Kárpáti János;
Európai Unió;
2018-07-01 18:07:47
Az osztrákok 1998 és 2006 után immár harmadik alkalommal látják el a soros elnöki teendőket. Minden féléves elnökségnek van egy hivatalos jelszava, és az osztrákok most a „Védelmező Európa” mottót választották - utalva részben az unió külső határainak a megvédésére, mint előtérbe került prioritásra.
A soros elnökség intézménye érzékelhetően veszített a súlyából, amikor bevezették, hogy a tagállami külügyminiszterek tanácskozásain nem az elnökséget adó ország diplomáciájának irányítója, hanem a mindenkori kül- és biztonságpolitikai főképviselő elnököl. A többi szakminiszter egyeztetéseit, vitáit azonban továbbra is a soros elnökség szervezi és moderálja, igyekszik feloldani a nézeteltéréseket, előmozdítani a kompromisszumos megegyezést, vagyis a soros elnökségnek érdemi szerepe van az unió életében.
Az osztrák elnökségre – amennyire az most előre látható - három fő kérdéskörben várnak nehéz feladatok. Kezelni kell a migráció ügyét, előre kell lépni a 2021-27-es uniós költségvetési ciklus pénzügyi kereteit kijelölő megállapodás irányába, valamint gondoskodni kell arról, hogy a lehető legsimábban történjen meg jövőre Nagy-Britannia kilépése az EU-ból, vagyis a brexit.
Mindhárom témában nagyon mélyek az ellentétek.
A migrációt illetően a minapi brüsszeli EU-csúcson sikerült olyan kompromisszumos szöveget elfogadtatni, ami rövid távon kielégítheti mind az európai megoldást kereső németeket és franciákat, mind a bevándorlók beengedésétől elzárkózó visegrádiakat, mind pedig azokat az olaszokat, akik azt mondják, hogy torkig vannak a migránsáradattal és az európai partnerek szolidaritásának a hiányával. Az viszont az osztrák elnökségre vár, hogy irányítsa azt a munkát, amelynek nyomán megkezdhetik majd tevékenységüket a migránsok, illetve menedékkérők szűrésére hivatott létesítmények.
A költségvetés és a brexit problémaköre két külön téma ugyan, de van egy közös eredője is: a nettó befizető britek távozásával csökken a közös uniós költségvetésből szétosztható pénz, és azok az országok, amelyek eddig is többet fizettek be a közösbe, mint amennyit aztán különböző támogatások formájában kaptak onnan – és ilyen tagország Ausztria is -, hallani sem akarnak arról, hogy pótolják az előálló hiányt.
Ráadásul a keleti „új” tagországokat sokan már nem tekintik annyira újnak, hogy indokolt legyen erőteljes felzárkóztatási támogatásuk – különösen akkor nem, ha a kapott pénz jelentős részét elnyeli a korrupció feneketlen zsákja, a kedvezményezett tagország pedig ezek után még meg is tagadja a migrációs kérdésben tőle elvárt szolidaritást, illetve csúfot űz az európai emberi jogok, a jogállamiság és a demokrácia értékeiből.
A mostani osztrák kormány, amelynek fél esztendőn át el kell látnia a soros elnökség teendőit, politikai összetételét illetően nem tartozik a következetesen Európa-barát táborba. A jobbközép Néppárt mellett benn van a kormányban a Szabadságpárt is, amelynek a minősítése – az időszakok, illetve a minősítők függvényében – változó ugyan, de elég egyértelműen az „euroszkeptikustól” az „Európa-ellenesig”, illetve a „nemzeti jobboldalitól” a „szélsőjobboldali” minősítésig terjed.
Ez az ellentmondásos arcél szerencsés esetben akár az EU javára is fordítható akkor, ha az elnökségnek „bizalmi minimumot” kell ébresztenie egyfelől Európa barátai, másfelől például a mostani római kormány között, illetve ha hidat kell építenie a régi és az új tagországok között. Ám erre a szerepre csak akkor nyílik érdemi lehetőség, ha Sebastian Kurz kancellár erős kézzel kordában tartja a szabadságpártiakat.
Az osztrák EU-elnökség a számok tükrében a tervek szerint mintegy háromszáz ausztriai rendezvényt jelent, ebből 13 „informális” miniszteri ülést tartanak az országban. Az „informális” az EU gyakorlatában vajmi keveset jelent, az ilyen tanácskozás alig marad el a Brüsszelben tartandó „hivatalos” ülések fontosságától. Hivatalos formába öntött határozatokat ugyan nem hoznak, de a kötetlen jellegű találkozón elhangzott szó csaknem ugyanúgy kötelez, mint amit írásba foglaltak.
A pillanatnyilag érvényes naptár szerint a tagországi vezetők ausztriai kötetlen csúcstalálkozóját szeptember 20-án tartják, történetesen nem Bécsben, hanem Salzburgban.