Kártyajáték

Publikálás dátuma
2018.06.25. 08:09

Ahol vágják a fát, ott bizony hullik a forgács! Emellett köll a bevétel az ország kasszájába. Megmondta a miniszterelnök, hogy válság közeleg. A pénzügyminiszter, Varga Mihály is hűen visszhangozta a Főnök szavait és proletár őszinteséggel a keményen dolgozó kisemberek szemébe vágta, hogy korábban nagyon meg voltak adóztatva, azért kaphatták a cafetériát. Ma már sokkal kedvezőbb az adókörnyezet - szerinte -, így nincs már szükség a pénzkímélő, részben adómentes, részben kedvezményesen adózó, béren kívüli juttatásokra. És valóban, a bruttó és a nettó bér közötti különbség, az úgynevezett adóék 47 százalékról immár alig több, mint 43 százalékra csökkent, s ezzel ugyan a régióban a legmagasabb ez az arány, de legalább valamiben az elsők vagyunk.

Az idén még dőzsölhetnek a dolgozók, jövőre már coki nekik. Tetszik vagy sem, jövőre búcsút inthetünk még a kedvezményes cafetéria elemek többségének is. A miniszterelnökséget vezető nagy tudású új és ifjú miniszter szerint persze a dolgozók nem járnak rosszul, hiszen magasabb bért kapnak, mert az ő pozíciójuk most jobb a munkaerőhiány miatt. Jó pap holtig tanul, így van rá esély, hogy az ifjú kormánytag megismerkedjen a bérköltség útvesztőivel, és magától is rájöjjön, hogy a cafetéria pótlása bérként, a megnövekedett adóterhek miatt 25-30 százalékkal csökkentheti a munkavállalók jövedelmét.

Persze a kormányfő mint jó családapa és hű barát, gondolt a hozzá közel állókra. Így a SZÉP kártya, amely a vendéglátásban, kereskedelmi szálláshelyeken, a belföldi turisztikában használható, marad. Nem kell hát fájjon a feje a turisztikai, szállodaiparba is belekóstoló, saját lábunkon álló leányának és gyerekkori cimborájának, a nemzet gázszerelőjének amiatt, hogy esetleg kevesebb milliárd csengene a kasszájukban. Ebben a partiban – is - náluk az adu.

Szerző
Témák
cafeteria

Másként kell segíteni

Publikálás dátuma
2018.06.25. 08:07

Február 12-én volt fotója

A "rezsicsökkentés", azaz a rezsitámogatás bevezetése alapvetően a Fidesz-kormány hatalmi pozícióinak megerősítését szolgálta, szolgálja. Ezt természetesen el is érték, hiszen az emberek általában nem fognak tiltakozni amiatt, hogy valami lényeges dolgot vagy szolgáltatást a korábbiakhoz viszonyítva olcsóbban kapnak meg. Ugyanerre szolgált, amikor Palkovics László kormánytag a rezsitámogatás növelésének lehetőségét vette fel.

A rezsitámogatás bevezetésének és megtartásának viszont társadalmi szempontból két alapvető és kiküszöbölhetetlen hibája, kára van. Az egyik: társadalmi szempontból rendkívül igazságtalan. Aki több természeti erőforrást fogyaszt, azzal arányosan nagyobb rezsitámogatást kap. Azaz a rendszer elsősorban és jelentősen a gazdagokat támogatja. (Ez persze a Fidesz-kormánytól nem meglepő.) A szegények, a létminimum alatt élők (a lakosság harmada) pedig csak alig, vagy jóformán nem részesülnek a támogatásból.

A másik nagy hibája, hogy nem ösztönöz a rezsi mögött lévő természeti erőforrásokkal való takarékosságra, sőt a gazdagok esetében a pazarló magatartást erősíti. Nem szolgálja az érintett természeti erőforrások fenntartható felhasználásának kialakulását, és ez a jövőben egyre súlyosabb problémává válik.

A mostani rezsirendszer helyett – a hatalmi politikai haszonszerzést félretéve – a következő szisztémát kellene megvitatni, illetve bevezetni.

1. A természeti erőforrásokkal való takarékosság egyre égetőbb kérdés lesz. A piacgazdaságokban – ilyenben élünk – a takarékosságot és így a hatékony felhasználást döntően a termék vagy szolgáltatás ára határozza meg. A természeti erőforrásoknál a takarékos, hatékony felhasználásra az ár csak akkor ösztönöz, ha az igazodik a már meglévő, de az időben előre haladva egyre drasztikusabban megjelenő szűkösséghez. Ez pedig azt kívánja meg, hogy a politikai hatások által akár globálisan is kiváltott ingadozásokat kiszűrve, minden fogyasztó, felhasználó a szűkösséget kifejező, takarékosságra ösztönző árat fizesse meg.

2. A szegény, létminimum alatt élő családokat pedig pénzbeli támogatásban kell részesíteni. Ha a kormányzat részéről a szándék megvan, könnyen tud ehhez forrást teremteni, például az improduktív beruházások csökkentésével és az ingyen juttatott óriási összegű támogatások felszámolásával.

Egy ilyen rendszernek kettős haszna lenne. Valóságosan ösztönözne a perspektivikusan egyre szűkösebbé váló természeti erőforrásokkal való takarékosságra. Ténylegesen hozzájárulna a fenntartható fejlődéshez, melytől unokáinak, lényegében a nem távoli jövő nemzedékeinek emberhez méltó élete függ. A létminimum alatt élők pénzbeli támogatása pedig csökkentené a szegénységet és ebből a szempontból az országunk kettészakadását is. És természetesen hozzájárulna ezen honfitársaink emberhez méltóbb életfeltételeik kialakításához.

Szerző
Témák
rezsi

Átlátszóvá tesz az e-személyi

Publikálás dátuma
2018.06.25. 08:05

Rogán Antal, akihez sok minden más mellett az e-közigazgatás is tartozik, miniszterjelölti meghallgatásán közölte: a jövő feladata lesz, hogy minden magyar állampolgár digitális személyazonosítóval rendelkezhessen. Ennek legfontosabb jellemzője, hogy a kártyához speciális tárolóelem tartozik, így alkalmas az elektronikus személyazonosításra, ezáltal az elektronikus ügyintézésre is. Multi-applikációs eszköz, használatához több szolgáltatás is kapcsolódik.

A hatalom nem győzte felvonultatni az érveket, milyen jó és előnyös ez mindenkinek. Tökéletes és hibátlan találmánynak festette le, minden szegmenst beleértve. Valójában ezer sebből vérzik, de ezekről egy árva szót sem közöltek a közvéleménnyel. Viszik is ezt az igazolványfajtát, mint a cukrot. Pedig nagyon komoly aggályok sorolhatók fel ellene. A társadalmat olyan pitiáner és bagatell kérdések, mint a demokratikus szabadságjogok, az önrendelkezési jog, a saját adatok védelme nem hozza lázba. Ha ezekből valamilyen joghátrány származik, akkor utólag kell majd gondolkodni, pedig talán jobb lett volna előre. Az ahogy esik, úgy puffan szindróma sosem szokott jó tanácsadó lenni.

Sok más demokratikus jogállammal szemben nálunk a személyes adatok védelme gyerekcipőben jár. Főleg az orbáni rezsim léte óta. Az a gátlástalan hatalmi adatéhség, ami a hatalmat jellemzi (az Unió egyetlen egy tagállama sem akar ennyi mindent tudni az állampolgárairól) az általuk gyártott törvényi túlkapásokban is megnyilvánul. De nem teszünk ellene, inkább dobunk a tűzre néhány lapáttal. Aki nincs tisztában az önrendelkezési jogával, az önként és dalolva osztja meg adatait másokkal. Ezért még inkább aggályos az adatvédelem sérülékenysége. Az e-igazolvány minden állami rendszerhez hozzáfér, ezáltal a különböző adatbázisok összekapcsolása személyiségprofilt épít mindenkiről. Egészségügyi állapot, vagyoni helyzet, költekezések, közlekedési szokások stb., amelyek már egyetlen kártyachipből kiolvashatók lesznek. Mindez olyan mértékű adatkoncentrációhoz vezet, amely még jobban kiszolgáltatottá teszi az embereket az állammal szemben. Bár cáfolták, de ez akkor sem megnyugtató. Már nem egy alkalommal, amit először letagadtak, az vagy igaznak bizonyult, vagy megvalósult. Egyébként is csak célhoz kötötten lehet a polgárokról adatot gyűjteni, de ez sérül, ha ezeket az adatbázisokat összekapcsolják.

Az e-igazolvány tagadja az adatvédelmi elveket. Relativizálják a személyes adatok továbbításának és a különböző célú adatkezelések összekapcsolásának tilalmát. A nagy mennyiségű összekapcsolt adat, amelyről az érintett legtöbbször nem is tud, kiszolgáltatottá teszi őt, egyenlőtlen kommunikációs helyzeteket hoz létre, amelyben nem tudhatja, hogy (adott esetben) az állam milyen információkkal rendelkezik róla. Az állami adatkezelők hatalma mértéktelenül megnő, ez növeli az adatalanyokkal szembeni információs egyenlőtlenséget. Egy olyan rendszerben, ahol a személyes adatokat automatikus adattovábbító és elemző rendszerek közreműködésével kapcsolják össze és dolgozzák fel, az emberek egyre kevésbé tudják átlátni saját adataik sorsát, megérteni a rendszer működését, és egyre kevesebb ráhatásuk lesz arra, hogy mi történik az adataikkal, miközben az adatkezelők egyre több lehetőséget kapnak az adatalanyok életének megismerésére, elemzésére, befolyásolására.

Ha pedig az e-igazolványt a nem állami szférában is használhatják, ez az ottani adatkezelőknek is hatalmat ad az érintett felett, de az állam további hatalomnövekedéséhez is vezet: még messzebbre terjed ki az adatokon keresztüli ellenőrzés lehetősége, megteremti az információs köz- és magánhatalom szoros együttműködésének technikai lehetőségét. Ezáltal az e-igazolvány a totális ellenőrzés eszközévé válhat. Hiszen lehetőség nyílik arra, hogy egy speciálisan képzett „összerendezési kóddal" egy adott személyről az összes adatot együtt láthassák. Nem nehéz ezáltal belátni az adat-összekapcsolás és a polgárok szabadságát veszélyeztető profilalkotás veszélyét és akkor még nem beszéltünk az adatbiztonsági (adatlopás, adatvesztés) kockázatokról. Az e-kártya birtokosai kiszolgáltatottá válhatnak az állam és a magánszféra számára. Az e-igazolványt valahányszor elkérik és leolvassák, arról egy naplóbejegyzés rögzül. Ezáltal az állam nyomon tudja követni az állampolgárok életét, mozgását, ténykedéseit.

Súlyos következményekkel járhat, ha ezek az adatok illetéktelenekhez kerülnek. Hát még ha rábízzák a kormányra. Adják-veszik majd az adatbányászattal kinyert adatainkat, felkínálják a biztosítóknak, bankoknak, munkaadóknak, titkosszolgálatoknak. Ellenőrzés nélkül. De ez az rendszer engedély nélküli megfigyeléseknek is táptalaja lehet. A bűnözés új ága a személyazonosság-lopás. Az adathordozó szuperkártyával együtt járó nagy állami adatbázis vonzó célpontot kínálhat az erre utazó kiberbűnözőknek. Ennyi már elég a terrorveszélyhez. Az állam részéről ez direkt felhívás a keringőre. Aztán egyszer csak olyan események fognak történni, amelyeknek egész más lesz a logikájuk.

Témák
adatvédelem