Rédei Judit: A „Dieselgate” új fejezete

Az autógyártóknak ismét szembesülniük kellett azzal, hogy nem csitulnak a három évvel ezelőtt Amerikában kitört „Dieselgate” botrány hullámai. A Volkswagen csoport kártérítésekre, büntetésekre idáig elköltött 25 milliárd eurója kevés ahhoz, hogy a társaság meglelje a békét. Június elején 60 ezer olyan Audi 6-os, 7-es akadt fenn a szűrőn, amelyeket a teszteket félrevezető számítástechnikai eszközzel láttak el, hogy azután újabb egy milliárd eurós bírságot szabjon ki a csoportra a német bíróság. A napokban pedig egy hajnali órán négy rendőr ébresztette Ingolstadtban Rupert Stadlert, az Audi vezérét, akit azonnal őrizetbe vettek, tartva a bizonyítékok eltüntetésétől, a tanúk befolyásolásától.

A VEZÉR Rupert Stadler egyelőre őrizetben várja, mit hoz a jövő, mennyit képesek megtudni a belső titkokból a nyomozó hatóságok

Kibúvókat kerestek

Új fejezet kezdődött a „Dieselgate” minden jel szerint végeláthatatlan történetében. Eddig ugyanis általában csak a Volkswagen, valamint beosztott munkatársak kerültek a vizsgálódók célkeresztjébe. Vezéráldozat egy volt, a csoportot irányító Martin Winterkorn kényszerült lemondásra 2015. szeptemberében, miután a Frankfurti Autószalon forgatagában robbant a hír, miszerint a Volkswagen „megtrükközte” a motorokat, a valós emissziót elfedő számítástechnikai eszköz beépítésével. Az amerikai vád nyomán a sokk, a tagadás, a hüledezés, majd a szembesülés a tényekkel megváltoztatott mindent, megkérdőjelezve a technikai vívmányokat, a környezettudatos fejlesztések valódiságát, a megbízhatóságot, a felelős szerepvállalást, mindazt, ami az elmúlt évtizedekben az autóipar erőviszonyait alakította.

A VW-nál magyarázkodtak, néhány hónapig kibúvókat kerestek, majd a gyártó új vezére, Matthias Müller bejelentette, többé nem használják a 2007 óta emblematikus Das Auto (Az autó) szlogent. A bűnös motor világszerte összesen több mint 11 millió járműbe került be. A tengerentúl viszonylag gyorsan léptek az illetékes vizsgálók, és az igazságszolgáltatás, kiállították a számlát, amit a bűnöket elismerő európai gyártó sietve rendezett. Ott 600 ezer jármű minősült selejtesnek, az utólagos barkácsolás merev ellenállásba ütközött, az autónként megítélt kártérítés összege pedig sok esetben tízezer dollárra rúgott.

A figyelem csak tavaly év elején fordult konkrét személyek felé, az amerikai igazságszolgáltatás akkortól próbálta nevesíteni a felelősöket. Ez nem egy arcnélküli multinacionális vállalat akciója, hanem hús-vér emberek konspirációja - fogalmazott Sally Yates ügyész, lelombozva a reményeket, hogy az európai gyártó a beismeréssel, 4,3 milliárd dollárnyi büntetés, valamint további 20 milliárd körüli személyes kártérítés kifizetésével, egyúttal a következő években vállalva állandó szakértői ellenőrzéseket, maga mögött hagyhatja az egész ügyet. A bíróság ugyanis a vádlottak padjára hívta a VW több alkalmazottját, Heinz-Jakob Neussert, Jens Hadlert, Richard Dorenkampot, Bernd Gottweist, és Jürgen Petert. Az FBI ugyanakkor letartóztatta az Amerikában élő Olivier Schmidt-et, aki a helyi környezetvédelmi hatósággal tartotta a kapcsolatot. Dél-Koreában nem sokat teketóriáztak, a VW ottani képviseletének vezetőjét hamis dokumentumok kiállításáért másfél évi börtönre ítélték. A csoport első sorát azonban kímélték a vizsgálódók tengeren innen és túl is. A megjegyzések mellett, miszerint a vezetők is számíthatnak kérdésekre, valójában semmi konkrétum nem szivárgott ki a céget irányítók szerepéről az eltelt három esztendő alatt.

Óvatos bánásmód

Németország nehezen szánta rá magát, hogy fellépjen iparának gyöngyszemeivel szemben. A visszahívások csak lassan kezdődtek el, kibúvókat kerestek, magyarázkodtak, de ez érthető, hiszen nyolc és fél millió érintett kocsi gurult az európai utakon. Az amerikaihoz hasonló kártérítés program itt 250 milliárd eurós érvágást jelentett volna. Az öreg kontinensen mások az előírások, így a szabályszegések kevésbé számítanak súlyosnak – hangoztatták és a jelek szerint az erőszakos követelések lecsendesedtek. Az igazságszolgáltatás sem sietett, óvatosan bánt az üggyel. Vádlottként felelős vezetőkről kevés szó esett.

Tavaly viszont a német hatóság őrizetbe vette Giovanni Pamiót, az Audit kilenc éve szolgáló olasz fejlesztőmérnököt, közvetlenül azután, hogy az USA-ban megvádolták, kulcsszerepe volt az amerikai autósokat megtévesztő mérési eredmények meghamisításában. Pamio kitálalt a bíróság előtt, cáfolva a teóriát, miszerint egy maroknyi műszaki műve volt a hamisító logisztika. Beismerte, a cégvezetés igenis tudott a manipulációról, amelynek kezdete 2006-ra nyúlik vissza. Állítása szerint egy fejlesztési szakember akkortájt arról informálta az Audi vezetését, hogy gondok vannak az adalékanyag-bevitellel, amely a szennyezőanyag kibocsátás csökkentésére lenne hivatott. Ezután jött a számítástechnika bevetésének ötlete. Akkor a Volkswagen irányítására készülődő Martin Winterkorn állt az Audi élén. Pamio mailekre, prezentációkra, megbeszélésekre hivatkozott.

A történet egyik változata szerint már májusban készen állt a manipulációs eszköz, amelynek alkalmazására a motorok „tisztaságáért” felelős igazgató Richard Dorenkamp és a gyártást irányító Jens Hadler is áldását adta. A trükközött dízelek, immár VW-kben és Audikban 2009-ben indultak hódító útjukra az Egyesült Államokban. Miután sikerrel vették a homologizációs vizsgát, diadalútjukat óriási, a „tiszta dízel”-t reklámozó kampány kísérte. A fejlesztések nem álltak meg, 2011-től újgenerációs motorokat fejlesztettek ki a német mérnökök, tovább korszerűsítve a trükköző berendezést. 2014 májusában azután elkezdtek gyülekezni a sötét fellegek, egy virginiai kutatócsoport felfedezte, hogy a kétliteres dízel valós kibocsátása eltér a vizsgán kiállított bizonyítvány szerinti értéktől. A VW különböző magyarázatokkal próbálkozott, ám az amerikaiak fenyegetőztek, mondván, a piacra készülő új modellek nem kapnak homologizációs engedélyt. 2015 augusztusában azután robbant a bomba, az egyik dolgozó elismerte, hogy a beépített informatika kétféle, normál, illetve tesztelési üzemmódban működik, amit Friedrich Eichler, a motorfejlesztés akkori irányítója nem cáfolt. Lázas takarítás kezdődött, az alkalmazottak közvetett, a dokumentáció megsemmisítésére vonatkozó üzeneteket kaptak. Egy értekezleten elhangzott: a rendszerbe csak akkor vigyék fel a terveket, ha „szükséges”. Ezután több ezer adathordozót törtek össze, de nyomok azért maradtak.

Rács mögött az Audi vezére

A pallos, amely valójában a botrány kirobbanása óta lebeg az autógyártás főszeplőinek feje felett, most némileg váratlanul sújtott le, és nem is akárkire. Az Audit 2007 óta irányító, a főtulajdonosokhoz a Porsche és a Piëch családhoz közelálló Rupert Stadler letartóztatására kevesen gondoltak. Ő a birodalom erős emberének számított. Amikor tavaly szinte teljesen lecserélték az Audi vezetését, pozíciója szilárd maradt, élvezte a bizalmat. A Porsche család amúgy híres a lojalitásáról, alkalmazottaik hosszú távon biztonságban érezhetik magukat. Stadler is az utolsó pillanatig élvezte a tulajdonosi bizalmat, az őrizetbe vétel híre után is hezitáltak és nyitva hagyták a kaput az esetleges visszatérésére. Egy napos tanakodás után végül is a marketingvezetőt, Bram Schot megbízták a cég „átmeneti” irányításával. Stadler még felvehette bonuszát, ami 2017-re 5 millió dollárt tett ki.

Csalás, hamis bizonyítványok kiállítása szerepel az 55 esztendős Stadler bűnlajstromán, aki körül, a Süddeutsche Zeitung szerint, májusban kezdett szorulni a hurok. Telefonjait lehallgatták, majd letartóztatása előtt néhány nappal házkutatást tartottak nála. A hírek szerint további húsz vezető számíthat kérdezősködésre a német hatóságok részéről. A befektetők megtévesztése is szerepel a vádak között. Ez egyébként a jelek szerint a technikai kérdéseknél jobban foglalkoztatja a német igazságszolgáltatást. Brunswickban büntetőeljárást kezdeményeztek Martin Winterkorn, Matthias Müller, a társaságot jelenleg irányító Herbert Diess, valamint Hans Dieter Pötsch felügyelőbizottsági elnök ellen. Ám az eljárás nem a motor trükközés részleteit hivatott feltárni, hanem a befektetői érdekek érvényesítését szolgálja. A Volkswagentől ugyanis, részvényeik leértékelődése okán, mintegy 2000 befektető, 5,5 milliárd eurót követel.

A kérdés viszont továbbra is az, vajon fény derül-e arra, hogy pontosan hogyan folytak a titkos üzelmek, vagy sikerül megőrizni a titkokat. Elemzők inkább az utóbbira szavaznak. Autokrácia, abszolút monarchia jellemzi a hipercentralizált cég működését, a dolgok a legapróbb technikai részletekig Wolfsburgban dőlnek el, ahol senkinek nem érdeke a bűnbakkeresés – mondják. A hagyományok erősek, és ez annak is betudható, hogy a piramis csúcsán hosszú ideig két megszállott mérnök, Martin Winterkorn és Ferdinand Piëch ült. A legkisebb kütyü sem kerülte el a figyelmüket, gond nélkül megváltak az okoskodóktól, az ő munkakultúrájuk nyomja rá a bélyegét a működésre ma is. Ha fejcserékről időnként értesül is a közvélemény - így legutóbb két hónapja Mathias Müllert Herbert Diess váltotta a csoport kormányrúdjánál - a kérdésre, hogy tudott-e az igazgatóság a trükközésről, nincs válasz, ha csak az nem, hogy nem akart tudni róla.

A füst terjeng

A Dieselgate füstje már rég átlépte a Volkswagen-birodalom határát. Most úgy tűnik, a Daimler-Mercedes következik. A napokban több száz elkészült jármű forgalomba helyezése hiúsult meg, miután a gyártónak nem sikerült megnyugtatóan bizonyítani a luxusautók törvénynek megfelelő „tisztaságát”. Ezzel egy időben egy részvényes panaszt nyújtott be a stuttgarti bíróságon, árfolyam manipulációval vádolva meg a gyártót. A Mercedes háza táján ez az első ilyen akció, amely akár lavinát is indíthat el. A VW botrány kitörésekor Dieter Zetsche elnök nagy hangon biztosította a Daimler részvényeseit arról, hogy gyártmányaikba nem kerültek hamisító kütyük. A német hatóságok azonban mást gondoltak, és tavaly januárban megkezdett vizsgálataik a nyár közepére 774 000 Mercedes visszahívásához vezettek. Az ügyvédek szerint az ezutáni több, mint 12 százalékos árfolyamveszteség miatt milliárdokra rúghat a befektetők által követelt kártérítés összege. Ami a káros anyag kibocsátást általában illeti, szinte minden márka fennakadt a 2015-óta világszerte aktívan vizsgálódó környezetvédelmi hatóságok rostáján. A statisztikák szerint csak az EU útjain 29 millió „piszkos”, a normákat túllépő dízel cirkál, közülük egyre több régiónkban szennyezi a levegőt. Mindez azonban nem fékezi az autógyártók lendületét, de a vevők étvágyát sem. Tavaly a Volkswagen csoport megduplázta 2016-os nyereségét, a mérlegbe 11,35 milliárd nettó profit került, az eladott járművek száma meghaladta a 10 milliót, a teljes forgalom 230 milliárd eurót tett ki.