Kártyajáték

Publikálás dátuma
2018.06.25 08:09

Fotó: /

Ahol vágják a fát, ott bizony hullik a forgács! Emellett köll a bevétel az ország kasszájába. Megmondta a miniszterelnök, hogy válság közeleg. A pénzügyminiszter, Varga Mihály is hűen visszhangozta a Főnök szavait és proletár őszinteséggel a keményen dolgozó kisemberek szemébe vágta, hogy korábban nagyon meg voltak adóztatva, azért kaphatták a cafetériát. Ma már sokkal kedvezőbb az adókörnyezet - szerinte -, így nincs már szükség a pénzkímélő, részben adómentes, részben kedvezményesen adózó, béren kívüli juttatásokra. És valóban, a bruttó és a nettó bér közötti különbség, az úgynevezett adóék 47 százalékról immár alig több, mint 43 százalékra csökkent, s ezzel ugyan a régióban a legmagasabb ez az arány, de legalább valamiben az elsők vagyunk.

Az idén még dőzsölhetnek a dolgozók, jövőre már coki nekik. Tetszik vagy sem, jövőre búcsút inthetünk még a kedvezményes cafetéria elemek többségének is. A miniszterelnökséget vezető nagy tudású új és ifjú miniszter szerint persze a dolgozók nem járnak rosszul, hiszen magasabb bért kapnak, mert az ő pozíciójuk most jobb a munkaerőhiány miatt. Jó pap holtig tanul, így van rá esély, hogy az ifjú kormánytag megismerkedjen a bérköltség útvesztőivel, és magától is rájöjjön, hogy a cafetéria pótlása bérként, a megnövekedett adóterhek miatt 25-30 százalékkal csökkentheti a munkavállalók jövedelmét.

Persze a kormányfő mint jó családapa és hű barát, gondolt a hozzá közel állókra. Így a SZÉP kártya, amely a vendéglátásban, kereskedelmi szálláshelyeken, a belföldi turisztikában használható, marad. Nem kell hát fájjon a feje a turisztikai, szállodaiparba is belekóstoló, saját lábunkon álló leányának és gyerekkori cimborájának, a nemzet gázszerelőjének amiatt, hogy esetleg kevesebb milliárd csengene a kasszájukban. Ebben a partiban – is - náluk az adu.

Szerző
Témák
cafeteria
2018.06.25 08:09

Miszter Milliárd

Nem elég korruptnak lenni, annak is kell látszani – nagyjából így lehet summázni a NER immáron kiérett alapfilozófiáját. Mert mással nem lehet magyarázni, hogy Havasi Bertalan miniszterelnöki sajtófőnök hirtelen félretette a szokásos sajtóelhárító buldog szerepét, és szenvtelenül közölte, hogy Orbán Viktort kötélbarátja, Garancsi István utaztatta egy luxusrepülőgépen Bulgáriába. Van még kérdés? Nincs? Köszönjük. 
A sajtófőnöki mondat kibővítve így szól: igen, kedves nagyérdemű, a tizenhétmilliárdba kerülő Bombardier 6000-es luxusrepülőgéppel egyetlen út közel tízmilliójába kerülhetett Garancsinak, ami Orbán havi legális fizujának többszöröse, spórolt pénzének pedig százszorosa, viszont nagyjából egy tízezreléke annak 67,2 milliárdnak, amelyet Garancsi egyik cége csak tavaly kasszírozott itteni közbeszerzéseken. Igen, olyan közbeszerzéseken, melyekről korábban a volt amerikai nagykövet maga írta meg, hogy Orbán minden esetben személyesen dönti el, ott ki legyen a nyertes. És igen, mindezt ti, kedves magyarok, uniós adófizetők, ti fizettétek ki. 
Természetesen nem arról van szó, hogy Havasi Bertalan megunta az állását, netán az életét. Valójában Havasi mondata beleillik a fideszes elit coming outjai sorába. Az orbáni vő, Tiborcz immáron nyilvánosan is milliárdos kastély- és szálloda tulajdonos, a két szót kinyögni alig tudó Mészáros „Zuckemberg” Lőrinc cégei pedig a magyar tőzsde blue chipjei lettek. Mint a fideszes önkényuralom önjelölt ideológusa, Lánczi András évekkel ezelőtt kifejtette: amit az egyszerű halandó egész iparágak piti, ám szervezett lenyúlásának lát, az valójában a „Fidesz legfőbb politikája”. Bővebben, az ország érdeke, hogy a legfontosabb iparágak „nemzeti” - értsd: fideszes – kézbe kerüljenek, mivel így vége szakad a szüntelen és áldatlan pártharcnak – régies nevén: demokrácia –, és az ország immáron teljes egyetértésben cammog a bölcs vezér által kijelölt napsütötte jövő felé. 
Innentől a közpénzlopás valóságos hazafiúi tetté, harci cselekedetté nemesült. Ez az igazi orbáni államrezon: aki korrupt, az a lopkodással egyben kifejezi a győztes csapathoz való tartozását, pozíciót szerez pártjának és híveinek, és hitet tesz a nemzeti szuverenitás nemes eszméje mellett is. Az „emelt fővel lopni”-hozzáállás olyannyira a NER-életérzés része lett, hogy nemrégiben a Századvég ifjú gyakornoka is pironkodás nélkül posztolt magáról fotót, amint egy privát gépen ül, kezében egy Magyar Időkkel, úton Ibiza felé. 
Azonban egyre több a jele annak, hogy córesz közeleg. Az uniós pénzcsapok el fognak dugulni. A nagy kérdés pedig az, hogy ha egyszer eljön - mert eljön - a hét szűk esztendő, a nép ugyanolyan galambepével viseli-e, hogy a nyomor közepén egy csapat a pénzén a milliárdosok klubját játssza. Ráadásul a böhöm nagy fekete autóból kikászálódó fideszbárók még hazafiságról is prédikálnak nekik. Volt már ilyen a történelemben. 
Lehet, hogy a végén még valódi szükségük  lesz arra a magánrepülőgépre.
2018.09.26 09:00
Frissítve: 2018.09.26 09:01

Századvég-vég

Hogy Orbán Viktor megint füllentett, abban már nincs semmi érdekes. Ám ezúttal a sajtóval, a nyilvánossággal kapcsolatban rugaszkodott el az igazságtól, amit már csak szakmai okok miatt sem szívesen hagynánk szó nélkül. 
Alig két héttel azután, hogy – jókora derültséget keltve – bemondta az Európai Parlamentben: soha nem vetemednének arra, hogy elhallgattassák azokat, akik nem értenek velük egyet, a miniszterelnök a saját háza táján mutatta meg, hogy mennyit ér a szava: azonnali hatállyal bezúzták és az internetről is eltüntették a Századvég folyóirat (immár) utolsó számát, a szerkesztőséget pedig szélnek eresztették egy kismértékben kormánykritikus, a járadékokkal foglalkozó összeállítás miatt. 
A Századvéget Orbán és barátai alapították Bibó-kollégistaként 1984-ben, a társadalomelméleti folyóirat a rendszerváltást megelőző erjedés közepesen jelentős orgánuma volt. Sokat elmond arról, ami felé tartunk (és amerre Orbán maga is tart), hogy Kádár és a pártállami cenzúra mellett simán elélt, most meg az új egypártrendszer bedarálja. 
Az eset ugyanakkor nem csak azért érdemel figyelmet, mert rámutat egy jelentős különbségre a két korszak között, t. i. akkor kifelé evickéltünk az elnyomásból, most meg naponta jönnek olyan húzások, amiket még tegnap is elképzelhetetlennek tartottunk volna. Izgalmas a téma is, ami miatt a lapnak épp most kellett meghalnia: az orbáni kapitalizmus (?) modelljében központi szerep jut a járadékvadászatnak, vagyis annak, hogy a kormányhű oligarchák kezére juttatott gazdasági szektorokban az állam határozza meg – jogszabályokkal, adminisztratív árazással, monopóliumok létrehozásával – a jövedelmezőséget, a piac helyett a politika logikája működteti az üzletet – nyilván erről is írt az obsitot kapott szerzőgárda. 
És persze ott van még a sajtószabadság is, amelyről Orbán Viktor azt szokta mondani a kritikusainak: nincs vele gond, nálunk mindent meg lehet írni. Nos, most – a Népszabadság, a Magyar Nemzet és a többiek után – a századvégesek is megtapasztalták, hogy ebben az állításban mennyi az igazság.
2018.09.26 09:00
Frissítve: 2018.09.26 09:01