Történelmi kacsintás

Nem volt összejátszás! - jelentette ki többször egymás után Donald Trump, Vlagyimir Putyin egyetértő bólogatásától kísérve. - Nincs rá semmi bizonyíték, csak a tényekből lenne szabad kiindulni – kontrázott az orosz elnök, miközben amerikai partnere elégedetten mosolygott a kamerákba. A helsinki csúcstalálkozót követő közös sajtóértekezlet azonban maga a bizonyíték: ezek ketten összejátszanak. Egyrészt Trump hivatalba juttatásában, másrészt az ott tartásában.
Az Egyesült Államok hivatalban lévő elnöke a konkrét újságírói kérdésre sem volt hajlandó egyetlen rossz szót sem szólni Putyinról – aki legalább nyíltan elismerte, hogy a 2016-os választáson Trump győzelmét kívánta, mert ő a kétoldalú kapcsolatok javítása mellett volt. Trump Putyin bírálata helyett többször és erőteljesen az FBI-t szidalmazta, és nevetségesnek nevezte az összejátszásról folyó vizsgálatot. Utalt rá, hogy Putyinnak van egy ötlete a kérdésben, de aztán erről nem esett több szó. A két államfő szemlátomást egyetértett abban, hogy az oroszok ártatlan bárányok, minden ellenkező felvetés csak az amerikai titkosszolgálatok és főleg a demokratapárti ellenzék aknamunkája. Egyértelmű volt, hogy a két férfiúnak közös ellensége van, mégpedig egy nő. 
Trump ki is mondta Hillary Clinton nevét: hol van a 33 ezer e-mail? (A kampányban jelentős szerepet játszó botrányra utalt, miszerint a volt külügyminiszter nem a hivatalos levelezőszervert használta.) Putyin cserében kimondott egy másik bűvös nevet, Soros Györgyét. - Ahogy Soros sem azonos az amerikai állammal, úgy a Concord nevű, az amerikai választásba való beavatkozással összefüggésbe hozott cég sem azonos az orosszal – érvelt, de arra nem tért ki, hogy a vizsgálat alatt álló vállalkozás tulajdonosa egy hozzá nagyon közel állónak tartott orosz milliárdos, Jevgenyij Prigozsin. Az orosz kézben lévő, Trumpot kompromittáló információkra vonatkozó kérdést Putyin azzal ütötte el, hogy annak idején nem is ismerte Trumpot – akit most egyszer a keresztnevén, Donaldnak nevezett, amikor megköszönte neki az első átfogó tárgyalás lehetőségét.
A sajtóértekezlet első fele amúgy – már ha valaki kimaradt az elmúlt két év történéseiből, és nem tudta, kik állnak a pódiumon – teljesen normális hangvételben zajlott. A két államfő a meglévő nézeteltéréseket elismerve is hitet tett az együttműködés mellett. Putyin azzal kezdte, hogy nincs objektív oka az ellentéteknek, elvégre országaikat nem választja el az ideológia különbözősége. Együttműködést ajánlott a titkosszolgálatok között és a regionális konfliktusok rendezésében, például Szíria ügyében. Az együttműködés lehetőségéről Trump is sokat beszélt, például a szíriai humanitárius katasztrófa kapcsán. Afelől azonban nem hagyott kétséget, hogy gazdasági értelemben vetélytársnak tartja Oroszországot.
Az egész csúcstalálkozó legfurcsább pillanata az volt, amikor Trump, még a tárgyalás előtt, komoly képpel szembenézett a tévékamerákkal, majd fejét oldalt fordítva, amikor azt hitte, hogy már nem látszik, bal szemével rákacsintott Putyinra. Minden világos.
Frissítve: 2018.07.17. 08:31

Szerintem

A nulla alatt 
Ahogy elkezdődött a focivébé, az MLSZ bejelentette, hogy a Budapesti Honvéd volt edzője, Marco Rossi lesz a labdarúgó-válogatott új szövetségi kapitánya. Elődje négy mérkőzésből hármat elvesztett, egy pedig döntetlenre végződött. Ez a siralmas produkció azonnali váltást sürgetett. Ám a hír nem hozta lázba a szurkolókat. Régen belefáradtak a honi futball történéseibe, éppen ezért teljesen mindegy nekik, hogy ki ül a kispadon. A túlfizetett és sok esetben nagyképű játékosokról nem is szólva. Sajnos évtizedek óta sehová nem jut ki a csapat, a selejtezőkön elbuknak. Klubszinten pontosan ugyanez zajlik. Ennek ellenére a stadionok gombamód szaporodnak. Persze tudjuk, hogy a miniszterelnök szíve csücske a foci, és észre sem veszi, hogy például a Puskás Ferenc nevével fémjelzett Akadémia csupán a kiöregedett játékosok gyűjtőhelye. A fiatalok nevelése meg valahogy a szólamok szintjén elakadt. Ha nálunk valaki eltalálja a labdát, az rögtön a mennyben érezheti magát. később viszont külföldön pályára se küldik. Ezért kénytelen visszatérni a langyos magyar bajnokságba - méghozzá milliós nagyságrendű fizetésért. 
Spányik Miklós 
Alternatív parlament
Teljesen igaza van Gyurcsány Ferencnek, aki felvetette az alternatív parlament gondolatát. Bár az LMP és a Jobbik csuklóból elutasította a javaslatot (utóbbi a javaslattevő személye miatt), a többi ellenzéki párt, különösen az MSZP pozitívan reagált rá. Ez nagyon fontos, hiszen a jelenlegi parlament legitimitása kétséges a visszaélések miatt. Azonkívül az ellenzéknek csak a biodíszlet szerepe jut benne. Hiába terjesztenek be törvényjavaslatokat, a legtöbb esetben nem is tárgyalnak róla, hanem egyszerűen lesöprik az asztalról. A kormánypártok létfontosságú kérdésekben is vita nélkül, néhány órán belül döntenek. Ennek a nemzetgyűlésnek így semmi értelme. Ezért nagyon jó Gyurcsány felvetése, mert ezzel követ dobna a magyar politikai élet egyre posványosabbá váló állóvizébe. Természetesen a részleteket még ki kell dolgozni a többi demokratikus párttal együttműködve, de a harcot nem szabad feladni. 
Szász Tibor 
Legyen vége
A választási vereség óta az ellenzéki pártok többsége vagy belső küzdelmet vív, vagy megújulást tervez. Van egy párt, amelyet elkerültek ezek a jelenségek, és vezetőjük egy figyelemre méltó javaslattal állt elő, amelyet megküldött a „sorstársaknak”. Természetesen válaszra sem méltatták. A javaslat lényege: egy alternatív nemzetgyűlés összehívása. Az ATV egyik műsorában viszont elhangzott: még ha jó is a javaslat, mindenféleképp elvetendő az ötletadó, Gyurcsány Ferenc személye miatt. Jó volna, ha valamennyiünk fülében inkább Vitányi Iván szavai rögzülnének, miszerint „meg kell tanulnunk egymást tudomásul venni”.
Dr. Jókai Oszkár
Szerző
Témák
olvasói levél

Ne fogjunk semmit a butaságra

A rutinos ex-politikus, Horn Gábor A butaság hatalma című utolsó írásában, mindenféle helyes dologról beszél, amikor régi-új ellenzéki politikákat sürget. De alapvetően, egzisztenciálisan és stratégiailag téved, amikor “butának” nevezi a társadalmi többséget. “A butaság hatalma ül most tört az országon” – írja, és ez a szó szoros értelmében kártékony. Nem egyszerűen lekezeli a közvéleményt, amikor azt sugallja, hogy nem hallották meg a mi okosságainkat, esetleg nem engedték nekik, hogy meghalljanak bennünket. Hanem – véletlenül vagy szándékosan, de - felmenti az ellenzéket. 
Amivel rosszabbat nem is tehetne neki. Mi jól mondtuk, amit mondtunk, de hát ezeknek, ugye? Nem hallották meg, esetleg igen, de nem értették, amit nekik mondtunk. 
A Horn Gyula kormányzása és a bukás közötti években a szoclib koalíció értékvilága, üzenetei a középosztályhoz szóltak. Annak nyelvét használták, annak értékvilágát jelenítették meg. Azt hitték, így szolgálják igazán a modernizációt, amely egyébként is a nagyvárosokban jelenik elsősorban meg. A többiek meg érjék be azzal, amit belőlünk megértenek. Sokan a szocialista politikusok között, az utolsó években maga Gyurcsány is, hittek az ilyesmiben, vagy legalábbis felmondták ezt a leckét. Ami persze meghatározó mértékben a szabad demokratáktól jött, s aminek elfogadtatásában annak idején Horn Gábor személyesen is, koordinációs államtitkárként is nagy szerepet vállalt. 
Mindegy, történt, ahogy történt, de most nem kellene megint elővenni a “hozzánk képest buták” szöveget. Közhely, hogy a Fidesz bázisa talán több mint egy évtizede a kisvárosok “nem-diplomásai” közül kerül ki. De ez még nem jelenti, hogy ebben a világban csak bunkók élnének. Aki csak egy kicsit utazik a leghétköznapibb menetrendszerű buszokkal az országban (az utolsó egy-két hónapban én ezt megtettem Kecskemét környékén, meg Hódmezővásárhely és Szeged között), ötpercenként megtapasztalhatja, hogy e térségek is modernizálódnak. Megnézheti, milyen trikókat hordanak, milyen fagylaltot nyalnak, milyen sporttáskákkal járnak azok, akik péntek délután hazafele tartanak és az egyes megállóknál kiszállnak. 
Az ő világukat a pesti okosok nem tudták megszólítani, vagy inkább nem akarták. De ez nyelvi probléma volt, és nem azt jelentette, hogy ezek az emberek, térségek meghatározó módon kimaradtak volna a magyar modernitásból. Amiben persze vannak helyi értelmezések és értelmezhetetlenségek, de azoknak a “politikai butasághoz” semmi közük nincs. 
Az ország a gazdasági fejlettségi szintjéhez képest szinte mindenütt jobban globalizált (egyébként a nemzetközi mérések szerint nemcsak Európa, hanem az ipari világ egyik leginkább globalizált térsége). Például az egyik nagyszabású ilyen tárgyú összehasonlításban mintegy nyolcvan országból a 10. Magyarország. A 9. Finnország, a 11. Kanada. (MT Globalisierungsreport 2018. 9. old.) Mindez éppen nem a népi butaságról tanúskodik, hanem inkább csak a kreativitáshiányról a progresszív politikában. 
Vagyis arról, hogy először is nem tudjuk a globalizáció és a modernizáció közötti megélt különbséget felmutatni és értelmezni azok számára, akiknek ez valódi tapasztalat - és nemcsak az alföldi tanyaközpontokban, falvakban, hanem egyébként az ország nagyvárosaiban is. A kormányoldal nagyon sok újat nem mond, de azt legalább begyakorolta, a közönség egy része meg elvan ezzel. A progresszív oldal pedig nem mond olyasmit, ami a körúton vagy a Szent István parkon kívül hasonlítana a megélt tapasztalatokra. És ez nem butaság kérdése. 
Amit mond, azt egyébként a pesti egykori munkás elővárosokban sem értik, de ott még egyelőre a baloldali pártoknak van valamilyen hitelességük, akárkik mondják is fel a sokszor ott is értelmezhetetlen szövegeket. De hát ez a kegyelmi időszak sem tart túl sokáig.
Frissítve: 2018.07.16. 15:11