Meddig tudunk felállni? - Operett a POSZT-on

Publikálás dátuma
2018.06.14 07:49
ÚJ IRÁNY Béres Attila nem hagyományos előadást rendezett FOTÓK: WALTER PÉTER
Fotó: /
Ritkán kerül be operett a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába, most a kecskeméti Csárdáskirálynővel ez megesett, a felvetődő viták ellenére nem érdemtelenül.

A Csárdáskirálynőnél bevésődtek az emlékezetünkbe fontos, akár korszakalkotó előadások és szereplők, például Honthy Hanna, vagy Feleki Kamill, aztán később egy legendássá lett kaposvári előadásban Mohácsi János rendezésében Molnár Piroska, vagy Kulka János. Az akkori újítónak mondható Mohácsi-produkció Szilviája Sáfár Mónika volt. Ebben az évadban Béres Attila gondolta úgy, hogy neki bizony mondanivalója van a Csárdáskirálynővel és Kecskeméten Sáfár Mónikára bízta a címszerepet, Cecíliát.

Egyébként nem csak ezért juthat eszünkbe a Mohácsi-féle Csárdáskirálynő, hanem azért is, mert érezhetően Béres Attila sem hagyományos interpretációt szeretett volna színre vinni, hanem bele kívánta sűríteni a korszakkal kapcsolatos társadalmi, emberi és szociológiai asszociációkat. Részben sikerült is, ez a Csárdáskirálynő ugyanis tényleg elindul ebbe az irányba, sok apró részlet belekerül, amely az említettekre vonatkozik, de valahogy mégsem válik igazán unikálissá, újszerűvé. Szinte minden elemében akad viszont dicsérni való. Nagyszabású és látványos Cziegler Balázs díszlete, az orfeum és a palotabelső is vonzó. Barta Dóra koreográfiája lendületes, kellően kreatív. A színészek is mindent megtesznek. A már említett Sáfár Mónika formátumos alakítást nyújt, képes a saját bölcsességét élettapasztalatait is beleszőni a játékába. Dobó Enikő Szilviaként nagy alázattal van jelen, és ez igaz az Edvint játszó Orth Péterre is, aki azért kicsit küzd az énekléssel. A dalok egyébként javarészt minőségi szinten szólalnak meg. A két leghálásabb szerepben Miska főpincérként Kőszegi Ákos, Kaucsiánó Bonifác grófként pedig Szemenyei János jeleskedik és mindketten képesek egyéni ízt adni a figurájuknak.

Az előadásban bizonyos hangsúlyok felerősödnek, például a Cecília társadalmi felemelkedésének az útja és az ára. Amikor otthagyja az orfeumot, tudatosan elindul egy úton, szakít a régi életével. Itt viszont amikor a trónörökös szeretője lesz és ez bőven kifejtődik, gyakorlatilag visszatér a régi énjéhez. Tehát kérdés, hogy aki egyszer prostituálódott, az feltud-e hagyni ezzel végleg, vagy idővel törvényszerű az ismétlődés. Amennyiben persze az élethelyzet ezt megkívánja. A másik hangsúly a háború, a történet az I. világháború idején játszódik. Béres Attila rendezésében a végén az előadásból nem következő látványos gesztusként a szereplőket lelövik, de ők újra felállnak és ez többször megismétlődik. Végül aztán állva maradnak. Bizonyítva, hogy bennünket magyarokat nem lehet csak úgy leteríteni. Azon felül, hogy ennek a befejezésnek finoman szólva is megkérdőjelezhető a színpadi érvényessége, azt azért hozzátenném, van az a határ, ahonnan már nem nagyon lehet felállni. Még egy operettben sem.

Info:
Leo Stein/Kálmán Imre: Csárdáskirálynő
A Kecskeméti Katona József Színház előadása a POSZT-on
Rendező: Béres Attila

2018.06.14 07:49
Frissítve: 2018.06.30 19:33

2:1-re kikapott a fidesz kultúrpolitikusa

Publikálás dátuma
2018.11.21 19:17

Fotó: / Molnár Ádám
L. Simon László szerint kár küzdeni a tao-ért, inkább az áfa-csökkentés jelenthet pénzt a kulturális életnek. A kormánypárti politikus beszántaná a Nemzeti Kulturális Alapot és nem ütötte agyon Enyedi Ildikó filmje.
Áfa-csökkentés, a Nemzeti Kulturális Alap bezárása és a múzeumi ingyenjegyek megszüntetése is szerepel L. Simon László kultúrafinanszírozási ötletei között. „Nincs nagy baj, és nem kell félni a rendszer megváltoztatásától: csak jobb rendszert kell csinálni” – nyugtatott mindenkit a fideszes kultúrpolitikus.  Azért egy kicsit bővebben is taglalta, mi van a fejében: "az előadóművészeti élet szereplői a helyében nem a tao-t siratnám, hanem a 27 százalékos áfa 5 százalékosra csökkentéséért cselekednék". A volt kulturális államtitkár, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának alelnöke azon a kerekasztal-beszélgetésként meghirdetett, ám meghatározhatatlan műfajúvá vált eseményen hirdetett programot, amelyet az Örökség Kultúrpolitikai Intézet szervezett a Magyar Művészeti Akadémia új, Andrássy úti irodaházába. Az állami kultúrafinanszírozás rendszere című konverzációra meghívták Inkei Péter kultúroktatót, aki 1996-98 között helyettes államtitkárként dolgozott, illetve Naszvadi Györgyöt, a Magyar Nemzeti Bank elnöki főtanácsadóját is. Utóbbi lemondta részvételét, így az asztal körül a műsorvezető Takács Bence Ervinnel hárman ültek. L. Simon László a tao rendszer visszásságaként nem csupán a visszaéléseket említette, hanem arról is beszélt, hogy szerinte az adókedvezménynek van egy súlyos következménye: nevezetesen az, hogy a magánpénzek nem jöttek a kultúrába. A fideszes politikus szerint azért, mert a "taozó" vállalatok úgy gondolják: ezzel letudták a mecénási feladataikat. (Inkei Péter nemzetközi példákat sorolva arról beszélt, hogy érdemes lenne azzal is foglalkozni, hogy a polgárok tudnak-e költeni a kultúrára.) A beszédteret nagyjából 80 százalékban kitöltő L. Simon László arra is kitért, hogy a kultúrából élni szándékozók száma drasztikusan nőtt, és az állami források egy része szociális szempontok alapján kerül művészekhez. Inkei Péter közbevetésére, hogy az MMA rendszere ugyancsak efelé tendál L. Simon László ismét a pénzek elaprózódását említette, és példaként a Nemzeti Kulturális Alapot hozta fel, mondván: „ebben a formában az NKA-t működtetni nem szabad tovább”. Inkei Péter visszafogottan vitatkozott: szerintem az NKA fölött nem járt el az idő, és nagyon sajnálnám, ha megszűnne.” L. Simon László szerint „nincs nagy baj, az elmúlt négy évben a kultúrafogyasztás pozitívan alakult.” Fontosnak tartja azt is, hogy „töröljük el az ingyenes múzeumi belépőket, Európa nagy részén nem ingyenesek a múzeumok, ez nagyon nagy kárt okoz a múzeumoknak. Bár Inkei Péter hangsúlyozta , hogy a kultúra minőségét nem a politikusnak kell megítélni, hanem a természetes kiválasztódásra kell bízni a kerekasztal-beszélgetés utolsó húsz perce a filmipar helyzetének sajátos elemzésével telt. A kormánypárti kultúrpolitikus szerint ugyan valóban sok nemzetközi díjat nyert a magyar filmipar az elmúlt években, de ezeket az elismerések nem esztétikai minőségről szólnak”. Büszkének kell lennünk a díjakra, ahogy Kertész Imre Nobel-díjára is, de jogos a történelmi filmek iránti igény is. Szerinte a Saul fia zseniális, „de azzal is szembe kell nézni, hogy nem egy közönségfilm, tíz nézőből kilenc nem tudja végignézni.” Az Enyedi Ildikó korábbi filmjeit nagyon szerető kultúrpolitikusnak azonban a Testről és lélekről csalódást okozott, „nem ütött agyon”. Ám Inkei Péternek és Takács Bence Ervinnek nagyon tetszett Enyedi Ildikó Berlini fődíjas filmje.  
2018.11.21 19:17

Csellócsodák szólóban és zongorával

Publikálás dátuma
2018.11.21 12:32
Illusztráció
Fotó: Shutterstock/
A két ifjú csellista, Rohman Ditta és Várdai István más-más zenei világba kalauzol minket, tudásuk és elkötelezettségük azonban megkérdőjelezhetetlen.
Kodály Zoltánt szinte kötelező hosszú ősz hajú, bácsinak elképzelnünk, aki jóságosan mosolyog szakálla alól, és akit a népdalokon és szolmizáláson kívül más nem nagyon érdekel. Való igaz, megérte azt a kort, hogy jószerivel saját maga emlékművévé válhatott, de tegyük hozzá, ez az emlékmű egyoldalúan ábrázolja őt. Aki olyan művet is írt, mint amilyen a fél óránál kicsit hosszabb Szólószonáta gordonkára. Nehéz, klasszikus mintákat követő alkotás, népzenére utaló elemeket csak nyomokban tartalmaz. Bach volt az, aki az alapgondolatot adta, egy szál gordonka, kíséret nélkül. Harmincas évei közepe felé járt Kodály, amikor komponálta 1918-ban bemutatott, súlyos, férfias gondokról számot adó művét, amelyről a szintén harmincas évei közepén járó, fényképei alapján üde, gondtalan fiatal nőnek tűnő Rohmann Ditta keményen, azaz megalkuvások nélkül ad számot tökéletesen kezelt hangszerén. Száz évet fog át azoknak a műveknek a sora, amelyet most lemezre vett a művésznő, az alkotók listáján az elmúlt évtizedek legnagyobb nevei szerepelnek: Kodály mellett Ligeti, Kurtág, Eötvös, és a nagyközönség számára tán kevésbé ismert Dukay Barnabás is. Kíséret nélküli mind, és szó sincs egyikben sem arról, könnyeden szárnyaló gordonkadallamok akarnának elbűvölni minket: némi hallgatói erőfeszítést kívánnak a nem riasztóan avantgárd módon megírt, a Kodályét leszámítva néhány perces – vagy még annyi sem – hosszúságú művek, de mivel mind-mind őszinte művészi odaadással és perfekt módon szólal meg, nem lehet nem odafigyelni rájuk. Osztanak ma még rangos lemezdíjakat, remélem, nem kerüli el valamelyik zsűrortársaság figyelmét a Szólócselló portré című kiadvány.  Infó: Rohmann Ditta Szólócselló portré Kodály, Kurtág, Ligeti, Eötvös, Dukay művei Hungaroton, 2018 
Más zenei világból válogatott lemezére Várdai István, de engedményeket ő sem tett, még Cassadó, vagy Piazzola darabjai sem egyszerű, könnyed zenék. És mellettük ott van Starvinsky, Bartók... Várdai Stradivari csellóján, Julien Quentin zongorakíséretével táncokat alapul vevő műveket játszik új lemezén. Stravinsky Olasz-szvitjében a szerző Pulcinellájának dallamait dolgozta fel, a barokkos, olaszos, táncos tételek élvezetesek, szórakoztatók így is. Cassadó szólószvitjében eklektikus zenei világ jelenik meg, Kodály Rohmann lemezén is szereplő művének nagy hatásáról tanúskodik, hogy annak témája is felidéződik benne. Bartók Első rapszódiájában viszont valódi népi dallamok jelennek meg, egy verbunkos és egy román tánc. Utóbbi a művész előadásában ellenállhatatlan erővel ragad magával szédületes forgatagába, de Várdai mindegyik zenei világban, amit lemezén felvonultat, otthonosan mozog; legyen az az említetteken kívül még chopini polonézé vagy a piazzolai tangóé akár, amely itt szinte haláltánccá transzformálódik. És mondanunk sem kell, technikai nehézségek nála sem léteznek. A két fiatal művésznek mostanában több lemeze is megjelent, nem lehet velük melléfogni. Infó:  Várdai István Táncoló cselló Stravinsky, Chopin, Cassadó, Bartók, Piazzola, Ravel művei Zongorán közreműködik:Julien Quentin Hungaroton, 2018
Témák
zene
2018.11.21 12:32
Frissítve: 2018.11.21 12:32