Az utolsó bástya ostroma

Látszólag hihető teóriával állt elő Hadházy Ákos, aki szerint Orbán Viktor tulajdonképpen Magyarország kilépését készíti elő az Európai Unióból a bíróságok függetlenségének felszámolásával. A Lehet Más a Politika országgyűlési képviselője sajtótájékoztatóján kifejtette: a magyar miniszterelnök ekképpen próbálja elkerülni, hogy az Európai Ügyészség felelősségre vonja őt. A hazánkban burjánzó korrupció ismeretében magam is tetszetősnek és plauzibilisnek tartanám ezt az elméletet; annál is inkább, mert már az illetékes uniós szervek is felfigyeltek például arra a viszolyogtató közbeszerzési gyakorlatra, melynek értelmében kizárólag az Orbán-kabinet holdudvarához tartozók juthatnak zsíros állami megrendelésekhez.

A magyar kormányfő azonban alighanem tisztában van azzal, hogy Magyarországnak az EU-ból való kiléptetése az orbáni politika neuralgikus pontját jelentené, hiszen hazánk lakosságának túlnyomó része a közvélemény-kutatások szerint is ellenezne egy ilyen öngyilkos ugrást a semmibe. „Komp-ország” Moszkva érdekszférájába történő lavírozása belpolitikai szempontból tehát valószínűleg nem lenne kifizetődő még akkor sem, ha a túlsúlyos kormánypárti média éjjel-nappal Brüsszel-ellenes propagandát ontana mintegy a kilépés előkészítéseként. Pénzügyileg sem lenne rentábilis Orbán Viktor számára a távozás, és nem pusztán a tetemes összegű uniós támogatásoktól való elesés okán. Putyinnak paradox módon csak addig fontos Magyarország, amíg hazánk az európai szupranacionális szervezet leggyengébb láncszeme, melynek révén fellazítható a kontinens politikai kohéziója; jól kitapintható érdek híján sem „minden oroszok cárja”, sem a geopolitikát többnyire bizniszként felfogó pekingi vezetés nem finanszírozna egy autokratikus kísérletet Európa közepén.

A „centrális erőtér” megteremtésének igényéből konzekvensen következik ugyan a harmadik hatalmi ág függetlenségének felszámolása, a három éve elveszített alkotmányozó többség hiányában azonban a kormánypártok egészen mostanáig nem tudtak belefogni a magyar jogállamiság utolsó bástyájának destrukciójába. A belpolitikai háttér ehhez április óta adott, ami pedig a kormányzati mozgásteret meghatározó nemzetközi körülményeket illeti, Orbán Viktor kabinetje külföldön sem tétlenkedik. A magyar diplomácia vezetője bizonyos értelemben hasonlít XVI. Lajos királyhoz, aki a francia nemzetgyűlés határozatait előszeretettel vétózta meg. Szijjártó Péter tárcája hasonlóképpen megakadályozza az Európai Unió minden kísérletét az illegális migráció mértékének csökkentésére, legyen szó a kibocsátó országokkal történő együttműködésről vagy a dublini rendszer reformjáról. A huszonnyolcak közti konszenzus követelményét kiaknázó magyar külügyér magatartását nehéz másként értelmezni, mint hogy főnöke a kontinenst sújtó migrációs válság fenntartásában érdekelt. A káosz a záloga ugyanis annak, hogy Orbán szélsőjobboldali szövetségesei a soron következő EP-választásokon megerősödjenek. A megváltozott politikai klímában felszámolható lesz aztán a bírói függetlenség, plusz az Európai Ügyészség ötlete is kútba esik majd.

2018.06.14 08:05

Nem család

Orbán Viktor nagyokat álmodott a Magyar Állandó Értekezlet novemberi szeánszán. Szerinte Magyarország növekvő számú magyar gyermekkel, nem pedig növekvő számú bevándorlóval akarja orvosolni a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat. A nemzet nagypapája hangsúlyozta, 2018 külhonban is a családok éve lesz. 
Ebben nem is téved. Már ma is minden hetedik magyar gyermek a hanyatló Nyugat országaiban születik. Ha a kedvezőtlen magyar demográfiai folyamatokat nem is, de a brit, német, osztrák és más fogadó nemzetekét biztosan javítani fogjuk. De azért itthon is óriási erőfeszítéseket tesz a rezsim. Emeli a gyermekek után járó adókedvezményeket, kiterjeszti a családi otthonteremetési kedvezmény (csok) lehetőségeit. 
Igaz, ezeket csak a jobb módúak vehetik igénybe, a családi pótlék pedig tíz éve nem változott. Azok pedig, akik a lakástakarék szerződésekkel legalább  halvány esélyt kaptak a lerobbant otthonuk korszerűsítésére, azzal szembesülhettek, hogy nemcsak elvették tőlük ezt a szalmaszálat, de Varga Mihály pénzügyér még hozamvadászattal is megvádolta az utolsó pillanatban szerződött embereket, családokat.
No és persze van néhány százezer család, amelyeket nem érint a családok éve. Ők a gyermeküket, gyermekeiket egyedül nevelő anyák, apák és az egynemű párok, az anyák-anyák és apák-apák, akik minden akadályt legyűrve gyermeket vállaltak. Őket ugyanis az Orbán-féle „kereszténydemokrácia” nagyobb dicsőségére, az „alaptörvénynek” csúfolt jogi nonszensz eleve kirekesztette a családok közül. 
Azért a családok éve nem csupán frázispufogtatás. Az Orbán família, illetve barátainak és üzletfeleinek családjai nem panaszkodhatnak. Hozzájuk a családok évében is dől a közpénz a családi kasszákba. Egyre többen állnak a saját lábunkon, és ez a magyar családok többségének egyre többe kerül. Amíg tűrik.
2018.11.19 12:53
Frissítve: 2018.11.19 12:55

A macedón menekült hete

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy börtönbüntetésre ítélt macedón miniszterelnök, aki a börtön helyett Budapestet és a szabadságot választotta. Jobb ma egy menedékjog, mint holnap egy cella alapon. De hol volt? És hol nem volt? Közben pedig vajon ki segítette, netán vitte egyik helyről a másikra?  
Íme, a dodonai válasz: Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter közölte, hogy „a magyar állami hatóságoknak semmi köze ahhoz nem volt, hogy a volt macedón miniszterelnök saját államának területét elhagyta.” 
Csakhogy ezt nem is állította senki. Annál inkább azt, hogy miután Gruevszki valahogy kijutott Macedóniából, a magyar állam mégiscsak kinyújtotta feléje Orbán Viktor segítő kezét. Vagy autóját. Vagy repülőgépét.
Szorosan felsorakozott Gulyás mögé Hidvéghi Balázs, a Fidesz előretolt kommunikációs igazgatója. Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában úgy reagált az albán sajtó értesülésére – amely szerint a volt kormányfőt az albániai magyar nagykövetség autójával magyar diplomaták szállították tovább –, hogy ezt Gulyás Gergely már cáfolta, hiszen megmondta, hogy a magyar kormány nem működött közre Gruevszki Macedóniából történt távozásában.
Abban viszont minden jel szerint nagyon is közreműködött, hogy aztán idetaláljon Budapestre. Gulyás délelőtt még nem tudhatta, mit ír majd az albán média délután, így azt előre nem is cáfolhatta. Főleg, hogy a magyarok nem Macedóniából csempészték ki Gruevszkit, hanem már Albániából Montenegróba. Hogy onnét hová vitték és hogyan, azt egyelőre nem tudjuk, mivel azonban közben az is kiderült, hogy az Orbán Viktort gyakran szállító magánrepülő Belgrádban járt, márpedig ott éppen nem volt semmilyen futballmeccs, elképzelhető, hogy Gruevszki luxus menekülő járművet is kapott tőlünk. 
Az igazság körmönfont kerülgetésére, vagyis a hazug mellébeszélésre Gulyás Gergely egy másik közlése is jó példa. Mint mondta, Gruevszki „egy magyar külképviseleten tett szándéknyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy menedékjog iránti kérelmet kíván benyújtani.”
A törvény azonban ilyen szándéknyilatkozatot nem ismer. Lehet, persze, hogy a nyilatkozat csupán egy SMS volt, amely úgy szólt, hogy „Viktor, segíts! Nikola”, de akármit szándékozott is kérni Gruevszki akárhol, menedékkérelmet csakis Magyarországon adhat be. Ehhez pedig ide kellett hozni. És ezt a szívességet a magyar kormány, úgy látszik, készségesen megtette. Amire az amerikai külügyminisztérium szóvivője azt sürgette, hogy Gruevszkit adjuk ki Macedóniának, hiszen ott átlátható és alapos eljárásban ítélték jogerős börtönbüntetésre. Hidvéghi az ezt firtató kérdésre így válaszolt: az amerikaiak „egy szuverén ország belügyeibe avatkoznak be ezzel a nyilatkozattal.”
Ne már! Az amerikai nyilatkozat ugyanis csupán reakció arra, hogy Magyarország egy Macedónia nevű független ország belügyeibe avatkozott be azzal, hogy idemenekített egy börtönbüntetésre ítélt politikust. Így tiszteli az Orbán-kormány a szuverén nemzetállamok függetlenségét.
2018.11.17 08:17
Frissítve: 2018.11.18 09:05