Hatesztendős voltam, amikor beköltözött hozzánk az özvegyen maradt nagymamám. Javasasszony volt, betegek jártak hozzá, mivel a Horthy-korszakban kevés embernek volt pénze orvosra, patikára. Nagymamám, ahogy idősödött, kereste, kinek adja tovább a tudását, amely a szépanyja óta öröklődött a családban. Engem választott, és onnantól együtt jártuk az erdőt-mezőt, aztán a padláson szárítottuk a gyógynövényeket. Nyolc év alatt átvettem tőle a tudást, amit a népi gyógyítók őriztek évszázadokon át. Később elvégeztem a természetgyógyász-tanfolyamot. A gyógyító energiákkal megáldott Bükkszentkeresztet tudatosan választottam. Harminc éve, mióta nyugdíjas vagyok, itt élek” – mondja a füvesember, kinek nevét „cukorteája” révén szinte az egész világon ismerik.

Bükkszentkeresztre szinte naponta érkeznek a csoportok, mi a kisnánaiakkal futottunk össze. Szavaikból kiderül, hogy egyre vonzóbb a természetes gyógymód, aki teheti, gondoz otthon egy kis fűszerkertet. Akadnak, akik a nyakló nélkül szedett pirulák mellékhatásától tartva kortyolnak, mások teakúrával egészítik ki az orvosi kezelést. Időről időre felmerül, hogy a népi gyógyítás kimeríti a kuruzslás fogalmát, hogy tudományosan nem igazolt a hatásuk. Szabó György szerint viszont a népi gyógyászatban használt növények legtöbbje – mint a kamilla, a kakukkfű, a galagonya, a zsurló, a zsálya, az útifű – kiállta az idő próbáját. Az évszázadok során bizonyították gyógyhatásukat, és nincs akadálya, hogy ezt tudományosan igazolják. Vannak persze szabályok: hároméves kor előtt ne itassunk gyógyteát. Akadnak olyan növények, amelyeket hajdan előszeretettel alkalmaztak, de mára tiltólistára kerültek, mert mérgezőek, ilyen a gyöngyvirág, a csattanó maszlag, a farkasalma vagy a bolondító beléndek – utóbbinak neve magáért beszél. „A fehér fagyöngy is lehet mérgező, ha forró vízben áztatjuk, de ha hidegben, akkor nem árt. Idén kemény tél volt, és a falu szélén lakom. Érdekes, hogy egy őz visszajárt a kertembe, és többször belakmározott a kitett, kiáztatott fagyöngyből, de ma is él” – nyugtázza a füvesember.

Bükkszentkereszt igazi hegyi falu. A klímája szubalpesi, a falu határában folyó patakban alpesi gőte él. Kristálytiszta levegője miatt a két világháború közt gyógyüdülőhelyként tartották számon, az orvosok a torokbántalmakra, a tüdő betegségeire ajánlották a „légfürdőkúrát”. A Lófő tisztásra száz nyugágyat vittek ki a betegeknek. Akadt úriasszony, aki az árok mellé heveredett, mert a pesti orvosprofesszor azt mondta neki, itt az árokparton is meggyógyul. Már a pálos szerzetesek úgy érezték: a bükki földsugárzás és a kövek gyógyítanak.

Óvatos alkalmazás

„A beteg minden pénzt megad a gyógyulásért. Tartok olyan krémet, amit magam is drágállok, de a vevők megveszik, mert állítják, csökken a fájdalmuk” – mondja egy egészségbolt tulajdonosa, aki név nélkül kíván szerepelni. Beszélgetőtársam gyógyszertári asszisztens volt, de régóta saját üzletét vezeti, vevőinek tanácsokat is ad. „Az orvos szava szent. A vérnyomáscsökkentőjét senki sem hagyhatja el csak azért, mert gyógyteát kortyol” – magyarázza.

,,Kuruzslás-e a gyógynövényekkel betegségeket kezelni? Ez attól függ, ki végzi!" – mondta Bérci István, a Magyar Étrend-kiegészítő Gyártók és Forgalmazók Egyesülete elnöke. ,,Fontos, hogy megfelelő felkészültséggel, szakértelemmel bírjon, aki a kúrát előírja. Sok mérget tartalmazó gyógynövény létezik, teát is csak olyanból főzzünk, ami garantáltan nem árt! Az étrend-kiegészítő nem helyettesíti a gyógyszert. Előírás, hogy a benne levő gyógynövény hatóanyag-tartalma sem lépheti túl a terápiás dózis alsó határát. Sokan azt remélik, elkerülhetik a gyógyszerek káros mellékhatásait, ha a természet patikájához fordulnak. Ez tévedés, mivel a rosszul választott gyógynövénynek is lehetnek mellékhatásai. A gyógynövényes kezelés komoly felelősség, legjobb, ha azt a fitoterápiában jártas orvos vagy gyógyszerész vállalja. A vényre kapható gyógyszerek és bizonyos gyógynövények kölcsönhatásba léphetnek, erősíthetik vagy gyengíthetik egymás hatását. Mindenkinek azt javaslom, mielőtt kúrába kezd, kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét.”

„Fontos a szakszerűség, és ne higgyük, hogy egy-egy faj csodatevő – magyarázza Pénzesné Kónya Erika, az Eszterházy Károly Egyetem Növénytani és Növényélettani Tanszék tanszékvezető egyetemi docense. ,,Egyéni érzékenység is előfordulhat a növényekkel szemben, és a gyűjtésnek is vannak kockázatai. Némely hatóanyag csak úgy érvényesül, ha a növényt a fejlődésének egy bizonyos szakaszában gyűjtjük. A fűszernövény, az ehető növény és a gyógynövény nem ugyanaz a kategória, utóbbi akár mérgező lehet, ha helytelenül alkalmazzuk.”

Szerző
2018.06.08 07:10

Életveszélyes hibával járhatnak a miskolci villamosok

Publikálás dátuma
2018.09.22 16:23
Illusztráció.
Fotó: Facebook / MVK Zrt./
Meghibásodott egy biztonsági rendszer, nyitott ajtóval is elindulnak a járművek. A közlekedési vállalat tud a hibáról, de a felelősséget látszólag a vezetőkre hárítja.
Nyitott ajtóval is közlekedik a villamos Miskolcon - írja egy olvasói levél után az index.hu. A portált értesítő olvasó egy dokumentumot is eljuttatott a szerkesztőségnek arról, hogy a meghibásodás ellenére is járnak a járművek a városban.
A „Skoda villamosok ajtózáródás ellenőrzése” című dokumentum csütörtökön lépett életbe, és ebben figyelmeztetik a villamosvezetőket, hogy a járművük meghibásodása miatt jobban figyeljenek oda indulásnál. A hiba lényege, hogy nem működik egy biztonsági rendszer, ami megakadályozná, hogy a villamosok nyitott ajtóval közlekedjenek. A dokumentum felszólítja a vezetőket, hogy indulás előtt ellenőrizzék az ajtókat, majd megfenyegeti őket, hogy ha nem így tesznek, az "hátrányos jogkövetkezményeket vonhat maga után".
Állítólag többször elő is fordult, hogy egy villamos elindult nyitva felejtett ajtókkal, tehát a veszély valós. Ám nem tudni, miért engedik forgalomba a hibás járműveket, sem azt, a járművezetők utasítása mellett tesz-e bármit a cég: a megkeresésekre az MVK Zrt. és a Nemzeti Közlekedési Hatóság sem válaszolt.
2018.09.22 16:23

Roma vagyok, megcsináltam!

Publikálás dátuma
2018.09.22 14:52

Fotó: / Draskovics Ádám
Vörös Viktor húsz éve hagyta el az országot, 13 évesen. A család Kanadába ment, ahogy akkoriban sok más roma család is, évekkel később Angliában telepedett le. Közben egy kis időt itthon töltött, de úgy találta, nem látják szívesen. Londonban segédmunkásként kezdte, ma saját klubja és edzőterme van.
„Úristen, beleremeg a szívem már abba is, hogy itt lehetek. Tudod, itt nőttem fel, ez a város volt a mindenem. Látod, George, ez a Duna. Sehol se olyan szép, mint itt. A srácot egyébként azért hoztam, hogy ő is lássa, milyen is ez az ország, és hogy van itt egy nap, ami a romáké. Amúgy ő is roma gyerek, Constantából való. Tizenhét éves, hat éve él kint. Először focizott, aztán amikor abbahagyta, rossz társaságba keveredett. Akkor találkoztunk. Nyüzüge gyerek volt, mondjuk, most se egy Erdei Zsolt, de azért már van rajta izom. Azóta rendesen tanul is, nem dohányzik, a pénzéből bokszcipőt vesz és segít a teremben a kicsikkel. Do you remember, George, the Gipsy Festival in Nottingham? Jaj, bocsánat, csak azt akarom, hogy ő is értse. Tavaly meghívtak minket a nottin ghami roma fesztiválra. A teremből négyen mentünk: Rakhim, aki munkaügyes egy cégnél, de ma már bajnok az amatőrök között, egy Gabriel nevű srác, George és én. Mondtam is viccesen, hogy lám, itt van George, aki romániai roma, Gabriel, aki lengyelországi roma, én, a magyar roma és az indiai Rakhim, aki abból az országból jött, ahonnan ezer éve mi is, és most munkaügyi előadó itt Angliában” - írja a Vasárnapi Hírek.

El kell innen menni

„1998-ban mentünk ki Kanadába. Ahogy mondani szokták, a jobb élet reményében. Aztán anyámék elváltak, apám hazajött és rákos lett. Azt mondta, egyszer még látni akar minket, mielőtt elmegy. Na, erre hazajöttünk. Pedig azt mondták a kinti edzőim, hogy ha maradok, még olimpiai bajnok is lehet belőlem. Hogy mióta bokszolok? Ez jó sztori: anyámék nem is tudták, hogy bokszolok. Azt hitték, focizni járok a KSI-be. Ha megtudják, biztos nem engednek. Pedig mindent azoknak az embereknek köszönhetek, akik ott foglalkoztak velem. Orbán Sanyi bácsinak, isten nyugosztalja, Svasznek Jenőnek és Szakos Józsi bácsinak. Akkor tanultam meg, hogy nekünk tízszer annyit kell dolgoznunk, mint egy másik gyereknek, hogy elismerjenek. Akkor ezt nagyon utáltam, de Angliában ebből sokat profitáltam. A család akkor tudta meg, hogy mit csinálok, amikor megnyertem a serdülő országos bajnokságot és második lettem a diákolimpián. Amikor hazajöttünk, úgy éreztem, mintha pofon vágtak volna. Szemeztem a villamoson egy velem egykorú lánnyal, erre ő magához szorította a táskáját. Akkor éreztem először, hogy én más vagyok, mint a többi. Volt, hogy haverokkal be akartunk menni egy klubba bulizni, de nem engedtek be, azt mondták, bocs, srácok, ez zártkörű rendezvény. Jelentkeztem egy munkára. Mondták, tök jó, ha ideérsz, csöngess föl. Ott álltam a kapuban, beengedtek, rám néztek: bocs, haver, már betöltöttük az állást. De hát most beszéltünk telefonon! Sajnáljuk, ez van. Óriási törés volt, hogy nem is szeretnek itt annyira engem. Amikor Kanadában voltam, nekem végig nagyon hiányzott az ország, a barátaim. De ez megütött. Szeretem, imádom, ez a hazám, de mégis mondtam magamnak, akkor el kell menni innen valahova, ahol beszélnek angolul. Megértettem, hogy ha itt élnék, nem jutnék sokra.”

Az egyetlen fehér

„Londonban éreztem először, hogy itthon vagyok. Talán azért, mert nem mondták, hogy különbözök a többiektől. Gyári munkával kezdtem, azután autómosóban dolgoztam. A szabadnapjaimon is melóztam, mikor hol. A fontos az volt, hogy legyek bejelentve. Hogy hivatalos legyek. Aztán leraktam a biztonsági őri vizsgát, a bokszedzői vizsgát, elkezdtem éjszakai bárokban dolgozni. Az első helyen én voltam a legkisebb és az egyedüli fehér. Képzelheted. A többiek azt hitték, azért vett föl a tulaj, hogy az utcáról én hívjam be a lányokat. Merthogy ez egy fekete klub volt, a kidobók ilyen kétajtós szekrények. Ha valahol balhé volt, én a lábak között hamarabb odaértem. Mire ezek átcammogtak a tömegen, én már rendet csináltam. Akkor kezdtek komolyan venni. Hat éve átköltöztem Nottinghambe és letettem az üzleti vizsgát, hogy megnyithassam a Victory Boxingot. Hogy minden szabályszerű legyen. Ma már ezt csinálom. Van a városban egy profi bokszakadémia, a DCT (Dreams Come True – Az álmok valósággá válnak), ők felkértek partnernek. Megtiszteltetés volt. Mert van ott két olyan srác, akiket a Frank Warren promotál, tudod, ő az egyik legnagyobb ász Angliában, és én edzhetem ezeket a gyerekeket. A Victory Boxingban mindenkinek tartunk edzéseket, időseknek, fiataloknak. Olyanoknak, akik bokszolni akarnak, és olyanoknak is, akik csak fittek szeretnének lenni. Fiatalok, idősek, csajok, mindenki.”

Felemelt fejjel

„Hogy most miért vagyok itt? Hiszed vagy sem, nekem fogalmam sem volt róla, hogy van ilyen, hogy Roma Büszkeség Napja. Aztán Setét Jenő kérdezte, nem akarok-e hazajönni és részt venni rajta? Egyből igent mondtam. És tudod, miért? Nemcsak azért, mert értek mindenféle atrocitások, mielőtt elmentem. Hanem hogy elmondjam, milyen életet is élhetnénk, ha akarnánk. Mert lássuk be, néha igazuk van a magyaroknak: köztünk is vannak rossz emberek. De hát a többiek között is van. Kanadában vagy Nagy-Britanniában millió nemzetiség él, de nem mondják, hogy ez egy indiai bűnöző vagy egy kínai bűnöző vagy egy fekete bűnöző. Ha csinált valamit, akkor rossz ember. Kész. Éspedig ha valamit nagyon akarsz, akkor meg is tudod csinálni. Mindegy, milyen színű vagy: képes vagy rá? Akkor bravó. Nem? Akkor majd legközelebb. Én például nem vagyok sztáredző, de elismerik a munkámat, és az nekem teljesen elég. Van három lányom, mindegyik tanul, a középső szépen zongorázik. A két kicsi még nem is járt Magyarországon, nem tudom, mikor lesz az, hogy nyugodtan hazahozom őket, hogy megmutassam, mit is imádtam ebben az országban. Azért jöttem, és azért veszek részt a meneten, mert nem tudok egyenként a szemükbe nézni azoknak, akik annak idején elhajtottak, és nem adtak lehetőséget. De így felemelt fejjel mindenki szemébe nézek, és azt mondom: ide nézzetek, én is ember vagyok és jó ember! Hogy roma vagyok és igenis megcsináltam! Ha itthon nem megy, semmi gond, én kergetem az álmomat, és megyek oda, ahol el tudom érni. Tudod, a családunkban mindenki zenélt, csak én vagyok ilyen elfajzott. Az egyik nagyapám prímás volt, a másik brácsás, édesapám pedig az Állami Népi Együttes egyik vezetője. Szóval azt hiszem, nem hoztunk szégyent az országra. Ezért is van, hogy ha valahol kérdezik, where are you from?, honnan jöttem, én büszkén mondom, hogy I’m hungarian. Magyar vagyok. De az igazság az, hogy ez itt nem nagyon érdekel senkit.”
2018.09.22 14:52
Frissítve: 2018.09.22 15:13