Tüzes ló - Tolatás

Publikálás dátuma
2018.06.22 08:02

Fotó: /

A nagy dolgok a kis dolgokon múlnak. Ha egy észak-borsodi kis faluban – legyen bármilyen szegény, sőt a legszegényebb, mint Csenyéte – leaszalfaltoznak egy másfél kilométeres utat, és be tud végre jutni a mentő, a helyiek akkor is esti imájukba foglalják Orbán Viktor nevét, és elsöprő többséggel szavaznak a pártjára, ha tőlük nem is olyan messze hatmilliárd forintért épül futballstadion.

Kis dolog vajon, hogy egy megyeszékhely vasútállomásán, a nemzetközi pénztárban ülő hölgy legalább azt a szót megértse az egyébként angolul artikuláltan beszélő indiai családapa rövid és tagolt tőmondatából, hogy „platform“? S ne hajtsa el egy percnyi mutogatás után az információs táblához, ahonnét még egy magyarul anyanyelvi szinten beszélő ember is csak nehezen tudja kisilabizálni, hogy a közvetlen pesti gyors tíz percet késik? Amiből persze az indulásig gyorsan húsz lesz. A magyar ember már meg se nézi a táblát, eleve később indul el otthonról, mert a pesti gyors százból kilencvenkilencszer biztosan késik, ha meg üdítő kivételként egyszer pontos lenne, és lemaradnánk, még mindig ott a korábbra datált járat, amely szintén késik, vagyis számunkra pont időben indul.

Füzesabony. Dallamos név, emlékezetes az énekkaros időkből, amikor a játékos kedvű tanárnő a „Füzesabony-Kál-Kápolna“ helységnevekre fűzött hajlítós beéneklést reggel hét órakor. Húsz perc van az átszállásra, délután öt óra, páran a váróterem felé indulnak, illemhelyet keresve. Van. Ajtaján hatalmas rács, méretes lakattal, menj vándor, ahová akarsz. Örülj, hogy az ivókútból csordogál némi víz, a szomjad legalább olthatod. Ha mered.

Az ország második legnépszerűbb turistacélpontjának számító városban egy másik pénztáros nem tudja értelmezni a „betűzöm“ fogalmát. Számlát kér valaki, hosszú nevű a szervezet, négy szóból áll, kímélésképp elég lenne a kezdőbetűiből álló mozaikszó. De tovább tart, mert a hölgy azt hallván, hogy „M, mint Mária“ simán leírja, hogy „Mária“, aztán bosszúsan töröl, mikor kijavítják, hogy csak az „M“ betű könnyebb megértése kedvéért hallott egy egész nevet. - „Akkor meg minek máriázik itt?“ - dörmög.

A vonaton persze nincs légkondicionálás, kereszthuzat helyettesíti, jó is az, lehet menni másnap fül-orr-gégészhez vagy szemcseppentőért. Vécépapír – álom. Nem lehet lehúzni a vécét – valóság. Szappan – álom. Nem jön a víz a csapból – valóság.

Végig wifi, nem csak a nagyvárosok mellett elhaladva – álom. Sehol egy konnektor, hogy számítógéppel netán dolgozni is lehessen - valóság.

Mondhatnók persze, hogy mindez az elefántcsonttoronyból amúgy se látszik, de nem lenne igazunk. Ismerünk olyan magas méltóságot, aki vonattal tette meg a Budapest-Bécs távolságot, a hátizsákjának külön ülőhelyet váltva, s igazán elégedett volt a szolgáltatás színvonalával. Talán ha legközelebb álruhás királyfiként az ország keleti felébe tartó vonaton vegyülne el mint a nép egyszerű gyermeke, mindannyian jobban járnánk.

Témák
tolatás
2018.06.22 08:02

Patkányok ideje

Gyermekkorom emlékeit idézik a hírek: egyre többször tűnnek fel patkányok a fővárosban. A ’60-as évek elején a Bajcsy-Zsilinszky úti öreg bérház világítóudvarában kiskölyökként tacskónyinak látott patkányokkal nézhettem farkasszemet, és bevallom, jobban féltem tőlük, mint fordítva. Később már Budán, a Bocskai úton laktunk, és a srácokkal a környező mellékutcákban fociztunk az úttesten. Olykor egy félidőt is lejátszhattunk úgy, hogy egyetlen gépkocsi sem zavarta meg a meccset, csak az időnként elsurranó patkányok miatt tartottunk némi kényszerpihenőt.
Azután a ’70-es évektől ezek az intelligens és némely emberi társdalommal ellentétben kiválóan együttműködő jószágok eltűntek kedvelt élőhelyükről, a csatornahálózatból is. A Bábolna Bio Kft., illetve jogelődje ugyanis 1971-től 2018 nyaráig gyakorlatilag patkánymentes övezetté tette Budapestet. Egy időben közelről ismerhettem a tevékenységüket, és tudom: már akkor rengeteg pénzt, időt és energiát fektettek a kutatásba, fejlesztésbe, amikor ez még nem volt divat. Kiváló szakemberekkel dolgoztak, jó néhány külföldi városban is sikeresen vetettek véget a patkányinváziónak. 
A fővárosi önkormányzat viszont az idén nyáron nem hosszabbította meg a bábolnaiakkal a szerződést. Ehelyett közbeszerzést írt ki a testület, és a nyertessel, az RNBH Konzorcium nevű vállalkozással kötött szerződést. Szóljon, aki már korábban is hallott felőlük! A váltás okáról nem sokat tudni.
Eszembe sem jut feltételezni, hogy esetleg azért kellett lecserélni egy majd’ fél évszázada közmegelégedésre dolgozó céget, mert valamelyik Fidesz-közeli vállalkozói kör rájött, hogy nagy pénz van a rágcsáló irtásban. Is. Mindenesetre tény, hogy jövőre a fővárosi önkormányzat két és félszeres többletpénzt fizet az új patkányfogóknak. 
Ismét eljött a patkányok ideje. És nem csak a csatornákban.
2018.12.13 08:40
Frissítve: 2018.12.13 08:44

Terminátor

Az „Orbán bulldogjaként” is emlegetett Palkovics miniszter elszánt és kitartó ember hírében áll, aki tűzön-vízen keresztülviszi akaratát. A Magyar Tudományos Akadémia finanszírozásának és az akadémiai kutatóhálózat átszervezésének tervével azonban nagy fába vágta a fejszéjét - bár az, hogy végül sikerül-e a rönköt felaprítania, még a jövő kérdései közé tartozik. Mert tény: az akadémikusok részéről nem várt ellenállásba ütközött. 
Egy autoriter rendszerben a tudomány államosítására és a központi akarat szolgálatába állítására tett kísérletek senkit nem érhettek váratlanul. A népet akkor lehet a leghatékonyabban kizsákmányolni, ha a józan ész helyett az ostobaság, a nyitottság helyett a bezárkózottság, a tájékozottság helyett a tudatlanság kerekedik felül. Ez egy jól bevált történelmi recept. A közmédia pártpropagandává silányításával, a független média felszámolásával, az iskolák, egyetemek uniformizálásával, a szabad hangok elfojtásával, a „másként gondolkodók” démonizálásával, a bűnbakkereséssel és nem létező ellenségek üldözésével lehet a legegyszerűbben elérni, hogy szabadságjogaikat önként feladják a derék választópolgárok, s hogy a jogállamiság és a demokrácia a legnagyobb üdvrivalgás közepette múljon ki. 
Miért pont a tudomány működhetne szabadon? A magyar tudományosság fellegvárát, az Akadémiát néhány hónap alatt le akarták darálni. Palkovics terve az volt, hogy már az idei év végére feláll az új rend. Ennek tettek keresztbe a tudósok, és ennek köszönhető, hogy a miniszter most bosszúálló terminátor üzemmódba kapcsolt: az akadémikusok akadékoskodása miatt csúsznak a tervek, az „átmeneti időszakban” ezért csak a felét kapják meg a nekik járó összegnek. A kormányzat számára fontosabb az erőfitogtatás, mint az, hogy közben kutatások állhatnak le, tudományos munkák lehetetlenülnek el. Az állítólagos nemzeti-keresztény kurzus számára Széchenyi örökségének meggyalázása sem jelent gondot. Egy a lényeg: az akarat diadalát semmi nem gátolhatja.
2018.12.13 08:39
Frissítve: 2018.12.13 08:45