Az utolsó bástya ostroma

Látszólag hihető teóriával állt elő Hadházy Ákos, aki szerint Orbán Viktor tulajdonképpen Magyarország kilépését készíti elő az Európai Unióból a bíróságok függetlenségének felszámolásával. A Lehet Más a Politika országgyűlési képviselője sajtótájékoztatóján kifejtette: a magyar miniszterelnök ekképpen próbálja elkerülni, hogy az Európai Ügyészség felelősségre vonja őt. A hazánkban burjánzó korrupció ismeretében magam is tetszetősnek és plauzibilisnek tartanám ezt az elméletet; annál is inkább, mert már az illetékes uniós szervek is felfigyeltek például arra a viszolyogtató közbeszerzési gyakorlatra, melynek értelmében kizárólag az Orbán-kabinet holdudvarához tartozók juthatnak zsíros állami megrendelésekhez.

A magyar kormányfő azonban alighanem tisztában van azzal, hogy Magyarországnak az EU-ból való kiléptetése az orbáni politika neuralgikus pontját jelentené, hiszen hazánk lakosságának túlnyomó része a közvélemény-kutatások szerint is ellenezne egy ilyen öngyilkos ugrást a semmibe. „Komp-ország” Moszkva érdekszférájába történő lavírozása belpolitikai szempontból tehát valószínűleg nem lenne kifizetődő még akkor sem, ha a túlsúlyos kormánypárti média éjjel-nappal Brüsszel-ellenes propagandát ontana mintegy a kilépés előkészítéseként. Pénzügyileg sem lenne rentábilis Orbán Viktor számára a távozás, és nem pusztán a tetemes összegű uniós támogatásoktól való elesés okán. Putyinnak paradox módon csak addig fontos Magyarország, amíg hazánk az európai szupranacionális szervezet leggyengébb láncszeme, melynek révén fellazítható a kontinens politikai kohéziója; jól kitapintható érdek híján sem „minden oroszok cárja”, sem a geopolitikát többnyire bizniszként felfogó pekingi vezetés nem finanszírozna egy autokratikus kísérletet Európa közepén.

A „centrális erőtér” megteremtésének igényéből konzekvensen következik ugyan a harmadik hatalmi ág függetlenségének felszámolása, a három éve elveszített alkotmányozó többség hiányában azonban a kormánypártok egészen mostanáig nem tudtak belefogni a magyar jogállamiság utolsó bástyájának destrukciójába. A belpolitikai háttér ehhez április óta adott, ami pedig a kormányzati mozgásteret meghatározó nemzetközi körülményeket illeti, Orbán Viktor kabinetje külföldön sem tétlenkedik. A magyar diplomácia vezetője bizonyos értelemben hasonlít XVI. Lajos királyhoz, aki a francia nemzetgyűlés határozatait előszeretettel vétózta meg. Szijjártó Péter tárcája hasonlóképpen megakadályozza az Európai Unió minden kísérletét az illegális migráció mértékének csökkentésére, legyen szó a kibocsátó országokkal történő együttműködésről vagy a dublini rendszer reformjáról. A huszonnyolcak közti konszenzus követelményét kiaknázó magyar külügyér magatartását nehéz másként értelmezni, mint hogy főnöke a kontinenst sújtó migrációs válság fenntartásában érdekelt. A káosz a záloga ugyanis annak, hogy Orbán szélsőjobboldali szövetségesei a soron következő EP-választásokon megerősödjenek. A megváltozott politikai klímában felszámolható lesz aztán a bírói függetlenség, plusz az Európai Ügyészség ötlete is kútba esik majd.

2018.06.14 08:05

Kockajáték

A dél-karolinai kisváros, Charleston gettójában nyáresténként tereferélnek az asszonyok a Harcsa utcában, a férfiak kockajátékot űznek. A szerencsejátékosok hiszik, egy nagy dobással mindent megnyerhetnek, de akadnak olyanok is, akiknek álca a játék, inkább Sporting Life-ot, a kábítószerdílert várják. George Gershwin 1935-ös operája, a Porgy és Bess eredetileg ezzel az eleven képpel indul, és aztán egy olyan történetet mesél el slágerekben, hogy mű a XX. század egyik legjobb operájaként a Carmen magasságába emelkedik.
Gershwin darabja 1970-ben érkezett Budapestre, játszották az Erkelben és a Szegedi Szabadtéri Játékokon is, mindenütt nagy sikerrel. Majd 1983-ban a darab bemutatását ahhoz a kitételhez kötötték a szövegíró, Ira Gershwin végakarata szerint, hogy a szerepeket afroamerikaiak énekeljék. Az elvárás nem előzmény nélküli: George Gershwin sem rajongott az ötletért, hogy az egyik első hangosfilm, Az éneklő bolond sztárja, Al Jolson, aki feketére festett arccal játszott afroamerikait az 1920-as évek végén, bekerülhessen a darabba.
A Porgy és Bess tavaly négy előadás erejéig újra az Erkelben volt látható. A bemutató több szempontból is nagy dobásnak bizonyult, és nem hiányzott a fekete arcfesték Almási-Tóth András rendezéséből. A sikert beárnyékolta, hogy a magyar intézmény kitétel nélküli szerződést kötött az amerikai jogkezelővel, így mindenütt jeleznie kellett: az előadás ellentétes a mű színrevitelének követelményeivel. 
A tervek szerint két hét múlva újra bemutatnák itt a darabot, ám egyelőre játszási engedély nincs. Hasonló helyzet nyilván nem példa nélküli, ám egy kiemelt nemzeti intézmény szempontjából ez hazárdjátéknak tűnik. Főként, hogy az Operaház főigazgatója a vitatható „all black cast” szabályt rasszistának titulálta, nem érezvén a szavak súlyát.
2019.03.23 09:22
Frissítve: 2019.03.23 16:11

A felfüggesztés hete

Azt állította Gulyás Gergely miniszter (az Európai Néppárt ülése előtti nyilatkozatában az MTI-nek), hogy a Fidesz csak akkor tud a Néppártban maradni, ha nem csupán a párt kizárására, hanem a felfüggesztésére sem kerül sor.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Fidesz tagságát felfüggesztették, mégis maradt. A Néppárt honlapján ez a cím olvasható: Fidesz membership suspended after EPP Political Assembly (Felfüggesztették a Fidesz tagságát az Európai Néppárt Politikai Gyűlése után). A többi süket duma süketeknek és vakoknak.
Azt állította Orbán Viktor (Brüsszelben, az Európai Néppárt döntése után), hogy "a magunk részéről… egyoldalúan mi felfüggesztjük jogaink gyakorlását.”
Ezzel szemben a tény az, hogy ilyen nincs és nem is volt. Ha lett volna, akkor a Fidesz egyoldalúan fogja magát, és egyoldalúan kivonul a Néppárt gyűléséről, mondván, hogy felfüggesztettem a tagságomat, viszontlátásra. Ehelyett megegyezett a felfüggesztésben és a vele járó szankciókban a néppárti elnökséggel, majd hozzájárult ahhoz, hogy a tagok ezt megszavazzák. Az eredmény: 190-3. Egyoldalúnak egyébként tényleg egyoldalú.
Azt állította Varga Judit, uniós kapcsolatokért felelős államtitkár (a kormánypárti Mandiner hírportálnak, arra válaszolva, miért is jön majd a néppárti bölcsek tanácsa Budapestre), hogy „évek óta dobálóznak kritikusaink azzal, hogy Magyarországon milyen problémák vannak az európai értékekkel, a bíróságok függetlenségével, az Alkotmánybírósággal, de senki sem jött el hozzánk, hogy valóban meggyőződhessen arról, mi is a helyzet pontosan.”
Ezzel szemben a tény az, hogy például a Velencei Bizottság szakértői rendszeresen jártak ide, és legutóbb például a közigazgatási bíróságok felállításával kapcsolatban adtak ki bíráló állásfoglalást. Az Európai Parlament pedig (több itteni helyzetfelmérés után) többször is határozatban ítélte el – legutóbb a néppárti képviselők többségének a szavazatával – a magyar kormányt a jogállami normák megsértése miatt. Szóval a Néppártnak már a könyökén jön ki Orbán. De még mindig nem megy ki.
Azt állította Orbán Viktor (brüsszeli sajtóértekezletén), hogy „jogállamiság tekintetében se Belgium, se Svédország, se Finnország, se Németország egy fikarcnyival sincs jobb helyzetben, mint Magyarország.”
Ezzel szemben a tény az, hogy egyik nevezett országban sincs a teljes hatalom néhány régi haver kezében, nincs gyakorlatilag leválthatatlan legfőbb ügyész, nem függ a bírósági kinevezések, előmenetelek rendje egyetlen kinevezett baráttól, nem került az Alkotmánybíróság teljes kormányzati fennhatóság alá, nincs totális kormányuralom az állami média fölött, és nem szerezte meg a kormány a magántulajdonban lévő média nagy részét is, nem jutnak a közbeszerzési megbízások Mészárosokhoz és Garancsikhoz, vagyis a kormányfő barátaihoz, nem fejezik le a tudományos életet és az ország egyik legjobb egyetemét, nem éheztetik a menedékkérőket, és nem fenyegetik az állampolgári jogok mellett kiálló civil szervezeteket. Csak úgy, egy szuszra. De volna még két-három szuszra való is.
2019.03.23 09:21
Frissítve: 2019.03.23 09:27