Rédei Judit: A „Dieselgate” új fejezete

Publikálás dátuma
2018.06.30 09:15
A VEZÉR Rupert Stadler egyelőre őrizetben várja, mit hoz a jövő, mennyit képesek megtudni a belső titkokból a nyomozó hatóságok
Fotó: /

Az autógyártóknak ismét szembesülniük kellett azzal, hogy nem csitulnak a három évvel ezelőtt Amerikában kitört „Dieselgate” botrány hullámai. A Volkswagen csoport kártérítésekre, büntetésekre idáig elköltött 25 milliárd eurója kevés ahhoz, hogy a társaság meglelje a békét. Június elején 60 ezer olyan Audi 6-os, 7-es akadt fenn a szűrőn, amelyeket a teszteket félrevezető számítástechnikai eszközzel láttak el, hogy azután újabb egy milliárd eurós bírságot szabjon ki a csoportra a német bíróság. A napokban pedig egy hajnali órán négy rendőr ébresztette Ingolstadtban Rupert Stadlert, az Audi vezérét, akit azonnal őrizetbe vettek, tartva a bizonyítékok eltüntetésétől, a tanúk befolyásolásától.

A VEZÉR Rupert Stadler egyelőre őrizetben várja, mit hoz a jövő, mennyit képesek megtudni a belső titkokból a nyomozó hatóságok

A VEZÉR Rupert Stadler egyelőre őrizetben várja, mit hoz a jövő, mennyit képesek megtudni a belső titkokból a nyomozó hatóságok

Kibúvókat kerestek

Új fejezet kezdődött a „Dieselgate” minden jel szerint végeláthatatlan történetében. Eddig ugyanis általában csak a Volkswagen, valamint beosztott munkatársak kerültek a vizsgálódók célkeresztjébe. Vezéráldozat egy volt, a csoportot irányító Martin Winterkorn kényszerült lemondásra 2015. szeptemberében, miután a Frankfurti Autószalon forgatagában robbant a hír, miszerint a Volkswagen „megtrükközte” a motorokat, a valós emissziót elfedő számítástechnikai eszköz beépítésével. Az amerikai vád nyomán a sokk, a tagadás, a hüledezés, majd a szembesülés a tényekkel megváltoztatott mindent, megkérdőjelezve a technikai vívmányokat, a környezettudatos fejlesztések valódiságát, a megbízhatóságot, a felelős szerepvállalást, mindazt, ami az elmúlt évtizedekben az autóipar erőviszonyait alakította.

A VW-nál magyarázkodtak, néhány hónapig kibúvókat kerestek, majd a gyártó új vezére, Matthias Müller bejelentette, többé nem használják a 2007 óta emblematikus Das Auto (Az autó) szlogent. A bűnös motor világszerte összesen több mint 11 millió járműbe került be. A tengerentúl viszonylag gyorsan léptek az illetékes vizsgálók, és az igazságszolgáltatás, kiállították a számlát, amit a bűnöket elismerő európai gyártó sietve rendezett. Ott 600 ezer jármű minősült selejtesnek, az utólagos barkácsolás merev ellenállásba ütközött, az autónként megítélt kártérítés összege pedig sok esetben tízezer dollárra rúgott.

A figyelem csak tavaly év elején fordult konkrét személyek felé, az amerikai igazságszolgáltatás akkortól próbálta nevesíteni a felelősöket. Ez nem egy arcnélküli multinacionális vállalat akciója, hanem hús-vér emberek konspirációja - fogalmazott Sally Yates ügyész, lelombozva a reményeket, hogy az európai gyártó a beismeréssel, 4,3 milliárd dollárnyi büntetés, valamint további 20 milliárd körüli személyes kártérítés kifizetésével, egyúttal a következő években vállalva állandó szakértői ellenőrzéseket, maga mögött hagyhatja az egész ügyet. A bíróság ugyanis a vádlottak padjára hívta a VW több alkalmazottját, Heinz-Jakob Neussert, Jens Hadlert, Richard Dorenkampot, Bernd Gottweist, és Jürgen Petert. Az FBI ugyanakkor letartóztatta az Amerikában élő Olivier Schmidt-et, aki a helyi környezetvédelmi hatósággal tartotta a kapcsolatot. Dél-Koreában nem sokat teketóriáztak, a VW ottani képviseletének vezetőjét hamis dokumentumok kiállításáért másfél évi börtönre ítélték. A csoport első sorát azonban kímélték a vizsgálódók tengeren innen és túl is. A megjegyzések mellett, miszerint a vezetők is számíthatnak kérdésekre, valójában semmi konkrétum nem szivárgott ki a céget irányítók szerepéről az eltelt három esztendő alatt.

Óvatos bánásmód

Németország nehezen szánta rá magát, hogy fellépjen iparának gyöngyszemeivel szemben. A visszahívások csak lassan kezdődtek el, kibúvókat kerestek, magyarázkodtak, de ez érthető, hiszen nyolc és fél millió érintett kocsi gurult az európai utakon. Az amerikaihoz hasonló kártérítés program itt 250 milliárd eurós érvágást jelentett volna. Az öreg kontinensen mások az előírások, így a szabályszegések kevésbé számítanak súlyosnak – hangoztatták és a jelek szerint az erőszakos követelések lecsendesedtek. Az igazságszolgáltatás sem sietett, óvatosan bánt az üggyel. Vádlottként felelős vezetőkről kevés szó esett.

Tavaly viszont a német hatóság őrizetbe vette Giovanni Pamiót, az Audit kilenc éve szolgáló olasz fejlesztőmérnököt, közvetlenül azután, hogy az USA-ban megvádolták, kulcsszerepe volt az amerikai autósokat megtévesztő mérési eredmények meghamisításában. Pamio kitálalt a bíróság előtt, cáfolva a teóriát, miszerint egy maroknyi műszaki műve volt a hamisító logisztika. Beismerte, a cégvezetés igenis tudott a manipulációról, amelynek kezdete 2006-ra nyúlik vissza. Állítása szerint egy fejlesztési szakember akkortájt arról informálta az Audi vezetését, hogy gondok vannak az adalékanyag-bevitellel, amely a szennyezőanyag kibocsátás csökkentésére lenne hivatott. Ezután jött a számítástechnika bevetésének ötlete. Akkor a Volkswagen irányítására készülődő Martin Winterkorn állt az Audi élén. Pamio mailekre, prezentációkra, megbeszélésekre hivatkozott.

A történet egyik változata szerint már májusban készen állt a manipulációs eszköz, amelynek alkalmazására a motorok „tisztaságáért” felelős igazgató Richard Dorenkamp és a gyártást irányító Jens Hadler is áldását adta. A trükközött dízelek, immár VW-kben és Audikban 2009-ben indultak hódító útjukra az Egyesült Államokban. Miután sikerrel vették a homologizációs vizsgát, diadalútjukat óriási, a „tiszta dízel”-t reklámozó kampány kísérte. A fejlesztések nem álltak meg, 2011-től újgenerációs motorokat fejlesztettek ki a német mérnökök, tovább korszerűsítve a trükköző berendezést. 2014 májusában azután elkezdtek gyülekezni a sötét fellegek, egy virginiai kutatócsoport felfedezte, hogy a kétliteres dízel valós kibocsátása eltér a vizsgán kiállított bizonyítvány szerinti értéktől. A VW különböző magyarázatokkal próbálkozott, ám az amerikaiak fenyegetőztek, mondván, a piacra készülő új modellek nem kapnak homologizációs engedélyt. 2015 augusztusában azután robbant a bomba, az egyik dolgozó elismerte, hogy a beépített informatika kétféle, normál, illetve tesztelési üzemmódban működik, amit Friedrich Eichler, a motorfejlesztés akkori irányítója nem cáfolt. Lázas takarítás kezdődött, az alkalmazottak közvetett, a dokumentáció megsemmisítésére vonatkozó üzeneteket kaptak. Egy értekezleten elhangzott: a rendszerbe csak akkor vigyék fel a terveket, ha „szükséges”. Ezután több ezer adathordozót törtek össze, de nyomok azért maradtak.

Rács mögött az Audi vezére

A pallos, amely valójában a botrány kirobbanása óta lebeg az autógyártás főszeplőinek feje felett, most némileg váratlanul sújtott le, és nem is akárkire. Az Audit 2007 óta irányító, a főtulajdonosokhoz a Porsche és a Piëch családhoz közelálló Rupert Stadler letartóztatására kevesen gondoltak. Ő a birodalom erős emberének számított. Amikor tavaly szinte teljesen lecserélték az Audi vezetését, pozíciója szilárd maradt, élvezte a bizalmat. A Porsche család amúgy híres a lojalitásáról, alkalmazottaik hosszú távon biztonságban érezhetik magukat. Stadler is az utolsó pillanatig élvezte a tulajdonosi bizalmat, az őrizetbe vétel híre után is hezitáltak és nyitva hagyták a kaput az esetleges visszatérésére. Egy napos tanakodás után végül is a marketingvezetőt, Bram Schot megbízták a cég „átmeneti” irányításával. Stadler még felvehette bonuszát, ami 2017-re 5 millió dollárt tett ki.

Csalás, hamis bizonyítványok kiállítása szerepel az 55 esztendős Stadler bűnlajstromán, aki körül, a Süddeutsche Zeitung szerint, májusban kezdett szorulni a hurok. Telefonjait lehallgatták, majd letartóztatása előtt néhány nappal házkutatást tartottak nála. A hírek szerint további húsz vezető számíthat kérdezősködésre a német hatóságok részéről. A befektetők megtévesztése is szerepel a vádak között. Ez egyébként a jelek szerint a technikai kérdéseknél jobban foglalkoztatja a német igazságszolgáltatást. Brunswickban büntetőeljárást kezdeményeztek Martin Winterkorn, Matthias Müller, a társaságot jelenleg irányító Herbert Diess, valamint Hans Dieter Pötsch felügyelőbizottsági elnök ellen. Ám az eljárás nem a motor trükközés részleteit hivatott feltárni, hanem a befektetői érdekek érvényesítését szolgálja. A Volkswagentől ugyanis, részvényeik leértékelődése okán, mintegy 2000 befektető, 5,5 milliárd eurót követel.

A kérdés viszont továbbra is az, vajon fény derül-e arra, hogy pontosan hogyan folytak a titkos üzelmek, vagy sikerül megőrizni a titkokat. Elemzők inkább az utóbbira szavaznak. Autokrácia, abszolút monarchia jellemzi a hipercentralizált cég működését, a dolgok a legapróbb technikai részletekig Wolfsburgban dőlnek el, ahol senkinek nem érdeke a bűnbakkeresés – mondják. A hagyományok erősek, és ez annak is betudható, hogy a piramis csúcsán hosszú ideig két megszállott mérnök, Martin Winterkorn és Ferdinand Piëch ült. A legkisebb kütyü sem kerülte el a figyelmüket, gond nélkül megváltak az okoskodóktól, az ő munkakultúrájuk nyomja rá a bélyegét a működésre ma is. Ha fejcserékről időnként értesül is a közvélemény - így legutóbb két hónapja Mathias Müllert Herbert Diess váltotta a csoport kormányrúdjánál - a kérdésre, hogy tudott-e az igazgatóság a trükközésről, nincs válasz, ha csak az nem, hogy nem akart tudni róla.

A füst terjeng
A Dieselgate füstje már rég átlépte a Volkswagen-birodalom határát. Most úgy tűnik, a Daimler-Mercedes következik. A napokban több száz elkészült jármű forgalomba helyezése hiúsult meg, miután a gyártónak nem sikerült megnyugtatóan bizonyítani a luxusautók törvénynek megfelelő „tisztaságát”. Ezzel egy időben egy részvényes panaszt nyújtott be a stuttgarti bíróságon, árfolyam manipulációval vádolva meg a gyártót. A Mercedes háza táján ez az első ilyen akció, amely akár lavinát is indíthat el. A VW botrány kitörésekor Dieter Zetsche elnök nagy hangon biztosította a Daimler részvényeseit arról, hogy gyártmányaikba nem kerültek hamisító kütyük. A német hatóságok azonban mást gondoltak, és tavaly januárban megkezdett vizsgálataik a nyár közepére 774 000 Mercedes visszahívásához vezettek. Az ügyvédek szerint az ezutáni több, mint 12 százalékos árfolyamveszteség miatt milliárdokra rúghat a befektetők által követelt kártérítés összege. Ami a káros anyag kibocsátást általában illeti, szinte minden márka fennakadt a 2015-óta világszerte aktívan vizsgálódó környezetvédelmi hatóságok rostáján. A statisztikák szerint csak az EU útjain 29 millió „piszkos”, a normákat túllépő dízel cirkál, közülük egyre több régiónkban szennyezi a levegőt. Mindez azonban nem fékezi az autógyártók lendületét, de a vevők étvágyát sem. Tavaly a Volkswagen csoport megduplázta 2016-os nyereségét, a mérlegbe 11,35 milliárd nettó profit került, az eladott járművek száma meghaladta a 10 milliót, a teljes forgalom 230 milliárd eurót tett ki.



Témák
2018.06.30 09:15

Quando, quando, örökké

Publikálás dátuma
2018.09.23 22:02

Fotó: AFP/TOSCANIALINARI/ROGER-VIOLLET/
Kétséget kizáróan minden idők legnépszerűbb nemzetközi slágereinek egyikét alkotta meg az idén nyolcvanéves Tony Renis és a 2009-ben elhunyt szövegíró, Alberto Testa a hatvanas évek elején. A dalt az 1962-es San Remo-i fesztiválon adta elő a zeneszerző, és – ilyen az élet – nemhogy nem nyert, de még a dobogóra sem került fel vele. A quando, quando, quando a viszonylag szerény negyedik helyet szerezte meg, hogy aztán olyan hírességek dolgozzák fel, mint – mindjárt hatvankettőben – Pat Boone és Caterina Valente, majd hatvanháromban Connie Francis, továbbá – egyaránt hatvannyolcban – Cliff Richard és Engelbert Humperdinck. Az adaptációknak immár se szeri, se száma, a kompozíció legalább tizenkét filmben hangzott fel azon túl, hogy 1962-ben helyet kapott Dino Risi kultikus olasz mozidarabjában, a Vittorio Gassman és Jean-Louis Trintignant főszereplésével forgatott Előzésben.
Renist többszörösen kárpótolta az élet: a komponista-énekes a következő évben megnyerte a San Remo-i dalversenyt, ráadásul azzal a számmal, amelyért – ha önéletrajzi ihletésű volt – irigyelni lehetett a szerzőt. A nóta első két sora ugyanis úgy szólt, hogy "szinte nekem teremtettek, festettek, Claudia, / de bevallom, a legjobban most Nadiáért vagyok oda..." (Később szó esett Lauráról, Giuliáról is.) A szerzemény címe az volt: Uno per tutte, azaz Egy mindenkiért, ám a tutte csak nőkre vonatkozhat, különben Uno per tutti lenne a szöveg. Ami pedig a Quando, quando, quandót illeti, e sláger máig él, s azon kivételes külföldi számok közé tartozik, amelyekről – a bevett magyar változat ellenére – mindenki tudja, hogy nem hazai darab, annyit játsszák napjainkban is az eredetit és a megannyi angolszász feldolgozást.
Itthon először Sárosi Katalin négyszámos kislemezére került fel a magyar variáció Tardos Péter szövegével: "Mikor jössz már énfelém?" A korong megjelenése idején – 1963-ban - Sárosi már nem volt csitri – harminchárom évet számlált –, de a legfelkapottabb táncdalénekesek közé tartozott; előző kislemezének két dalát a takarítónőktől a minisztériumi osztályvezetőkig mindenki dúdolta. Az egyikben azt kérdezte: "Ugye, te is akarod komolyan, igazán?" A másikban meg bátorította az idősebb korosztályokat, hogy "rajta, öregek, nagymamák, a charleston újra sikk!"
E dalok nyilvánvalóan már a megfelelő intelmek figyelembe vételével készültek, 1961-ben ugyanis tíz százalékkal csökkent idehaza a lemezeladás, s az illetékesek ezt részint a gyártás lassúságának, részint a nem eléggé igényes könnyűzenei kínálatnak tulajdonították. "Íme, néhány kívánalom a táncdalok előadóival szemben: kerüljék az olcsó, bombasztikus hatásokat, ízlésesen, belső érzéssel tálalják a számokat, ne utánozzanak, ne éljenek bevált sablonokkal" – javasolták. S nemsokára már elégedetten állapították meg: "Kevesebb az utánérzés, az enerváltság, a bántó torokhang az előadásban, s több az egyéniség a hangszerelésben, az összhang megteremtésében. A szövegben még nem számottevő a javulás, de úgy látszik, ebben hosszabb időre és főleg írói közreműködésre lenne szükség." Ezzel együtt leszögezték: "A következő tervnegyedév igényes tánczene-ellátása biztosítva van."
Hogy mi volt az 1961-et követő választékban? Például a Gézengúz (előadta: Gergely Ágnes és Koncz Zsuzsa), az Ó, Serenella (Németh Lehel), az Egy esős vasárnap délután (Mikes Éva) vagy a Hold ragyog a Dunán (Szántó Erzsi és a Stúdió vokál). Itáliában nem akadt hasonló központi ajánlat, a brazíliai Santosban született Testa mégis sorra írta a slágereket a Carinát éneklő Corrado Lojaconónak, a Renatót előadó Minának, a Quello sbagliatót búgó Bobby Solónak, a Non pensare a me-t tolmácsoló Claudio Villának, és lefordította Frank Sinatra védjegyét, a My Way-t (A modo mio) Patty Pravónak.
Itthon a Quando, quando, quandóval az Előzés is megérkezett. A filmet ugyanúgy 1963-ban mutatták be minálunk, ahogyan magyarra átültették Tony Renis örökzöldjét. Nem az ebből fakadó hosszas hiány miatt dúdolták hát oly sokan, hogy "mondd csak, meddig-meddig várjak..."
2018.09.23 22:02

Etető – Nívódíjas magasiskola

Publikálás dátuma
2018.09.23 20:36

Fotó: /
Tévedni emberi dolog. Szolgálni pedig a jelek szerint kötelesség. Vagy legalábbis jól felfogott érdeke a hatalom embereinek. Ha nem tennék, még a végén körön, netán NER-en kívül találnák magukat és az szörnyű lenne. Ne kárhoztassuk tehát a parlament alelnökét a következő mondatáért. "Szellemi újdonságot tartalmazó termékek, eljárások, szolgáltatások révén van remény arra, hogy Magyarország erős országgá, a magyarság erős nemzetté válhasson." (Ha ugyan már nem az, legalábbis a Legfőbb Vezető képzeletében, mert őt hallgatva ez bizonyosságnak látszik.)
Latorcai Jánostól egy nagyszabású parlamenti ünnepségen volt hallható az imént idézett gondolat. Hűen az alkalomhoz, amikor 51 terméknek és szolgáltatásnak adták át az Érték és Minőség Nagydíjat, s kiosztottak életmű- és nívódíjakat is. Csupa olyanoknak természetesen, akik a jelenlegi rendszer szolgálatával kiérdemelték. Egykor Magyar Termék Nagydíj volt eme elismerés neve, de akkor még nyilván olyanok is hozzájuthattak, akik netán rendszertől függetlenül értékeket hoztak létre.
Ami pedig témánk szempontjából lényeges, kommunikációs nívódíjat vehetett át három tévécsatorna illusztris képviselője is. Jutalmazták a közmédia hírszolgáltatásának alkotógárdáját, a TV2 Média Csoport Zrt. hírműsorait és azok alkotóit, valamint az Echo TV hír- és hírháttér műsorait, valamint készítőit. Jól kiválogatták őket, szinte nem is maradt ki senki, aki hívebben szolgálná Orbán Viktort és csapatát (értsd: a nemzetet). A megújult Hír TV még fájdalmasan hiányzott a listáról, de oly rövid idő telt el, mióta visszatértek az akolba és szakítottak a nemzetellenes tévésekkel, hogy nagyon átlátszó lett volna máris díjazni őket.
Aki ott volt a Parlamentben, láthatta az érintett csatornák prominenseit is. Az Echo TV képviseletében mindjárt Mészárosné Kelemen Beatrix igazgatót. Aki nem más, mint a magyar sajtó jelentős részét immár magáénak tudó Mészáros Lőrinc - a miniszterelnök barátja, de nem strómanja - felesége. A TV2 nevében ketten vitték a díjat. Kökény-Szalai Vivien hírigazgató - aki bulvárlapok szerkesztése és bulvárkönyvek megírása után került e tisztségbe -, valamint Gönczi Gábor. Utóbbi a hírműsor egyik arca, aki a múlt héten az Európai Parlament vitája után Orbán Viktor nagy győzelméről számolt be. Imigyen konferálta ugyanis fel az anyagot: "Európa-szerte Orbán Viktort éltetik a közösségi oldalakon. Bár az Európai Parlament megszavazta a Magyarországot elítélő Sargentini-jelentést, a sikert mégis a magyar miniszterelnök érte el". Az egykori köztévé ilyen sztárokat nem tudott felvonultatni. Még Németh Lajos meteorológus fájától messze esett kisfia, Balázs sem volt ott, pedig ő mindig kapható pártunk és kormányunk fényezésére.
Ám ezúttal nem volt szükség erre, hiszen csak a szűkebb brancs kiválasztottjai vettek részt a fényes ünnepségen, élükön a már említett Latorcai alelnökkel. Akinek tévedéséről, netán emlékezetkieséséről is ideje szót ejteni. Hacsak azt nem feltételezzük, hogy szándékosan tett úgy, mintha csupa szellemi újdonsággal találkozott volna a kitüntetetteknél, vagyis például a három tévécsatorna hírműsoraiban. A szinte nem is létező KDNP oszlopos tagja ugyanis már 75 éves, tehát hosszú ideig élt az egykori, ma már csak átkosnak mondott rendszerben is. Bizonyára volt alkalma akkor is hallgatni-nézni hírműsorokat (még ha nem is volt nagy választék belőlük), s talán észrevette azt is, hogy e hírműsorok annak idején gyakran fényezték pártunkat és kormányunkat. Mint ma. Csak akkor még más előjelű volt az a párt és az a kormány, de a kiszolgálása azóta sem változott (pontosabban: egy idő után több médium visszatért oda, amivel - hittük - a rendszerváltáskor végképp szakítottunk). Így hát az M1, a TV2, vagy az Echo TV hír- és politikai háttérműsorait aligha lehet "szellemi újdonságot hordozó termékekként" értékelni. Az viszont igaz, hogy ezek minden pillanatban erősítik azt a képzetet, hogy Magyarország erős ország, a nemzet is az, tehát minden ok megvan rá, hogy dicsfény vonja be a vezetőket, mindenekelőtt Orbán Viktort.
Az persze még kérdéses, hogy mindezt lehet-e minőséginek tekinteni és valóban értéket teremtenek-e, akik ilyen keretek között készítenek hírműsorokat. Az nem lehet kétséges, hogy a megrendelőknek tetszik, amit látnak. És azt a dicsőséget se vonjuk el tőlük, hogy amit együttesen - propagandisták és műsorkészítők - előállítanak, az az etetés magasiskolája. Ezeknek az embereknek a vállán óriási felelősség nyugszik. Hiszen az ország jelentős részén csak a köztévé - nevezzük még mindig így, ha nem is az - csatornái, valamint a TV2 látható, az RTL Klub mellett. Nekik kell tehát ellensúlyozniuk az érdemi tájékoztatást, képviselniük a mindenkori hivatalos vonalat, de úgy, hogy a majdani választókat meggyőzzék, az a helyes, amit pártunk és kormányunk tesz. Bármi is legyen az. Lássuk be, ez embert és kommunikációt próbáló feladat, de a hatalom kiszolgálói helytállnak. A nívóról persze lehet vitázni, de ha egyszer nívódíjnak hívják az elismerést, nincs mit tenni.
Méltó kezekbe kerültek tehát a kitüntetések. Elégedettek lehetnek a fő-fő etetők is. A nézőkkel meg nem kell törődni. Különben is, még működik a távkapcsoló.
2018.09.23 20:36