2018-06-30 09:03:00

Hegyi Iván: Magyar, brazil egyet remél

World Cup Willie-t Reginald Hoye rajzolta, és Lonnie Donegan énekelte a slágerlistára. Vb Vili az 1966-os labdarúgó-világbajnokság kabalafigurája, egy hamisítatlan brit oroszlán, míg Donegan a Beatles előtti korszak legnépszerűbb előadóinak egyike volt Angliában.

A SLÁGERGYÁROS: LONNIE DONEGAN - A focihoz nem értett, de énekelt róla

A SLÁGERGYÁROS: LONNIE DONEGAN - A focihoz nem értett, de énekelt róla

Pedig importból merített: a múlt század húszas éveinek Amerikájában meghonosodott skiffle „királyaként" emlegették, és az öreg földrészen máig leghíresebb száma is a tengerentúlról származik. Az amerikai–angol háború utolsó, 1814-es csatájának emléket állító The Battle of New Orleanst odaát előbb az arkansasi folkénekes, Jimmy Driftwood, majd az alig harmincöt éves korában autóbalesetben elhunyt kaliforniai countrysztár, Johnny Horton vitte sikerre 1957-ben, illetve 1959-ben, aztán Donegan még ötvenkilencben feldolgozta, és a brit lajstrom második helyére emelte fel. Ez a dal azonban a Les Humphries Singers adaptációja nyomán vált igazán híressé Európában, bár nem sokan tudják, hogy a hamburgi énekegyüttes 1972-ben közre adott jellegzetes Mexicójának a zene frontján dupla előzménye van.

Donegan nem sokat konyított a futballhoz, jóllehet feljegyezték, hogy egyszer részt vett az angol bajnokság legmagasabb osztályában soha nem szereplő Peterborough United edzésén. Nem pusztán nézőként jelent meg a tréningen: kivételesen mozgott is. (Majd 2002-ben Peterborough-ban kapott szívrohamot, és halt meg túl a hetvenen, turné közben.) Az angliai vb dalát pedig úgy vehette lemezre, hogy Glasgow-ban született, ír mama és skót papa gyermekeként. Édesapja a Skót Nemzeti Szimfonikusok hegedűse volt, ő maga pedig gitáron és bendzsón játszott. Úgy mondják, e kettőhöz az eredeti skiffle-ben mosóteknő dukált ritmushangszerként...

De még véletlenül se kezeljük le a műfajt, mert – a Beatles mesés négyesétől a Rolling Stones vagy a Who tagjaiig – a beat megannyi nagysága letérdelt a Chris Barber híres dzsessz-zenekarában is játszó, eredetileg Anthonynak hívott, keresztnevét a New Orleans-i bluesénekes és -gitáros Lonnie Johnsontól kölcsönző Donegan előtt. Utóbbi a Barber Banddel vette fel első nagy sikerét, a Rock Island Line-t, amely 1956-ban nyolcadik volt a brit rangsorban. A legjobb három közé hét dala került – az egyaránt 1957-es Cumberland Gap és Gamblin' Man, valamint az 1960-as My Old Man's a Dustman a topon virított –, és nótái összesen 327 hetet, azaz több mint hat esztendőt töltöttek az Egyesült Királyság listáján.

A World Cup Willie minden idők első európai vb-száma volt. A zenei alapokat Dél-Amerika rakta le, Angliát ugyanis megelőzte Chile, ahol 1962-ben a Los Ramblers elnevezésű formáció előjött az El Rock del Mundial című dallal, és az ezt tartalmazó kislemezt csaknem egymilliónyian vásárolták meg a világbajnokságot rendező dél-amerikai országban. (A Los Ramblers énekese, Valentin Fernandez az idén februárban hunyt el, Johnny Hortonhoz hasonlóan autóbalesetben.) A chilei felvételt nem kapták fel itthon, a 2010-ben Lonnie Donegan fiával, Tonyval újra kiadott World Cup Willie-t viszont a Stark együttes kíséretében, Hoffmann Ödön magyar szövegével 1965-ben korongra dalolta Koós János. A Hogyha szól majd a síp Hidas Frigyes Sportindulójával került egy kislemezre; az utóbbi szerzemény évtizedekig hódított a Népstadionban, ahol ennek zenéjére futottak ki a kettős rangadók, a nemzetközi kupamérkőzések és a válogatott találkozók gyakorta sok tízezer érdeklődő előtt fellépő résztvevői. A húsz forintért árult hanghordozó sikerére fogadni lehetett, mert akkoriban – amint azt a nézőszámok is bizonyították – még valódi futball volt Magyarországon. Másként nem is énekelhette volna Koós, hogy „angol, magyar, brazil egyet remél: a döntőben ő lesz az egyik fél..."

Tetszik érteni: angol, magyar, brazil. A világbajnokság döntőjében.

Nem andorrai, luxemburgi, kazahsztáni és magyar a sehol sincs kategóriában...