Helsinki terefere

Az eheti NATO-csúcs után, hétfőn, július 16-án Helsinkiben találkozik Trump és Putyin. A washingtoni külpolitikai szakemberek közül sokan attól tartanak, hogy Trump valamilyen meglepetéssel áll elő, akkor, amikor senki más nincs a szobában, csak a két elnök és a két tolmács. Mivel Trump annyit improvizál, és mivel több fontos kérdésben olyan nézeteket vall, amelyek szöges ellentétben állnak azzal, amit saját munkatársai nyilvánosan ismételgetnek, az aggodalom nem megalapozatlan. Elvégre tavaly izraeli titkokat osztott meg az orosz külügyminiszterrel. 
Nem tudom, mi lesz július 16-án, de tudom, hogy mi volt Helsinkiben 1975-ben. A legfontosabb döntések köztudottak. Augusztus 1-jén írták alá 35 ország vezetői a helsinki záróokmányt. Amerikát Ford elnök képviselte, a Szovjetuniót Brezsnyev főtitkár. Közismert, hogy a dokumentum három részből állt. Az első rész (becenevén kosár) az európai biztonságról szólt, a második gazdasági együttműködésről, a (híres) harmadik kosár pedig az emberi jogok tiszteletéről. 
Mindezt jól tudjuk. Kevésbé ismert azonban a színfalak mögötti terefere Ford és Brezsnyev között. Július 30-án, a két küldöttség jelenlétében így kezdődött:
Brezsnyev: Lefogyott.
Ford: Úgy néz ki, hogy Ön is.
B: Stabilizálódtam.
F: Kitűnően néz ki.
B: Úgy 78 kilót nyomok. Néha 78, 79, néha 80, de ilyen határok között. Ez az én stabil súlyom manapság. Az utóbbi hat hónapban stabil maradtam.
Kissinger: Én 10 kilogrammos kilengéssel vagyok stabil. (Nevetés.)
Utána a két küldöttség komolyabb dolgokról tárgyalt. Délben - csupán a szenzációs szovjet tolmács, Viktor Szukhodrev segítségével – négyszemközt beszélgetett Ford és Brezsnyev. A tolmács feljegyzését Jan Lodal, az amerikai delegáció egyik tagja kaparta ki Brezsnyev hamutálcájából.
Brezsnyev: Szeretném megmondani önnek bizalmasan és teljes őszinteséggel, hogy a szovjet vezetés támogatja az ön elnökségét egy új ciklusra. És mi a magunk részéről mindent meg is teszünk azért, hogy ez így is legyen.
Ford: Köszönöm szépen. Arra számítok, hogy megnyerem a választást, és úgy vélem, hogy ez szolgálja majd a szovjet-amerikai kapcsolatok további fejlődését és a feszültség enyhülését is.
B: Igen, egyetértünk önnel abban, hogy ez így is legyen. De sajnos ön nyilvánosan a Szovjetuniót az USA ellenfelének titulálja, beszélgetéseink során viszont közös célokról beszél – arról, hogy az enyhülés visszafordíthatatlan legyen.
F: Biztosíthatom Önt, teljes őszinteséggel, hogy minden erőmmel azon fáradozom, hogy kapcsolataink folyamatosan javuljanak és az enyhülés visszafordíthatatlan legyen.
Vajon ki mit mond és főleg ki mit ígér Helsinkiben jövő hétfőn? Washingtoni szakemberek – nemcsak demokraták! – egy új Jaltától tartanak, attól, hogy Trump beleegyezik a Krím végleges annektálásába és Ukrajna semlegesítésébe, esetleg Szíriát is „átengedi” az orosz szférába. Talán megígéri, hogy gyengíti a NATO-t, vagy hogy nem hajtja végre a Moszkva-ellenes szankciókat? Cserébe miért? Milyen jó lenne, ha tudnánk, hogy mit tartogat Putyin dossziéja Trumpról.
2018.07.11 00:00
Frissítve: 2018.07.11 08:18

Blöffország

Blöff az egész világ – már ahogy Shakespeare Vilmost kiforgatva a kormány el akarja hitetni velünk. Mindenki át akar itt verni mindenkit, csak a magyar hatalom lát tisztán, amikor ezt közli a hazai és nemzetközi közönséggel. Soros-féle politikai blöff volt Kovács Zoltán (egykori CEU-s hallgató) kormányszóvivő szerint a Közép-európai Egyetem Bécsbe költözésének terve, aztán kiderült, hogy Orbán Viktor remélt "menekültügyi” szövetségese, Sebastian Kurz kancellár nem blöfföl, hanem tárt karokkal várja Bécsbe a Budapestről szánalmas trükkökkel elüldözött egyetemet. Blöff a magyar kormány szerint a "menekültbarát" Brüsszel és az Unió, az Európai Parlament Sargentini-jelentése, blöff az egész ENSZ, blöff az Európai Néppárt Fidesz elleni morgása (ebben azért van némi igazság) , blöff, hogy bármilyen normát is megsértene, ha a köztörvényes volt macedón miniszterelnököt magyar diplomáciai segédlettel átsegítik a gyodával lezárt határon. Amikor 2010-ben Orbán hatalomra került nem minden ok nélkül a baloldali hatalomgyakorlás blöffjéről beszélt. Azóta megtapasztaljuk, folyamatos szemfényvesztés a saját kormányzóképessége. Pakstól, a szemétszállításig, a hajléktalanok eltüntetéséig, az egészségügyig és a kulturális tao beszántásáig egyetlen hatalmas kormányzati blöffben élünk, amellyel el akarják velünk hitetni, hogy rendes kormányzás. A legszörnyűbb, hogy ebben a blöffországban az ellenzék sem csinál többnyire mást, mint a perifériára szorítva, a blöffparlamentben ágaskodik. Aztán nem találva fogást a kormányzaton folyamatosan összefogásról blöfföl.  Van, akit vigasztal, hogy mondjuk hat év után az Alkotmánybíróság kimondja: az emberi jogok európai egyezményét sérti a fogyatékosok állapotát felülvizsgáló 2012-es törvény. Sovány vigasz, mert mit kezdjenek most határozattal a kezükben életük utóbbi hat évével az érintettek? Mit fogunk kezdeni elmúlt akárhány évünkkel, ha egyszer, akárhány év múlva az Alkotmánybíróság kimondja majd: blöff volt ez a korszaknak tervezett undorító világ?
2018.11.21 09:59

A Fenevad árnyékában

Viszonylag ritkán idézik a Biblia Jelenések könyvéből a Fenevadról szóló proféciát.  Az itt olvasható jövendölés szerint, amikor hosszú ideje élnek emberek a Földön, akkor egyszer csak megjelenik a kétszarvú Fenevad - akiben könnyű felfedezni a mindenkori diktátorok képmását - és gonosz módon azt cselekszi, hogy mindazok, akik nem lesznek hűséges szolgái az új diktatúrának, hogy ne legyenek képesek se venni, se eladni. Így hiába halmozódik fel tekintélyes mennyiségű pénz mindazoknál, akik vásárolni szeretnének, addig nem költhetnek el belőle, amíg maguk is vazallussá nem válnak. A hűséget pedig egy-egy szalaggal jelölik meg a kézen és homlokon. A Fenevad aligha lehetett volna igazi diktátor, ha ezt a - végeredményben pozitív - jelölést nem tette volna kötelezővé. Szinte a bibliai idők szellemét idézi, hogy élnek közöttünk szép számmal olyanok, akiknek ugyan tőkéjük volna - nem is kevés -, de nem váltak talpnyaló udvaronccá, így pénzük kihasználatlanul hever. Így ragadható meg annak a látszólag rejtélyes folyamatnak az oka,  hogy 2018 harmadik negyedévének a végére 52,5 ezer milliárd forintra nőtt a háztartások pénzügyi vagyona, sőt az év eleje óta az átmenetileg szabad pénzeszközök 4,5 ezer milliárd forinttal gyarapodtak. Ezek hatalmas számok, a jelzett összeg tényleges vásárlóértékének reális számbavétele meghaladja a lakosság elsöprő többségének a képelőerejét. Könnyű belátni - ha csak az idei növekményre tekintünk is, - hogy jelentős pangó tőkéről van szó, amely keresi, de nem találja a helyét abban a "hozamsivatagban", amely csak méltatlanul alacsony kamatot kínál a fölös pénzek gazdáinak. A fantáziatlanok, a gyávák és a minden bajok forrását a pénzintézetekben kereső bankellenesek természetesen rendületlenül gyűjtögetik otthon a készpénzt, 130 milliárddal gyarapodott az állomány egyetlen negyedév alatt. A magyarok pénzügyi kultúrájáról szemléletes képet nyújt az az adat, hogy a szinte láthatatlan mértékű kamatot termelő látra szóló betétek állománya ugyan valamivel meghaladta a pénzüket készpénzben otthon "spájzolókét", viszont az inflációhoz közelítő hozamot produkáló, vagyis kifizetődőbb betétekből milliárdok távoztak. Bár a nagy számok törvénye aligha igazolja, hogy a lóversenyen  a szűz kéz mellé szegődne a szerencse, tőzsdei részvény-befektetéseknél még feltételezni sem érdemes ilyesmit. Akik az elmúlt negyedévben 28 milliárd forintot áldoztak részvényvásárlásra, ma főhet a fejük, tőkéjük 13 milliárd forinttal apadt. A magyar háztartások pénzügyi vagyona valamivel meghaladja az éves GDP-t. A németeké és osztrákoké harmadával haladja meg a mienkét. A háztartások vagyona ott csak arra vár, hogy értelmesen felhasználják, majd ismét feltöltsék a kasszát. A magyar háztartások felduzzadt tőkéje is hasznosulásra vágyik, az  újabb feltöltés reménye nélkül. Inkább elköltik - nem kevesen elszórják - a pluszpénzt, minthogy befektessék azt. Fölöttük, bár sokan aligha sejtik, a Fenevad árnyéka lebeg.
2018.11.21 09:58