Kínos

Publikálás dátuma
2018.06.27. 08:13

Kínos, amikor valakinek szembesülnie kell egykori önmagával. Vagy egy olyan emberrel, aki nagyon hasonlít a régi énjére, amitől azonban már fényévekre eltávolodott.

Ebben az "élményben" lehetett része Orbán Viktornak a parlament hétfői ülésnapján, az azonnali kérdések órájában. Tordai Bence, a Párbeszéd újdonsült képviselője - akit a házelnök az előző ciklusban, amikor még nem volt képviselő, örökre kitiltott a Parlamentből - ugyanis pont úgy viselkedett vele, mint a kilencvenes évek elején az akkori fideszesek a hatalom embereivel. Miközben egy valóságos problémát vetett fel, Tordai kétségkívül pimasz is volt - amiért az elnöklő Latorcai János többször kikapcsolta mikrofonját, és kötelező olvasmányokat is ajánlott neki -, de nagyon határozott, mondhatni kérlelhetetlen. Mint régen a fiatal demokraták. A miniszterelnök pedig - uralma bástyái között - pont olyan, mint anno a kormányzó MDF-esek: fölényes, cinikus, kioktató.

atv.hu

Tordai Bence végre szemtől szemben is feltehette kérdéseit Orbán Viktornak a Parlamentben. Parázs kis adok-kapok lett a vége.

Aligha merült fel benne ez a nyilvánvaló párhuzam. Hiszen azóta, hogy liberálisként küzdött a fennálló (szocialista), majd a hatalomra került (jobboldali) rendszer ellen, immár harmadszor szerzett kétharmados többséget mint ókonzervatív, ókeresztény politikus. Ilyenkor már nem tanácsos emlékezni a régmúltra. Egykori önmagunkra még kevésbé.

Amúgy is, a kormányfői emlékezet a jelek szerint igen rövid. Vagy ha úgy tetszik, szelektív. Alig két hete, Helmut Kohl halálának évfordulóján Orbán Viktor még arról beszélt, hogy Magyarország tisztában van saját erejével és súlyával. Vagyis nem hiheti, hogy érdemben befolyásolhatja az európai politikát. Szerinte ezt hívják önismeretnek. Ami hirtelen elpárologhatott, midőn a visegrádi négyek akolmelegébe került. Ezzel magyarázható, hogy újabban azt nyilatkozta, Brüsszel azért támadja ezt a négy államot, mert sikeresebbek Nyugat-Európánál.

Helyesbítünk: ez a kijelentés semmivel sem magyarázható. Pont olyan, mint a parlamenti válasz. De már nem csupán a politikusról állít ki bizonyítványt, hanem országáról is.

Kínos.

Szerző

Az ikon félrelép

Publikálás dátuma
2018.06.27. 08:09

Igazi amerikai ikonnak nevezte Donald Trump a Harley-Davidson motorkerékpárt, amikor elnöksége kezdetén a Fehér Házban fogadta a Wisconsin állambeli Milwaukeeból érkezett cégvezetőket, majd elragadtatással szemlélte meg az épület előtt parkoló egyik gépcsodát. Az elnök megígérte, hogy a kormányzat ezentúl segíteni fogja az amerikai ipart és az amerikai munkás amerikai munkahelyét.

A Harley-Davidson most bejelentette, hogy a termékeire kirótt magas európai vámok miatt külföldre helyezi át a termelést. A szakszervezet úgy tudja, hogy a Missouri állambeli Kansas Cityből Thaiföldre költöztetik a „zászlóshajó” gyártelepet.

Trump elnök ugyanis, aki meghirdette, hogy mindenekelőtt az amerikai érdekekre lesz tekintettel, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva büntetővámot írt elő az acél-, illetve alumíniumtermékek importjára. Az intézkedés elvben globális, minden külföldi országra vonatkozik, bár alapvetően a kínai dömpingnek akar gátat szabni. Néhány ország felmentést kapott, az Európai Unió azonban nem.

Erre válaszul Brüsszel ellenintézkedéseket hozott, és kiválasztott néhány jellegzetes amerikai terméket, amelyek európai behozatalát különvámmal sújtják. A legendás Harley-Davidsonok 6 százalékos importadójának 31 százalékra növelése átlagosan 2200 dollárral drágítja meg Európában a cég termékeit. Milwaukeeban úgy döntöttek, hogy ők akkor inkább thaiföldi termékké változtatják a Harley-Davidsont, és akkor megússzák a különvámot.

Trump a haját tépi, és csalódott Twitter-bejegyzésben kesereg. Szerinte a cégnek nem kellett volna kapitulálnia, még semmi nem dőlt el. Véglegesen valóban nem, a kötélhúzás folytatódik, de a nehéz-motorkerékpárok különadója már érvénybe lépett. Ha villámgyorsan nem történik valami csoda, akkor költözik a motorbicikli. Felkészül a farmernadrág és a Bourbon whiskey.

Szerző

Közös lista? Felejtsük el!

Publikálás dátuma
2018.06.27. 08:07

IDEA logó!

Hetente az Echo TV egyik vitaműsorában (Angard) egy liberális elemzővel próbáljuk nemcsak felvenni az elemzői és (nyelv)politikai küzdelmet a másik oldalon ülőkkel, hanem egyúttal eleget tenni annak a minimális intellektuális kötelezettségnek is, hogy megismerjük a politikai ellenfél logikáját. Nem állítom, hogy ilyenkor nem sérül a politikai elemzői integritás, de a politikai elemzés a NER-ben eleve olyan szintű értékmentességet és fegyelmezettséget kívánna meg, amilyen egy vitaműsorban, ahol az egyik szemben ülő a Magyar Idők főszerkesztője, szinte kivitelezhetetlen.

Számos esetben így nem is törekszünk erre, ha pedig mégis, úgy egy-egy „pozitivista“ megjegyzésünk után azonnal felhorkan a közösségi médiában a Közéleti Antiorbánista Értelmiség: „már te is ?!“. De ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, mit gondol mások politikai-erkölcsi integritásáról az évek óta egyetlen célnak élő, önéletrajza számos elemén lazán túllépő morális jakobinus értelmiségi, inkább érdemes átgondolni, milyen (politikai) céllal ül be az ember a stúdióba.

A műsor legkellemetlenebb percei nem azok, amikor egy-egy Németh Szilárdtól vett mondatra kell reflektálni értelmesen (az csupán kihívás), hanem amikor az ellenzéki (értelmiségi) ötletbörze újabb, már megszületése pillanatában lejárt szavatosságú, leginkább a politikai tehetetlenséget és meggondolatlanságot tükröző megoldásjavaslatára kell úgy reagálni, hogy abból ne a politikai (diszkurzív) mező túloldalán ülők jöjjenek ki győztesen. Ilyen volt legutóbb az EP-választás bojkottja (Ungváry Krisztián vetette fel) és a közös, de Jobbik nélküli ellenzéki EP-lista kérdése. Jelen írásomban csupán az utóbbival foglalkozom, tekintve, hogy előbbihez nem tartózkodtam még eleget a tűző napon.

Az utóbbi ötletet az MSZP új választmányi elnökétől, Kunhalmi Ágnestől hallottam először egy konferencián: úgy vetette fel mindezt, hogy semmilyen stratégiai megfontolást nem rendelt mellé. Ha létezik arányos választás, akkor az EP-választás az, és bár számos specialitása miatt csak óvatosan jelenthető ki, hogy a pártok valós erejét reprezentálná, a verseny lehetősége ettől függetlenül adott, és a kisebb pártok nem járnak rosszul a 21 mandátum arányos elosztásakor.

Jóllehet, az MSZP ma minden lehetséges megméretéstől tart, egyelőre kevés esélye van arra, hogy belátható időn belül elveszítené a harmadik „legnagyobb“ párt státuszát. Ugyanakkor érezhető a bizonytalanság a tekintetben, hogy vajon meddig fenntartható annak látszata, hogy az MSZP referenciapont a baloldali-liberális ellenzéki térben. Négy éve éppen annyi mandátumot szereztek a szocialisták az EP-választáson, mint a DK (21-ből négyet, ami megint nem a közös lista melletti érv), s nyilván valamelyest eltakarná a párt aktuális krízisét, ha létrejönne egy közös ellenzéki lista.

A választópolgár számára nem tisztázott és nem is érthető, hogy a minden, nyilvánosan ismertetett stratégiai megalapozottság nélküli ötlet hogyan kivitelezhető, azaz miként egyezkedik Tóth Bertalantól Szél Bernadetten át Fekete-Győr Andrásig az ellenzék a lista helyeiről. Ez pedig elégséges érv is amellett, hogy egy arányos választás (amelyen például magyarországi listákra nem szavazhatnak a határon túli magyarok) alkalmával hagyjuk, hogy a pártok az elemi logika alapján járjanak el, azaz ne csak versenyezzenek a Fidesszel, hanem különböző Európa- (így részben Magyarország)-víziók bontakozzanak ki.

Merthogy azt illetően messze nincsen konszenzus – leszámítva az orbáni „nemzetállamok Európájának“ elutasítását –, hogy milyen Európában éljünk. A magyar liberalizált baloldal Európa-képe eleve számos tekintetben egy képzelt Európa, a DK-s Európai Egyesült Államoktól kezdve az Ujhelyi István-i uniópártiságon át a technokrata, a meritokratikus elit Európáját hirdető Momentumig terjed a paletta. Ugyanakkor az LMP éppen ezekkel az uniós (eszmei) automatizmusokkal szemben foglal állást: erőteljesen elkötelezett a föderális, nemzeti szuverenitást negligáló Európa-modellel szemben.

Ne legyen illúziónk, egy közös – Jobbik nélküli – ellenzéki lista ötlete nemcsak a fentiek figyelmen kívül hagyásáról szól, hanem a konstruktivitás látszatáról, annak felmutatásáról és hirdetéséről, hogy “az én pártom a legelkötelezettebb az együttműködésre”. A szavazók – számos esetben indokoltan és helyesen – igénylik a legszorosabb együttműködést, és ez minden olyan választás esetén szükséges is, amelynek Orbán-rezsim „megmozgató“ jellege van. Ha az arányos EP-választás alkalmával az ellenzék külön-külön jól szerepel, az uniós színtéren erősíthetik azokat a frakciókat, amelyek szemben állnak az orbáni politikával. Arra viszont, hogy egyetlen lista esetén – illetve a Jobbiké mellett – az ellenzék jobban szerepelne, semmilyen garancia nincsen, nem beszélve a „kicsiket” segítő arányosítási szisztéma előnyeiről.

A közös EP-lista olyan gondolat, melyhez hasonlókhoz évek óta hozzászokhattunk: cél van, de az odavezető út nem létezik. S amíg ez így marad, addig könnyű lesz az Echo Tv-ben G. Fodor Gábornak és Gajdicsnak lenni.

Szerző