El Kazovszkij, a bálványépítő

Publikálás dátuma
2018.06.14 07:45

Fotó: /

Emlékkiállítással tiszteleg egyik első művésze, El Kazovszkij előtt a Várfok Galéria. A művész hetven éve született és tíz éve halt meg, de nem ez az egyetlen kerek évforduló, ami apropót ad.

- Mivel mással emlékezhetnénk jobban El Kazovszkijra, mint egy tematikus kiállítással, amelynek fókuszában az áll, amit egész életében próbált megfesteni: a bálványok, a folyamatos vágyakozás? - teszi fel a kérdést a ma nyíló tárlat kurátora, Dillmann Vanda. - Mi nem tudunk és nem is akarunk olyan átfogó életmű kiállítást rendezni, mint amilyet a Nemzeti Galéria rendezett 2015 őszén, ezért egységes tematikát kerestünk, így esett a választás a bálványok egy csoportjára – emeli ki a művészettörténész, aki személyesen nem ismerhette az alkotót, de egyetemi tanulmányai éppen abban az időszakban zajlottak, amikor a Nemzeti Galériában a Túlélő árnyéka című életmű tárlatra készültek. - Rényi András, az El Kazovszkij Alapítvány tagja, a kiállítás főkurátora is tartott kurzust, akkoriban El Kazovszkij-lázban égtünk – meséli Dillmann Vanda.

- A nálunk kiállított képek nagy része a művész érett korszakából, a kilencvenes, kétezres évekből származik, de látható egy hetvenes években készült alkotás is. Ezen még nem jelenik meg a később védjegyévé vált motívum: a vándorállat, a kutyaszerű figura, aki/ami később azért került az alkotásokra, hogy a képeken ábrázolt viszony, a vágyakozó és a vágyott fél dialektikája egyértelművé váljon a nézők számára – mutat rá Dillmann Vanda.

- A tárlat koncepciója szerint a bálványok három csoportját állítja főszerepbe: torzók, párkák, sivatagi homokozó; hattyús képek és végül a balett. A balerinák androgün testek, akár fiúk is lehetnének – utal a nemiséggel kapcsolatos különleges El Kazovszkij-gondolkodásra. - Ezeket a szép és nemsemleges testeket össze lehet kapcsolni mitológiai figurákkal, Vénuszokkal, párkákkal. Több alkotáson megjelenik a színpadi függöny, a színházi díszletek világa, ami nagyon fontos volt a művész számára. A teatralitás végig nagyon jellemző volt a művészetére. A tánc iránti érdeklődés pedig a klasszikus balettet meghatározó szerepben tudó orosz kulturális gyökereiből is származhat – kapcsolja össze a képeket a kurátor.

Tisztítótűz
- Az élet a purgatórium. Mert valahonnan valahova tart. Ideiglenes állapot, sosem végső. Végső a pokol, és végső a paradicsom, ahol megszűnik az idő, a purgatórium – és az életünk – időbeli kategória. Mi pedig, emberek, ebben a purgatóriumban élünk. A képzőművészet azonban túlmegy rajta, az univerzumot nézi. Természetesen nem az univerzumról magáról beszél, arról nem tud, mert nem tud rálátni, hiszen mi belül vagyunk, belül tudunk csak érezni, beszélni, gondolkodni róla, akármennyire szeretnénk meghatározni és rálátni, és ez is állandó törekvés, és hát engem is mindig ez hajtott: hogy megértsem. Hogy kívülről nézzek rá. Minden tudományt ez hajt. De ez lehetetlen a saját életünk és a saját világunk esetében, ami maga az univerzum vagy az univerzumok sokasága. Egyszóval a képzőművészeti nyelv azért ennyire elnagyolt nyelv, mert nem ember és ember közötti kapcsolatról szól, hanem az emberről az univerzumban - nyilatkozta El Kazovszkij Rádai Eszternek élete utolsó interjújában, amely az Élet és Irodalomban jelent meg 2008. nyarán.

- A kiállítás egyik fő képén, az Ovidius által a Metamorphoses (Átváltozások) című műben leírt Pygmalion történet átirata jelenik meg. Íme a harmadik kerek évforduló, éppen 2010 éve jelent meg a több mint 250 átváltozással végződő mitológiai történet a római kor aranyköltőjétől.

El Kazovszkij performansz-művészete is erre reflektált, ám míg Pygmalionnak megadatik, hogy szerelmes lesz a szobrába és az az istenek által életre kel, addig nála fordított történet tanúi vagyunk, ő mindig az élőkből csinál bábukat, nála mindig elérhetetlen bálványok jelennek meg, akikből sosem lesz élő, ezáltal minden szerelem beteljesületlen marad – említi Dillmann Vanda, aki azt is elmondja, hogy a projektteremben a Dzsan-panoptikum című performansz-sorozatból is fognak vetíteni.

- Több mint húsz festményt állítunk ki, de installációs elemeket is kaptunk kölcsön az El Kazovszkij Alapítványtól. A képek nagy része magángyűjteményekből került ide. Kazovszkij már életében nagyon sikeres művész volt, ezért nemigen maradtak addig ismeretlen munkák a halála után. Az alapítványnak köszönhetően egy internetes adatbázisban mindenki számára hozzáférhetően digitalizálva, adatokkal kiegészítve megnézhetőek a művei. Mi, miután ő volt a galéria egyik első művésze, a Várfok adatbázisából indultunk ki, így elsősorban a Galériához kötődő gyűjtőkör tagjainak kollekciójából kértünk kölcsön. A Várfok Galéria tulajdonosa, Szalóky Károly saját gyűjteményében is akad tőle kép szép számban. Magas áron jegyzett művész, és mostanában már kevesen akarják eladni az alkotásait, nálunk a kiállítottak közül mindössze egyet, valamint a raktáron lévők közül néhányat lehet megvásárolni. El Kazovszkij képeivel, nagyon erőteljes mondanivalójával, expresszív gesztusaival és feltűnő, keveretlen színeivel egyre többen szeretnek vagy szeretnének együtt élni – fejezi be Dillmann Vanda.

Info:
El Kazovszkij: Emlékmű
Nyitva: július 28-ig,
kedd-szombat 11-18 óra között látogatható

2018.06.14 07:45

2:1-re kikapott a fidesz kultúrpolitikusa

Publikálás dátuma
2018.11.21 19:17

Fotó: / Molnár Ádám
L. Simon László szerint kár küzdeni a tao-ért, inkább az áfa-csökkentés jelenthet pénzt a kulturális életnek. A kormánypárti politikus beszántaná a Nemzeti Kulturális Alapot és nem ütötte agyon Enyedi Ildikó filmje.
Áfa-csökkentés, a Nemzeti Kulturális Alap bezárása és a múzeumi ingyenjegyek megszüntetése is szerepel L. Simon László kultúrafinanszírozási ötletei között. „Nincs nagy baj, és nem kell félni a rendszer megváltoztatásától: csak jobb rendszert kell csinálni” – nyugtatott mindenkit a fideszes kultúrpolitikus.  Azért egy kicsit bővebben is taglalta, mi van a fejében: "az előadóművészeti élet szereplői a helyében nem a tao-t siratnám, hanem a 27 százalékos áfa 5 százalékosra csökkentéséért cselekednék". A volt kulturális államtitkár, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának alelnöke azon a kerekasztal-beszélgetésként meghirdetett, ám meghatározhatatlan műfajúvá vált eseményen hirdetett programot, amelyet az Örökség Kultúrpolitikai Intézet szervezett a Magyar Művészeti Akadémia új, Andrássy úti irodaházába. Az állami kultúrafinanszírozás rendszere című konverzációra meghívták Inkei Péter kultúroktatót, aki 1996-98 között helyettes államtitkárként dolgozott, illetve Naszvadi Györgyöt, a Magyar Nemzeti Bank elnöki főtanácsadóját is. Utóbbi lemondta részvételét, így az asztal körül a műsorvezető Takács Bence Ervinnel hárman ültek. L. Simon László a tao rendszer visszásságaként nem csupán a visszaéléseket említette, hanem arról is beszélt, hogy szerinte az adókedvezménynek van egy súlyos következménye: nevezetesen az, hogy a magánpénzek nem jöttek a kultúrába. A fideszes politikus szerint azért, mert a "taozó" vállalatok úgy gondolják: ezzel letudták a mecénási feladataikat. (Inkei Péter nemzetközi példákat sorolva arról beszélt, hogy érdemes lenne azzal is foglalkozni, hogy a polgárok tudnak-e költeni a kultúrára.) A beszédteret nagyjából 80 százalékban kitöltő L. Simon László arra is kitért, hogy a kultúrából élni szándékozók száma drasztikusan nőtt, és az állami források egy része szociális szempontok alapján kerül művészekhez. Inkei Péter közbevetésére, hogy az MMA rendszere ugyancsak efelé tendál L. Simon László ismét a pénzek elaprózódását említette, és példaként a Nemzeti Kulturális Alapot hozta fel, mondván: „ebben a formában az NKA-t működtetni nem szabad tovább”. Inkei Péter visszafogottan vitatkozott: szerintem az NKA fölött nem járt el az idő, és nagyon sajnálnám, ha megszűnne.” L. Simon László szerint „nincs nagy baj, az elmúlt négy évben a kultúrafogyasztás pozitívan alakult.” Fontosnak tartja azt is, hogy „töröljük el az ingyenes múzeumi belépőket, Európa nagy részén nem ingyenesek a múzeumok, ez nagyon nagy kárt okoz a múzeumoknak. Bár Inkei Péter hangsúlyozta , hogy a kultúra minőségét nem a politikusnak kell megítélni, hanem a természetes kiválasztódásra kell bízni a kerekasztal-beszélgetés utolsó húsz perce a filmipar helyzetének sajátos elemzésével telt. A kormánypárti kultúrpolitikus szerint ugyan valóban sok nemzetközi díjat nyert a magyar filmipar az elmúlt években, de ezeket az elismerések nem esztétikai minőségről szólnak”. Büszkének kell lennünk a díjakra, ahogy Kertész Imre Nobel-díjára is, de jogos a történelmi filmek iránti igény is. Szerinte a Saul fia zseniális, „de azzal is szembe kell nézni, hogy nem egy közönségfilm, tíz nézőből kilenc nem tudja végignézni.” Az Enyedi Ildikó korábbi filmjeit nagyon szerető kultúrpolitikusnak azonban a Testről és lélekről csalódást okozott, „nem ütött agyon”. Ám Inkei Péternek és Takács Bence Ervinnek nagyon tetszett Enyedi Ildikó Berlini fődíjas filmje.  
2018.11.21 19:17

Csellócsodák szólóban és zongorával

Publikálás dátuma
2018.11.21 12:32
Illusztráció
Fotó: Shutterstock/
A két ifjú csellista, Rohman Ditta és Várdai István más-más zenei világba kalauzol minket, tudásuk és elkötelezettségük azonban megkérdőjelezhetetlen.
Kodály Zoltánt szinte kötelező hosszú ősz hajú, bácsinak elképzelnünk, aki jóságosan mosolyog szakálla alól, és akit a népdalokon és szolmizáláson kívül más nem nagyon érdekel. Való igaz, megérte azt a kort, hogy jószerivel saját maga emlékművévé válhatott, de tegyük hozzá, ez az emlékmű egyoldalúan ábrázolja őt. Aki olyan művet is írt, mint amilyen a fél óránál kicsit hosszabb Szólószonáta gordonkára. Nehéz, klasszikus mintákat követő alkotás, népzenére utaló elemeket csak nyomokban tartalmaz. Bach volt az, aki az alapgondolatot adta, egy szál gordonka, kíséret nélkül. Harmincas évei közepe felé járt Kodály, amikor komponálta 1918-ban bemutatott, súlyos, férfias gondokról számot adó művét, amelyről a szintén harmincas évei közepén járó, fényképei alapján üde, gondtalan fiatal nőnek tűnő Rohmann Ditta keményen, azaz megalkuvások nélkül ad számot tökéletesen kezelt hangszerén. Száz évet fog át azoknak a műveknek a sora, amelyet most lemezre vett a művésznő, az alkotók listáján az elmúlt évtizedek legnagyobb nevei szerepelnek: Kodály mellett Ligeti, Kurtág, Eötvös, és a nagyközönség számára tán kevésbé ismert Dukay Barnabás is. Kíséret nélküli mind, és szó sincs egyikben sem arról, könnyeden szárnyaló gordonkadallamok akarnának elbűvölni minket: némi hallgatói erőfeszítést kívánnak a nem riasztóan avantgárd módon megírt, a Kodályét leszámítva néhány perces – vagy még annyi sem – hosszúságú művek, de mivel mind-mind őszinte művészi odaadással és perfekt módon szólal meg, nem lehet nem odafigyelni rájuk. Osztanak ma még rangos lemezdíjakat, remélem, nem kerüli el valamelyik zsűrortársaság figyelmét a Szólócselló portré című kiadvány.  Infó: Rohmann Ditta Szólócselló portré Kodály, Kurtág, Ligeti, Eötvös, Dukay művei Hungaroton, 2018 
Más zenei világból válogatott lemezére Várdai István, de engedményeket ő sem tett, még Cassadó, vagy Piazzola darabjai sem egyszerű, könnyed zenék. És mellettük ott van Starvinsky, Bartók... Várdai Stradivari csellóján, Julien Quentin zongorakíséretével táncokat alapul vevő műveket játszik új lemezén. Stravinsky Olasz-szvitjében a szerző Pulcinellájának dallamait dolgozta fel, a barokkos, olaszos, táncos tételek élvezetesek, szórakoztatók így is. Cassadó szólószvitjében eklektikus zenei világ jelenik meg, Kodály Rohmann lemezén is szereplő művének nagy hatásáról tanúskodik, hogy annak témája is felidéződik benne. Bartók Első rapszódiájában viszont valódi népi dallamok jelennek meg, egy verbunkos és egy román tánc. Utóbbi a művész előadásában ellenállhatatlan erővel ragad magával szédületes forgatagába, de Várdai mindegyik zenei világban, amit lemezén felvonultat, otthonosan mozog; legyen az az említetteken kívül még chopini polonézé vagy a piazzolai tangóé akár, amely itt szinte haláltánccá transzformálódik. És mondanunk sem kell, technikai nehézségek nála sem léteznek. A két fiatal művésznek mostanában több lemeze is megjelent, nem lehet velük melléfogni. Infó:  Várdai István Táncoló cselló Stravinsky, Chopin, Cassadó, Bartók, Piazzola, Ravel művei Zongorán közreműködik:Julien Quentin Hungaroton, 2018
Témák
zene
2018.11.21 12:32
Frissítve: 2018.11.21 12:32