Bele kell állnunk a művészetbe

Publikálás dátuma
2018.07.04. 14:30

Fotó: Glódi Balázs
Néha a szobor a legkevésbé sem látszik szobornak, és egy üres mosogatószeres flakon közvetíti a legmélyebb társadalmi üzenetet. Erwin Wurm ausztriai birtokán jártunk.
„Hozza létre az alkotást, és közben gondoljon az emésztésére!”

„Feküdjön le, vegyen egy nagy levegőt, ne gondolkodjon, és érezze, ahogyan kapcsolódik a földhöz!”

Erwin Wurm egyperces szobrai megfoghatatlanok. Már ha egyáltalán szobrok. Hol teniszlabdát kell az állunk alá szorítanunk, hogy ecseteket dugni a lábujjaink közé. Az egyik legnépszerűbb alkotása a 2007-es „A szerelem szervezete”, amelyben két ember háztartási tisztítószerek flakonjaival egyensúlyoz. Ha egyikük nem figyel oda, nem teszi oda magát, elvész az egyensúly, összedől a mű. A létrehozó párok csak eleinte nevetgélnek – a végére leesik a tantusz, micsoda gondolatisága lehet néhány üres műanyag flakonnak.
Hogy miként nevezhetjük szobornak ezeket a kellékeket? Egészen addig, amíg „bele nem állunk” a műbe, sehogy. Wurm 1997-ben alkotta meg első egyperces szobrait, amelyek lényege, hogy a művész instrukciói alapján a kellékekből maga a látogató alkossa meg a művet. A hétköznapi tárgyak új funkcióval felruházva lényegülnek át – mi magunk pedig egy pillanatra elmélázhatunk azon, helytálló-e még, amit addig a szobrászatról gondoltunk. De Wurm továbbmegy: megalkotta az úgynevezett gondolatszobrokat: egy hófehér füzetbe kézírással írt mondatokat kell elképzelnie a látogatónak. Amit gondol, az a szobor. A művész leírásai szikárak, de érthetőek, épp annyi teret hagynak a fantáziának, amennyi szükséges. Kétségtelenül akadnak mókás alkotások: én például egy vödörbe állva, egy másik vödörrel a fejemben érem el életem művészeti csúcspontját. 
Ráadásul nem is akárhol: Wurm saját birtokán, az ausztriai Limbergben. Szépen gondozott kastélykertben járunk, az udvar túlfelén hatalmas raktárépületek: itt tárolják a szobrok egy részét, mielőtt a világ nagy múzeumaiba indulnának. Van még iroda, kiállítótér, sőt: a műhelyben megleshetjük, hogyan készül a következő nagy mű. Az aprólékos műgonddal nyírt gyepet itt-ott gigászi méretű uborkák szakítja meg. Fémből. De akad itt csillogó fémkolbász, és mindezek mellett jól megfér a kastélypark néhány eredeti szobra is. A háttérben pedig épül Wurm egyik legismertebb alkotása, a „Kövér Ház”, amely épp külföldi „kiküldetésből” érkezett haza. Wurm előszeretettel játszik a használati tárgyakkal, az életterünk jól ismert sziluettjeivel. Exkluzív tárlatvezetésén megmutatja, miként „fújt fel” rágógumiszerűen egy tűzpiros Ferrarit, hogyan hajlított C alakzatba egy kisteherautót, és miként szokta lerészegíteni meghívott vendégeit átalakított bútorszobrai (Drinking Sculptures, azaz „ivós szobrok”) megvalósításaként. Az elv pofon egyszerű: a faramuci módon átalakított bárszekrényekből előkerülnek az italok, és a társaság lerészegedik. Ez a szobor. Vicces? Meglehet. De ott az üzenet: a művészvilág és a tudatmódosító szerek örökös harca. A gigászi kolbászok és uborkák az egészséges táplálkozás kérdéskörét taglalják, a két lábon járó Hermes Birkin táska a fogyasztói társadalom kritikája.
Nem minden megjelenített cég örül annak, hogy Wurm „megszoborja” a termékét: míg a Volkswagen örömmel és humorral fogadta a „kövér” VW kisbuszt, amelyben Wurm currywurstot sütött a gyár dolgozóinak, a Ferrari nem túl lelkes a kövérre fújt sportkocsik látványától. De nem tehet semmit: Wurm saját pénzen vásárol méregdrága sportautókat, hogy aztán különleges technikával „felhizlalja” vagy épp „megolvasztja” azokat. Megteheti: művei csillagászati áron szoktak elkelni. A prototípushoz a húga kocsiját tette tönkre, mérsékelt lelkesedéssel kísérve.
Művészi elhatározás Nem a fantáziával van gondunk, hanem a valósággal, mondja Erwin Wurm, aki otthonában válaszolt a Népszava kérdéseire.

– Mindenki arról faggatja önt, mi a szobor. Fordítsuk meg: mi nem szobor? – Minden a művészi elhatározáson múlik. Nézze, ez itt egy gyertyatartó. Ha azt mondom, ez egy szobor és úgy is akarom használni, akkor szobor. Sosem azt a kérdést teszem fel magamban, ez akkor művészet-e vagy sem. Például állok egy üres térben. Ez szobor? Milyen sokáig kell ott állnom, hogy az legyen? Mit kell tennem hozzá? Hogyan lélegezzek? Vajon van, aki szobornak gondolja ezt?  –Tan Dun Oscar-díjas filmzeneszerző nemrég azt mondta nekem: az ő művei hangszobrok. Gondolhatunk a zenére szoborként? – Egy olasz zeneszerzőbarátommal gyakran beszélgetünk erről. Azt hiszem, igen. Ha a gondolatszobraim szobrok, akkor miért ne lehetne a zene is az?    – Hogyan érinti, ha azt látja a közösségi médiában, hogy helytelenül hozzák létre a szobrait, netán gúnyt űznek azokból? – Nagyon egyszerű: akkor az nem az én művem, hanem valami más. Oké, az emberek azt csinálnak, amit akarnak, de ha az én műveimet szeretnék létrehozni, akkor szigorúan azt kell tenniük, amit a leírásban mondok.    – Dühíti? – Sokan veszik komolyan, de az is rendben van, ha sokan nem. A világunk furcsa. A politika, ahogyan a természettel, az állatokkal vagy egymással bánunk… Arra jöttem rá, hogy nekünk nem a fantáziával van gondunk, hanem a valósággal. Szóval nem számít, ha az emberek egy része nem veszi komolyan a műveimet, ha elegen vannak, akik hátralépnek egyet, és gondolkodni kezdenek róla.  – Olvasott valaha valamit Örkény Istvántól? – Sajnos nem. Miért?  – Az ő Egyperces novelláinak gondolatisága nagyon közel áll a Wurm-féle egypercesekhez. Elsőre viccesnek tűnnek, aztán kibontakozik a groteszkségük. Az uborka is csak elsőre tűnik mókásnak… – Pontosan. Az uborka fallikus gondolatokat ébreszt, de számos más olvasata is lehetséges. Fonnyadt uborka – az egészségtelen táplálkozás eredménye.  – Hogyan reagálnak a gyerekek a szobraira? – Többnyire jól. A művészetem könnyen befogadható. Látsz egy kövér autót: nevetsz. De ott a mögöttes tartalom: a növekvő autó, ami szétterül a világunkban és elpusztítja azt.  Nem érzik sértve magukat a túlsúlyos emberek a szobraitól? Nem, legalábbis nem számoltak be ilyesmiről. Az akadálymentesítés viszont valós probléma: a Keskeny házba például nem fér be mindenki, és ezt van, aki rossz néven veszi. Az autótornyomat azért nem állítottuk ki New Yorkban, mert kerekesszékkel nem lehetett látogatni.  – Ez egyben rámutat valamire, ami a mindennapokban is fontos volna: mindenki számára elérhetővé tenni a tereket, épületeket, a közlekedési eszközöket. – Igen. De azt is elfogadom egyébként, ha sokaknak nem tetszik a művészetem. Ez csupán a valóság egy szelete.  – Gondolja, hogy időről időre változik a szobrai jelentése? Például A szerelem szervezete elképzelhetően más árnyalatokat is kapott a feminizmus előtérbe kerülésével. – Abszolút. A műveim előtt idővel újabb irányok, perspektívák nyílnak meg, és hogy milyenek, az megjósolhatatlan.  – Másként viszonyulnak a szobraihoz, mondjuk, Amerikában, mint Németországban? – Ez roppant érdekes kérdés. Először Franciaországban kezdték nagyra értékelni a művészetemet, aztán Japánban és Amerikában, s csak utána Németországban. Azokban a társadalmakban, amelyekben megszokottabb a fizikai kontaktus, szívesebben nyilvánulnak meg az emberek a kamera előtt, könnyebben elfogadják a szobraimat.  – Mit gondol, átformálta a közösségi média a kortárs művészetet és az ahhoz való viszonyunkat? – Bizonyos szempontból igen. Most a szelfigeneráció eszközeivel közelítünk, korábban Polaroid kamerákkal örökítettük meg a pillanatot. De hogy egészében alakította-e ez a művészetet? Nem tudom. Egy festmény, mondjuk, ettől nem lesz jobb vagy rosszabb.  – Zavarja, ha a művészként a pénzről kérdezgetik? – Nem. Nagyon jó, ha valaki megveszi a műveinket. A művész is jó életkörülményekre vágyik. Az, hogy világszerte kiállítanak, rengeteg lehetőséget rejt magában: izgalmas barátaim vannak a filmrendezőktől a filozófusokig, bejárhatom a világot, beleáshatom magam bizonyos témákba. Ez a fontos, nem a pénz. 

Erwin Wurm

Képzőművész. 1954-ben született Ausztriában, 1981-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán. Folyamatosan feszegeti a szobrászat határait. Egyike a legnépszerűbb kortárs művészeknek, alkotásai hatalmas összegekért találnak gazdára. Egyperces szobrai szerepeltek a Red Hot Chili Peppers Can’t Stop című klipjében.

Senki nem kérte, mégis módosul a cafeteria

Publikálás dátuma
2018.06.30. 07:21
Illusztráció/Népszava
A cafeteria legfontosabb ismérvét, a választhatóságot szüntetné meg a kormány a rendszer átalakításával. A dolgozók egyértelműen rosszabbul járnának, de az eddigi társadalmi célok is feledésbe merültek.

Minden erejével igyekszik meggyőzni a kormány az embereket arról, hogy a béren kívüli juttatások rendszerének drasztikus átalakításával nem járnak rosszabbul. „Senki sem veszi el az emberektől a cafeteriát, nem jut kevesebb pénz erre a célra” – hangoztatta a parlamentben maga Orbán Viktor is. Ez azonban csak féligazság, és igencsak eufemisztikus értelmezése a kormányzati terveknek, illetve azok várható következményeinek.

Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter már a döntés bejelentésekor is hangsúlyozta: a cafeteria éves kerete nem csökken, csak az odaadás módja változik. Valóban: a béren kívüli juttatások - mint adózási kategória - keretösszege nem változik. A közszférában évi 200 ezer, a versenyszférában évi 450 ezer forint marad. Ugyanakkor az eddig ide tartozó kedvezményesen adózó készpénzjuttatás megszűnik, és csak a Széchenyi Pihenőkártyára (SZÉP-kártya) adható juttatás kedvezményes adózása marad meg.

Ezen a kereten felül azonban jelenleg még számos más juttatást is adhatnak a cégek dolgozóiknak kedvezményes adózással, illetve teljesen adómentesen - összességében további többszázezer forint értékben. Előbbi körbe tartozik például az Erzsébet-utalvány, az iskolakezdési támogatás, vagy a nyugdíj-, illetve egészségpénztári hozzájárulás. Utóbbi körbe pedig többek között a lakáscélú, az albérlet vagy a diákhitel támogatás. Ezek adómentessége, illetve kedvezményes adózása a tervek szerint jövőre megszűnne, csak az óvodai, bölcsődei térítés adómentessége maradna meg. Így viszont se a munkaadóknak, se a munkavállalóknak nem lenne érdeke ezeket választani, hiszen ugyanannyit kellene adózni utána, mint a bér után. Ezzel pedig egyrészt valójában csökkenne a cafeteriaként használható juttatások összkerete, másrészt épp a rendszer lényege, a választás lehetősége veszne el.

A cafeteria rendszer leglényegesebb jellemzője ugyanis éppen a Gulyás Gergely által is emlegetett „odaadás módja”. Az angolban önkiszolgáló éttermet jelentő cafeteria szó nem egyszerűen a béren kívüli juttatások szinonimája, hanem a választás lehetőségre utal: a dolgozó pillanatnyi élethelyzetének, igényeinek megfelelően maga választhat a cég által felkínált juttatások közül. Ha albérletben él, az albérlettámogatást fogja kérni, ha diákhitele vagy lakáshitele van, akkor a kölcsönök fizetését segítő juttatást. Minthogy ennek a választásnak a lehetősége a jövőben az adóterhek növekedése miatt lényegében megszűnik, ilyen értelemben a kormány valójában mégis elveszi a cafeteriát az emberektől.

A kormány azonban úgy tűnik, másként értelmezi a cafeteria lényegét. Mint Varga Mihály pénzügyminiszter kijelentette: a kormány célja, hogy a béren kívüli juttatások felhasználásának gazdaságpolitikai haszna is legyen az ország számára. Miután a jövőben a béren kívüli juttatásokat kizárólag a SZÉP-kártya szálláshely, vendéglátás és szabadidő „zsebébe” lehet majd kedvezményesen adni, adódik a kérdés: a rendszer átalakítása az ország számára hoz-e majd gazdasági hasznot, vagy inkább a turizmus-vendéglátásba magát egyre jobban bevásároló kormányzati köröknek?

Témába vágó kutatások szerint ugyan – a kedvezményes adózással adható készpénzjuttatás mellett - az egyik leggyakrabban adott cafeteriaelem eddig is a SZÉP-kártya volt, de nem biztos, hogy a dolgozóknak éppen az étterembejárás vagy a nyaralás támogatására van igényük ilyen nagyságrendben. Jól mutatja ezt, hogy azenpenzem.hu gyűjtése szerint évről évre több pénz „ragad be” a SZÉP-kártyákon. Az idén például több mint 2 milliárd forintot utaltak vissza a munkáltatóknak a május végéig fel nem használt juttatásokból, annak ellenére, hogy a felhasználási határidő előtti napokban látványosan kezdtek el költekezni a kártyabirtokosok. Ez alapján luxusnak tűnik, hogy egy átlagos kétkeresős család évi 900 ezer forintot költsön nyaralásra és étterembejárásra, amikor lehet, hogy még a lakáshitel törlesztőrészleteinek fizetése is problémát okoz számára.

 A pluszjuttatásoknak célja volt

A saját célkitűzéseivel megy szembe a kormány, amikor az egyszerűsítésre hivatkozva átalakítja a cafeteria rendszerét. A különféle juttatásoknak ugyanis eddig társadalompolitikai céljai is voltak: a meghatározott dolgokra fordítható juttatások kedvezményessé tétele meghatározott célok - például az öngondoskodás vagy a munkaerőpiaci mobilitás - felé próbálta terelni a dolgozókat. Ez most elvész: miközben a születésszám növekedését szeretné elérni a kormány, megszünteti az iskolakezdési támogatás adókedvezményét. Miközben az egyre növekvő munkaerőhiány miatt keresi a még hadra fogható munkaerőt, megszünteti a mobilitási célú albérlettámogatást – sorolja az érthetetlen lépéseket Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke. A szakszervezeti szövetség a másik 5 érdekvédelmi konföderációval közösen azt szeretné elérni, hogy 3 – az öngondoskodás, a család és a munkaerőmobilitás – területen maradjanak meg a jelenlegi kedvezmények, illetve, hogy a közszférában is a versenyszférával azonos, 450 ezer forintos cafeteriakeret legyen. Ezzel kapcsolatban pénteken elküldték javaslatukat a pénzügyminiszternek. Kordás László szerint egyébként a kormány elszántsága puhulni látszik. Erre utal szerinte Varga Mihály nyilatkozata is, aki jelezte: minden javaslatra nyitottak, és egyeztetni fognak.

A munkaadók álláspontja most úgy tűnik, közel áll a munkavállalókéhoz. Nem véletlen, hiszen a cégek a különböző cafeteria elemek kínálatával próbálják magukat pozícionálni, vagyis vonzóbbá tenni a dolgozók számára a munkaerőhiány idején.

Az utóbbi években egyre több munkáltató nem csak értékalapú cafeteriát nyújt – magyarázza Fata László cafeteria szakértő. Az adómentes juttatásokon túl - mint például az albérlet- vagy a hiteltámogatás – számtalan más pluszjuttatással igyekeznek magukat megkülönböztetni más vállalatoktól. Ilyenek lehetnek például a képzések vagy a VIP-ellátást nyújtó egészségbiztosítások: ezeket nem csupán a kedvezményes adózás miatt kínálják a cégek. Megfelelő szabályozással ugyanakkor eddig a cégek a céljaiknak megfelelő terméket be tudták emelni a kedvezőbb, 40,71 százalékos adózási körbe. Ez pedig módot adott arra, hogy a valós igényekre és célokra szabott juttatásokat adjanak dolgozóiknak – mutatott rá Fata László, megjegyezve: ennek a lehetőségnek az adókedvezménye jövőre szintén megszűnhet. A szakértő szerint emiatt a dolgozók választási lehetősége és a cégek mozgástere jelentősen szűkülhet.

Csökkenne a jövedelem

A munkáltatók kis része vállalna csak plusz terheket a cafeteria-rendszer átalakítása miatt – mutatott rá a Cafeteria TREND felmérése. A több mint 200 ezer munkavállalót foglalkoztató 559 cég válaszai alapján a dolgozók csaknem 15 százaléka jövőre semmilyen juttatást nem kapna az eddigiek helyett, további 44 százaléka pedig a juttatásokra fordított bruttó összeget jövedelemként adózva, illetve SZÉP-kártyán kapná meg. A munkavállalók alig 9 százaléka számíthat ugyanakkor arra, hogy munkaadója igyekezne megtartani a juttatások nettó értékét, további 12 százalék pedig arra, hogy a munkaadó részben átvállalja a terhek növekedését. Összességében így a juttatások nettó összege átlagosan mintegy 25-30 százalékkal csökkenne. A felmérést Varga Mihály hangulatjelentésnek titulálta, „ami arra a médiaközegre épül, amit önök (az újságírók A szerk.) közvetítenek”. A Magyar Szakszervezeti Szövetség felmérése azonban szintén ezt a forgatókönyvet vázolja fel: jövőre a cégek valószínűleg még megtartják a jelenlegi cafeteria elemeket – már csak azért is, mert ezeket a kollektív szerződések rögzítik -, de nem adnak rá több forrást, így a juttatás nettó értéke csökkenni fog.

A munkavállalók felét érinti

Mintegy 2 millió dolgozót és 20 ezer munkáltatót érint a Pénzügyminisztérium adatai szerint a cafeteria rendszerének átalakítása. Nehezebb megmondani, mekkora összegekről van szó, hiszen van, aki csupán néhány ezer forintos étkezési utalványt kap, de van olyan munkavállaló is, akinél az 1,2 millió forintot is eléri a cafeteria éves összege. A Szent István Egyetem Menedzsment és HR Kutató Központjának kutatása szerint az idén a cafeteriát biztosító cégek 14 százaléka évi 500 ezer forintnál magasabb keretet szán erre a célra, csaknem negyedük pedig évi 400-500 ezer forintot. A cégek mintegy 30 százaléka csak fixen rögzített béren kívüli juttatásokat nyújt, több mint 38 százalékuk azonban lehetővé tette az egyéni választást a dolgozóknak, további 32 százalék pedig részben fix, részben választható cafeteria juttatásokat ad. A választható cafeteria elemek közül a kormány által is favorizált SZÉP-kártya a leggyakoribb: ezt a cafeteriát biztosító szervezetek több mint 90 százaléka kínálja. Kedvező adózású készpénz-juttatást a cégek csaknem háromnegyede kínál dolgozóinak, lakáscélú támogatást a cégek több mint fele, albérlettámogatást a negyede. A fixen rögzített juttatások esetében a cégek alig harmada ad SZÉP-kártyát; a mobiltelefonhasználat után a leggyakrabban nyújtott elem a kedvezményes adózású készpénz, amit a cégek 46 százalékánál választható elem.

Egy másik, a BDO Magyarország 1000 munkavállaló idei választásán alapuló felmérése alapján a juttatások összértékének 38 százaléka SZÉP-kártyán, 20 százaléka készpénzkifizetésként, 9-9 százaléka Erzsébet-utalványként, illetve lakáscélú támogatásként jut el a dolgozókhoz.

Mindezek függvényében sajátos az a kormányzati „tanács”, miszerint az „adócsökkentések kapcsán felszabaduló pénzeket” a juttatások helyett béremelés formájában kellene odaadni a dolgozóknak. A kedvezményes adózású pénzjuttatás magas arányából látszik, hogy a cégek igyekeznek pénzben fizetni dolgozóikat, de nyilván azért választják cafeteriaként ennek kifizetését, mert annak adóvonzata feleakkora, mint ha bérként adnák.

Szerző
Frissítve: 2018.06.30. 13:56

Antiszemitizmus, meglepetéssel

Publikálás dátuma
2018.06.28. 19:16
FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Csaknem húsz év után átfogó kutatás készült a magyarországi zsidóság helyzetéről.

A megkérdezettek 61 százaléka egyetért azzal, hogy a házasság szempontjából nincsen semmi jelentősége annak, hogy valaki zsidó vagy nem az, harmaduk pedig egyenesen azt szeretné, ha több vegyes házasság lenne zsidók és nem zsidók között. Valamennyivel többen vannak azok, akik úgy gondolják, hogy a zsidóság kisebbsége megőrzi identitását, de a többség beolvad majd (43 százalék), mint azok, akik szerint erősödni fog a zsidó öntudat. Attól elenyészően kevesen tartanak, hogy a zsidóság lassanként teljesen beolvad és eltűnik.

A Mazsihisztől az EMIH-ig
A kutatás adatai és megállapításai kötet alakban is megjelentek, amit a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) folyóirata, a Szombat adott ki. Szántó T. Gábor főszerkesztő örvendetesnek nevezte, hogy a legismertebb zsidó szervezetek támogatták a kutatást, így például a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH). A támogatók között van – egyebek mellett – Ronald S. Lauder alapítványa és a Szochnut is.

Csaknem húsz év telt el azóta, hogy átfogó kutatás készült Magyarországon a zsidóság helyzetéről. A csütörtökön bemutatott új felmérés vezetésére ugyanúgy Kovács András, a Közép-Európai Egyetem (CEU) professzora kapott felkérést, mint 1999-ben. A két évig tartó munkában vezető kutatóként működött közre Barna Ildikó, az ELTE Társadalomtudományi Karának docense.

A tragikus történelmi múlt következtében – a vidéki zsidóság túlnyomó részét elpusztították a vészkorszakban – a magyarországi zsidók elsősorban a fővárosban élnek. A kutatás feltűnő jellegzetességként említi, hogy a zsidóság körében a budapesti lakossághoz viszonyítva is kiemelkedően magas az iskolai végzettség: a diplomások aránya 78 százalék. A mai zsidó népesség jelentős részének magasabb a végzettsége, mint a felmenőié volt. Az iskolai végzettséggel összefüggésben magas a szellemi munkakörben dolgozók és a vállalkozók aránya. Az anyagi helyzet közvetett mutatói (vagyontárgyak, tartós fogyasztási cikkek birtoklása) az átlagot meghaladó jövedelmi szintre utalnak.

A megkérdezettek fele nem vallásos, tizede tartja be rendszeresen a vallási előírásokat. A kutatók megállapítása szerint a szülők generációjához képest lényegesen nagyobb azok aránya, akik megtartják a nagyobb ünnepeket (30 százalék). Jelentősen csökkent ugyanakkor a nem vallásosok és különösen az ateisták aránya.

A felmérésben szereplők csaknem fele a kettős – egyaránt magyar és zsidó – identitású csoportba sorolta magát. Csaknem háromnegyedük teljesen integráltnak vagy asszimiláltnak tekinthető. Identitásuk meghatározásakor viszonylag sokan (30 százalék) választották az „európai polgár” meghatározást.

Kiemelten fontos a zsidó identitás szempontjából a holokauszt emléke, bár a fiatalabb generációk esetében – mint identitásképző tényező – kisebb a súlya. A legfiatalabbaknak csupán 14 százaléka értett egyet azzal, hogy a holokausztnak a zsidó öntudat középpontjában kell állnia. Mindazonáltal a megkérdezettek 85 százaléka szerint a holokausztról többet kellene tanítani az iskolákban.

Antiszemitizmus, meglepetéssel
A kutatásban szereplők csaknem fele, 48 százaléka találkozott az adatfelvételt megelőző évben személyesen antiszemita megnyilvánulásokkal utcán vagy közlekedési eszközön. Ez magas szám, de lényegesen kevesebb az 1999-ben mért 75 százaléknál. A válaszadók csaknem ötödét szóban sértegették vagy zaklatták zsidósága miatt, valamivel több mint negyedük pedig tanúja volt ilyen eseteknek. A gyűlöletcselekményekkel foglalkozó kutatások sokszor jelezték, hogy Magyarországon ritkák a fizikai bántalmazásban megnyilvánuló antiszemita gyűlöletcselekmények. A mostani felmérés adatai is ezt mutatják: a megkérdezettek egy százaléka volt áldozata és három százaléka szemtanúja ilyen esetnek.
Annak ellenére, hogy az antiszemita megnyilvánulások száma a felmérés szerint jelentős csökkent, a megkérdezettek 55 százaléka úgy érzékeli, hogy „nagy”, további 10 százalékuk pedig úgy, hogy „nagyon nagymértékű” az antiszemitizmus az országban. Ami azt jelenti, hogy 2017-ben sokkal fenyegetőbbnek értékelték a helyzetet, mint 1999-ben.
Amikor Barna Ildikót és Kovács Andrást arról kérdeztük, hogy a felmérés melyik eredménye okozott meglepetést számukra mindketten megemlítették az antiszemitizmust, a tapasztalat és a percepció (érzet) közötti ellentmondást. Tudományos magyarázat egyelőre nincs, de Kovács András lehetőségként felvetette a közösségi média és a politikusi beszéd szerepét. A pontos okok feltárásához – mondta Barna Ildikó – külön vizsgálatra lenne szükség.
A megkérdezettek 94 százaléka úgy gondolja, hogy antiszemita az, aki szerint a zsidók semmilyen körülmények között sem válhatnak teljesen magyarokká. Szintén nagyon sokan (85 százalék) vélik úgy, hogy az is zsidóellenes, aki szerint a zsidók nem képesek beilleszkedni a magyarok közé. A minta több mint négyötöde antiszemitizmusnak tartja azt a vélekedést, hogy a „zsidók ellenségesek a keresztény hittel szemben”, vagy azt, hogy a „zsidókkal szemben nem követtek el nagyobb bűnöket, mint a kommunizmus üldözöttjei ellen”. 70 százalék szerint az is antiszemita, aki csak a németeket tartja felelősnek a holokausztért.
A mostani vizsgálatban a megkérdezettek 43 százaléka minősítette antiszemitizmusnak, ha valaki szerint a „zsidóknak felismerhető, saját tulajdonságai vannak”, míg 1999-ben ez az arány csak 35 százalék volt.

A zsidó válaszadók jobban érdeklődnek a politikai iránt és nagyobb médiafogyasztók, mint a nem zsidó diplomások. Világnézeti beállítódásaikat tekintve a zsidóság elsöprő többsége elutasítja a tekintélyelvűség, a politikai konzervativizmus és az idegenellenesség minden megnyilvánulási formáját – derül ki az adatokból. Míg a teljes népesség diplomásainak kétharmada szigorítaná a menekültek befogadását, 43 százaléka súlyosabb esetekben indokoltnak tartaná a halálbüntetést, valamivel több mint fele pedig börtönnel sújtaná a kábítószer-fogyasztást, addig a zsidóknak csak körülbelül tizede, vagy még csekélyebb része gondolkodik így.

A magyarországi zsidók sokkal nagyobb arányban sorolják magukat a baloldalhoz és a liberálisokhoz, mint a nem zsidó diplomások. A különbség a pártválasztásban is látványosan megmutatkozik – hívták fel a figyelmet a kutatók. A jobboldali pártokat elenyésző számú megkérdezett támogatta, míg a liberális és baloldali pártok támogatói a minta felét tették ki. Az viszont az összes pártból való kiábrándulást jelzi, hogy a megkérdezettek között a Magyar Kétfarkú Kutya Párt bizonyult a legnépszerűbbnek (18 százalék). A pártot nem választók aránya (21 százalék) hasonló nagyságú volt, mint a általában a budapesti diplomások között.

A zsidó szervezetek politikai szerepvállalásáról a válaszadók többsége (66 százalék) azt gondolja, jó lenne, ha a zsidóság képviselői a kormány minden fontos döntéséről véleményt nyilvánítanának. Harmaduk ellenben úgy véli, csak a zsidósággal kapcsolatos témákban kellene állást foglalniuk. Teljesen egységesek voltak a megkérdezettek abban, hogy a zsidó szervezeteknek nemcsak őket – és főleg nemcsak a vallásos zsidókat – hanem minden kirekesztett társadalmi csoportot képviselniük kell.

Így készült
A kutatás során 1879 kérdőíves interjút vettek fel. Az interjúalanyokat a kérdezők személyesen keresték meg, az adatfelvételt a Medián munkatársai végezték. A hólabda eljárással kialakított mintába azok kerülhettek be, akiknek nagyszülei közül legalább az egyik zsidó származású vagy zsidó vallású volt, magát bármilyen értelemben zsidónak tartja és elmúlt 18 éves. A minta nagysága lehetővé tette, hogy a Magyarországon élő zsidóság valamennyi jellegzetes csoportja a statisztikai elemzéshez szükséges számban reprezentálva legyen, bár – jelezték a felmérés vezetői – valószínű, hogy a zsidósághoz jobban kötődő csoportok aránya a mintában nagyobb, mint a valóságban. Az erősen hipotetikus demográfiai becslések szerint Magyarországon mintegy 160 ezren felelnek meg a mintaválasztás kritériumainak.



Szerző
Frissítve: 2018.06.28. 22:57