Az ENSZ-rendőrség fenntartja a békét

Publikálás dátuma
2018.06.21 08:05

Fotó: /

A mai napon rendőrségi felső vezetők és nemzetközi szakértők érkeznek a világ minden pontjáról az Egyesült Nemzetek székházába, hogy kifejtsék az Egyesült Nemzetek Rendőrségével kapcsolatos közös elképzeléseiket arról, hogy az ENSZ-rendőrség miként felelhetne meg hatékonyan korunk kihívásainak. Ennek érdekében a tagállamoknak ki kell jelölniük legkiválóbb rendőreiket, és az Egyesült Nemzetekkel közösen továbbfejleszteni tudásukat, hogy a leghatékonyabbak lehessenek a mai globalizált környezetben, ahol a több ezer mérfölddel távolabb jelentkező veszélyek is közvetlen hatással vannak az állampolgárok és a közösségek biztonságára. Ez egy fontos találkozó tekintettel arra, hogy a rendőrök terepen végzett munkájának jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Jelenleg több mint 11 000 rendőr szolgál 16 békeműveletben az Egyesült Nemzetek zászlaja alatt, így az Egyesült Nemzetek Rendőrsége a legnagyobb és legösszetettebb globális rendőri szolgálat a világon. Ezek a szakképzett rendőrök a szükséges műveleti és kapacitásépítési támogatás teljes körét biztosítják a fogadó állam hasonló szervezeteinek. Továbbá segítenek megteremteni az alapvető közbiztonságot.

Az ENSZ-rendőrség segíti az összetűzésekből felépülő országok saját bűnüldözési szolgálatainak és intézményeinek újjáépítését is. Az Egyesült Nemzetek Libériai Missziójának rendőri egysége hozzájárult a békés választások megtartásához és a nyugat-afrikai nemzetben lezajló hatalomátadáshoz a Libériai Nemzeti Rendőrség átfogó reformjának támogatásával, valamint Libéria jövőjének pozitív irányú megalapozásával. Az ENSZ-rendőrség olyan helyeken is támogatja a műveleti képességek kiépítését, mint Darfúr, ahol 80 kiképzést tartottunk a belső menekültek közül 720 rendfenntartó önkéntesnek. Az elmúlt 12 hónapban az ENSZ-rendőrség 25 figyelemfelkeltő szemináriumot és képzést tartott nőknek a szexuális és nemi alapú erőszakról a Közép-afrikai Köztársaságban, valamint kiképzett 179 mali rendőrt, hogy képesek legyenek kivizsgálni ezeket a bűncselekményeket. Az ENSZ-rendőrség szolgál és véd, valamint épít is.

A fenntartható kormányzás megalapozása és a jogállamiság helyreállítása jelentik a tartós béke és biztonság központi elemeit. A béke, igazság és erős intézmények kialakítását célul kitűző 16. fenntartható fejlődési cél nyomatékosítja, hogy minden tagállamnak biztosítania kell az igazságszolgáltatáshoz való megfelelő hozzáférést és a jogállamiságot, valamint véget kell vetnie az emberi jogi jogsértéseknek, vagyis az erőszaknak, a terrorizmusnak, a megkülönböztetésnek és a szervezett bűnözésnek. Ez egy nagyon lassú és nehéz folyamat, viszont kulcsfontosságú a konfliktusmegelőzés és a fenntartható béke eléréséhez. A jogállamiság hiányában nem létezhet fenntartható emberi biztonság és gazdasági vagy társadalmi fejlődés sem.

Az ENSZ-rendőrségnek szüksége van partnerei segítségére. Szükségünk van arra, hogy a tagállamok több szaktudással rendelkező rendőrt küldjenek, így támogatva erőfeszítéseinket. Több női rendőrtisztre és több erőforrásra van szükségünk ahhoz, hogy az ENSZ-rendőrség képes legyen a terepen tanultakat az iránymutatás szintjére emelni, valamint ahhoz, hogy előmozdíthassuk globális elvi útmutatásunkat, a nemzetközi rendőri békefenntartás stratégiai iránymutatási keretrendszerét, amellyel sikeresen megfelelhetünk korunk nemzetközi rendőri békefenntartással kapcsolatos igényeinek.

Az ENSZ-rendőrségnek, a tagállamokkal egyetemben kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy a közösségeknek biztonságot nyújtson világszerte. Az ENSZ-rendőrség alapvető átalakuláson ment keresztül az elmúlt fél évszázadban, kezdve az 1960-as első bevetésüktől az Egyesült Nemzetek Kongói Műveletében, az 1990-es évek összetett és többdimenziós békefenntartó műveletein át, napjaink dinamikus és teljes körű rendőri szolgálatáig. Ezekben a bonyolult és kiszámíthatatlan helyzetekben egy dolog biztos; az Egyesült Nemzetek Rendőrsége az elkövetkező években is kiemelt szerepet fog játszani a nemzetközi béke és biztonság elérésében.

A szerző: Luís Carrilho, az Egyesült Nemzetek rendőr tanácsadója, aki korábban az Egyesült Nemzetek rendőrbiztosa volt a Közép-afrikai Köztársaságban, Haitin és Kelet-Timorban.

Szerző
Témák
2018.06.21 08:05

Könyörgök, csak az ajtóig!

Van az a közhellyé dermedt mondás, miszerint birka nép a magyar. Hogy hazánk lányainak és fiainak tompa eszét, végtelen türelmét, netán jól kommandírozható voltát (több száz jószág rebben irányba, ha a nyájat keríteni kezdi a csahos) csúfolja-e ez a szóösszetétel, az mindegy is.  
A birkaság mindegyik ismérve egy irányba mutat: a komótos kérődző szereti, sőt elvárja, hogy más döntsön helyette, és akkor sem tér ki a béketűrésből, ha túl szikes a legelő, túl sok bárányt ragadnak el a farkasok, túl gyakran sújt le a juhász botja. Akkor sem fordul szembe vagy próbál kitörni, ha túlnyírják, és a penge már nem a gyapjúba, hanem a húsba vág. Most a kabinet arra készül, hogy a húst is lefaragja a magyar robotosok csontjairól. Dolgozók százezreivel fizettetné meg elhibázott gazdaságpolitikája árát, amit arra alapított, hogyha egyetlen nagy összeszerelő üzemet csinál az országból, és a dolgozók éhbérért szorgoskodnak, akkor árad a külföldi tőke, és prosperálnak a hazai kis- és középvállalkozások, miközben megúszható a termelékenység javítása. Az összeszerelő üzemből azonban dobbantott mintegy félmillió munkás, és a munkaerőhiány azzal fenyeget, hogy nem jönnek, horribile dictu elmennek a nagy cégek. Jogot ad hát a kormány a munkáltatóknak, hogy túlnyírják a munkavállalókat, ha kell, kvázi hatnapos munkahetet vezessenek be. Amikor a kabinet utoljára nyúlt volna bele létformába és zsebbe (lásd netadó), akkor több tízezer ember áradt az utcákra. Most a szakszervezetek demonstrálnak, utakat zártak le, a parlamenti ellenzék érdemben obstruál. Az utcákat eddig mégiscsak pöttyözték az elégedetlenek csoportjai. Mert a magyar most is a mást várja, azt a bizonyosat, aki majd helyette. A többség azt hiszi, de legalábbis azt mondja, hogy a média tényfeltáró cikkeinek oroszlánrésze lehet a hatalom buktatásában. A többségnél deklaráltan nem értékválasztási tényező egy szavazáson a mutyi, a korrupció. Akkor mit tárjon fel hát a média? Az emberek többsége vallja, hogy a közösségi média fontos szerepet játszik egy kormánydöntésben. A balos Facebook-világ posztjai már sokszor elkenték a kabinet száját – persze csak ebben a zárt, saját valóságban. Restség, fásultság vagy töketlenség ez (mindenki válasszon hevülete szerint), de leginkább álszentség. A magyarok többsége ugyanis azt is vallja, hogy a hatalom megreccsentésében a parlamenten kívüli eszközöknek (sztrájkoknak, tüntetéseknek) jelentős szerepe van, illetve a rezsimet egy olyan mozgalom szoríthatja meg, ami egy parlamenten kívüli mozgalomból támad, és az utcán cseperedik, erősödik. Csakhogy ehhez fel kellene állni a fotelből, a hokedliről, és ki kellene menni a bejárati ajtón. Higgyék el, a többi már megy magától.
2018.12.15 10:10
Frissítve: 2018.12.15 10:34

Utcaharc

Védekezik és támad a kormány, beveti az erőszak eszközeit, beveti a kommunikációs arzenáljának teljes kelléktárát. Védekezik, mondom, pedig dehogy védekezik; mintha ezekben az emberekben egy csöppnyi kétség sem lenne, hogy amit tesznek, az helyes-e. Lám, milyen puha kifejezéseket használok: azt kérdezem, hogy helyes-e, pedig régen túljutottunk azon, hogy értelemre és érzelmekre ható szavakat használjunk. 
Ott, ahol az ellenzéki, hangsúlyozottan parlamenti ellenállást puccsként akarják lefesteni, ott a hatalom azt üzeni a társadalomnak: a demokráciát érte támadás, az emberek szabadságára tör az ellenzék, és ezt csakis ők, a szabad Magyarország védelmezői képesek elhárítani.
Pedig pont az ellenkezője az igaz. Ma az utcán vannak az emberek. Jó, megengedem: a lakosságnak elenyésző kisebbsége vállalja a nyílt szembenállást, a többség még mindig – Csepeli György szép kifejezésével élve – az egyéni túlélési technikákra rendezkedett be. De vajon milyen demokrácia az, ahol – és most Antall Józsefet idézem – alá kell merülni, ha az emberek túlélni akarnak? 
Hogy meddig marad így, nem tudom. Az biztos, hogy Orbán Viktor nem fordul vissza, ma már az erő szavából sem ért. Maga mögött tudja a rendőrséget, szinte a teljes nyilvánosságot, ezért úgy hiszi, megvannak a módszerei, ha valaki mégsem ért a szép szóból.
A teljes kormányzati és képviselői kara felsorakozott mögötte, Gulyás Gergely a legrosszabb Németh Szilárdot idézi már. Ennek a rendszernek nincs önkontrollja, nem képes módosítani az irányon, a kormánykeréknél álló embert már fegyveresek védik. Elszállt belőlük a bizalom, de velük szemben sincs már. 
Felszámoltak mindent, ami a változás, változtatás lehetőségét biztosítaná. Haraszti Miklós úgy fogalmazott: jogászi diktatúra van Magyarországon. Lehet, hogy igaza van. De a jogászi diktatúra, ha nem képes érvényesülni, átcsaphat, sőt át is csap valódi diktatúrába. Ha már ott tartunk, hogy a miniszterelnököt a parlamentben testőrök védik, és azt merik hazudni, hogy megtámadták - fizikailag is - a kormányfőt, akkor ott már nem a jogászok uralkodására kalkulálnak.
A Fidesz, Orbán Viktor jogászai már mindent megtettek, amit meg lehetett és meg kellett tenniük, hogy kiépíthessék totális uralmukat. Megszálltak minden független intézményt, kiüresítettek minden hatalmi ágat, lényegében felszámolták – így, vagy úgy – az ellenzéket, maguk alá rendelték a sajtót Nyugodtan állíthatjuk: tönkretették a demokráciát. 
Ami, sajnálatos módon, azt is jelenti, hogy vele szemben már nem lehet ezekkel az eszközökkel harcolni. Illúzió azt hinni, parlamenti felszólalásokkal, még oly látványos, Házon belüli akciókkal, kerekasztal beszélgetésekkel, publicisztikákkal elérhető bármi. Nem, a Fidesz valóban elérte a látszat-demokrácia felső határát. 
Új szakaszba léptette az ellene folytatott harcot. Ha mással nem, azzal mindenképpen, hogy egyértelművé tette, nincs tovább demokratikus harcmodor sem. Az utcának kell szólnia, bármennyire nem szeretnénk is.
2018.12.15 08:44
Frissítve: 2018.12.15 08:47