Bele kell állnunk a művészetbe

Publikálás dátuma
2018.07.04 14:30

Fotó: / Glódi Balázs
Néha a szobor a legkevésbé sem látszik szobornak, és egy üres mosogatószeres flakon közvetíti a legmélyebb társadalmi üzenetet. Erwin Wurm ausztriai birtokán jártunk.
„Hozza létre az alkotást, és közben gondoljon az emésztésére!”
„Feküdjön le, vegyen egy nagy levegőt, ne gondolkodjon, és érezze, ahogyan kapcsolódik a földhöz!”
Erwin Wurm egyperces szobrai megfoghatatlanok. Már ha egyáltalán szobrok. Hol teniszlabdát kell az állunk alá szorítanunk, hogy ecseteket dugni a lábujjaink közé. Az egyik legnépszerűbb alkotása a 2007-es „A szerelem szervezete”, amelyben két ember háztartási tisztítószerek flakonjaival egyensúlyoz. Ha egyikük nem figyel oda, nem teszi oda magát, elvész az egyensúly, összedől a mű. A létrehozó párok csak eleinte nevetgélnek – a végére leesik a tantusz, micsoda gondolatisága lehet néhány üres műanyag flakonnak.
Hogy miként nevezhetjük szobornak ezeket a kellékeket? Egészen addig, amíg „bele nem állunk” a műbe, sehogy. Wurm 1997-ben alkotta meg első egyperces szobrait, amelyek lényege, hogy a művész instrukciói alapján a kellékekből maga a látogató alkossa meg a művet. A hétköznapi tárgyak új funkcióval felruházva lényegülnek át – mi magunk pedig egy pillanatra elmélázhatunk azon, helytálló-e még, amit addig a szobrászatról gondoltunk. De Wurm továbbmegy: megalkotta az úgynevezett gondolatszobrokat: egy hófehér füzetbe kézírással írt mondatokat kell elképzelnie a látogatónak. Amit gondol, az a szobor. A művész leírásai szikárak, de érthetőek, épp annyi teret hagynak a fantáziának, amennyi szükséges. Kétségtelenül akadnak mókás alkotások: én például egy vödörbe állva, egy másik vödörrel a fejemben érem el életem művészeti csúcspontját. 
Ráadásul nem is akárhol: Wurm saját birtokán, az ausztriai Limbergben. Szépen gondozott kastélykertben járunk, az udvar túlfelén hatalmas raktárépületek: itt tárolják a szobrok egy részét, mielőtt a világ nagy múzeumaiba indulnának. Van még iroda, kiállítótér, sőt: a műhelyben megleshetjük, hogyan készül a következő nagy mű. Az aprólékos műgonddal nyírt gyepet itt-ott gigászi méretű uborkák szakítja meg. Fémből. De akad itt csillogó fémkolbász, és mindezek mellett jól megfér a kastélypark néhány eredeti szobra is. A háttérben pedig épül Wurm egyik legismertebb alkotása, a „Kövér Ház”, amely épp külföldi „kiküldetésből” érkezett haza. Wurm előszeretettel játszik a használati tárgyakkal, az életterünk jól ismert sziluettjeivel. Exkluzív tárlatvezetésén megmutatja, miként „fújt fel” rágógumiszerűen egy tűzpiros Ferrarit, hogyan hajlított C alakzatba egy kisteherautót, és miként szokta lerészegíteni meghívott vendégeit átalakított bútorszobrai (Drinking Sculptures, azaz „ivós szobrok”) megvalósításaként. Az elv pofon egyszerű: a faramuci módon átalakított bárszekrényekből előkerülnek az italok, és a társaság lerészegedik. Ez a szobor. Vicces? Meglehet. De ott az üzenet: a művészvilág és a tudatmódosító szerek örökös harca. A gigászi kolbászok és uborkák az egészséges táplálkozás kérdéskörét taglalják, a két lábon járó Hermes Birkin táska a fogyasztói társadalom kritikája.
Nem minden megjelenített cég örül annak, hogy Wurm „megszoborja” a termékét: míg a Volkswagen örömmel és humorral fogadta a „kövér” VW kisbuszt, amelyben Wurm currywurstot sütött a gyár dolgozóinak, a Ferrari nem túl lelkes a kövérre fújt sportkocsik látványától. De nem tehet semmit: Wurm saját pénzen vásárol méregdrága sportautókat, hogy aztán különleges technikával „felhizlalja” vagy épp „megolvasztja” azokat. Megteheti: művei csillagászati áron szoktak elkelni. A prototípushoz a húga kocsiját tette tönkre, mérsékelt lelkesedéssel kísérve.
Művészi elhatározás Nem a fantáziával van gondunk, hanem a valósággal, mondja Erwin Wurm, aki otthonában válaszolt a Népszava kérdéseire.
– Mindenki arról faggatja önt, mi a szobor. Fordítsuk meg: mi nem szobor? – Minden a művészi elhatározáson múlik. Nézze, ez itt egy gyertyatartó. Ha azt mondom, ez egy szobor és úgy is akarom használni, akkor szobor. Sosem azt a kérdést teszem fel magamban, ez akkor művészet-e vagy sem. Például állok egy üres térben. Ez szobor? Milyen sokáig kell ott állnom, hogy az legyen? Mit kell tennem hozzá? Hogyan lélegezzek? Vajon van, aki szobornak gondolja ezt?  –Tan Dun Oscar-díjas filmzeneszerző nemrég azt mondta nekem: az ő művei hangszobrok. Gondolhatunk a zenére szoborként? – Egy olasz zeneszerzőbarátommal gyakran beszélgetünk erről. Azt hiszem, igen. Ha a gondolatszobraim szobrok, akkor miért ne lehetne a zene is az?    – Hogyan érinti, ha azt látja a közösségi médiában, hogy helytelenül hozzák létre a szobrait, netán gúnyt űznek azokból? – Nagyon egyszerű: akkor az nem az én művem, hanem valami más. Oké, az emberek azt csinálnak, amit akarnak, de ha az én műveimet szeretnék létrehozni, akkor szigorúan azt kell tenniük, amit a leírásban mondok.    – Dühíti? – Sokan veszik komolyan, de az is rendben van, ha sokan nem. A világunk furcsa. A politika, ahogyan a természettel, az állatokkal vagy egymással bánunk… Arra jöttem rá, hogy nekünk nem a fantáziával van gondunk, hanem a valósággal. Szóval nem számít, ha az emberek egy része nem veszi komolyan a műveimet, ha elegen vannak, akik hátralépnek egyet, és gondolkodni kezdenek róla.  – Olvasott valaha valamit Örkény Istvántól? – Sajnos nem. Miért?  – Az ő Egyperces novelláinak gondolatisága nagyon közel áll a Wurm-féle egypercesekhez. Elsőre viccesnek tűnnek, aztán kibontakozik a groteszkségük. Az uborka is csak elsőre tűnik mókásnak… – Pontosan. Az uborka fallikus gondolatokat ébreszt, de számos más olvasata is lehetséges. Fonnyadt uborka – az egészségtelen táplálkozás eredménye.  – Hogyan reagálnak a gyerekek a szobraira? – Többnyire jól. A művészetem könnyen befogadható. Látsz egy kövér autót: nevetsz. De ott a mögöttes tartalom: a növekvő autó, ami szétterül a világunkban és elpusztítja azt.  Nem érzik sértve magukat a túlsúlyos emberek a szobraitól? Nem, legalábbis nem számoltak be ilyesmiről. Az akadálymentesítés viszont valós probléma: a Keskeny házba például nem fér be mindenki, és ezt van, aki rossz néven veszi. Az autótornyomat azért nem állítottuk ki New Yorkban, mert kerekesszékkel nem lehetett látogatni.  – Ez egyben rámutat valamire, ami a mindennapokban is fontos volna: mindenki számára elérhetővé tenni a tereket, épületeket, a közlekedési eszközöket. – Igen. De azt is elfogadom egyébként, ha sokaknak nem tetszik a művészetem. Ez csupán a valóság egy szelete.  – Gondolja, hogy időről időre változik a szobrai jelentése? Például A szerelem szervezete elképzelhetően más árnyalatokat is kapott a feminizmus előtérbe kerülésével. – Abszolút. A műveim előtt idővel újabb irányok, perspektívák nyílnak meg, és hogy milyenek, az megjósolhatatlan.  – Másként viszonyulnak a szobraihoz, mondjuk, Amerikában, mint Németországban? – Ez roppant érdekes kérdés. Először Franciaországban kezdték nagyra értékelni a művészetemet, aztán Japánban és Amerikában, s csak utána Németországban. Azokban a társadalmakban, amelyekben megszokottabb a fizikai kontaktus, szívesebben nyilvánulnak meg az emberek a kamera előtt, könnyebben elfogadják a szobraimat.  – Mit gondol, átformálta a közösségi média a kortárs művészetet és az ahhoz való viszonyunkat? – Bizonyos szempontból igen. Most a szelfigeneráció eszközeivel közelítünk, korábban Polaroid kamerákkal örökítettük meg a pillanatot. De hogy egészében alakította-e ez a művészetet? Nem tudom. Egy festmény, mondjuk, ettől nem lesz jobb vagy rosszabb.  – Zavarja, ha a művészként a pénzről kérdezgetik? – Nem. Nagyon jó, ha valaki megveszi a műveinket. A művész is jó életkörülményekre vágyik. Az, hogy világszerte kiállítanak, rengeteg lehetőséget rejt magában: izgalmas barátaim vannak a filmrendezőktől a filozófusokig, bejárhatom a világot, beleáshatom magam bizonyos témákba. Ez a fontos, nem a pénz. 

Erwin Wurm

Képzőművész. 1954-ben született Ausztriában, 1981-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán. Folyamatosan feszegeti a szobrászat határait. Egyike a legnépszerűbb kortárs művészeknek, alkotásai hatalmas összegekért találnak gazdára. Egyperces szobrai szerepeltek a Red Hot Chili Peppers Can’t Stop című klipjében.

2018.07.04 14:30
Frissítve: 2018.07.04 14:30

Felfalják a multik a munkaerőt

Publikálás dátuma
2018.09.25 11:00
ÉPÜL AZ ÚJ MERCEDES-GYÁR 2500: dolgozóval bővülnének
Fotó: MTI/ UJVÁRI SÁNDOR
Több mint 25 ezer álláshely üresen áll az iparban, a tervezett nagyberuházásoknál több ezer fős létszámbővüléssel számolnak. A dolgozókat a magyar kkv-szektort padlóra küldve szipkázhatják el.
Több mint 15 ezer fős létszámbővüléssel számolnak az elmúlt években összességében 2097 milliárd forint értékű nagyberuházásokat bejelentett cégek – derül ki a jegybank összesítéséből. Az MNB szerint az elkövetkező évek során a - jellemzően a járműipar és a vegyipar, kisebb részben az élelmiszeripar, az építőipar és a gépgyártás területén létrejövő - beruházások meghatározó elemei lehetnek a hazai gazdasági növekedésnek. A tervezett létszámbővítés hazai forrásait azonban az egyre nagyobb munkaerőhiány közepette sem a munkavállalói, sem a munkaadói képviseletek nem látják. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke egyenesen azt mondta lapunknak: a tervezett beruházások valójában nem 15 ezer új, hanem 15 ezer másmilyen munkahelyet hoznak majd létre a magyar gazdaságban. A beruházó cégek szerinte várhatóan képesek lesznek valóban 15 ezer fővel bővíteni dolgozóik létszámát, de csak úgy, hogy közben 15 ezer másik magyarországi munkahely megszűnik. Ebben a játszmában pedig egyértelműen a hazai kis és középvállalkozások (kkv) lesznek a vesztesek. Az MNB friss Inflációs jelentésében megjelent táblázat alapján az elkövetkező néhány évben a legnagyobb létszámbővülést a Mercedes gyár még 2016-ban bejelentett 490 milliárd forintos fejlesztése jelentené: itt 2500 főnyi új munkaerőre volna szükség. A Lego 30 milliárd forintos beruházása 1600 fős bővítéssel számol, a debreceni BMW-gyár 320 milliárd forintos projektje pedig 1000 fővel. További összesen csaknem háromtucat nagyberuházás új munkaerőigénye egyenként 100-600 fő között mozog, így összességében 15 186 új dolgozóra volna szükség ezekben a gyárakban és üzemekben. A hazai munkaerőpiac azonban már kiürült, innen nem lesz további utánpótlás. Pláne, hogy – mint Rolek Ferenc fogalmazott – ez nem darabra megy, akárkit nem lehet beállítani a gépsorok mellé. Az MGYOSZ alelnöke szerint ennek ellenére nem a fenti nagy beruházásokat tervező multicégek, hanem a hazai kkv-k számára jelent majd ez komoly problémát az elkövetkező években. A multik ugyanis magasabb béreket kínálva elszipkázzák majd az alacsonyabb termelékenységű, és emiatt a magasabb béreket kigazdálkodni nem tudó hazai kkv-któl a munkaerőt. Így valójában csak szektoron belüli mozgás lesz majd, de nem bővül a foglalkoztatotti létszám 15 ezer fővel: egész egyszerűen azért, mert nincs már merítési bázis. A magas, nemritkán 40 százalékos fluktuáció azonban már így is megkeseríti az ipari cégek vezetőinek mindennapjait. Az egyik autóipari beszállító cégnél például augusztus elején 140 új dolgozót vettek fel, de egy hónap leforgása alatt 120-an távoztak is a cégtől, így a létszámhiányból alig sikerült lefaragni. Miután erről a Vasas Szakszervezet alelnökének szavai nyomán beszámoltunk, László Zoltánt több cégvezető is felhívta: róluk van-e szó a cikkben? Ez is mutatja, mennyire nem egyedi esetekről van szó, hiszen több cég is magára ismert a kirívónak tűnő adatok alapján – mondja a szakszervezeti vezető. A hazai munkaerőpiacon László Zoltán sem lát bővülési lehetőséget, s attól tart: a munkaerőproblémák miatt néhány cég hamarosan befejezi  a termelést Magyarországon. Íly módon felszabadulhat ugyan némi munkaerő a nagyberuházások számára, de hogy meg tudják-e majd tartani, az az eddigiek alapján kétséges: az egyik érintett nagy autógyár ugyanis tavaly év elején 1600 új dolgozót vett föl, de közülük év végére csupán 16 maradt a cégnél. Bár a HR-vezetők lapunk munkaerőhiánnyal kapcsolatos, illetve a fluktuáció mértékét firtató kérdéseire igencsak szemérmesen reagálnak, nem ritkán üzleti titokra hivatkoznak, László Zoltán szerint egymás közt már bevallják: ők sem látják a munkaerőutánpótlás forrását. Nem csupán arról van szó, hogy nincs elegendő létszámú, és dolgozni is akaró ember a magyar munkaerőpiacon, a fő probléma az, hogy akik még bevonhatók lennének, azok nem rendelkeznek a gépek kezeléséhez szükséges ipari kultúrával – mutatott rá. A szakképzésben nagy a lemorzsolódás és magas a pályaelhagyók aránya. Részben emiatt a nagyobb gyárakban könnyen betanítható részfeladatokra osztják a termelést. Saját képzéseiken pedig nem komplex tudású autóipari szakembereket képeznek, csak részfeladatokat tanítanak be, nehogy dolgozóik később egy másik gyárban hasznosítsák tudásukat. Éppen emiatt viszont egy magára valamit is adó autóipari szakember nem megy el egy ilyen gyárba, hogy ott 2-3 mozdulatsort monotonon ismételgessen. Vagyis az ördögi kör bezárul. Az alacsony szakmai színvonal és a magas fluktuáció mellett hatalmas nyomás nehezedik a menedzsmentre: a tervszámokat teljesíteni kell. Így a legjobb szándék mellett sem figyelnek oda a dolgozók munkakörülményeire, túlterheltségére. Az egyik alkatrészgyártó cégnél például már belekalkulálják a költségvetésbe a törvényileg engedélyezett túlórakeretek túllépése miatti büntetést. Még így is megéri, mert másként nem tudják hozni a tervszámokat – említ egy példát László Zoltán. Ebben a helyzetben viszont néhány ezer forintért is odébbállnak a munkavállalók. A fenti problémákat csakis komplex megoldással lehet kezelni: a tisztességes és kiszámítható alapbérek, a szakmunkásképzés átalakítása, a szakmunka presztízsének helyreállítása, a munkakörülmények javítása egyaránt elengedhetetlen – hangsúlyozta László Zoltán, megjegyezve: az érdemi párbeszéd ezekről a kérdésekről  továbbra is várat magára.      

Papíron nőnek majd a bérek

A csökkenő munkaerő-tartalék illeszkedési problémái – a munkaerő nem megfelelő képzettsége és a munkavállalási mobilitás hiánya - jelentősen megnehezítik a vállalatok létszámbővítési törekvéseit. A feszes munkaerőpiaci környezetben a vállalatok erőteljes versenyt folytatnak a munkaerő megtartásáért és felvételéért – írja Inflációs jelentésében az MNB, amely szerint a munkavállalók béralkupozíciója ezáltal folyamatosan javul. A cafateria-rendszer jövő évi szűkítése kapcsán azonban nagy a bizonytalanság: miként reagálnak rá a vállalatok. A jegybank úgy számol: a feszes munkaerőpiaci környezetben a cégek nagy része - az egyetlen kedvezményes adózású juttatásként megmaradó SZÉP-kártya alszámlák bővítése mellett - béremelésekkel reagál majd a változásokra. Ennek költsége azonban főként a munkavállalókra hárul majd. Mindez a 2019. évi bruttó átlagkereset dinamikát 1 százalékponttal emeli, az átlagos munkaerőköltség dinamikát pedig kismértékben csökkenti - írják. Magyarán: a bérstatisztikában jól mutat majd a cafeteria rendszer átalakítása miatti bérnövekedés, a munkavállalók zsebébe azonban ettől még nem kerül majd több pénz. Hiszen csupán annyi történik majd, hogy adózott bérként kapják majd meg az addig adómentesen vagy adókedvezménnyel kapott cafeteria-juttatásokat. 

Üres álláshelyekben az EU éllovasai vagyunk

Az Európai Unió tagállamainak kétharmadában emelkedik a betöltetlen álláshelyek aránya a gazdaságban, és csupán egyetlen ország tudott fordítani a trendeken. Etéren hazánk is az élbolyba tartozik, a legtöbb üres állás ráadásul éppen a nagyberuházások által érintett iparban van. Az Eurostat adatai szerint az idei év második negyedévében a korábbi 2 százalékról 2,2 százalékra nőtt az üres álláshelyek aránya az Európai Unióban. Az unió statisztikai hivatalának adatai szerint az ipar és az építőipar állásainak 2,1 százalékát nem tudták betölteni, a szolgáltatások terén 2,5 százalékos a ráta. A tagországok közül a legrosszabb helyzetben Csehország van, ott már az állások 5,4 százalékára nem találnak embert. Belgiumban az álláshelyek 3,5, Hollandiában a 3,1, Németországban pedig a 2,9 százaléka áll üresen. Magyarország Ausztriával, Svédországgal és az Egyesült Királysággal holtversenyben az ötödik a listán: ezekben az országokban az álláshelyek 2,7 százaléka áll üresen. A skála másik végén helyezkedik el Bulgária, Spanyolország és Portugália, ahol 0,9 százalékot tesz ki a betöltetlen álláshelyek aránya, valamint Görögország, ahol mindössze 0,7 százalékot. A többek között Magyarországról is informatikusokat elcsábítani szándékozó Észtországban 0,3 százalékponttal csökkent az üres álláshelyek aránya (most 1,9 százalékon áll a mutató), 20 másik tagállamban ugyanakkor tovább emelkedett a ráta. Ezek közül is kimagaslóan nőtt Csehországban (1,8 százalékponttal), Lettországban (0,8 százalékponttal), Cipruson (0,6 százalékponttal), valamint Hollandiában, Finnországban és Magyarországon (0,5 százalékponttal). Hazánk esetében a 2,7 százalékos arány 83 611 üres állás helyet takart 2018 második negyedévében. Összehasonlításul: 2017 április-júniusában még „csupán” 65 711 betöltetlen állást jelentettek a cégek. Az üres álláshelyek háromnegyede a versenyszférában van. A ráta az adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység területeken a legmagasabb – 5,6 százalék -, de rendre 3 százalék felett van a mutató az információ, kommunikáció, a humán, egészségügyi és szociális területeken, valamint az építőiparban és az iparban. Számszerűen egyébként éppen ez utóbbi, a nagyberuházások által is érintett területen áll már most is a legtöbb – 25 636 - álláshely üresen.

2018.09.25 11:00
Frissítve: 2018.09.25 11:00

Súlyosabb szankciók szemetelésért - Már egyeztet a kormány

Publikálás dátuma
2018.09.24 11:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
A jövőben akár bűncselekmény is lehet, és sokkal súlyosabb szankciók járhatnak azért, ha valaki közterületen rakja le a hulladékát– értesült a Népszava. Ma tettenérés nélkül szinte lehetetlen bebizonyítani, kié az elhagyott hulladék.
A kormány már megkezdte a szakmai egyeztetést a civil szervezetekkel arról a javaslatról, amelynek következtében a jelenleg szabálysértésnek számító illegális hulladékkihelyezés idővel akár bűncselekménynek is minősülhetne. - Eddig a pozitív ösztönzést alkalmaztunk a szemetelőkkel szemben, ám ez nem jött be – fogalmazott egyik forrásunk. Az illegális hulladék ellen küzdő civilek, illetve az önkormányzati cégvezetők véleménye szerint azért lenne indokolt a szigorítás, mert az utóbbi időben a korábbiakhoz képest is nagyobb problémát okoz a szemetelés. A lerakatok zömét jellemzően a vállalkozók által „elhagyott” építési bontott anyag, illetve lom teszi ki, ám egyre gyakrabban fordul elő, hogy lakossági hulladék kerül a közterületekre. Az is egyértelmű, hogy az esetleges büntetések nem érték el hatásukat.
A hulladékgazdálkodás kormányzati központosítása – a koordináló szervezetek megszűnése és a helyi hulladékgondozó cégek tevékenységének ellehetetlenülése – miatt még rosszabb helyzet állhat elő. Ezt jelzi az is, hogy az utóbbi időben alig akad olyan városszéli, bekötőút, ahol ne éktelenkedne egy szemétkupac. Mindez azon túl, hogy ronda látvány, gyakran veszélyes is, ráadásul egyre komolyabb költségeket ró az adófizetőkre.

Ártott a központosítás

A hulladékgazdálkodás központosításával a kis szolgáltatók feladatai megnőttek, nagyobb területet kell ellátniuk, ugyanakkor lényegében kevesebb pénzért. Ráadásul a rezsicsökkentés miatt eleve kevesebb bevétel érkezik és az is gyakran csúszik: a szolgáltatás díját ugyanis a tényleges szemétszállítást elvégző szolgáltató és a fogyasztó közé beékelt Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (NHKV Zrt.) szedi be, ám gyakran 60-90 nap után fizeti csak ki a helyi cégnek. Így a helyi hulladékgazdálkodók is úgy spórolnak, ahol tudnak: csökkentik a szemétbeszedő járataikat vagy bevonják a szelektív hulladékszigeteiket. Így egyre többen a város szélén „tüntetik el” a szemetüket.

– Az elmúlt években hatszáz esetben sikerült kinyomozni, hogy ki volt a szemetelő – mondta Tápai Mónika a Százhalombatta környékén 2008 óta működő Hulladékkommandó vezetője. A szemetelők ugyanis legtöbbször elővigyázatlanok, így gyakori, hogy a hulladékban személyes leveleket, számlákat hagynak, de előfordult már olyan eset is, hogy valaki a kórházi zárójelentését vagy egy diákigazolványt felejtett a szemétben. Ezekben az esetekben azonban nem lehet bizonyítani, hogy ténylegesen az iratok tulajdonosa dobta ki a szemetet. – Tengernyi kiskapu létezik – mondja Tápai Mónika, aki szerint így például hiába fotózzák le a hulladékot eldobót, az utána hivatkozhat arra, hogy éppen csak összeszedte a szemetet, vagy csak sétált egyet vele. Így a rendőrség bizonyítottság hiányában nem tud mit kezdeni az ilyen ügyekkel. Régebben egyébként a jegyzőnek joga volt behívni a tetten ért személyeket és ki is kérdezhette őket. Az ilyen hatósági pressziónak már volt valamekkora elrettentő ereje, így legközelebb legalább meggondolta, hogy szemeteljen. Azonban pár éve a kormányhivatalokhoz kerültek az ilyen szabálysértési ügyek, a kormányhivatal pedig papírból dolgozik, így a szemetelőknek már nem kell arra számítaniuk, hogy behívatják őket. Egyedül a tetten érés segíthet. A hatóságok gyakran érdektelenek – nincs energiájuk a szemetelőket figyelni, így ez a munka civilekre hárul. Ez viszont nem könnyű munka: a Hulladékkommandó tagjai például éjjellátóval felfegyverkezve lesből figyelik a környéket, hogy ki próbál hulladékot lerakni a közterületre. Ha tetten érik, akkor feltartóztatják az illetőt addig, amíg kiérkezik a rendőr. Érdekes módon eddig egyetlen esetben sem torkollott agresszióba a tettenérés. - Meg kell találni mindenkivel a hangot - mondja erről Tápai Mónika, aki szerint a türelmes meggyőzéssel még a legkeményebben fellépő alakok is leszerelhetőek. - Általában arra hivatkoznak, hogy éppen csak megálltak az autóval, és látták, hogy már úgyis van ott szemét. Vagy arról beszélnek, hogy a szomszéd adta nekik a szemetet, hogy csináljanak vele valamit- mondta. Szerinte a bírság mellett az is fontos, hogy a szemetelők tudják, azon a területen figyelnek a hulladéklerakásra.

Szinte lehetetlen a bizonyítás

Arról egyébként nincs pontos adat, hogy hány illegális szemétlerakóhely van Magyarországon. A Hulladék Szövetség (HUMUSZ) még évekkel ezelőtt 15 ezer ilyen helyet azonosított, ám szakmai vélekedések szerint jó eséllyel kétszer ennyi törvénytelen lerakat található az országban. Urbán Csilla a szövetség elnöke úgy becsüli: évente a teljes magyar szemétmennyiség egy százaléka kerülhet ki a szabad ég alá. Ez annyit jelent, hogy hozzávetőlegesen több tízmillió kilogrammnyi különféle szemét landol a szabadban, vagy az erdő szélén – gyakorlatilag bárhol, ahol autóval meg lehet állni, majd a szemét kiborítása után gyorsan kereket lehet oldani. Ha már elhajtott a szemetelő az autójával, később már gyakorlatilag alig lehet felelősségre vonni.

Urbán Csilla szerint az információhiány is gyakran felelős, amiért végül sokan úgy döntenek, hogy inkább a közterületen hagyják az építési hulladékukat. Nehéz például arról információt szerezni, hogy mikor és hova vihetik szabályos körülmények között a hulladékot. A fővárosban ugyan 17 hulladékudvar működik, ám nem mindegyik tud minden típusú szemetet fogadni. Például az udvarokból mindössze három fogad építési hulladékot. Már amikor fogad: az FKF honlapja szerint augusztus és szeptember közepe között, egy hónapig nem tudták fogadni a napi kvóta feletti lakossági lomot, azaz az érdeklődőknek oda kellett telefonálniuk, hogy megtudják, egyáltalán érdemes-e elindulni a szeméttel. Hankó Gergely, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének (KSZGYSZ) ügyvezetője szerint a keményebb szankcionálás mellett komolyabb szakmai összefogásra és koordinációra van szükség. Ez egy hosszabb folyamat lesz – tette hozzá. Arra is rámutatott, hogy országszerte számos civil szervezet foglalkozik az önkéntes hulladékmentesítéssel, ám ezek nem szankcionálhatnak. Fontos lenne a régen bevált mezőőrök alkalmazása, akik helyben tarthatnák az elkövetőket a rendőrség kiérkezéséig. A kitakarított helyszíneknél nagyon fontos a későbbi megközelíthetőség akadályozása, figyelmeztető tábla kihelyezése, továbbá a funkcióváltás: például ha az erre alkalmas helyen pihenőparkot, tanösvényt alakítanak ki. - A szemetelés alapvetően kulturális sajátosság, nyugaton ez kevésbé jelent problémát, inkább kelet-közép-európai jelenség – mondja Hankó Gergely. Egyébként hiába alakult ki Magyarországon a hulladékkal kapcsolatos infrastruktúra, nem használjuk megfelelően. A települési hulladéknak csak kicsit több mint 22 százalékát gyűjtjük szelektíven, és például a budapesti fém-műanyag gyűjtőkbe érkező anyag fele nem odavaló hulladék. Az illegális hulladéklerakókkal szemben az önkormányzatnak is lehetnek eszközei: a Tisza-parti kistelepülésen, Cigándon nemrégiben egy közterületi felügyelőt is felvettek akinek, az egyik kiemelt feladata a szemetelők szemmel tartása. Mint Oláh Krisztián polgármester elmondta: az önkormányzat évek óta küzd a hulladékokkal, így évente kétszer még a polgármesteri hivatal dolgozói is kimennek szemetet gyűjteni.

Egymásra mutogatnak

Szakmai becslések szerint a fővárosban kerületenként évi 30-40 millió forintot emészt fel az illegális szemét elleni küzdelem, ehhez jönnek hozzá azok a fővárosi önkormányzat által kezelt területek, ahol az Fővárosi Közterület-fenntartó Nonprofit Zrt. (FKF ZRT.) tájékoztatása szerint idén további 30 millióba kerül a sok ezer köbméternyi szemét elszállítása. A hulladékszállítás igen drága díját alapszabály szerint annak a szervezetnek, önkormányzatnak kell kifizetnie, amelynek a területén megtalálták a szemetet. Ugyanakkor nagyon gyakori, hogy „határterületen” alakulnak ki az illegális kupacok: olyan helyen például, ahol az erdőgazdaság vagy az autópályát fenntartó közút is szóba jöhetne kezelőként, de a főváros peremkerületeiben az is rendszeresen előfordul, hogy a Máv által felügyelt területen jönnek létre illegális szeméttelepek. A vitás helyzetekben az érintett földtulajdonosok jobbára egymásra mutogatnak, mivel egyik sem akar költeni a hulladék felszámolására.

2018.09.24 11:00
Frissítve: 2018.09.24 13:54