Szabadok közé száll - Elhunyt Kányádi Sándor

Publikálás dátuma
2018.06.20 13:29
MTI Fotó: Czimbal Gyula
Fotó: /
Kilencvenedik életévében elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a XX–XXI. századi erdélyi magyar irodalom nagy alakja.

A hetvenes években a budapesti bölcsészkaron már az egységes magyar irodalom részeként tartottuk számon a határon túl élő szerzőket, de még részesültünk a rácsodálkozásból, amellyel az előttünk járók fölfedezték maguknak Szilágyi Istvánt, Székely Jánost, Deák Tamást, Sütő Andrást, Páskándi Gézát és Kányádi Sándort.

Ó, milyen csodálatos volt – hallottuk –, amikor kiderült, mennyire egységes a magyar nyelv és gondolkodás, mégis milyen gyönyörű ízek vegyülnek bele az erdélyiek tollán!

De a legnagyobb meglepetés az volt, hogy nem valamilyen régies-elavult irodalmi képzetet hoznak ezek a szerzők, hanem éppenséggel ők voltak a kassáki avantgárd folytatói, teljesen szinkronban a nyugati – leginkább a francia – trendekkel, ahogy az általuk jól ismert kortárs román irodalom is ezen az úton járt.

Felszabadító érzés volt, hogy a magyar irodalom megújításában az itteniek előtt jár ez a nemzedék. Hogy micsoda alkotásokat vetnek papírra Budapesttől ennyire távol és ennyire függetlenül!

Az 1929-ben született Kányádi az ötvenes évektől jelentette meg verseit, és íróként, szerkesztőként is egész életében az erdélyi irodalom fő sodrába tartozott. Őrizte a verselés hagyományos módját, de megújította a formát is, miközben az állandóan változó világ modern életérzését tudta pontosan megszólaltatni.

A később Párizsban világhírűvé lett, homoródszentmártoni szobrásznak, Román Viktornak ajánlott 1967-es verséből való ez a megrendítő kép:

„Ó a függőleges lovak fájdalmánál
nagyobb csak a tíz ujjbegyben
feszülő lehet mely tárgyilagosan
s hangtalan szoborrá gyúrja
a rettenetet”
(Függőleges lovak)

Magyarországon ma, ha tudják is, hogy nagy költőről van szó, elsősorban gyerekverseiről ismerik őt, főleg, hogy a Kaláka előszeretettel zenésítette meg őket. Fogadnék rá, hogy a két–tíz éves gyerekek és szüleik mind kapásból eléneklik:

„Betemetett a nagy hó 
erdőt, mezőt, rétet. 
Minden, mint a nagyanyó 
haja, hófehér lett. 
Minden, mint a nagyapó 
bajsza, hófehér lett, 
csak a feketerigó 
maradt feketének.”
(Betemetett a nagy hó)

Nem baj, nem hiszem, hogy Kányádit zavarta volna, inkább örült neki, hogy éppen ebből értik meg a gyerekek, mi is a vers. Csak az fontos, hogy mondva-dalolva ráérezzenek, sokkal több, mint az egyforma hosszú sorok végének erőltetett összecsengetése.

Mint annyi magyar költő, ő is ihletett műfordító volt. Nagy román költők verseit ültette át magyarra, de újrafordította Goethét, Rilkét is, ha valamiért nem tetszett neki a már magyarul is klasszikus változat. Amikor eljutott Párizsba, alaposan megnézte-megfigyelte a helyszínt, ezért aztán nála az Apollinaire-versben nem fut, hanem „Mossa a Mirebeau-hidat a Szajna, Elmossa bús szerelmünk s fölkavarja”.

Magától értetődően újrafordította az Erdélyt elhagyó Janus Pannonius nagy versét, a Búcsú Váradtól-t is, de talán a legfontosabb, hogy az erdélyi szász népköltészetet az ő fordításában lehet magyarul olvasni. Az előszóban tanárát idézi: „Századok óta élünk együtt, együtt kell élnünk, meg kell tanulnunk egymás nyelvét, hogy megismerhessük egymás kultúráját, hogy minél hosszabb ideig békességben éljünk ezen a Földön”.

Halálára álljon itt az a szász népdal, amelyet leginkább ajánlott az olvasók figyelmébe:

„hogy jött a halál s vert a földre
mindenegy csontomat összetörte
hogy jött s kapott föl a halál

vittetek apám házából engemet
hová kapartatok – nyirkos gödör alján
fekszik a test fehéren sárgán

ahogy a harangok a harangszót
felejteném hamar minden örömöm

bort ide angyalok az ajtóm elibe
világból válni akarok
szabadok közé szállni”

2018.06.20 13:29
Frissítve: 2018.06.20 17:39

Megtalálhatták Picasso egyik 2012-ben ellopott festményét

Publikálás dátuma
2018.11.18 13:59

Fotó: /
Holland állampolgárok rendkívüli értékes festményt találtak a romániai Tulcea megyében elásva - közölte vasárnap a News.ro hírügynökség. Vélhetően a rotterdami műcsarnokból román műkincsrablók által 2012-ben ellopott hét nagy értékű festmény egyikéről, Picasso Harlequin fej című alkotásáról van szó.
A festményt a megtalálói szombaton este bevitték Hollandia bukaresti nagykövetségére. A nagykövetség azonnal értesítette a román hatóságokat. A festményt Mira Feticu Hollandiában élő román származású írónő találta meg egy másik, meg nem nevezett holland állampolgárral együtt. Feticu 2015-ben a rotterdami műkincslopásból merített ihletet Tascha című regényének megírásához. Állítása szerint tíz nappal ezelőtt névtelen román nyelvű levelet kapott, melyben a levélíró megjelölte az elásott műkincs helyét. A levélről azonnal értesítette azt a holland nyomozót, akivel együttműködött a regénye megírásakor. Ezután indult el egy holland állampolgárral a megjelölt helyre, ahol egy kő alá rejtve, műanyag fóliába becsomagolva találta meg a képet tartalmazó csomagot. A News.ro hírügynökség képet is közölt az írónőről, amint kezében tartja a keretéből kivágott festményt és a reprodukciót, amely alapján azonosította a művet. A műalkotást a nagykövetség átadta a romániai szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészségnek (DIICOT). Az ügyészség vasárnap szűkszavú közleményben erősítette meg: Hollandia bukaresti nagykövetsége bejelentése alapján nyomozást indított az ügyben. A műalkotást hétfőn a Román Művészeti Múzeumba szállítják szakértői vizsgálatra. Román betörők 2012 októberében hatoltak be a rotterdami Műcsarnokba (Kunsthal), ahonnan hét nagy értékű festményt vágtak ki a képkeretből, és vittek magukkal. A festmények - Picasso, Matisse, Monet és Gauguin alkotásai - közel 18 millió euróra (5,8 milliárd forintra) voltak biztosítva. Az ügyben a DIICOT hat román állampolgár ellen emelt vádat. A két fővádlott beismerő vallomást tett. Őket 2014 februárjában a Bukaresti Táblabíróság jogerősen 6 év, valamint 5 év 4 hónap börtönbüntetésre ítélte. A perben kétéves börtönbüntetést kapott a fővádlott anyja, aki előbb azt vallotta, hogy elégette a festményeket, később azonban visszavonta a vallomását. A festmények hollétéről a román nyomozóknak nem sikerült információkat szerezniük. 
Szerző
2018.11.18 13:59
Frissítve: 2018.11.18 16:03

Az utolsó üzlet: életveszély, kényszer, alku és erkölcs

Publikálás dátuma
2018.11.17 15:17

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Spiró György kérésének engedve készülő regényéből írt színdarabot Závada Pál Az utolsó üzlet címmel, amelynek ősbemutatóját november 23-án tartják a Szegedi Nemzeti Színházban. Közönségtalálkozót szerveztek szerdán a helyi Somogyi Könyvtárban mások mellett az író, a rendező Lukáts Andor, valamint Szávai Viktória és Jakab Tamás színészek részvételével. A regény nincs kész, és a darab sem – hökkentette meg a szép számú közönséget Závada Pál egy kérdésre válaszolva, aki hozzátette: a kettő segíti egymást, mert darabírás olyan tapasztalatokat nyújtott neki, amelyek felhasználhatóak regényírás közben. A darab története 1944-ben játszódik, amikor Magyarország legnagyobb vállalatbirodalmának zsidó származású tulajdonosai az életben maradásukért, a megmenekülésükért üzletet kötnek az másik oldalon álló és egymással is versengő SS-szel és a magyar kormánnyal. Életveszélyben kötnek kényszerüzletet a csepeli Weiss Manfréd-birodalom leszármazottai (a darabban Kohner-családként szerepelnek), és a vagyon átengedése ellenére nem lehetnek biztosak abban, hogy a másik fél megtartja-e ígéretét – vázolta a darab alaphelyzetét a szerző. Lukáts Andor elbeszéléséből kiderült, hogy az olvasópróbákon részt vett az író, aztán „a színészek és a rendező itt maradt a darabbal”. Jófajta együttműködésnek nevezte a Závada Pállal folytatottat, mégis nagy derültség közepette megjegyezte, hogy Csehovval könnyebb együtt dolgozni, mert már nem él. A szerdai próbán érhették meglepetések a szerzőt, mert húznunk kellett a darabból, és az ilyesmit nem szeretik. Az előadhatóság szempontjai ezt megkövetelik – ismerte el Lukáts Andor. Závada erre reflektálva elmondta, hogy a szerzői és a színházi szándékok egy irányba mutatnak, ami számára megnyugtató. A rendező szerint alapvető erkölcsi kérdéseket boncolgat és jár körbe Az utolsó üzlet. A darabban a dúsgazdag vállalatbirodalom örököseinek megvan a pénzük, és ezzel a lehetőségük, hogy veszélyhelyzetben, egy alku keretében mindent hátrahagyva repülőre szálljanak. – Ám a darabban elhangzik egy nagyon fontos kérdés: hogyan mentse az életét, akinek nincs pénze. Mindennek hátterét Jakab Tamás azzal is megvilágította a vázolt üzlet során ötven embernek egérutat hagytak, de hatszázezer zsidó származású ember bent maradt a kelepcében. Závada Pál elismerte, hallott olyan véleményt, hogy a darab akár a hazai antiszemita érzelmek felkorbácsolására is alkalmas lehet, de ettől nem tart. Az erkölcsi áldozathozatal éppen úgy a része a színműnek, mint az üzleti érdek és érzék – nyomatékosította. Izgalmas ősbemutatónak nézünk elébe.
2018.11.17 15:17
Frissítve: 2018.11.17 15:17