Damaszkusz 2.0

Publikálás dátuma
2018.06.20 08:03

A damaszkuszi úton annak idején sokan vonultak, főleg kereskedők, valahol tanulni vágyók, rokonokat látogatók. Világnézeteikről (így, többes számban) semmit sem tudunk. A Szentírás igazán csak egyetlen egy modellről, Sauléról tud. Aki köztudottan Pállá vált, s mint ilyen tulajdonképpen egyik főszervezője volt az első egyháznak. Sokat prédikált zsinagógákban, s ebben a nyelvismeret, a bejáratott kulturális fordulatok biztosan segítették. Saul kapcsolatáról a korábbi elittel azonban semmit sem tudunk.

A pesti értelmiségi köznyelvben persze nem ez a Pál, hanem Esterházy Péter szellemes, 90-es évek eleji megfogalmazásában maga az Út a főszereplő. Amelyen a régi hit követői, feltehetően haszonhúzói, a jeruzsálemi elit menekült volna – hitét, kötődéseit meg- és letagadva. Esterházy szemében nyilvánvalóan gyenge bűnösök voltak, szégyenletes alakok, akiknek a győzők mégis hajlandóak részben megbocsájtani.

Herényi Károly, a kiváló egykori MDF-es politikus Népszava-beli cikkében (Jog a damaszkuszi úthoz, június 11.) Bajcsy-Zsilinszky Endre indul Saulusként, majd a nyilas bíróság 25-30 év után Pálként kivégezteti. 1945-ben nyilvánítják - valószínűleg az akkor legerősebb pártnak számító kisgazdák - a magyar demokrácia első mártírjává. Azután ez így is marad. De ha 45 elején életben marad, valószínűsíthetően a szovjetellenes ellenállás egyik legradikálisabb vezetőjévé válik, és 1947-49-ben lesz valahogy áldozattá, anélkül, hogy jól láthatóan és szakrálisan őriznék az emlékét. De abból, hogy Bajcsy-Zsilinszky 45-re kemény németellenessé vált, nem következik felfogásának változása a fajokról vagy a zsidókról. Ily módon Herenyi téved, amikor azt hiszi, valamiféle mintájává válhat mindazoknak a jobbikosoknak, akik hajlandóak lennének a párbeszédre a baloldallal vagy más ellenzéki formációkkal.

Az eredeti Damaszkuszhoz kellene két ideológia: egy régi és egy új, meg a gyors, de érzelemmentes váltás közöttük. A Jobbik nyelv és taktika volt, amikor felfutott, s ha most néhány fordulat kicserélésével csendben igyekezett is megszabadulni ettől a stílustól, ez még nem jelenti, hogy ideológiailag valamitől megtisztult volna. A baloldal már 2010 előtt is folyamatosan a Jobbik megosztásáról álmodott. A falusi tömegek egyszer már itt voltak, ide jöhetnének vissza. De hát a 30-40-es évek fordulóján meg nyilasok voltak, s onnan darálták be őket a baloldali tömegpárt támogatóivá. A korosztályok változnak, mások a divatos politikai fordulataik: akkor ezek a tömegek hol vannak biztosabban otthon? Párthű tömegekként egykor, vagy anti-roma jelszavak híveként később?

Egyébként nem hinném, hogy a Jobbik ma komolyan riogathatna a romákkal. A magyar vidéken a fennálló többségi rend olyan brutálisan anti-roma, olyan keményen elnyomó, hogy még a politikailag képzetlenek sem hihetik, hogy kizárólag a Jobbik védené meg őket a sokasodó roma társadalomtól. A régi amerikai Délen sem egyedül a Ku-Klux-Klan égő keresztjei, fehér csuklyái ijesztgették a feketéket. A fehéreket védte rajtuk kívül minden helyi többségi erő.

De ettől függetlenek a Jobbik körüli pesti politikai fantáziák - mint a választások előtt Heller Ágneséi. Most Herényi Károly kezd abban reménykedni, hogy lehetne valamit kavarni a Jobbikban, vagy a Jobbik körül. De azt a pártot nem lehet “náci-nem náci” törésvonalak mentén bontani, mert nincsenek ilyen megszemélyesített elválasztottságai. Az “ásotthalmi pártütés” egyelőre láthatóan egy csoport kiválása és nem pártszakadás.

Azon már túl vagyunk, hogy a Jobbik és a demokratikus ellenzék legkisebb közös többszöröse Orbán parlamenti kivéreztetése lenne. Ugyan már! A kemény jobboldal túléléséhez ilyesmi nem kell. Vannak komoly tömegei sokféle szubkultúrában. A verőcei zenei fesztiválok ebből a szempontból számára fontosabbak a liberális lapok megértő publicisztikáinál. Hát akkor minek bolondítja magát a pesti értelmiség?

Különben a mostani politikai hegy-vízrajzi térképeken félrevisznek a “náci” vagy a "fasisztoid” jelzők. A nácit még csak érteném, mert az egy egykor volt, világosan jelzett politikai irányzatot jelez. Azt viszont nem értem, hogy ha azok lennének, akkor melyik Jobbik szárny mivel marad ebből ki, és melyik minősül levakarhatatlanul “nácinak”? Vagy nem a pártelitekről, hanem a 43-45-ös nyilas világképekről van - lent a mélyben - szó? Ilyenek léteznek, de igazából meg a Jobbikkal is bonyolult viszonyban. Közben inkább a Fideszre ragasztották a “fasisztoid” jelzőt, aminek szociológiailag ugyancsak nincs értelme, bár pl. Ungváry Rudolf ezt gyakran használja. A 30-40-es évek fasiszta mozgalmainak (az olasznak, mindenféle kelet-európainak, de nem a németnek) rokonai volnának? Hol válnak széjjel a különböző populistának nevezett mozgalmak és a “fasisztoidok”? Vagy egyszerűen a ballib publicisták szidalmi kreativitásáról van szó? S akkor hogyan működik ez a felosztás a Jobbikon belül? Azok is “fasisztoidok”? Vagy a kemény mag “náci”, és a többiek, akiknek az átnevelhetőségéről álmodozunk, egyszerűen régi beidegződésekre reagálnak?

Az 1930-40-es évek fordulóján a nyilasok igen erős, vidéki bázisát a szegényparasztság alkotta. Az 1990-es évekre sem oldódott ez teljesen szét, de meghatározó ereje az érintett vidékeken mindenesetre csökkent. Most egyes csoportjaiban átrendezhető, másokban nem. A városi értelmiségi ezt egyelőre nem oldotta meg, de a modernizáció előbb-utóbb ezt a képletet tovább bontja.

Persze minden újraépíthető, de azt látjuk, például a németeknél, hogy ilyesmire nem a nagyon lent lévő rétegek, hanem a kispolgárság az igazi vevő. Miért lenne mindez nálunk másként? S akkor a Jobbik-ügy kezelésének is más lesz a geometriája. A Damaszkusz 2.0-ról a pesti szalonokban álmodozni mindenesetre kidobott energia.

A szabadkai szép szavak hete

Azt állította Orbán Viktor (Szabadkán, a közös magyar-szerb kormányülés után), hogy ő mindig szeret világosan fogalmazni, és hogy „Szerbia a szerbeké.” 
Ezzel szemben a tény az, hogy nemcsak a szerbeké, hanem az ott élő magyaroké is. Hogy lehet, hogy éppen Orbán feledkezik meg erről? Vagy nem feledkezett meg, csak szerb politikusok előtt beszélt? Világosan fogalmazva. 
Azt állította továbbá a miniszterelnök (ugyancsak Szabadkán), hogy „ha nem lenne Közép-Európa, akkor nem lenne növekedés az Európai Unióban.”
Ezzel szemben a (már sokszor elismételt) tény az, hogy ez abszolút nem igaz. Kétségtelen, hogy Közép-Európa gazdasága gyorsabban fejlődik, de 2018-ban az Európai Unió GDP-je 2 százalékkal nőtt, ezen belül pedig a 19 tagú euró-övezeté – amelybe nem tartozik bele Lengyelország, Csehország, Magyarország és Románia – 1,9 százalékkal. Ki érti ezt? Orbán biztos nem. 
Azt állította Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég munkatársa (az M1 kormánytévében), hogy Magyarország geopolitikai súlyához mérten sokkal jobban teljesített az Európai Parlamentben, és olyan csatákat tudott megnyerni, amikről sokan álmodni sem mernek.
Ezzel szemben a tény az, hogy geopolitikai súlyunkhoz mérten ugyan valóban állandó szereplők voltunk, csak éppen a csatákat a kormány nem nyerte meg, hanem látványosan elvesztette. Az Európai Parlament például kétharmados többséggel ítélte el a jogállam lebontását Magyarországon, és javasolta a szankciókat tartalmazó hetes cikkely alkalmazását. Erről tényleg sokan nem mertek álmodni sem, aztán mégis sikerült. 
Azt állította Gulyás Gergely miniszter (szokásos sajtótájékoztatóján), hogy az a 300 milliárd forint, amit Magyarország a határvédelemre költött, magyar költségvetési forrásból ment, ebből semmit nem térített meg az Európai Unió.
Ezzel szemben a tény az, hogy az Európai Bizottság idén februárban 20 millió eurót ítélt meg Magyarországnak a határvédelem támogatására, de már korábban, 2015-ben is felajánlottak 6 millió eurónyi külön összeget, ám ennek akkor csupán az egyharmadát vette igénybe a magyar kormány. Ami meg az állítólagos 300 milliárdot illeti, jellemző, hogy már két évvel ezelőtt, 2017-ben 270 milliárdról beszélt Orbán Viktor, miközben 2015-ben, a menekülthullám csúcsán a válság kezelése 85 milliárdba került, és ebből a határzár építése 12,6 milliárd forint volt. Hogy ebből hogyan lett 300 milliárd, azt legföljebb az ügyes könyvelők tudnák megmondani. Ha mernék.  
Azt állította Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója (aki ezúttal is az M1 kormánycsatornán adott belbiztonsági tanácsokat), hogy valamennyi migrációs csatornán emelkedett az Európába érkezők száma.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem emelkedett, hanem tovább csökkent. Tavaly az év első három hónapjában mintegy 19 ezer menekült vagy migráns jött Európába a tengeren át vagy szárazföldön, idén április közepéig pedig csak 17 és félezer. Az én belbiztonsági tanácsom mindössze annyi: próbáljunk a tényekhez ragaszkodni.
2019.04.20 09:04
Frissítve: 2019.04.20 09:05

Nyuszi, talán beteg vagy?

Valami baj lehet idén a nyúllal. Nem igazán jól alakul a húsvét. Van ilyen, hiszen még a gyerekdal is azon aggódik: „Nyuszi, talán beteg vagy?” Természetesen nem a Nagyhét elején lángra lobbanó Notre Dame félelmetes látványán ízetlenkedem. Az szívszorító dráma volt, ám a tűzoltók küzdelme, a Párizs népét összekovácsoló aggodalom, a segítségre mozduló világ, a francia Muzulmán Szövetségtől a Mazsihiszig, Szegedtől Fehérvárig felajánlott adományok emelkedetté és hősiessé tették. De itthon sikerült a tragédiát komédiává silányítani. Nálunk a nyuszi nem áll a helyzet magaslatán, csak ül a fűben és szundikál, nem gondoskodik az ünnep méltóságáról.
Az alaphangot a miniszterelnökhelyettes adta meg. Kerek-perec kinyilatkozta: a hibás „az a Franciaország, amely megtagadta saját történelmét, saját kereszténységét és hitét”. Épp csak nem tette hozzá: úgy kell nekik! Na persze bűnrészes az egész nyugati kultúra, amelyet -szemben a makulátlan magyar kurzussal - „az apokaliptikus értékvesztés” mételyez. Ez, gondolom, főleg abból áll, hogy sehogy sem bírják respektálni a NER erényeit, és európai ügyészséget meg egyéb istentelen dolgokat forszíroznak. A legsátánibb tettük állam és egyház szétválasztása, amiből aztán egyenesen következik a templomok leégése. Az nem világos, hogy mindez Isten büntetése avagy Semjén gyanúja szerint a tatarozáson spóroló állam szűkkeblűsége, de mindegy is. Ha már a migránsokat sehogy sem sikerült belekeverni, akkor legalább üssük Macront és az átkos liberalizmust. „Ebben a francia szekularista, egyházellenes politika vastagon benne van.” Ha egy picivel több energiát szán rá, simán eljuthatott volna odáig, hogy maga Macron gyújtotta fel a katedrálist. Ha már Soros nem járt arra. Bár lehet, hogy ő fizette a gyújtóst.
E logika erejét némiképp apasztja, hogy ugyanaznap az iszlám szent helyén, a jeruzsálemi Al-Aksza mecsetben is tűz volt (ott sem először). Az iszlám pedig kevésbé hajlamos egyház és állam szétválasztásának rút bűnébe esni, nem világos tehát, Isten miért büntette őket is. És Macront sem látta senki aznap arra járni, kezében hanyagul lóbálva egy nagy doboz háztartási gyufát. Azt már nem is említem, hogy rá két napra a Baross utcában is kigyulladt egy ház tetőszerkezete, pedig a mi kormányunk úgy védi a kereszténységet, hogy még.
Persze nem kell, hogy mindennek értelme legyen. Ha már húsvét meg nyúl, emlékezzünk csak a „Hová mész te kis nyulacska…” kezdetű dalban az „ingyom-bingyom táliber”-re, aminek megfejthetetlensége egész gyerekkoromat befelhősítette. Ez a szegény Semjén meg azt hitte, felnőttként is így kell beszélni, ez a norma. Senki se lepődjön meg, ha egyszer a Parlamentben rákezd az „apacuka fundaluka”-ra.
Nála dúsabb fantáziájú újságírók továbbfejlesztették az elméletét, és bravúrosan megoldották, ami neki még nem sikerült: belekombinálták a migránsokat és migránssimogatókat. Az egyik lap egy hasonló szellemű amerikai forrást tovább színezve az egyik fotón egy sisakos tűzoltó árnyékát turbános arabnak vélte látni. Egy másik teljes pompájában kibontakoztatta a smucig szekuláris állam semjéni teóriáját: a pénzt „biztos, hogy a liberálisok sokallották…Kell a pénz másra, pl. mások integrálására.” Az sem véletlen, hogy a Notre Dame már a francia forradalom alatt is majdnem megsemmisült, „akkor, amikor mindaz elkezdődött, ami Európa mai pusztulásához, rombolásához, leépüléséhez, identitásvesztéséhez, rémséges elpuhulásához, elöregasszonyosodásához vezetett.” Ezt az (elpuhult és leépült) elöregasszonyosodást csak azért nem kérem ki magamnak az érettebb hölgyek nevében, mert nem érek rá. Sürgősen meg kell keresnem a Bourbonokat: azonnal jöjjenek vissza! Ha nincs forradalom, még mindig ők uralkodnának, és akkor sem tűzvész, sem Macron. Milyen szép húsvétunk volna! 
Így viszont a liberalizmus még a legújabb locsolóversekben is szóba kerül. Új műfaj született: a húsvéti politikai rigmusoké, tele van velük a net. Van, ami a helyes irányba orientál: „Nem vagyok én liberális,/ Ezért vagyok ideális./ Szabad-e locsolni?”Nem hallgathatom el azonban, hogy vannak egészen rosszindulatúak is: „Zöld erdőben jártam,/ Tiborcz Istvánt láttam./ A sötétben nem látok,/ Gyere, gyújtsál világot!” Ugyanerre a rigmusra egy jobbikos drukker: „Svéd erdőben jártam,/Semjén Zsoltot láttam,/Lelőtte a nyuszikát./ A Jobbiknak puszikát!” Jellemző a közmorál hanyatlására, hogy még az ártatlan egészségügyi panaszokra is („Kék erdőben jártam,/ Zöld ibolyát láttam./ Holnap megyek a szemészetre!”) olyan negatív kommentek érkeznek, mint „hüvelygombára rövidebb a várólista!” meg „orvos legközelebb Bécsben!”.
A kormányfő persze nem tölti ilyen léhaságokkal az időt. Szabadkán megtartotta az első hivatalos kampánygyűlést. Azzal lepett meg mindenkit, hogy „már kevesebben mennek külföldre munkát vállalni, mint amennyien visszajönnek”. Aha. És még tutáliber máliber. Amíg távol volt, mások elintézték, hogy a Hvg címlapjait eztán ne lehessen kiplakátolni. Az ő nyuluk ilyenkor sem szundikál. „Nyuszi hopp,/ Nyuszi hopp,/ Máris egyet elkapott.”
2019.04.20 09:03
Frissítve: 2019.04.20 09:06